Az elmélet sok ponton hibás. Ergó értelmetlen arról gondolkodni, hogy mi lenne ha igaz lenne.
Mert nem az.
A számlapénz belekeverése az egészbe azért hibás gondolat, mert nem számlapénz után fizet a hitelt felvevő kamatot. Hanem valódi, igazi pénz után. Természetesen "elméletben" előfordulhat, hogy valaki hitelt kér a banktól, majd a felvett hitelt a bankszámláján hagyja. De ilyen barom a világon nincs.
A hitel felvételét követően ugyanis az adós azt elkölti. Azaz mit csinál? Felveszi igazi kp-ban, eltalicskázza az elköltőhelyre, és vesz belőle valamit. A hitel nem önmagáért van, nem egy l'art-pour-l'art dolog, hanem azért, hogy elköltse az illető. Ehhez igazi pénzre kell váltania a banknak.
És a banknak igazi pénze nem tud lenni annyi, amennyit óhajt. Azt ugyanis betét, vagy kölcsön formájában kapja a bank, mindkettő után ugyanúgy kamatot kell fizetnie. Igazi pénzben. Ha az igazi pénzben berakott betétet kiosztotta hitelbe, és azt az adós el is költötte, akkor az a pénz nincs többet a banknak, amíg az adós vissza nem adja.
És ez az az igazi pénzre váltás, ami nem szerepel a fentebb említett "fenomenális" történetben, mert akkor mindjárt látszódna, hogy miért hatalmas baromság ez a "számlapénz után kamatot szedni" c. etűd. A "mű" azzal a számítással él, hogy a hitelt felvevő a bankban hagyja a számláján a pénzt, közben pedig barom módjára fizeti utána a kamatot. Na ilyen a mesében sincs...