( Hevi | 2011. 04. 11., h – 23:23 )

"Egyébként sztem is elég nagy az univerzum ahhoz, hogy előforduljon máshol is értelmes életforma."

De hogy tudomást szerzünk-e róluk? Lem a Kudarc c. regényében vezette le a "kapcsolat-ablak" fogalmát szépen (én innen ismerem), vagyis még a galaxisunkban is akkora távolságok vannak, hogy azt a fénysebesség alatti technológiánkkal évszázadokba, évezredekbekerülne leküzdeni. Ha még a hibernálást meg is oldanák, akkor a most fogott jelek 100 fényév távolságból - ami a Tejút átmérőjét tekintve nem is túl nagy távolság - azt jelentenék, hogy a 100 évvel ezelőtti technológiai fejlettségüket ismernénk. Tehát abban a pillanatban, hogy fogtuk a jeleiket, le vagyunk maradva 100 évvel. Még ha rögtön ki is küldünk egy expedíciót, az is 100+ évbe telik, mire odaér, tehát a vételtől számítva minimum 200 évvel későbbi állapotban találnák őket a felfedezők, de ez feltételezi a fénysebesség közeli utazást.

Ha 100 fényévvel arrább egy fejlett civilizáció fogta a XX. század közepi rádióadásainkat és képes közel fénysebességgel utazni, akkor a XXII. század közepére várható a látogatásuk.

Na és itt jön képbe a "kapcsolatablak", az az időintervallum, amikor az adott civilizáció már elég fejlett a rádiózáshoz, ezáltal ahhoz, hogy foghassuk a jeleit, felfedezhessük, de még nem pusztította ki magát, vagy nem lett számunkra felfoghatatlan fejlettségű (ember a majommal nem tud szót érteni, legalábbis nem azonos szinten). Szóval ha vannak is értelmes civilizációk még itt, a saját galaxisunkban is, akkor is nagyon szerencsésnek kell lennünk a kapcsolatfelvételhez.

Szerk: tehát ha feltételezzük, hogy itt voltak az idegenek a '40-es években és mi mondjuk a századfordulótól sugárzunk rendesen, és az idegenek se képesek fénynél gyorsabb utazásra, akkor 20 fényéven belül kell lenniük.