Hogy is szokták mondani? Nem kell ahhoz tudnom tojást tojni, hogy megmondjam, melyik tojás záp. Csak néhány kis területet érintettem problémák tekintetében. Egy ilyen átálláshoz nagyon komoly előkészületre van szükség, olyan szakemberek részvételével, akik tisztában vannak azzal, hogy mi az, ami működik jelenleg, amit le akarnak váltani. És persze kellenek olyan szakemberek is, akik tisztában vannak a szabad szoftveres lehetőségekkel. Mivel nem egyszerű feladat egy asztalhoz ültetni a megfelelő kaliberű szakembereket (időpont és helyszín egyeztetésre gondolok, nem emberi problémára), ezért célszerűnek tűnik a jelenleg működő dolgok minél pontosabb specifikálása, és ezen specifikációk nyilvánossá tétele. Ily módon az érintett szakemberek azzal tudnak foglalkozni, amihez tényleg értenek. Durva példa: egy önkormányzati szoftverekben érdekelt szakembernek nem kell egy iskolai órarendtervező program specifikációjával foglalkoznia.
Szerintem az egy jó kezdés, ha tisztában vagyunk a problémákkal, mert akkor tudjuk, hogy mivel állunk szemben, mire kell megoldást találni. Fel tudjuk mérni az összefüggéseket stb. Úgy is nevezik ezt néha, hogy tervezés.
Az is egy lehetőség, hogy elkezdünk valamit csinálni, és menet közben oldjuk meg a problémákat, akkor, amikor felmerülnek. Ez azonban rejt magában buktatókat, hiszen kiderülhet, hogy amit már megcsináltunk, azt ki kell dobni, mert egy később előkerülő dolog miatt nem felel meg.
Nem egy projekt bukik meg amiatt, mert a résztvevők nincsenek tisztában a feladat nagyságával, azokkal a problémákkal, amelyekkel találkozhatnak. Én jobban örülnék neki, ha azok, akik ilyen nagy fába akarják vágni a fejszéjüket, látnák, hogy mit is akarnak megoldani igazából... Ehhez azonban én elengedhetetlennek érzem a fent említett specifikációk elkészültét és nyilvánossá tételét.