( valaki123 | 2010. 05. 14., p – 10:14 )

Na ha már ilyen sok a hozzászólás, akkor egy kicsit visszabillenteném az egészségdivat mérlegét.

Mióta gyereke vannak azóta jóval többet dolgozom, tehát: nem sportolok, nem alszom eleget, szeretem a régiesen magyaros kajákat.

Még a busz után sem szaladok, tekintettel arra, hogy az én életmódomhoz szükséges utazásokra sem időben sem pénzben a tömegközlekedés nem képes megoldást nyújtani. Drága, lassú, koszos egy szóval versenyképtelen.

Utálom az iztelen ételeket. Ezért a vajas (nem margarinos hidrogénezéssel szarrá krakkolt molekulájú, mesterségesen ízesített, vitaminozott, gépzsíros) kenyeret is megsózom. Meg kell, mert egy jó ideje (kb 10 éve) a kenyerek sótlanul készülnek. Egy jó részük még büdös is hozzá talán a belerakott B mittudoménhány vitaminok miatt. Ja és persze így biztosan több sót fogyasztok, mint szeretnék, mert nem ugyan az az utólag sózott, mint a belesütött sóval készült. Össze sem lehet hasonlítani.

Nem cigizek, nem mondhatom, hogy iszok, nem kívánom.

Végül: nem hiszek az "egészséges életmód" divatban. Biztosan vannak értelmes elemei, viszont sok dolgot értelmetlenül mértéktelenül, az összefüggések kellő értelmezése nélkül raknak össze.

Nem utolsó sorban: nem szoktam hozzá, és nem vagyok olyan hülye, hogy fél életemet leélve most kezdjem el sanyargatni magamat. Arra adódik úgyis más ki nem kerülhető alkalom százával.