IMHO ha az illető a kezébe veszi a sorsát és önállóan elkezd segítséget, kitörési lehetőséget keresni, pl. kipróbál új dolgokat/közösségeket gyakorlatilag fél siker (függetlenül, hogy végül hol találja meg a neki megfelelőt)
Egyébként ahogy leírod, minden oka megvan rá hogy rosszul érezze magát szóval ha szomorú vagy elkeseredett, az esetében még nem betegség hanem teljesen természetes.
Azaz jó esély van rá, hogy nem benne van a hiba!
Szóval én a helyébe a pszichiátriákat és gyógyszereket (beleértve persze az "öngyógyszerezést": drogokat alkoholt stb...) elkerülném első körben.
Inkább talán a szituációval kéne kezdenie valamit: pszichológus, csoportterápia, elterelő tevékenységek (új hobbik, utazás, ismerkedés stb...)