"Persze ez az idő már eltelt, az emberek máshoz vannak szokva, parancsot csak egér segítségével képesek kiadni. Néhány év múlva majd ez tűnik "cikinek" meg "elavultnak", mert akkor már... mittomén mivel fogjuk a parancsokat kiadni."
A nosztalgián kívül ez miért is baj?
Annó megoldották azzal a boltokban a számolást, hogy drótokra fűztek fagolyókat... aztán furán néztek, amikor jött néhány ember, hoztak fogaskerekeket meg kallantyúkat és tekerentyűket tartalmazó izét és azzal oldották meg a számolást, aztán megszokták. Aztán később szintén furán néztek azokra, akik drótokat kötögettek, csévéltek fel és valami kattogó izé adta össze a számokat, majd megszokták. Kicsit később fura volt, hogy maradtak a drótok, de elmúlt a kattogás, meg valami kis izéket forrasztottak egymáshoz, de ezt is megszokták. Aztán elkezdett összemenni a pénztárgép, a méretét a kezelőfelület határozta meg, fura volt, de megszokták. Most egy pénztárgépen nincs már nyomógomb, érintőképernyős, ezt is megszokták.
A probléma azért látványosabb, mert régen egy-egy nagyobb ugráshoz legalább egy-egy emberöltő tartozott, most meg egy emberöltő alatt simán három generációváltás lemegy és tanulni kell 40 év felett is. Ezt is meg kell szokni. Amikor az ember azzal jön, hogy "bezzeg az én időmben", akkor fejben már megöregedett. Tengernyi irodalma van pszichológiában ennek a dolognak.
--
http://wiki.javaforum.hu/display/~auth.gabor/Home