30 éve mutatkozott be az első Pentium processzor

Címkék

A Pentium (más néven P5 vagy i586) egy ötödik generációs, 32 bites x86 mikroprocesszor, amelyet az Intel 1993. március 22-én mutatott be, mint a Pentium márka legelső CPU-ját.

Hozzászólások

Én Pentium MMX 166-al kezdtem, AMD 5x86 133-at váltottam vele (amit 160-on hajtottam, mint kb mindenki).

Volt egy AMD K5-ösöm is, pin-compatible az MMX 166-al, és a teljesítménye is kb ugyanaz volt, az FPU teszteken kívül majdnem ugyanazokat az értékeket produkálta tesztekben. A Pentium MMX 166-nak fix szorzója volt, így az akkori alaplapban csak a busz túlhúzásával lehetett overclock-olni, a PCI busz 66->83 MHzre húzva jól ment, és a hálókártyám és a videokártyám (TSENG ET6000) is bírták, így 210 MHz lett a CPU. A K5 nem volt szorzólock-os, de nem is bírta annyira a túlhajtást.

Nekem:

                                                                                                                                                                                                       eddig  asztali               innen laptop

                                                                                                                                                                                                                       ⬇️               ⬇️

AMD K5-PR100 -> Intel Pentium 100 MHz -> Intel Pentium 133 MHz -> Intel Pentium 166 MMX -> Intel Pentium 233 MMX -> Intel Pentium II 266 MHz -> ... -> Mobil Intel Pentium 4 1.6GHz-M -> Intel(R) Pentium(R) 4 Mobile CPU 1.70GHz -> Intel Pentium 4 Mobile 2.4GHz -> Intel(R) Pentium(R) M 1.73GHz 2 MB cache -> Intel(R) Pentium(R) Dual CPU T2310 @ 1.46GHz -> Intel(R) Core(TM)2 Duo CPU T6670 @ 2.20GHz -> Intel® Core™ i5-5200U  (3M Cache, up to 2.70 GHz) -> Intel Core i7-8565U (4C, 1.8 GHz, 8MB SmartCache, max. 4.6GHz )

trey @ gépház

kb. 1996-ban kaptam az elsőt: 286, aztán -> Pentium 133MHz -> PIII 450MHz -> AMD AthlonXP 1400+ (ez valamikor 2000. környékén, amikor egyetemre mentem) - innen már nincs meg, de volt AMD Phenom (talán ezt vettem az első 1-2 fizetésemből, valamikor 2008-ban); most Ryzen 7 2700 van, de ezt is kb. 3 éve vettem (sok-sok év - sőt, talán a Phenom után az első - saját tulajdonú, desktop PC), mert rákívántam egy kis játékra/nosztalgiára... (HL2, Portal 2, ioquake3, meg pár régi kedvenc... :P)

A gyors gondolat többet ér, mint a gyors mozdulat.

Biztos 96 volt az? Addigra a 286-os már nagyon elavult cucc volt.

A játékoknak, amiket soroltál, overkill a Ryzen 2700. Ezek elmennek jellemzően sokkal régebbi gépeken, akár integrált GPU-val is, ha nem kell túl nagy felbontás, vagy max. grafikai részletesség.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Na, az már hihetőbb. Természetesen az XT, 286, stb. már 92-93-ban is nagyon elavult volt, de csak nyugaton, hozzánk a Cocom-lista megszűnése után csak a 90-es években jöttek be a PC-k, és eleinte ezek a nyugaton már kidobott régiségek taroltak. Én 91-ben ültem először PC előtt, egy klón turbó XT volt, később meg egy Műszertechnika 286-os pizzásdobozos házas gép. Természetesen 90 után már elérhető volt a 386-os és 486-os is, de azt csak a gazdagabb nyugaton vették, mert baromi drágák voltak, nem burzsujoknak max. ez a levetett XT, 286 téma ment. Emlékszem 1993-ra már a Pentium is elérhető volt, de aranyárban ment, nagyon sokáig nem volt a legtöbb embernek. Nekem még az 1995-ös első gépem is csak 486-os volt, mert azok sokkal megfizethetőbbek voltak, főleg, ha valami olcsóbb AMD variáns volt, meg valami nevenics gyártó alaplapja (akkoriban Gigabyte még nem számított nagy névnek, csak egy budget noname tajvani gyártónak), szokvány klón baby AT ház, szintén noname Sound Blaster klón, stb..

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Arra emlékeztek, hogy még a jó forint idejében a 486-hoz 4 MB RAM 16.000 Ft volt? Bizony, 4 megabyte. És szűkösen de elég volt.
És tudtunk akkor is boldogok lenni. Igaz, a videófilmet még nem játszotta le, csak nyögvenyelősen az MP3 ment.
Addig viszont volt a mod (amit a 286 is lejátszott) majd később a sokkal univerzálisabb s3m.

Manapság a leggyengébb MCU-k is nagyobb órajelről futnak, mint anno a 486. Ráadásul az ARM mag sokkal hatékonyabb, mint az x86. Nem emlékszem pontosan, de szerintem a 486-ban még csak 1 végrehajtási szál volt, és annak is több óraciklus kellett 1 utasítás végrehajtásához.

Az első fele nem igaz, a leggyengébb MCU az órádban van, és 32.768 kHz-en fut.

A leglassabb 486 is ennek majdnem 1000x-ese volt 20 MHz-en.

Az régi MP3 lejátszókban pedig a dekódolást egy célhardver végzi, az a kis MCU harmatgyenge lenne hozzá.

A második fele pedig ma is így van, x86-on soha nem volt egy utasítás egy órajel.

32 bites mikrovezérlőknél az alsó kategória olyan, mint a 486sx volt. Nincs benne hardveres floating point. Hardver double pedig csak a felső kategóriában fordul elő.

Utasítások időszükséglete x86 architektúrán: https://www.agner.org/optimize/instruction_tables.pdf

Igen, láttam én is 1 bites mikrovezérlőt. De ez és a 30+ éve gyakorlatilag minimális változással velünk levő 8 bitesek is részemről történelmi hagyaték, ahogy valami gépezetbe beágyazva néha előkerülő 386-os célmasina is.
Tudom, még mindig nagy a rajongó tábora a 8 biteseknek. De valójában ma nem sok értelme van a "rajtunk maradt" elvén túl, hiszen se paraméterben se árban nem jobb egy "legalja" kategóriás ARM Cortex M0 mikrovezérlővel összevetve. Az utóbbi előnye viszont, hogy ha kifutsz az erőforrásból, akkor van feljebb, míg az 8 biteseknél volt projektem, amikor menet közben a mikrovezérlő család legtetejére váltottam és a projekt végére már ott is sakkoztam az erőforrással. Továbblépésre a 8 bitesnél nem volt lehetőség, mert nem volt nagyobb a családban.
Jó, egy nyomógomb figyelés és egy sima relé behúzása típusú abszolút mini feladatokra arra mindegy, az a feladat végülis TTL IC-kből és néhány passzív elemből is megvalósítható lenne. A bonyolítás onnantól jön, hogy analóg paramétereket szűrni, korreláltatni kell és az alapján beavatkozni. Ekkor hamar belefutsz a 8 bites korlátaiba.

Azért a PIC (volt Atmel) sok mindenre képes 8 biten és az arduino ismerté is tette. Nagyon sok helyre elegendőek a 8 bites mikrovezérlők és ha az implementáció megfelelő akkor azok az M0-ák teljesen feleslegesek oda és sokkal érzékenyebbek azoknál minden hibára! A háztartási gépek amik nem igényelnek nagyobb számítási teljesítményt és hálózatot, a mai napig 8 bites procikkal vannak felszerelve (aztán van ahol a hálózatot is megkapják ezek a kis 8 bitesek). Aztán persze jönnek az M0-ák, ESP-k, stb., de az már másik világ.

„Niemand ist unnütz! Man kann immer noch als schlechtes Beispiel dienen!”

dzsolt

Nem lehet kiröhögni, mert a valóságban elég kevés népszerű szoftverben okozott észlelhető bugot. Amit a legtöbb user használt, abba nem szólt bele. Az is teljesen igaz, hogy az MPEG1, mp3 is a Pentiumokon ment először normálisan. A leggyorsabb 486-osokon is csak gyengusz volt, mp3 talán a határon, vagy csak DOS alatt, stb.. A Pentium volt az, amelyiket már ezek tényleg rendesen, akadás nélkül mentek, adott esetben úgy, hogy mást is lehetett csinálni mellette, pl. ha megmozgattad az egérkurzort, nem kezdett el akadozni a lejátszás. A Quake is nagyon kérte a Pentiumot, a 486-osok ellenében.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Pentium MMX 1996 októberében lett bemutatva. Benne 64 bit hosszú SIMD regiszterrel. Ez a videónál nagy előrelépést hozott, hiszen eddig egyetlen R-G-B transzformáció 3 darab 8 bites matekkal volt számolható, innentől pedig ez 8-szorosára gyorsult, hiszen 8 darab 8 bites értéket parallel tudott számolni a 64 bites SIMD regiszterrel.

Ja. Viszont az MMX is elég felemás megoldás volt, nagyon kevés szoftver támogatta, pár exkluzív játékcím, meg encoder-decoder szoftver, és nem sokat segített ezeken a procikon, mert gyengék voltak MMX-szel is, ahogy ezen a csatornán bemutatták. Később, mikor meg már erősebbek lettek, addigra minden SSE és SSE2-t használt.

Az MMX a mai napig elég mostoha gyerek. A legtöbb i686-os disztró is PAE-t és tipikusan SSE-t követel meg, ha feltételezni is mernek utasításkészletet, az a kevés i486-i586-ot támogató disztró meg azért nem meri bekapcsolni, mert nem tudja feltételezni, hogy lesz a procikban az aktuális gépen. Ha mainstrem meg már AMD64 only, ott meg megint kihagyják az MMX-re optimalizációt és azonnal rámennek az SSE valamelyik verziójára, ami még hatékonyabb SIMD megoldás.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

MMX nem véletlenül mostoha. Amióta a Pentium III-nál megjelent az SSE, az mégiscsak értelmesebben használható mind szélességben (adatpárhuzamosításban) mind képességben.
Kb. ekkorra ébredtek a szoftverfejlesztők, hogy lehet ezzel jelentős számítási tempót kinyerni. Innentől az MMX csak velünk maradt "kompatibilis mód", az SSE lett az elterjedt.
Azért ez is szép malőr: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pentium_III#Pentium_III_%C3%A9s_az_SSE

Én még később ébredtem, már az AVX és ARM NEON korban, mert rácuppantam a digitalizált rádiófrekvencia feldolgozás témájára és valahogy gyorsítanom kellett a matekot, hát megtanultam ezt a CPU képességet használni.

Illetve egy szoftver, amely forráskódjára már az ezredforduló előtt felfigyeltem, mi mindenre kihegyezték: https://sourceforge.net/projects/mpg123/files/mpg123/
Itt látsz olyat, hogy

mpg123-1.31.3/src/libmpg123/dct64_mmx.S
mpg123-1.31.3/src/libmpg123/tabinit_mmx.S
mpg123-1.31.3/src/libmpg123/synth_mmx.S

Na ez MMX adatvektorral párhuzamosít.
Egyébként a másik nagy durranás a gcc-4.9 verziótól belépő autovektorizáció volt. Igen jól ráismer azóta a GCC (és CLANG) is, hogy hol használhat vektor regisztert. De ez 2016-ban jelent meg.

Ezt nem is tudtam a P3 SSE-ről, amit a link ír. Mindenesetre már ez se téma, mert a legtöbb mainstream OS x64_86, és ott általában a min. SSE2-re mennek rá, ritkábban mindjárt az SSE3-ra (ezzel csak néhány korai AMD64 procit zárnak ki a támogatási körből). Intel Clear Linux már az AVX-re is gyúr, a Win8-10 olyan utasításkészleteket követel meg, amiknek a mentén az SSE2-SSE3-t feltételezni lehet (ezt nem követeli meg, de azokban a procikban, amelyekben a megkövetelt NX bit, PAE, vagy 64 bit), a Win11 meg annyira magas követelményeket ír elő, hogy ott az SSE4.2, AVX2, AES-NI, VT-x, VT-d is feltételezhető fordítás során.

Ahogy írod, ezeket az utasításokat nem kell ma már megtanulni, a fordító dolga, hogy ezek mentén optimalizáljon. Az mpg123 már egy régi projekt, újabbakban nem optimalizálnak MMX-re, főleg nem ilyen kézi ASM betétekkel.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Ahogy írod, ezeket az utasításokat nem kell ma már megtanulni, a fordító dolga, hogy ezek mentén optimalizáljon.

Nem feltétlenül. Ahol kell a teljesítmény (tipikusan nem az OS core binárisaiban, inkább az ilyen ycruncher meg Prime95 számolgatós projectek), ott muszáj jobban utánajárni. Illetve processzor generációnként is lesik h. melyik AVX utasítás-csoportot tudja jól / rosszul végrehajtani a processzor. Pl. kijött a Zen4, írják van benne AVX512, hurrá fasza az intel épp mostanában szedte ki a desktop kategóriás processzoraiból a teljes AVX512 supportot, erre az AMD meg grátisz odaadja a home usereknek is. Nem kell (tíz)milliókért Xeon Gold meg Platinumot venni. Csak már lehet tudni h. 2x256 módban megy az 1x512 helyett. Aztán mikor elkezdik micro-benchmarkolni, kiderül h. miben jobb-rosszabb konkrét utasításokat futtatva mint az intel hasonló tudású processzorai. És mivel az AVX512 is akkora méretes család, már számít h. milyen feladatra is akarod pontosan használni, és az ahhoz szükséges utasításokat az AMD jól megcsinálta, vagy  azok épp lassabbak mint intel-nél.

Ez már olyan jellegű könyékig az architekturában reverse-engineering meló, amihez az intel és az AMD se ad a kezedbe kényelmes dokumentációt. Magyarul van pár tucat ilyen őrült hekker az egész világon, akinek van annyira mély tudása, hogy ezeket ki tudja nyomozgatni. Aztán ha publikálja, a community is birtokában lesz a tudásnak. A fordító programok meg főleg nem csinálnak ezeknél by default jó munkát. Vagy ha igen, akkor is csak majd 4-5-x év múlva, mire a processzor annyira elterjedt lesz h. megéri azokra is optimalizálni.

Visszakérdezek, és ebből megérted:
  1 darab AVX512
  vagy 2 párhuzamosan futtatott AVX2 a gyorsabb?

Linus kifakadt pár éve rá, nem ok nélkül: https://www.phoronix.com/news/Linus-Torvalds-On-AVX-512
Egyébként az OoO tényleg megkavarta az állóvizet. Ma az AVX is OoO ... sőt az ARM NEON is: https://images.anandtech.com/doci/15813/A78-X1-crop-11.png
Azért van magonként több NEON alrendszer, mert bizony parallel tudod használni, ha olyan az assembly kód. Ekkor meg mindegy, hogy a fele szélesből dupla annyi fut egyidejűleg.

Nagy "boszorkánykonyha" lett a CPU mára. Teljesen más, mint amit annó az egyetemen tanítottak.

Nekem az első saját gépem egy AMD 486DX4 100 MHz-es volt, igaz relatíve gyorsan bővítve lett egy AMD 5x86 P75 133MHz-esre. Pentium 1-ből csak laptopban volt egy Pentium 54C 120 MHz-es, nem volt valami nagy szám, a Win98SE már vergődött rajta, csak 98lite-tal ment, a DOS, Win3.x, Win95a, NT4, Linux (Slackware, Mandrake, Caldera) viszont elment rajta normálisabban. Használtam még 166-osat, és 200-as Penyát is, az talán MMX-es is volt már, de az nem saját gépben volt.

A P1 szerintem felejthető volt, az igazi áttörés az Intelnél a Pentium Pro és az azon alapuló P2, P3 voltak. Ami előtte volt, az felejtős. Pedig áttörés volt szinte minden proci, 286-os 24 bites címtere, protected módja, a 386-osnál a 32 bit, virtuális mód, 486-osnál a beépített cache és integrált FPU (DX-ekben), Pentiumnál a 64 bites adatbusz, szuperskalár pipeline-os feldolgozás, nagyobb FSB, erősebb FPU, későbbi modelleken az MMX (ami nem sokat ért, mire meg ért volna, addigra bejött az SSE később). Az igazi nagy dobás, ami mai napig megállja a helyét, az a P6/i686 volt a Pentium Pro-tól kezdve (RISC mikroutasítások, spekulatív és soron kívüli végrehajtás, regiszterátnevezés, PAE, L2 cache a procin), ezen még sok relatíve modern rendszer is fut nem teljesen használhatatlan sebességgel, nyilván nem Windows, 64 bit, meg SSE2-t igénylő dolgokról van szó, hanem kicsit kompatibilisebbekről. Különösen, ha dual P3-ról van szó.

A másik, ami emlékezetes maradt a P1-ekből, az az FDIV és F00F bugok. llyet tartalmazó procival személyesen nem volt dolgom, de úgy hallottam, hogy a megmaradt bugos példányok gyűjtőknek sokat érnek.

Mostanában kezdtem nézni ezt a YouTube-on lévő csatornát, ahol P1-P3-as gépekre telepít a csávó Linuxot (Alpine, Gentoo, Slackware, Arch32), és azt kell mondjam, hogy P1-en meglepően tűrhetően fut (jó, elég komótos, de épp az érfelvágás és marginálisan használható határán van), igaz 166 MHz-es kései példány, teletömi RAM-mal, 256+ MB, ennyi a P1-es korszakban nem volt tipikus, jellemzően 16-64 MB RAM-mal voltak ezek használva, az kevés a modern Linuxnak, BSD-knek is nyögvenyelős.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Ja, az még ma is használható cucc, ha nem akar valaki valami olyasmit futtatni, ami megkövetel valami új utasításkészletet, már pedig az opensource szoftvereknél ez nem játszik, általában a zárt forráskódosak ezek, amiket nem lehet újrafordítani. Ami miatt én P3-at nem használnék szervernek:
1) túl drága, a gyűjtők, retrósok felstrófolták az árát, főleg a dual foglalatos alaplapoknak
2) az energiahatékonysága ma már rossznak számít, egy RPi vagy klónja töredék áron és töredék fogyasztásból hozza a teljesítményét.

Egyébként most nézem, hogy az F00F bug minden Pentiumban benne volt, én emlékeztem rosszul. Csak azért nem szembesültem vele, mert az OS-ek patchelték, hogy ne működjön.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Elég magas ára volt annak idején, hogy kevesebből megússzam, egy AMD K5 PR100-at vettem (legalábbis azt hittem, mert fagyogatott, kiderült, hogy valami 75 MHz-es átszitázott CPU volt). Szerencsére a srác, akitől vettem, visszavette, és adott helyette egy valódit. Elég sokára lett tényleges Pentiumom, talán 133 vagy 166 MHz-es MMX lehetett. Időközben az AMD kihozta a K6 szériát is, ami még mindig Pentium-kompatibilis cucc volt, de kisebb fogyasztással és jobb teljesítménnyel, ebből vettem egy 266-os órajelűt, ami még 300-ra húzva is vidáman működött. Később ebből a gépből lett a routerem (Debian, iptables), a ventilátor csapágya megdöglött, akkor egy jó nagy passzív bordát tettem rá, ez évekig ment otthon folyamatosan.

Ja, az látszik is a procilistádon, hogy az első kivételével csak Intel. Annyira nem rossz az AMD. Ami régen bajuk volt, hogy sokszor dzsunkábbak voltak a lapok és a chipsetek alájuk, de a Ryzen-korszakban már ennek is elég rég vége. Nekem vegyes volt, mindig azt vettem, ami jobb vétel volt az adott pénzért. Bár nálam is az Intel volt többségben, de csak enyhén, és inkább véletlenül, nem mentem rá szándékosan csak arra.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Ez így van. Az Intel mindig is drágább volt, meg a közvélemény prémiumnak tekintette. Annak ellenére, hogy nem mindig voltak a legjobb vétel. Voltak időszakok, mikor az AMD járt előrébb, pl. P4-eket verte a AMD64, Pentium D-t az Athlon64 x2, de az utóbbi években a Ryzen is feladta a leckét mocskosul az Intelnek, egy darabig vergődtek ezzel a kevés magos 14+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++ nm-es ökörségükkel, meg a RAM freki limites alaplapjaikkal, szorzózáras procijaikkal, stb.. Mostanra megint felzárkóztak (részben az AMD chiplet megoldását, és az ARM kis/nagy magos trükkjét másolva), de pl. integrált GPU fronton mindig is gyapálva voltak, most ugyan GPU-ból is jönnek fel az Intel Arc-kal, majd meglátjuk. Én nem szurkolok ellenük, nekünk, fogyasztóknak az a jó, ha a nagyok között szoros verseny van, tudásban, teljesítményben, mert ezzel árverseny is lesz. Ha az Intelen múlna, mai napig csak el tikk-takk-oznak 14 nm-en, meg mindenki 2-4 magon lenne. Az se lenne jó, ha az Intel maradna le, mert akkor meg az AMD hátráltatná erőfölénnyel a piacot, emelve folyton az árakat, csökkentve a szállítási volumeneket, amiket az utóbbi időben kezdtek játszani.

Persze volt ez fordítva is, pl. a Pentium korszak elején, meg az FX-ekkel, A-sorozattal, mobilprocik terén is le volt maradva sokáig az AMD. Viszont legtöbbször tartották magukat, pl. az Intel P2-P3 Celeron változatainak elég erős versenyt diktáltak anno a Duronok, Athlonok, aztán a korai P4 korszakban, Celeron áron adott P4 teljesítményt az AthlonXP (bár a kései P4-ek jobban öregedtek a Hyper-Threading és az SSE2 miatt). A Phenom korszakban is tartották magukat, bár a Core procikkal az Intel kezdett el dominálni nagyon hosszú ideig.

Ennek ellenére sok olyan szektor van, ahol mindig is az Intelt preferálták: pl. céges, állami környezetben, szerveres piacon, stb..

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Ebből is látszik, hogy a verseny jó. Nadrágszíjat időnkét fel kell kötni, amikor a másika lép egy nagyot.
Örüljünk, hogy mindkettő cég él, versenyez egymással és időnként hozza a meglepetéseit.

Amire kíváncsi leszek, az az FPGA integráció mennyire lesz sikertörténet és mennyire csak marginális terület.

Az a baj, hogy az FPGA drága, limitált órajelben, teljesítményben, és az x86-nál nem is játszik, mivel zárt, licencköteles platform. De RISC-V-hez, OpenSparc-hoz és retró platformokhoz (Z80, 6502, m68k, stb.) be szokták fogni. Elvileg létezik x86-ra is, de nem teljes értékű implementáció, ha jól emlékszek. Az FPGA inkább home és kisvállalati környezetben jön jól, mikor a teljesítmény nem annyira számít, csak hogy össze lehessen dobni valami működőt, amin elfut a szükséges legacy szutyok.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Első gépem valami utólag már ismeretlen 286-os volt. Az fertőzött meg véglegesen erre a földi élet időtartamra. Aztán jött a 486 dx2 66. Aztán 96 körül P133. Amiről szerintem csak jóval később derült ki h. fateromat átvághatták és valóságban vmi cyrix PR120 volt inkább. Aztán lett 99-ben P3 450. Azt cseréltem 2002-ben Amd-re Athlon XP 2000+. Aztán laptop lett 2006-ban Core2 duo. Aztán csak céges laptopok 2007-től, mind valamilyen intel. Kovid elején 2020 januárban vettem 15 év után megint desktop gépet, egy AMD Zen2-t.

Szerkesztve: 2023. 03. 23., cs – 23:08

It’s all about the Pentiums!

Bár a kutyát nem érdekli, és hülyének is néznek miatta, de a Pentium 100-as procim óda csak és kizárlolag Intel ❤️ procikat használok! :)

Hát ilyen az elvakultság... :)

Nekem volt intel (386sx) ->, intel, cyrix, amd, intel, intel, intel, amd, amd, amd, intel, amd (3800x). Mindig azt vettem, ami a legjobb teljesítmény/ár/bővíthetőséget nyújtotta, nem kötődöm érzelemmel egy tágyhoz.

Hát pont ezt mondom. Nekem is sokáig bevált az Asus, aztán volt 2-3 problémám vele. Akkor jött a Gigabyte. Remek volt, aztán már nem annyira. Most az MSI mindenben jobb nálam az előző kettőnél (támogatás, bios frissítés, cpu nélküli bios upgrade, stb.). Kingston rammal két garanciális hibába is belefutottam, ami nyilván nem a gyártó hibája. De mégiscsak rosszak voltak. WD és Samsung diskből halt meg a legtöbb a kezeim alatt. Főleg a Blue és a Green sorozatból, szóval ezt is elengedtem. Hát, a Logitech... számomra normális billentyűzetet nem tudtak eddig készíteni. A dupla magas insert-tel és az egyéb klasz újításaikkal együtt... Az nVidiát adom, bár sokan (főleg ubuntu) fikázzák, de nekem nem volt vele bajom az elmúlt 5 évben.

:)

A Cyrix-szal sosem volt gondom, az amd-vel a dzsunka lapokkal az elején volt. De a csoda Tomato lappal Intellel is szívtam. A Prescott P4 álmomban ne jöjjön elő újra. Tehát, ha csak az én tapasztalatomból kell kiindulni, akkor abból az következik, hogy a legmegbízhatóbb cpu a cyrix. :)

Továbbá az igazi káosz a csak nagyjából frankó illetve egyéb okokból lassú mindenki által gyártott északi hidakkal volt. Aztán csodálkoztál, hogy lassú a RAM.
Amióta az északi híd a CPU-ba került, ráadásul a PCIe vonalak is a CPU-ból indulnak a kártyákhoz, azóta ez a szivatásfaktor is szépen a feledés homályába vész.

Par even belul pedig bemutatkozik az utolso, ha igy folytatjak. :)

Az első Pentium, amivel gépet építettem (sajnos nem magamnak), egy 60 MHz-es darab volt, ami annyira fűtött, hogy gyárilag Peltier hűtőt adtak hozzá.

Az első saját Pentiumom egy 100 MHz-es példány volt, emlékszem, amikor ment az mp3 lejátszása Windows alatt, nem volt szabad mozgatni az egeret, mert "hallatszott" az egérmozgás, megszaggatta a hangot. Ekkor próbaképpen betettem a P5-100 helyére egy AMD K5-100-at, és a jelenség megszűnt :) CPU-ként erősebb volt a K5 a P5-nél, viszont FPU-ként meg sokkal gyengébb.

https://www.cpu-world.com/Compare/588/AMD_K5_100_MHz_%28AMD-K5-PR100ABQ…