Laptop csere SDD a rendszerrel marad

Udv!

Adott egy Lenovo Thinkpad Edge E-335 notebook ( AMD E2-1800 ) amit lecserelek egy Thinkpad T460-ra ( Intel core i5 6300U ). A regi gepbol atkoltozne a 2.5-es SATA 960GB-os SSD, amin Debian 10 van installva. Egy ilyen hattertar csere mennyire zavarhat be? Ha bekerul az uj gepbe, szeretnem Debian 11-re frissiteni, de eloszor jo lenne tudni, hogy fog-e minden mukodni rendesen.

koszonom elore is a valaszokat.

Hozzászólások

Elvileg mennie kell a rendszernek a másik gépbe áttéve, főleg, ha integrált GPU-król van szó, amik nyílt driverrel mennek. Ennek ellenére én lebeszélnélek erről az egész műveletről, főleg, hogy utána 11-re fogsz frissíteni úgy is. Ilyenkor szerintem jobb azonnal tiszta lappal kezdeni:
1) munkát spórolsz meg magadnak
2) látni fogod, hogy az új gép, friss rendszerrel mennyivel gyorsabb, mint a régi a régi rendszerrel. Fordított esetben, ha nem tapasztalsz előrelépést teljesítményben, akkor nem fogod tudni az okát, ami lehet egy régi, magad előtt tolt rendszer oka is.

Ez a rendszerhordozás, meg klónozgatás, meg végtelenségig frissítés (lásd trey frissítési sorozatát az évek során) a lusták mentsvára. Működni persze működhet, ha valakinek szerencséje van, de inkább csak a szerencse felesleges kísértése, kb. nem sok előnyért cserébe.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Nem lustasagrol van szo, legalabbis nem abban az ertelemben. Sajnos nincs kulon particion a rendszer, illetve a felhasznalo adatai. De akkor lehet, hogy raszanok egy napot, es mindent ami kell, atmasolom mashova, majd a friss install utan vissza, ha ez a legjobb megoldas.

 

koszi

U-dash

22 evnyi IT munka (fejlesztés) utan rajottem hogy egy gepcsere uj gondolkodassal is jar, atnezem mi kell es azokat ujrarakom. Nagyon sok minden lett ujrarakva, ket napig telepitettem, de a masik fele szepen lekerult a geprol. Es uj dolgokkal is megismerkedtem kozben.

3-5 evente cserelek gepet, felevente nem lenne igaz a fenti. 

@BCsabaEngine

Ez még eggyel több indok az újratelepítésre, egy körrel akkor értelmes újraparticionálást is megejtesz. Az egy óriási hiba, hogy egy partíción az adatok és a rendszer is. Ja, értem, hogy kényelmetlen, de ezen előbb-utóbb túl kell essél, ennél jobb alkalmad nem lesz rá, hogy eleve új gép, új rendszer, új minden, tiszta lap. Beleteszed most a munkát, tervezhető ütemterv alapján, ami később fog neked időt megtakarítani, meg nem váratlanul kell majd a jövőben ezen fetrengeni, mikor valami baj van a rendszerrel.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Nálam hibátlanul zajlott ugyanez a mutatvány. Bekapcsoltam az új gépet és ott folytattam a munkát, ahol a régin abbahagytam.

Nálam is hibátlanul ment az ilyesmi, fel is szaladt a szemöldököm, ahogy egy vindóz körberöhöhne még csak a gondolatára is.

Mindennek ellenére én is amondó vagyok, hogy egy ~ mentés a meglevő partícióról nem olyan bonyolult és az alkalmazások, adatok többnyire a mezei felhasználó esetében egy új particionálás és új telepítés esetében elérhetők pl. nekem a VirtualBoxban a gépek simán átrakhatók az új környezetbe, ugyanúgy a TB meg minden normális telepítésű cucc.

Persze ha a régi SSD-t megtartod, akkor onnan nemcsak a home, hanem minden elérhető később is, ha kell. 

Jol van, koszonom a valaszokat, lehet, hogy jo alkalom lesz egy esszerubb particionalasra is.

U-dash

Az LVM előnye valóban, hogy később egyszerűen méretezhetők a logikai kötetek. De ezt ki lehet kerülni figyelmes particionálással. Nekem kb. 20 éve nem kellett semmit újraparticionálnom. Akármilyen gépet vagy új háttértárat veszek, azt mindjárt úgy particionálom, hogy fel van készítve mindenre, külön partíció az OS-eknek, külön az adatoknak, minden partícióra van ráhagyás is, hogy ne váljon szűkössé, beleértve az EFI partíciót is. Nem is kell soha hozzányúlnom. Utoljára tényleg 20 évvel ezelőtt volt szokásos, hogy kifogyogattam a helyből, mert akkoriban kisebb háttértárak voltak, meg drágábbak voltak, és mindig hely szűke volt, akkoriban néha tényleg mutatványozni kellett átparticionálással, meg helycsinálással.

Pl. most is a laptopban, amiről írok, mindkét SSD-n el van különítve 100+ giga hely, egy utolsó partíción. Nincs semmire használva, üres ext4 fájlrendszer van rajta, de feláldozható, a valami extra OS-t akarok telepíteni, pl. Gentoo, FreeBSD, Windows, stb..

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Nem ertem a kerdest.

Ez meg windowsnak sem fekudte meg a hasijat, meg amd intel amd intel iranyu tobbszoros koltozes es ati nvidia intel vga cserek is voltak.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

Simán, file-osan át lehet költöztetni. Javasolom az rsync -avxHASX parancs használatát! Értelemszerűen az fstab, /boot, grub környékén lehet változás, észnél kell lenni, meg nyilván új initrd-t kell generálni az új hardware-hez chroot-olt környezetben. Lásd még: dracut.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Valami egészen elképesztő, egyéni ötletek, téves tapasztalatok alaján kapsz itt tanácsokat. :D

Újratelepítés, újrapartícionálás? LOL

Egyikre sincs szükség egy viszonylag értelmes mai disztró esetén. Esetleg egy nagyon elbaszott disztró esetében lehet gond ilyesmivel, de egy darab, (sőt kettő esetében sem egy asztali oprendszernél) HDD (SSD) esetében teljesen vicces a külön boot, vagy akármilyen partíció, rég le is szoktak róla a telepítők is. Nyilván lehet érvelni mellette, de az egészen bizonyíthatatlan, extrém érvelés az. Nyilván az újratelepítés szintén mókás egy normálisabb disztró esetében, a rendszer upgrade scriptek meg vannak csinálva erre vonatkozóan. Lelassulás egy tényleg elbaszott disztrónál képzelhető el, vagy egy valamilyen extrém módon a használó által elbaszott rendszernél. :D

Bármi problémát egy ilyen hardverváltás esetén csak a kernel hardvertámogatásának durva hiánya, illetve telepített/nem telepített "nonfree" illetve speciálisan utólag a rendszerbe kerülő kernelmodul okozhatnak. (Mondjuk én nem látok extrém fura hardverelemet az új géped esetében, elég réginek tűnik az is, bár nem sokat foglalkoztam vele.)

Az, hogy egy normálisabb disztró egy ilyen váltástól csak extrém durva esetben sérülhet, az a linux alapvető ismeretében egyértelmű. Itt nem változhat egy normális disztrónál a rendszer működése, az nem normális, ha ilyen változás megtörténhet (valami idióta linux ideológia ellenes script esetében esetleg). Nyilván ha nincs extrém eset, és visszarakod egy ilyen eset után az ssd-d a régi gépbe, mert bármi gond van a boottal, akkor abban működni fog ugyanúgy, mint előtte.

Ergó átrakod, és bootolsz. (Nagyon óvatos esetben, ha nincs eddig backup a home partícióról, akkor mented, én pl. sosem csináltam ilyet, bármilyen adatvesztst eddig csak hardverhiba okozhatott  linuxon.) Biztos voltak esetek egy-két hardvernél, hogy valami iszonyúan elbaszott modul miatt megsérült a fájlrendszer, de ez olyan ritkaság, hogy nekem még példám sincs rá.

Ha utána az esetleges "kisebb" problémákat jelentő hibaüzenetek alapján nem tudod megoldani a kisebb problémákat, akkor viszont tényleg egyszerűbb, ha "újratelepítesz", de az nem egy normálisabb linux disztró probléma. ;)

Win 10 ( Win 8 nekem kimaradt) óta már a Windowsnál is nagyon fura dolog esetében döglik meg egy hardverváltozástól a rendszer, bár ott azért elképzelhetőbb. USB-re telepített Windowst pár éve szórakozásból bebootoltam 3-4 fajta gépen, ott főleg a VGA változások miatti drivertelepítés okozott némi időveszteséget, meg a wifidriverek esetleg.

De miért kéne újragenerálni? Ugyanaz a rendszer használja, amin volt. Életemben nem generáltam újra initrd-t ilyen miatt, pedig bazi sokat mókoltam, tesztelgettem az oprendszer image fájlok másolgatásával is, meg HDD átpakolással is, meg USB-ről futó rendszerekkel is. Lehet, létezik ilyen, de én ezek szerint soha nem futottam bele. Egy példát mondhatnál, amikor az initrd valami hardware változás miatt leáll a bootnál, hogy értsem, és a fejemhez kapjak, hogy tényleg. :) Köszi!

Ha pl. az ext4 driver modulban van, nincs statikusan a kernelbe fordítva, de nincs az initrd-ben sem, akkor nem tudja felolvasni az amúgy ext4-en lévő filerendszerről a modult. :) Jó, tudom, itt átraktuk a HDD-t, de mi van, ha a SATA driver van modulban, vagy hálózat, vagy egyéb, hardware-specifikus dolog. Az initrd-ig eljut, mert azt még a bootloader tölti be, ahogyan a kernelt is.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Tudtommal a disztró kernelekben minden olyan fontos boothoz szükséges modul a kernelbe kerül ami a bebootoláshoz kell, erre figyelnek. Én nem láttam még a /lib/modules könyvtárban olyan modult, ami a boothoz kellene, elég mókás lenne. :D Nyilván a hálózati modulok hiánya nem fogják megállítani a bootot, mint ahogy a wifi és hangkártyadriverek se. :)

Főleg, hogy ez egy Debian 10, ami elég tűrhető disztró! :)

(Mármint a mókáson azt értem, hogy ha nem tudsz bebootolni, mert a lib/modulesben van a modul, akkor hogyan teszed az initrd-be, ha el sem tudod indítani a rendszert? Másik linuxból? :D )

Ha ez így lenne, nem kellene az initrd. Régen Fedorába szinte mindent beletettek az initrd-be, de a megszaporodott hardware támogatás miatt ez óriásira nőtt, ezért a dracut dinamikusan állítja elő azt a kernel telepítésének post install scriptjében, vagy csinálhatod manuálisan, például ilyenkor, amikor új gépre költözöl. Fedorában az a szokás, hogy a legtöbb dolgot modulba teszik, nem statikusan fordítják bele a kernelbe.

Picit hasonló, mint a /dev és az udev. Régen statikusan ott voltak a /dev-ben a device file-ok, de ez irdatlan sok a világ összes gépére a nagy szerverektől a kis szappantartó router-ekig. Így ott az udev, ami a kernel hardware detektálásának eredményéből dinamikusan előállítja a releváns device file-okat. Bonyolultabb a működés, de sallangmentes az eredmény. Például udev esetében nem kell 64 db RS232 porthoz device file, amikor egyetlen van az alaplapomon, de azt sem vezettem ki a hátlapra.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Jogos, valóban modulok voltak/vannak az initrd-ben, de tök lényegtelen, hogy a kernelbe forgatják a modult, vagy az initrd-be kerül, mert ugyanúgy foglalja a helyet. És azok nem a lib/modulesből kerülnek oda, mert kellenek a boothoz. Mármint nyilván modulba fordították, de nem véletlenül kerültek "gyárilag" az initrdbe. Oda olyasmi kerülhet a felhasználó által a lib/modulesből amit boot után tudsz odarakni onnan. De ahhoz azért be kell bootolni valahogy. :)

Jut eszembe, én valóban láttam pl. ext4 modult a lib/modulesben, de az sok-sok éve az én elbaszott kernelfordításomnak volt köszönhető! :D

Nekem RAID1-ben vannak a diskjeim, és ugyan az ext4 valóban builtin, a raid modulban van, s előbb kell a raid, mint az ext4. Szóval én cseppet azért bajban lennék, ha a raid nem lenne az initrd-ben, mert ugyanúgy nem látná a rootfs-t, s ennélfogva a moduljait sem a kernel.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Boot-olsz pendrive-ról live linuxot, én a Fedora telepítőjét szoktam rescue módban. Ott amúgy nincs grafikus felület, csak konzol. Utána fel kell csatolni a kérdéses oprendszert tartalmazó filerendszereket, majd mount -o bind a /dev, /sys, /tmp, /proc és hadd ne soroljak fel mindent, ami nyilván virtuális filerendszer. Ezután chroot arra a pontra, ahol ennek a rendszernek a gyökere van, majd lehet akár grub-ot telepíteni, meg persze dracut-tal initrd-t gyártani. Végén sync, néhány exit, s ha megy, örülünk, ha nem, keressük tovább a hibát. :)

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Na ezért hivatkoztam gyakran a normálisabb disztrókra, mert nem is haználtam egy csomót, de nekem sosem kellett ilyemikkel szívni se. ;)

Mondjuk SuSe linuxszal kezdtem, kurva sokat tanultam belőle, de egy megdöbbentő dolog volt tapasztalni, hogy a deb alapú disztrókkal 99%-kal kevesebb szívás volt aztán. :D

Ez nézőpont kérdése. Nyilván nem arról van szó, hogy a Red Hat-nél, illetve a Fedora fejlesztőinek elment az eszük, nem értenek a Linuxhoz. Más a megközelítés. A Debian ezért memóriával fizet. Persze értem, hogy kit érdekel ez 32 GiB RAM esetén, de lehet picike gép is. Vagy jól kell skálázódnia a Raspberry Pi-től a nagy, sok node-os szuperszámítógépekig.

Viszont azt látjuk, hogy mindkét modell életképes.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Pár éve hasonlóan csináltam az asszony gépével. Egy elhalálozott Lenovo-ból került át az SSD egy Dell-be. Azóta is gond nélkül működik.

Minden hulla a Mount Everesten valamikor egy nagyon motivált ember volt.

Alapvetően az esetek nagy részében így szokott lenni, működik. Főleg, ha valami mainstream disztró. Nem annyira mainstreamnél, pl. minimalista Arch-nál azért én belefutottam, hogy az i7-2620M-es laptopból i5-3340-esbe áttett SSD-n lévő minimalistább Arch Openbox rendszer nem bootolt, valami crc32 hibára hivatkozva, kiderült hogy valami crc32 hook kell az mkinitcpio.conf fájlba, és az alapján új initramfs-t forgatni, utána ment. Tehát azért előjöhetnek dolgok, főleg, ha valaki zárt NV vagy valami túl spéci Wi-Fi drivert használ, de a fő szabály az, hogy mennie kéne.

Ez csak Windowsnál van, hogy sokszor megnehezítik, hogy a gépet cseréld alatta, meg USB-re telepítsd, de ez sem technikai akadály lenne, hanem a warezt próbálják vele megelőzni. A Linux viszont ingyenes, ott nincs érdekükben, hogy DRM védelmekkel, meg hardverfigyeléssel szivassák a felhasználót, meg a kernel is rugalmasan, modulonként tölti be a drivereket, így nem sokszor jön elő probléma, még jelnetősebb AMD-Intel váltásnál, több generáció átugrásánál, stb. sem.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)