+1
Ezeken a dolgokon én is gondolkoztam sokat.
Dolgoztam Németországban juniorként olyan fizetésért, amit itthon 20 év tapasztalattal nem kapnak meg emberek. A pénz jó volt, de tök egyedül voltam, a munkán kívül lényegében le se tojtak a német kollegák. Nagyon jól kell ismerni a befogadó ország nyelvét, kultúráját ahhoz, hogy ne csak a munkával, de a hétköznapokkal is elboldogulj. Sőt, a munkához lehet, hogy elég, de pl. alapvetően IT-s szókinccsel nem a legegyszerűbb megvitatni az előző esti focimeccset. Nyilván lehet tanulni, kell is, nem ez a lényeg. De az, hogy remekül el tud vki beszélgetni az objektum orientált fejlesztésről egy külföldivel, nem jelenti azt, hogy a külföldi orvosnál a kiújuló foggyökér-gyulladását is kellően szofisztikáltan ecsetelni tudja.
Volt állásajánlatom az írekhez, Amerikába, Németországba. Mindenhol az itthoni pénz sokszorosát lehet keresni. Ennek az ára az viszont, hogy az ember idegennek fogja kint érezni magát. Akármennyire is szép és jó a környezet, nem olyan, mint itthon. Persze vannak emberek, akik rendkívül jól be tudnak illeszkedni idegen helyekre, nekik könnyebb, de valahol legbelül én is úgy gondolom, aki idegen, az az is marad. Mondjuk a gyerekei, akik ott születnek, nőnek fel, már nem feltétlenül. Engem pl. Németországban mindig helyinek néztek (amíg meg nem szólaltam), és nagyon barátságosak voltak, de ha picit más lenne a bőröm színe, már nem tudom, hogyan fogadnának be, vagy a gyerekeimet.
És hiába nagyobb a pénz, tapasztalataim és a hallottak alapján Nyugat-Európa, USA, Kanada őrült drága a magyar viszonyokhoz képest (lakás, ház, szolgáltatások). Az angolok sok ezer fontja ezért nem csigáz, mert elmegy egy csomó pénzem lakásra. Volt kollegám, aki Kanadából jött haza, mert azt mondta, az észak-amerikai biztosítási, szociális rendszer mellett annyira agyatlanul drágák a tisztességes iskolák, óvodák, hogy hiába keresett jól, lényegében alig tudta volna kifizetni a gyerekeinek. Hazajött, mert itt "ingyen" van, vagy legalábbis sokkal olcsóbb, és még itthon is lehet találni nívós intézményeket. Az USA-ban pl. a benzin fillérekért van, de egy vacak reggelit alig lehet megúszni 5-8$ alatt.
Eddig ahol jártam, Németország volt a legjobb. Még nem annyira durván drága Magyarországhoz képest, és az egész ország nagyon az ínyemre való volt. Tetszett a rendezettség, tisztaság, fegyelem. Ami egy picit zavart (tudom, ez hülyeség lesz :)), hogy túl nagy a népsűrűség, tehát alig tudok menni pár km-t egy úton anélkül, hogy ne botlanék valamilyen kis faluba - melyek mind gyönyörűek és vonzóak. Ez akkor zavaró, ha az ember vágyna egy kis magányra, csöndre.
A "bezzegezés", hogy bezzeg nyugaton nem húzzák vissza egymást az emberek, nem irigyek, mindenki kedves, stb. szerintem túlzás és téves. Külföldön is sok a bunkó, mint otthon, bár könnyen lehet, hogy kevesebb. És attól, hogy több pénze van, még nem feltétlenül jobb ember, vagy mert magyar helyett angolul beszél. Persze a mi régiónkra jellemző egyfajta mentalitás, melynek megváltozásához több generációra van szükség.
Szóval én úgy vagyok vele, hogy nagyon meggondolom, kiköltözzek-e valahova és ha igen, akkor hova. Nekem nem éri meg elmenni pl. Angliába, egy csomót keresni csak azért, hogy utána egy nyomorult, lepukkant, koszos _szobára_ fizessek ki egy vagyont és a legolcsóbb sört igyam, meg főzőkolbászt és mirelit hulladékot egyek. Nem fogok kinti "nagy pénzért" nyomorogni egy lakásban egyéb bevándorlókkal és hulladékot enni. Itthon is lehet tisztességesen keresni, és saját lakásban lakok, van saját autóm, nem vacak főzőkolbásszal és ruppótlan sörrel tömöm magam, hanem minőségi élelmiszerrel, ráadásul itt itthon vagyok és nem kérdezek vissza háromszor a boltban, ha valaki nem irodalmi angolul kérdez tőlem valamit. Jobb érzés, mint mindig idegennek lenni, még ha itt láthatóan koszosabbak is az utcák, poros a levegő és sok a tapló. Amíg itthon is rendesen megélek, addig a külföld nem tényező, még ha lehet is némivel jobban keresni. A pénz nem minden, ahogy az előttem szóló is írta, legyen elég a normális élethez. Itt persze bejön a nagyon egyéni faktor, kinek mi a normális? Valakinek az, hogy van 3 BMW-je. Én nem vagyok híve a pazarlásnak, ezért nekem nem is kell havi 1 MFt, hogy úgy éljek, hogy jól érezzem magam. Persze havi 1 MFt-tal is tudnék mit csinálni, de biztosan nem verném el.
Én nem abban látom a megoldást, hogy aki teheti, menjen el végleg. Menjen el világot látni, megnézni, máshol hogy csinálják a dolgokat, aztán jöjjön haza, hogy itthon javíthasson a dolgok menetén (tudom, nehéz). Persze vannak területek, ahol egyszerűen lehetetlen itthon boldogulni, gondolok pl. a kutatókra vagy a nem hálapénzből megélni kívánó orvosokra.
--
http://www.open-st.eu