Ezek szerint nem volt érthető, amit mondani akartam. Linux alatt a /bin, /tmp, /var stb. tartalmuk jellege alapján különül el. A /var mappába olyan változó adatok kerülnek, amelyek nem puszta ideiglenes (temporális) fájlok, de állandóan változhatnak. Jellemzően ilyenek például egy mail-szerver adatai. Namármost SOK programnak lehetnek ilyen adatai! Ergo rendkívül célszerű, hogy a különféle programok nem-változó fájlai egy bizonyos partíción legyenek, a változó (sokszor külső, hálózati forrás alapján változó) adatok pedig egy másik partíción - quota-val és egyébb biztonsági paraméterrel. Tehát ilyen szempontból még mindig a unix-os megoldás az elegánsabb, logikusabb, biztonságosabb (ami funkciójuk és viselkedésük alapján különíti el a programok telepített fájljait és képződő adatait). Amiről feljebb beszéltek, az egészen más. És nyugodtak lehetünk affelől, hogy hiába adsz meg egy biz. telepítési célmappát, hogyha a "setup" úgy van kitalálva, akkor bizony írogathat fájlokat máshova is. (Ilynek például az Adobe programjai.) A windows-os "setup"-nál megbízhatatlanabb, áttekinthetetlenebb telepítési megoldás nincs. Nagyon rossz.