Anno a tandíj és a felsőoktatás ügyét a Felsőoktatási kerekasztal tárgyalta. Ebben részt vett a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Magyar Rektori Konferencia, az egyházi felsőoktatási intézmények képviselője, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége képviselője, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, az MTA, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, és a munkaadók képviselője. Szóval hol, és mikor hagyták ki a hallgatókat? És bizony elfogadásra került 2006-ban a 2009-től bevezetni tervezett tandíj.
Miért, nem volt jobb a 2009-től bevezetni tervezett rendszer, mint a mostani? Szerintem de. Szerintem jobb, ha a szolgáltatásért fizetendő díj a szolgáltatóhoz kerül, nem az állami nagy kalapba. Szerintem jobb, ha van lehetőség a fizetős és az államilag finanszírozott képzés közötti átjárásra, az elvégzett munka minősége (tanulmányi eredmény) alapján, mint amikor nincs. Szerintem jobb, ha egy 18 éves fiatalt nem kényszerítenek bele 25 éves kifutású tanulmányi szerződésbe, mint ha aláíratnak vele egy papírt arról, hogy akár ennyi idő múlva is követelhetnek rajta előre nem tudható nagyságú(!) tartozást.
Az, hogy az egyetemek hallgatói létszámát drasztikusan csökkentették, és mellé a forrásokat is durván megnyirbálták (hint: az oktatásban a költségek döntő hányada fix költség!), az a meglévő problémákra nem megoldás, az további gondok forrása lesz.
Az, hogy a térítési díjakat az állam szedi be, és jóakaratától (meg a költségvetés aktuális állapotától) függően csorgat vissza (vagy sem) a felsőoktatásba, az a kiszámíthatóságot csökkenti - ráadásul semmi és senki nem kötelezi arra, hogy ezt a befizetést a felsőoktatásra, illetve a jó eredményt elérő, és/vagy szociálisan rászoruló hallgatók támogatására fordítsa.
Ugyancsak jó kérdés, hogy egy jobb képességű, idegen nyelvet beszélő, érettségizett fiatal miért ugorjon neki évente 5-600E Ft-ba kerülő képzésnek itthon, amikor a hazai felsőoktatási intézmények döntő többségénél jóval magasabb reputációval rendelkező, külföldi tanintézetek közül is válogathat? Ráadásul úgy, hogy nem köti le magát adott országhoz évtizedekre.
Ha valamiért fizetni kell, azt a magyar ember -sajnos- alapvetően rossznak tartja, igyekszik legalább okosba' olcsóbban, ingyen, trükközve megoldani. Ezért aztán sem 300, sem 3000 sem x ezer Ft-ot nem akar a birkábbja kiadni semmiért, amit korábban ingyen kapott. Nincs ingyen sör - valakinek meg kell fizetnie az ingyenes dolgokat is, ez gondolom ismerős.
Ma az országnak -a kormányzat szerint- nagyon kevés jut a felsőoktatásra (hogy máshol is lehetne, vagy máshol inkább lehetne/kellene spórolni, abba most nem megyek bele), ebből kell főzni, ebből kéne a maximumot kihozni. Erre -szerintem- nem megoldás a totális államosítás és állami újraelosztás, pláne nem az, hogy a hallgatókra jelentős anyagi és szerződéses terheket raknak. Kell áldozatot hozni mindenkinek - állam (adófizetők), hallgatók, leendő munkáltatók(!) - de az így hozott anyagi (és egyéb) áldozat nagysága, illetve a felhasználhatósága, felhasználása legyen minden érintett számára elfogadható.