Először azt hittem, közterületen történt. A lényeg, hogy minden jó, ha jó a vége.
Eszembe jutott egy kicsit más, de erre emlékeztető és vicces történet:
mérnöki tanulmányaim végén részt kellett venni egy 5 napos mérőtáborban. A feladat az volt, hogy csoportokra osztva egy kisebb hazai településen pár utcát felmérve készítsünk szintvonalas térképet. Szép környék volt, és nem is szegény település. Kicsit meglepődtünk, mikor az első napon egyes lakók odajöttek, és kb. olyan stílusban kezdtek beszélni, hogy kik vagyunk és hogy merünk itt mérni (az utcán!). Ugyan simán elzavarhattuk volna őket, de sokkal elegánsabb és mókásabb is volt azt blöffölni, hogy az önkormányzat végeztet felméréseket, többek között azért is, hogy a köz-és magánterületek határai rendben vannak -e. :))
Azok a kikerekedett szemek...
A csúcs az volt, amikor leragadtunk egy sarokteleknél. Az volt a furcsa, hogy egyik oldalon a szomszédhoz képest előrébb volt a kerítés, azon belül fák, bokrok álltak, majd beljebb még egy alacsony kis kerítés. A tulaj észrevett minket, és hadarva magyarázni kezdte, hogy a belső zóna a saját telke, a külső sáv "parkosított közterület"... :)))