( persicsb | 2012. 10. 26., p – 01:19 )

Ertem.

Gondolj bele az alabbiakba: feltesszuk, hogy a meteor palyajat csak kulso hatasok befolyasoljak (azaz nincsen rajta hajtomu).
Ezek utan fogjuk, es t0 idopontban megmerjuk a tavolsagat (azaz abbol, hogy t1 idopontban er vissza a feny, tudjuk, hogy t1-t0/c tavolsagban volt t1-t0/2 idovel ezelott). Csinalunk sok-sok ilyen merest. Ezekbol kialakul az, hogy a t0,t1,t2...tn idopontokban hol van a meteor. Mivel feltettuk, hogy onmagatol nem valtoztatja a mozgasat (azaz nem huz el hirtelen balra :)), akkor ebbol ugye mar lehet kovetkeztetni a palyajara. A palya egy reszenek es a kornyezetnek (azaz pl. ha elhalad egy nagy bolygo mellett, az az un. gravitacios hintamanover hatasa miatt modositja a palyat) az ismereteben jo kozelitessel meg lehet mondani, hogy hogyan fog mozogni a meteor.
Persze a meresek hibaja nagyon is sokat szamit.

Szerinted ha nem tudnank megmondani az egitestek mozgasat a Foldhoz kepest, sikerulhetett volna a holdraszallas, sikerult volna Marsra kuldeni par urszondat vagy hogy egy szep tavolit mondjak, a Titan holdra tudtunk-e volna kuldeni uszondat?

Ha bovebben erdekel a tema, a kovetkezo kifejezesekre keress ra: trajectory estimation, orbit determination