Szia Uram! Érdekel egy kis nyelvtan? Digitális!

Lássuk miről is van szó! Murphy számítógépes törvényeiben szerepelt, hogy egy szövegszerkesztő hatékony használatához csak 200-300 billentyűkombinációt kell megjegyezni – hasonlóan a táblázatkezelők, vagy adatbázis-kezelők 200-300 utasításához/parancsához. Összehasonlításként a VS Code egyoldalas puskája (cheat sheet) közel 120 billentyűkombinációt tartalmaz. Igen, ezek elérhetőek a menüből is, de azért valljuk be, a menüben keresgetni az egyes funkciókat, főleg nem egérrel nem a hatékonyságot támogatja.

A legtöbb szövegszerkesztő a szöveg bevitelére van optimalizálva, így amelyik betűt/számot/írásjelet tartalmazó billentyűt nyomjuk meg, az kerül be a szövegbe. Ha szerkeszteni szeretnénk a szöveget –  nagyobb részeket törölni/másolni/áthelyezni – akkor jönnek a mindenféle billentyűkombinációk, melyek rosszabb esetben akár 4-5 billentyű közel egyidejű lenyomását is igényli. Persze gyakran ezek a funkciók menüből is elérhetőek: ekkor nem egyszerre, hanem egymás után kell lenyomni a szükséges billentyűket.

Van azért pár kivétel a szövegszerkesztők között is. Ezek több üzemmódban is képesek működni, ezért is hivatkoznak rá modal editor-ként. Vi és rokonsága esetén az alapvető mód – mely a normal nevet kapta –, szolgál a szöveg szerkesztésére. Ez is mutatja, hogy minek van itt központi szerepe. Itt tudunk mozogni, keresni a fájlban, törölni belőle, vagy áthelyezni szövegrészleteket. Aztán van az insert, azaz beszúró üzemmód, ahol – mint minden rendes szövegszerkesztőben – bővíthetjük a szöveget.

Az ed – a vi elődje – még képernyő nélküli üzemmódra lett tervezve. A vi – mint visual editor – már képernyőre lett optimalizálva 1976-ban. Ekkor elvileg már létezett az egér, de gyakorlatban igen kevesen használhatták, azaz a vi billentyűzetre lett optimalizálva, és az távolról sem volt 105 gombos, azaz napjainkban egy 60%-os billentyűzeten is kényelmesen tudnánk vele dolgozni, ha a Ctrl és Esc kicsit jobb helyen lenne.

vi motion

Én még használtam a PC-t egér és Windows nélkül; tehát emlékszem, hogyan próbáltuk pozícionálni a kurzort a nyíl-billentyűkkel, esetleg a Home/End, PgUp/PgDn billentyűkkel. A vi ennél elegánsabb megoldást talált ki, igaz rá is volt kényszerítve, mert eredetileg nem is voltak ilyen billentyűk.

A hjkl navigáció sokak számára ismerős lehet, mert igen sok jelenleg használt program átvette, gondoljunk csak a GMail-re, bár itt csak részleges az átvétel.

Normál módban ezt a négy billentyűt tekinthetjük a kurzorbillentyűk alteregóinak, ám ennél kicsit jobb a helyzet. Ugyanis lehetőségünk van egy számot begépelni s csak majd azután megadni az irányt. Ahogy várható a 15j megfelel annak, ha tizenötször nyomnánk le a lefele nyilat. Ez működik vízszintes irányban is, ám ott más lehetőségeink is vannak: ugorhatunk a sor legelejére, a sor első nem szóköz karakterére, vagy a sor végére. Itt természetesen nincs értelme külön megadni még egy számot is. Ha viszont a szavak között szeretnénk ugrani, akkor már mondhatjuk azt, hogy például a soron következő ötödik szó elejére ugranánk. Persze nem mindig akarunk számolgatni, ezért van horizontális keresés is, így megadhatjuk, hogy a soron következő vesszőre szeretnénk ugrani, vagy visszafele a harmadik idézőjelre. Ha elszakadunk az adott sortól, ugorhatunk az aktuális, vagy a következő mondat/bekezdés/fejezet elejére, a fájl elejére, végére, illetve az előre definiált könyvjelzőkre. Jellemzően egy-egy ugrásnak egy billentyű lenyomása felel meg. Sőt adott (reguláris) kifejezés következő/előző előfordulására is elugorhatunk. (Az, hogy mit jelent a fejezet, a vi esetén beállítás kérdése.)

Ez csak a lehetőségek kicsiny része, ezért akit érdekelnek a pontos részletek, az a https://vimhelp.org/motion.txt.html URL-n találhatja meg a pontos információkat.

vi műveletek

Miért is fontos a pozícionálás? Mert jellemzően ott akarunk valamit módosítani: beszúrni újabb szöveget, törölni vagy módosítani valamit. Jelenleg általában az egeret használja erre mindenki, odakattint a szöveg valamely pozíciójára, majd visszatér a billentyűzethez. Gondoljunk csak bele, írjuk a programkódot, szükség van egy függvényre, melyet csak akkor használhatunk, ha a kód elején szerepel a megfelelő include utasítás. Egyszer el kell ugrani a kód elejére, ott beszúrni egy szót vagy esetleg egy új sort, s irány vissza az előző pozícióba, hogy folytassuk a kódot. Lehetőleg minél gyorsabban, hogy ne essünk ki a gondolatmenetből. Mindenkinek más a stratégiája: feljegyezhetjük az aktuális sorszámot, és az alapján ugorhatunk vissza. Rakhatunk az aktuális sorra, vagy akár azon belüli pozíciója egy könyvjelzőt, vagy az egy újabb ablakban megnyithatjuk ugyanezt a fájlt, ott ugrunk a fájl elejére, és módosítás után bezárjuk az ablakot.

Persze szokás másképp is használni az egeret: kijelölünk valami szövegrészt (régiót), majd jöhet akár egy törlés, vagy egy parancs – menüből vagy billentyűzetkombinációval.

Vi esetén az aktuális pozíció és a pozícionálás kijelöl egy régiót. Annak érdekében, hogy egyszerűbben tudjak fogalmazni a kiindulási pozícióra az angol elnevezés alapján hivatkozzunk horgonyként, míg az ugrás utáni pozícióra meg kurzorként. Tehát ha leütjük a parancs (törlés, csere, behúzás, kisbetű/nagybetű csere, stb.) billentyűjét, majd pedig a mozgással megadjuk a régiót – azaz a horgony és kurzor közti területet –, akkor a régióra végrehajtódik a parancs. Lássunk erre egy példát: ha törölni szeretnénk a soron következő szót – na meg az azt követő szóközt – a dw kombinációt kell használnunk. Itt az igét jelölő billentyűt követi a tárgy billentyűje – vagy majd billentyűi –, és ez megfelel az angol szórendnek is. Persze nem véletlen! Ha a következő három szót szeretnénk törölni, akkor d3w illetve 3dw közül választhatunk. Ha az aktuális sorban a második idézőjelig szeretnénk törölni, akkor a d2f" a megfelelő parancs. Az ötödik bekezdés végéig pedig a d5} paranccsal törölhetünk.

A vim 16 operátort ismer, ebből egy a törlés. A vi-ban megtalálható a csere (c), a másolás (y), behúzás (indentálás, <,>), kisbetű/nagybetű váltás (~), valamint külső parancs hívása (!). Például a !3}wc parancs a soron következő három bekezdésben számolja meg a karakterek, szavak és sorok számát. (Az eredeti állapotot egy u-val állíthatjuk vissza.)

Azzal hogy szabadon kombinálhatjuk a műveletet és a mozgást, több ezer billentyűkombinációt válthatunk ki.

Az már csak hab a tortán, törlés, csere és másolás esetén megadhatunk egy regisztert – régi nevén puffert –, amire clipboard-ként érdemes tekintenünk, és szükség esetén onnan elővehetjük a szöveget újra és újra. A vi 26 általunk szabadon használható regiszterrel rendelkezik. Például "ad3} az a regiszterbe menti el a három törölt bekezdést.

Egy apróság: ne felejtsük el, hogy a programozók lusták és kényelmesek. Ha lehetőség van rá, akkor az ujjtörő mutatványok mellett bevezetnek alias-okat. Így lehet a d_ helyett dd-t, az y_ helyett yy-t használni, csak hogy eljussunk ahhoz a pár billentyűzetkombinációhoz, amit egyszer belénk vertek. Hogy teljes legyen a kép, az 5dd öt sort töröl, mert a parancs előtt is lehet számot megadni.

Az, hogy a parancs előtt és után is megadhatunk egy számot ahhoz a szörnyszülötthöz vezet, hogy a 3d2w összesen hat szót (háromszor kettő) töröl. Arra még nem jöttem rá, hogy ennek van-e kézzel fogható haszna, de a vis-nek sikerült félreimplementálnia, és a pár tesztem alapján szorzás helyett összefűzi a számokat, így az előbbi példával harminckét szót törölhetünk ki.

Tovább is van, mondjam még?

Amit eddig leírtam, az közel ötvenéves technológia. A Vim – hivatalos nevén Vi IMproved – ezen egy kicsit továbblépett. Ha törölnénk egy szót, mondatot, vagy épp bekezdést, akkor hagyományosan érdemes annak az elejére/végére ugranunk, mert különben csak részben töröljük. Ezért lett bevezetve a text-object fogalma. Valójában ez is egy régiót fog meghatározni, de a kiinduló pontunk nincs feltétlenül a régió határán: magyarul mind a horgony, mind a kurzor elmozdulhat az aktuális pozícióról.

Ezzel a módszerrel kijelölhetjük az aktuális szót, mondatot, idézetet, zárójelet, bekezdést. Bizonyos esetekben illik benne lenni a szerkezetben, azaz az idézetben, zárójelben, ám a Vim néha keresi meg nekünk azt, ami borzasztóan kényelmessé teszi a dolgot. Azért van ebben egy kis következetlenség. Ha páros határolókra hivatkozunk (zárójelek, vagy kacsacsőr), ott akár bekezdésekkel későbbi szerkezetet  is megtalál a vim, s alkalmazza rá a megadott operátort. Viszont ha idézőjelekről van szó – és nem vagyunk az idézet belsejében –, akkor csak az adott sorban hajlandó keresni.

Itt két módosítót kell megjegyeznünk: i (inner) és a (around). Ha egy idézetről van szó, akkor az i" jelzi az idézőjelek közti részt, míg az a" beleérti a határoló idézőjeleket is. Ezekre is használhatjuk a korábban látott operátorokat, így a da" törli a teljes idézetet, míg a ci" lehetővé teszi, hogy lecseréljük a tartalmát, függetlenül attól, hogy hol is vagyunk az idézőjelek között. Annak érdekében, hogy a front-end fejlesztők is boldogak legyenek, a html-tag is megjelent text-object-ként, azokat is lehet könnyedén szerkeszteni.

Persze itt is használhatunk számokat, és akkor nem csak a legközelebbi zárójel tartalmát módosíthatjuk, hanem azét is, amelyben ez a zárójel megtalálható, például 2da].

Remélem hogy ez a rövid áttekintés betekintést engedett a függöny mögé, és talán segít rendszerezni az eddigi tudást, valamint fokozza a hatékonyságot. Kiegészítésként javaslom még a https://www.youtube.com/watch?v=wlR5gYd6um0 videót, ami további példákat mutat be, illetve olyan plugin-okat, melyek tovább bővítik a lehetőségeinket.

Lehet másképp is?

Vi használóként könnyen érezhetjük magunkat bátornak – nem vak ez a ló, hanem bátor –, mert nem látjuk, hogy mekkora lesz a mozgás, mire vonatkozik a korábban megadott operátor. A vim bevezette a visual üzemmódot, ahol látható az aktuális kijelölés, amit vi mozgásokkal tovább alakíthatunk, és ha elégedettek vagyunk vele, akkor alkalmazhatjuk rá az eddig megismert operátorokat, sőt további parancsokat. A vim help természetesen ismerteti az összes lehetőséget: https://vimhelp.org/visual.txt.html Ezzel valójában túlléptünk az ige-tárgy megfelelésen, ugyanis ez inkább ige-ige kapcsolatnak felel meg, mert a kijelölés is egy művelet lesz, ahogy majd az operátor is, mely a kijelölésre hat.

Mondhatnánk az, hogy egérrel is így dolgozunk, előbb kijelöljük a régiót, majd jön egy billentyűkombináció (igaz ott ^C/^X/^V). Van benne igazság, de itt nem kell egeret használni, és a vi mozgások széles repertoárja alkalmazható a régió kialakítására. Ízléseken és pofonokon felesleges vitatkozni. Egyeseknek kell az a segítség, amit a vizuális üzemmód ad, mások pedig egy stratégiát dolgoztak ki: a https://media.pragprog.com/titles/dnvim2/vim.pdf fájlban dicsőített ismétlés/redo (.) – ami itt véletlenül sem az undo párja – használatának egy külön blog-bejegyzést érdemelne. Ha szeretnénk úgy 11-13 szót kitörölni, és nincs semmi fogódzó (vessző, pont, speciális írásjel), amivel nagyobb darabokat irányított módon törölhetnénk, akkor kiadhatjuk mondjuk a 9dw parancsot, s ekkor már egyből lehet látni, hány szó maradt, s például egy 3. segítségével töröljük a megmaradó három szót. (Itt a pont az ismétlés jele, a szó törlése az a módosítás, amit még szeretnénk háromszor megismételni.) Ha pedig véletlenül elrontottunk valamit, mindig ott van az undo (u), ami után újra próbálkozhatunk.

Esetleg fonákul?

Volt aki úgy gondolta, hogy miért nem a visual mód az alapértelmezett mód, vagy legalábbis miért nem látjuk folyamatosan a cselekvés tárgyát, mint bármely rendes szövegszerkesztőben? A filozófiai
részletek megismerhetőek a https://kakoune.org/why-kakoune/why-kakoune.html  URL-en. Engem első látásra nem fogott meg a Kakoune editor, viszont az ezt a szellemiséget követő Helix már annál inkább.

Meg kell hagyni, sokkal egyszerűbb lenne az átállás, ha nem lenne átfedés a Vim és Helix között. Sok minden azonos a két programban, de még több az eltérés, ezért az ide-oda váltás nem olyan egyszerű. Szerencsére a vi-mozgás alapértelmezésben
megegyezik. Viszont más lesz az eredménye. A 3w elvileg három szót lép előre. A vi esetén a horgony marad ott, ahonnan indult az egész, s a kurzor a harmadik szó utánra kerül. A kurzor a Helix esetén is itt lesz, de a horgony már a harmadik szó elején. Ha most adjuk ki a törlés operátorát, akkor csak a harmadik szót töröljük ki, nem pedig a három következőt.

Lássunk még egy példát az eltérésre: ha csak egy szót szeretnénk a Vim-ben törölni, épp az aktuálist, akkor a diw a leginkább használt/javasolt billentyűkombináció – azaz egy szöveg-objektum, amit bárhol kiadhatunk, nem kell speciális pozíciót elfoglalni, s ami még hiányzott a vi-ból.

Helix-ben a miw kijelöli az aktuális szót, ezt követheti a d, de ennél rövidebb, és emiatt is javasolt az bed, ahol előbb elugrunk a szó elejére – azaz idekerül a kurzor, míg a horgony ott van a szó közepén, majd a b elviszi a szó végére a szó végre a kurzort, miatt a horgony a szó elejére kerül, így már az egész szót kijelöltük, azaz törölhető. Elsőre nagyon idegen ez a dupla pozícionálás, de hozzá lehet szokni. Programszövegeknél kicsit könnyebb a helyzet, ott akár mozoghatunk az kód absztrakt szintaxis fáján is, így könnyebb kijelölni egy-egy egységet.

A vi/Vim tanulásának egyik eszköze a https://www.vimgolf.com, ahol az a kérdés, hogy egy adott szövegmódosítást hány billentyű leütéssel tudunk elérni. Találtam olyan forrást, amely szerint általában a Helix hatékonyabb, mint a Vim, de ezt nem ellenőriztem. Akit érdekel itt próbálkozhat a Helix-szel: https://keygli.de. 

Arra figyelmet kell fordítani a Helix-ben, hogy hol van a horgony és hol a kurzor, mert ennek hatása van a következő kijelölésre. Emiatt több figyelmet igényel a szövegszerkesztő, míg a vi(m) esetén – aminek a viselkedése kiszámíthatóbb –, esetleg az agyunk már pár művelettel az ujjaink előtt jár, így könnyebben elérhetjük a flow állapotát. Persze ehhez megfelelő gyakorlat szükséges, amire nem mindenki hajlandó.

A https://docs.helix-editor.com/keymap.html  ad egy rövid összefoglalót, hogy milyen lehetőségein vannak. Igen sok ismerős bejegyzés található – ha ismerjük a vi-t –, de először semmi esik kézre. Érdemes végigkövetni a szövegszerkesztő beépített tutor-ját, ami végigvezet a kezdő lépéseken, s egy jó alapot szolgáltat a későbbi ismerkedéshez.

A rossznyelvek szerint a (n)vi(m) user onnan ismerszik meg, hogy naponta beleszerkeszt a .vimrc vagy éppen init.lua fájljába, sőt többet foglalkozik a szövegszerkesztője konfigurációjával, mint az érdemi munkával. A Helix esetén erre nem igazán van szükség, jópár vim plugin tudása már be lett építve a szövegszerkesztőbe, és már rövid konfigurációs fájlokkal is hatékonyan dolgozhatunk.

Ha valaki most ülne fel a neovim hype vonatára – minden lényeges előismeret nélkül –, akkor lehet, hogy a Helix-el jobban jár. Ám ezt mindenkinek saját magának kell mérlegelnie, mert például az általam használt távoli szerveren csak egy régebbi Vim érhető el, oda a Helix biztos nem kerül fel. Pedig pillanatok alatt sikerült bekonfigurálnom a Python LSP-t, hogy az normálisan fusson a Helix
alatt, míg ez Vim alatt eléggé problémás volt évekkel ezelőtt.

Akinek nem ismeretlen a vi, esetleg vethet egy pillantást a https://asta.boserup.eu/forest/rethinking-helix/  blogbejegyzésre, mert az előbbi nyavalygásaim itt bővebb lére lettek eresztve, több példával.

Viszonylag új szereplő a Ki https://ki-editor.github.io/ki-editor/, ahol már végleges a szakítás a vi famíliával, legalábbis a megszokott mozgások terén, de következetességet ígér. (Hosszasan sorolja, hogy a vim és helix hol következetlen, amiben van valami igazság, de nekem már volt időm hozzászokni.) Ebben a szövegszerkesztőben alapvetően az absztrakt szintaxis-fán lépdelhetünk, és annak aktuális részét/részeit módosíthatjuk. Érdemes megnézni a szövegszerkesztő wiki-jét, mert az egyes Ki-mozgásokat interaktív animációval mutatja be. Tervben van, hogy megismerkedem ezzel a programmal is, viszont mivel mindent újra kell tanulni, lassú lesz a tanulási görbe.

Összegzés

Divatos eszköz lett a Vim és a neovim, igen sok Youtube videóban használják a kódolás bemutatására. Viszont gyakran látni, hogy az előadó épp hogy csak használni tudja a programot, minimálisak az ismeretei. Pedig a vi-nyelvtan megértésével, akár pár tucat mozgás és 3-5 operátor megismerésével már sokkal hatékonyabbak lehetünk, aztán majd szépen sorra lehet további mozgásokat, operátorokat elsajátítani. Csodát ne várjunk, nem leszünk tízszer hatékonyabbak, de hamar érezhetjük az előnyöket.