( uzsolt | 2012. 03. 17., szo – 13:10 )

https://wiki.archlinux.org/index.php/Grub2#Dual-booting

A legjobb, ha a kerneleknek (és egyebeknek, amit még mellé betöltesz) a neve konstans, azaz nem vmlinuz-3.0.3-version1-proba2 meg hasonló, hanem mondjuk simán vmlinuz (ami lehet egy link is a már említett fájlra). Ebben az esetben nem túlzottan kell piszkálnod a grub2 fájljait. Szerintem ennyire egyszerű. Nem kell chainload egy másik grub-ra meg ilyenek.
Kernelfrissüléskor meg mit kell csinálnod, ha a disznó disztró nem csinálja meg? Simán módosítod a szimlinket az aktuális kernelre. Ha meg esetleg az a helyzet, hogy több disztród van, és nem akarod, hogy két vmlinuz linked legyen, esetleg azt csinálhatod, hogy a boot partíciót nem a /boot-ba csatolod fel, hanem mondjuk a /whole_boot -ba, majd egy mount --bind-ot használva (vagy simán ln -s) a /whole_boot/disztró1-et csatolod a disztró1 /boot-jába. A /whole_boot/disztró1/grub alkönyvtár meg simán egy szimlink a /whole_boot/grub-ra, hogy a grub könyvtár mindkettő helyen meglegyen. A grub konfigjába meg simán berakod kernelnek, hogy teszem azt boot_device/disztró1/vmlinuz és ennyi.

De ha még kevesebbet akarsz trükközni, és a disztró nem csinál automatikusan vmlinuz-t (illetve legfeljebb csak egy), akkor te csinálsz egyet vmlinuz-disztró1 néven, kernelfrissítéskor ezt mindig módosítod és kész. Nem kell ehhez sok ész :) A grub2 konfigját egyszer legenerálod, és utána nem is kell piszkálni sem.