A fitt's law arról szól, hogy egy cél eléréséhez szükséges idő a cél méretének és közelségének függvényével írható le.
Eszerint a KDE is sok sebből vérzik. Pl nézd meg egy default kde ablakkeretén a mütyür gombokat (az én screenshotom nem a default méret), meg nézd meg a gnome3 ablakkeretén a bazinagy close gombot.
Vagy nézd meg úgy általában az alkalmazásokban/dialógusokon a gombok méreteit. A fitt's law szerint az a kényelmesebb -azt könnyebb eltalálni-, ami nagyobb, a KDE-ben meg minden mütyür default.
Dolphin location bar(mütyür kattintható feliratok és nyilacskák) vs nautilus location bar(könnyen eltalálható gombok).
De a helypazarlásra is van KDE példa, a Dolphin default nézetében a mappa ikonok méterekre vannak egymástól.
Használom mind a kettőt, egyik sem tökéletes, de ui designban szerintem a KDE le van maradva, mégha első ránézésre szebbnek/modernebbnek is tűnik a Gnome-hoz képest.
A másik, hogy a screenshotokon nem látszik a használhatóság. Alapvetően a gnome3 nem az az irány, ami nekem tetszik, ezért hetek óta forszírozom magam, hogy KDE-vel is dolgozzak, hátha megszokom és jó lesz. De gnome-hoz képest tele van idegesítő dolgokkal. Pl hiába van elmentve egy nyomorult FTP jelszó, attól függetlenül nem nyitja meg a Dolphin kattintásra, hanem feldobja a kitöltött(!) jelszó ablakot és le kell okézni. Ez kb olyan, mintha bekapcsolnád a TV-t és feldobna egy ablakot, hogy biztos be akarod-e kapcsolni. A nautilus simán belép -ha már tudja a jelszót- és nem tol az arcomba felesleges dialógusokat. Gnome alatt ha már be vagyok lépve -van egy élő ftp kapcsolat-, akkor onnantól azt minden alkalmazás használja. Ha Dolphinban meg akarok nyitni egy képet FTP-ről, akor a gwenview megint bekéri azt a k*rva jelszót, amit az előbb már a Dolphin is bekért, pedig el van mentve a wallet-be. És még van pár ilyen dolog, ami szerintem egyszerűen agyrém. El is kezdtem egy blogbejegyzést írni, de olyan hosszú lett, hogy majd sorozatként publikálom, ha lesz időm :)