Az SLAAC-t a rosszul beállított (hiányzó PTR) kliensekre írtam.
Érdekes kérdés, hogy ha /64-et, illetve /56-ot adnak a szolgáltatók a usernek, vajon hogy biztosítják a PTR-ek (reverse DNS) hozzárendelését. A fenti tartományokból ugyanis a user dönti el, hogy a prefix mögé "mit tesz", azaz elvileg mind a 2^64, illetve 2^72 IP címre be kellene regisztrálni két rekordot (AAAA és PTR).
A legelterjedtebb autoritatív NS-ek (pld. bind, nsd) memóriában tartják a zónákat, így könnyen kiszámolható, hogy csak egyetlen userhez rendelt /64 és /56 összes AAAA és PTR rekordja annyi memóriát igényelne, amennyi valószínűleg storage-ból nem készült összesen mióta ilyeneket gyártanak. Nem jó tehát a diszk alapú tárolás (pld. az adatbázis alapú névszerverek) sem, marad tehát az, hogy nem adnak AAAA-t és PTR-t, vagy csak egy pár (általuk meghatározott címre adnak), vagy olyan névszervert használnak, amely adatbázis nélkül találja ki, hogy a beérkező hostnévre/IP címre mit kell visszaadni.
Ez az RFC foglalkozik részletesen a problémával.
Hogy miért nem engedélyezi a google az mx recordokat, arról fogalmam sincs.