Van igazság ezekben, amit írtok. Tényleg nem érdemes az emberi kapcsolatok elől elvenni az időt a "gépezéshez". (Szerencsére ma már ezt nemigen kell; én pl. egyszer sem fordítottam kernelt és mindig indult az X). Amúgy nem vagyok rendszergizda, úgyhogy tényleg csak a szerencsének (meg a kitaposatlan utat jelentő munkakörömnek) köszönhetem, hogy hagynak kibontakozni linuxilag.
Valamivel azonban szeretnék visszakanyarodni az eredeti szálirányhoz. A gyereknevelésről és megszokásról:
(Mat+)informatika tanárként dolgoztam 10 évig. A gépteremben természetesen megoldottam, hogy Microsoft Windowst és Linuxot is be lehessen tölteni. Egy-egy feladatot bármelyik rendszeren szabad volt megoldani (egy ideig). Kérdésemre, hogy miért Microsoft Windows alatt oldotta meg egy-egy srác a feladatot, általában az volt a válasz, hogy "mert azt szoktam meg". Mikor már nagyon untam ezt a megközelítést, tettem arról, hogy a hozzám járó diákok ne azt szokják meg.
A mostani 40 éves korosztály az első, akinek lenne lehetősége a gyerekeit már otthon Linuxhoz szoktatni. Nincs bocsánat arra a szellemi lustaságra, ha valaki ismeri a Linuxot (vagy bármilyen más nem-kereskedelmi rendszert), és gyermekeinek nem mutatja meg ezt.