Egy SSD története

Történetünk kezdete visszanyúlik 2013-ba, amikor is szerettem volna némi sebességet nyerni az irodázós laptopomnak. Emlékszem, rengeteget bújtam a netet, különböző tippek-trükkök között elveszve kerestem a megfelelő configfájl megfelelő paraméterében megoldást, végül arra jutottam, hogy nekem bizony ideje SSD-re váltani. Ekkor kezdtem kutatni SSD témában, hogy mi van a piacon, milyen árkategóriát, milyen méretet válasszak. 

2013-12-31 a napja, amikor megszületett a döntés és végül megrendelésbe csapott át a "még gondolkodom rajta" állapot. Ekkor írtam róla itt: https://hup.hu/node/129423

Az akkori gépem egy 2008-ban vásárolt Compaq 610 volt, Core2Duo processzorral, 4 GB rammal. Nem egy atomerőmű, de irodázni még tán ma is jó lenne.
A megérkezést és beépítést követően jött, amire nem számítottam. Mintha a komplett gépet cseréltem volna, olyan jó lett a sebessége.

2018-ban a gép végleg feladta a harcot, amikor a burkolata annyira megsérült, hogy az alaplapot sem tartotta már semmi, ezért a gép cserélve lett egy kölcsön gépre, hasonló paraméterekkel, az SSD átkerült bele, a rendszerhez nem kellett nyúlni, szó nélkül birtokba vette az új hardvert. 

Ez kölcsön gép egészen 2022-ig szolgált. Kezdett már bajos lenni a töltés, a zsanérok, a burkolat is kezdett széthullani. Ekkor vettem egy új laptopot munkára (i5, 8GB RAM, 512 NVMe). Illetve otthonra beszereztem egy mindenes irodázós gépet (HP EliteDesk mini gép: i7, 16GB RAM). Az SSD átkerült ebbe a gépbe, a rendszer szó nélkül birtokba is vette.

Elérkeztünk 2025-höz, amikor is már a hely (120GB) kezdett az irodázáshoz is igencsak szűkös lenni. A rendszer partíció többször futott ki a helyből update során, ezért felkutattam a neten, hogy tudok-e bele NVMe-t rakni, és mivel a válasz igen, ezért került ebbe a gépbe is egy 512GB-os NVMe és így vonult nyugdíjba 11 év után az első (normális) SSD-m.

Néhány adat a 11 év működéséről:
  1 Raw_Read_Error_Rate     0x000b   100   100   050    Pre-fail  Always       -       0/0
  5 Retired_Block_Count     0x0013   100   100   050    Pre-fail  Always       -       0
  9 Power_On_Hours_and_Msec 0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       17984h+00m+00.000s
 12 Power_Cycle_Count       0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       6248
170 Reserve_Block_Count     0x0003   100   100   010    Pre-fail  Always       -       67
172 Erase_Fail_Count        0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       0
173 Unknown_SandForce_Attr  0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       45482799
174 Unexpect_Power_Loss_Ct  0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       204
181 Program_Fail_Count      0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       0
187 Reported_Uncorrect      0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       0
192 Power-Off_Retract_Count 0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       204
218 Unknown_SandForce_Attr  0x000b   100   100   050    Pre-fail  Always       -       0
231 SSD_Life_Left           0x0013   100   100   000    Pre-fail  Always       -       76
241 Lifetime_Writes_GiB     0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       14549
242 Lifetime_Reads_GiB      0x0012   100   100   000    Old_age   Always       -       9243
 

Egyelőre nem tudom, hogy lesz-e ezután bármi feladata. Jelenleg még a gépben van üresen. Később lehet kap egy USB házat és backup-ra jó lesz még.

Hozzászólások

El kell használni, backupra egyre alkalmatlanabb ahogy öregszik. Lehet még jobb mint egy vadiúj QLC-s, de inkább maradjon aktív.

smart alapján ez még makulátlan!

"amikor a burkolata annyira megsérült, hogy az alaplapot sem tartotta már semmi"

Frizbiztél vele, vagy Thunberg-approved (talán még meg sem született akkor) gyorsan lebomló bioműanyag?

Befoghatod Linuxnak, vagy BSD-nek, azoknak nem kell sok tárterület. A Windowsnak se kéne, ha a nagy update-ek nem mentenének mindent rollback-ként meg nem gyűlne be a telepítésre az évek alatt a sok szemét, így viszont, ahogy a MS hozzááll, így már sokkal helyigényesebb.

Esetleg kiszeded a gépből, és egy olcsó USB-SATA adapterrel használod külső meghajtónak, egyfajta pendrive-nak, pl. baromira be tudja gyorsítani az OS-ek telepítését, live OS kiírását, tesztelését. Akár még úgy is, hogy teszel rá Ventoy-t, meg egy csomó lemezképet, és lehet őket vadul próbálgatni.

Ezek az SSD-k, ha nem gyári selejtek, meg nincsenek extrém felhasználással petabájtos tételben rojtosra írva, vagy nem viszi el őket villámkár, döglődő táp, akkor kb. örökké tartanak, ha meg is döglenek, akkor a vezérlő adja be a kulcsot, nem a NAND fárad el. Ezeket úgy is kell cserélni, mert kinövi az ember, ma már az 1-2 terás is megfizethető.

Ahogy látszik, irodai felhasználás nem ír rá sokat, 12 év alatt 14,5 terát írtál rá fel, az évi 1,2 tera, általában egy ilyen SSD-nek 50-150 tera körül van a hivatalos írásterhelhetősége, de a valóságban ennek a többszörösét is bírják, így arányosan nézve nem írtál rá sokat, és ez meg is látszik azon is, hogy 76%-osnak mutatja még.

Ez egybe vág az én SSD-immel is. Általában évi 1-2 tera körül írok rájuk, igaz zömében lájtosabb, linuxos felhasználással, a ritkábban használtakra, amiken csak másodlagos rendszer van, azokra 1-1,5 tera per év ütemben, a fő rendszereim alatt lévő SSD-kre meg kb. 2-2,5 a max, az se sok. Az írások többségre rendszerfrissítés és letöltés. Nekem a saját szkriptem ki is vetíti statisztikának, a jelenlegi fő SSD-men 2 tera/év ütemben csapatom fel az írásokat már 2,33 éve, és kiszámolja a szkript, hogy a gyártói hivatalos írásmennyiséget (1200 TB erre a modellre), ilyen ütemű használattal hip-hop elérem, már csak 576 (!) évnyi használatra van. A tiédben, a te ütemeddel lenne még 38 év. Ezt már 10+ éve is magyaráztam félősöknek, hogy felesleges kímélgetni.

Írom ezt úgy, hogy az én rendszeremen vannak íráskímélés irányába mutató beállítások, de csak a fő rendszeren, és valóban nem azért vannak ott, mert kímélném, hanem gyorsítsam a felhasználást. Pl. nincs accesstime rögzítés (nem kell, minek), nincs swap, nincs hibernálás, a frissítsek és sok átmeneti művelet (pl. forráskódból forgatás) egy tmpfs ramdrive-ra megy, mivel nem akarom az unokáknak eltenni. Régen, míg az SSD-n hagytam a pacman cache-t, addig rendszeresen majdnem kifogyott a szabad hely a root partíción, mivel elfelejtettem kipucolni, így ennek elejét veszem. Naplók, core dump-ok mérete is korlátozva van, azokat sem tenném el az utókornak bekeretezve. A windowsos és BSD-s partíciókon viszont semmilyen ilyen spéci beállítás nincs, ott minden alap beállításon van hagyva, ott sem használódnak el jobban az SSD-k. Már számos SSD-m volt az évek során, 2 kivételével meg is van mindegyik és működik. Abból a 2-ből az egyiket eladtam, mert egy ismőrösömnek kellett a gépébe nagyon gyorsan, nem volt ideje rendelgetni, meg elmenni venni szarokat, így olcsón odaadtam, beszereltem neki a laptopjába, én már akkor úgyse használtam, a másik SSD volt az egyetlen olyan kivétel, ami tönkrement (belassult, adatokat felejtett, végül be sem bootolt a rajta lévő OpenBSD 6.9), de az is valami 6 év után, de azon sem volt sok írás, 10 tera körül a 150-ből.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Az okosok azt mondják a wear leveling meg a trim nem biztos h. jól működtek a korai generációs eszközöknél. Akkor pedig egy része a nand celláknak sokkal hamarabb elfáradhat, mint egy egyenletesen szétterített módszerrel nézve sugallná egy aktuális total TBW smart számlàló alapján látott állapot.

Lehet nem működött jól, de azok a korai SSD-k viszont ellensúlyozták, hogy SLC-sek, meg MLC-sek voltak, ahol egy cella nagyságrendekkel több írást bír. Meg ezek az SSD-k aprók voltak, alig pár gigások, ma már sehol nincsenek. Az userek rég lecserélték ezeket, ha mennek is valahol, valami spéci beágyazott vagy ipari környezetben viszi a minimális kódot a hátán, ami nem szokott nagy igénybe vételt jelenteni.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Az irodázós / munkás gépeim 1 kivétellel csakis Linux van. A játszós gépen van egy Win 10, meg az autódiag gépen, de az a kakukktojás, az gyárilag jött egy Win7-tel, azon nem kell netezni, nem is lesz a wifi bekapcsolva kb. soha. Az volt már a gond, hogy 30GB root elkezdett elfogyni, mivel az első feltelepítés óta csak distupgrade ment és sajnos maradtak rajta szemetek az előzőekből, aztán hiába törölgettem, már nem volt hajlandó az update végigmenni, egyik alkalommal pl pont a kernel update maradt le.

Ahhoz képest egyébként, hogy volt egy 4GB-os swap partíció, valóban nem sok az írás rajta. Lehet tán sose használta a gép, bár jó ha félévente volt kikapcsolva / újraindítva.
Igazából 3 szakma váltást élt át, ez kezdve a szoftver fejlesztéstől (fordítgatás, sok kis fájl néhány bájtonként újraírás), majd üzemeltetés (szintén volt fordítgatás, sok kis fájl néhány bájtonként újraírása), most inkább az adminisztratív része maradt a gép előtt ülésnek, de ez a gép volt a napi netezős, filmnézős egy ideig, amíg nem volt dedikált hardver rá, régebbi játékok is mentek rajta. 

"Esetleg kiszeded a gépből, és egy olcsó USB-SATA adapterrel használod külső meghajtónak, egyfajta pendrive-nak"
Pont ezen gondolkoztam.

Az elején azért "fostam" tőle, mert volt már dolgom korábban SSD-vel, de az még 4GB volt marhadrágán, PATA csatlakozóval és nagyjából 100MB/s írás-olvasás tempóval. Egy talán fél éven belül adta meg magát, azt cserélték még garanciában, a másik egy évet kihúzott. Aztán most meg itt van 4 gép körülöttem, csak SSD-k vannak bennük. HDD-t már csak a NAS-ban használok, mert nem képes fogadni a 2.5-es méretű lemezeket. M.2 meg nincs rajta. (Jó, azért HDD-ből van vagy 30 az egyik polcon, hátha valamiért kelleni fog.)

openSUSE Leap 15

A HDD-ket se kell kidobni a polcról, jók archiválásra, többszörös mentésre. Szintén külső adapterrel vagy dokkal.

A Linux-alapú rendszerek kevesebbet és kulturáltabban irkálnak a háttértárra. Nem úgy, mint a Windows, hogy a sok sallang folyamat meg vírusirtó, Onedrive, egyéb szemét agresszíven nekiesik a háttértárnak, mint a kiéheztetett disznó a vályúnak, és ész nélkül nyomják, ami a csövön kifér, ha kell, ha nem. A Linux kernel kulturáltan cache-elget, amit lehet, RAM cache-ben tart, az ütemező szépen, a terhelést elosztva, meg kötegelve küldi ki az I/O parancsokat, hogy ne lehetetlenítsen el egy folyamatot se, hogy annak az I/O-ra kelljen várakoznia, plusz a linuxos fájlrendszerek kulturáltabbak, gazdaságosabbak. Ezért is van, hogy egy Win8-11 már nem fut jól HDD-ről, csak SSD-ről, de egy Linux elmegy HDD-ről is még nem használhatatlan sebességgel.

Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

Meglepően sokáig bírják, tényleg felesleges volt a pánikkeltés az elején. Nekem mind a mai napig van használatban 32-64 gigás ssd napi használós gépben, 120 gigásból is rengeteg tökéletesen muzsikál. 

A régiek valószínűleg igen mert akkor még nem nagyon volt más, a 120-asok meg a tipikusan nem ajánlott kingston ssd-k. Úgy vagyok ezekkel hogy minden fontos adat mentve van nálam nextcloudba, ha valamelyik megdöglik hamar újrahúzom, "kritikus" adat nem fog elveszni. De ezek a rohadékok csak mennek és mennek és nem hajlandóak megdögleni.