Ezt a pechet! (legalább nevessetek...)

Két barátommal készültünk ma a könyvtárban a hétfőn, kedden, vagy szerdán bekövetkező érettségikre.

Jó meleg volt, pedig légkondi van, én a cipőmet is ledobtam. Aztán rájöttem, mikor ballagtam a mosdóból vissza, hogy szőnyeg itt is, meg ott is, levetem már a cipőmet, amíg odafelé megyek. Nézzük má' meg, mennyire izzadtam bele, szipp-szipp, uuuuuh! Na mindegy. Nem mindegy. Látom, hogy mindezt egy csaj végignézte és már az asztal alatt fetreng a röhögéstől. Ő csak azt látta, hogy valaki megy, rajtaütésszerűen leveti a cipőjét, beleszagol és eltorzult arccal megy tovább :DDD Ezután én is majd' megfulladtam a röhögéstől :-)

Ez legalább vicces volt...

Egész napos közös tanulás után mentünk lefelé, már azt se tudtuk, hol áll a fejünk, melyik könyv kié, mi hogy áll... wáá.

Lementünk, kölcsönzés. Aláírok. Megyek ki. PÍÍÍÍÍÍ! A rohadt... Besípol a könyv, feltartom a kezem, ne lőjetek, a rendszer hibás, nem vagyok tolvaj. Nő lemágnesezi, belóbálom, sípol. Ezt eljátsszuk három-négyszer. Hölgy is morog "Zsolti ilyenkor már inteni szokott, hogy mehet, nem értem, mi lehet..."

Hátranézek. Áhhhá! Zsolti! Na, ő max mosolyog rajtam, de kiengedni nem fog.

Nő matat öt percet hátul. "Nézze meg most, hátha". Átveszem. Kiesik a tollam kupakja a zsebemből. Lehajolok érte. A másik kezemmel egy rakás kikérőlapot rántok a földre. Toll kupakja vissza, papírok vissza, nem sípol. Végre!

Kimegyünk, ballagunk hazafelé. Nadrágom megigazítása. He? Mi ez? Valami ragad... Ez kék! Bazz! "Várjatok, valami nem oké!"

Sorra kihajigáltam a zsebemből mindent a földre, nem érdekel semmi. Aha! Egy nyomorult toll (aminek az előbb leesett a kupakja) folyik, de valami iszonyatosan. Dobom el a francba. Zsepi, negyedórás "mosakodás", beleértve azt a cseppet félreérthető tevékenységet, amikoris a forgalmas utcán egy zsepit gyömöszölök a nadrágomba, és dörzsölgetem. A kívülálló meg jöjjön rá, hogy belefolyt a toll, és további károk elkerülésére belülről is törlöm...

Jah, a nadrág homokszínű...

B - E - A - uuuutiful !

Ismersz te olyan informatikust, aki az átlag társadalmi normák szerint "normális" ?? :))) Én se tartom magam annak :D
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Üllj le és kuss legyen!"..

( pgergely | 2007. 06. 22., p – 06:24 )

Áhhhá! Zsolti!

LOL. :D

-- pgergely --

( mogorva v | 2007. 06. 22., p – 09:49 )

A monty python meg sírva könyörög a licenszért B-))

( Marcell | 2007. 06. 22., p – 11:31 )

Na, és erről álmodtam. A biztonsági őr a főnökével együtt elkezdett üldözni. Aztán valaki közölte velem, hogy Amerika le lesz bombázva, de én nem hittem el. Ezért gyorsan oda is utaztam családostól (nehogy már lemaradjak, vagy nem tudom, miért).

És igaza lett annak a valakinek. Az akkori amerikai elnök (fiktív személy) odajött hozzám, megkérdezte, milyen a buli, majd közölte, hogy most aztán nagyon meg fogunk halni.

És majdnem úgy lőn, ugyanis elkezdtek bombázni. Nem tudom, kik, ha már látszólag a saját elnökük elnök vezette, lehet, hogy Sullától lopta az ötletet? Egyébként a "buli" egy Kádár-kori népünnepély volt. Kicsit túl modernek voltak a piacon a monitorok, de ez már nem zavart. Kicsit trutyisak voltak a sajtos perecek, már amelyikeken nem forrasztóón szerepelt feltétként. Aztán rá sem jöttem, hogy ha ott meg akarok találni valamit, akkor nem jó, ha Bp. térképet veszek...

Nem is gond: az utcán az amerikai utcagyerekek magyarul zavartak el a francba, és elszántan kerestem a nyugatit, miközben Super Mariót megszégyenítő módon ugráltam a kis aranyszínű gömbök (=bomba) elöl.

Addig futottam, míg a szegedi Széchenyi térre nem értem, ahol az emberek nyugodtabbak voltak, annak ellenére, hogy ugyanúgy potyogtak ezek a bombaszerű izék. :-D

Szóval eléggé szürreális volt. Egy olyan zavaros izé, ami csak három nap intenzív töritanulás után jut az ember eszébe. :-D