Nem az ügyesebbet gondolom bűnözőnek. Úgy gondolom, hogy az lehet csak igazságos jövedelem, amelyen megszerzett javakat az illető maga is képes volna a kor technikai színvonalán előállítani, ha értene az adott dologhoz.
Hogy értsd. Keresel annyit, amennyi pénzen egy házat veszel. Ezt a házat magad is képes lennél felépíteni - nyilván segítséggel, de ez technikai kérdés, mert az is belefér az életedbe, hogy a segítséget viszonozd mondjuk a szomszédodnak, amikor ő építkezik.
Tehát ez reális jövedelem. Nyilván más munkával kerested meg, a pénz volt a csereeszköz.
Ugyanakkor, ha valakinek annyi a jövedelme, amelyen megvesz egy fél kerületet, azzal gond van, ugyanis fizikailag nem fér bele az életébe az, hogy ezzel egyenértékű mennyiségű munkát elvégezzen. Egy fél kerületet nem tudsz felépíteni. Ennek a jövedelemnek tehát a jelentős része csak úgy kerülhetett hozzád, hogy azért sokan, igen sokan dolgoztak, nem fizetted ki a munkájuk ellenértékét teljes egészében, s amivel megkárosítottad azokat, akik a tényleges munkát elvégezték, az a jövedelem maradt nálad.
Semmi egyéb nem történt, mint visszaéltél a dolgozók életösztönével. Annak érdekében, hogy a dolgozó fizikailag fennmaradjon, lemond munkájának ellenértékéről, mert a kevés is jobb, mint a semmi. Amennyiben ez az életösztön nem létezne, s az ember kényelmesen jobblétre szenderülne, hirtelen úgy állna a dolog, hogy valós értéken kellene elszámolni a munka árát.
Azt is értem, hogy ez törvényes, legális, de attól, hogy valami törvényes, még egyáltalán nem jó, etikus, igazságos. Ezek között nincs túl sok korreláció.
Nagyon idetartozik: Albert Einstein néhány gondolata a kapitalizmusról
tr [:lower:] [:upper:] <<<locsemege
LOCSEMEGE