"Stúdió minőségű audio" érkezik a Netflixtől Android mobileszközökre

Ez a codec már 4-5 éves, tehát nem új. A Netflix jutott még csak el oda, hogy adoptálja. Az is igaz, hogy erről teszteket még nem néztem, csak HE-AAC és HEv2-AAC-ről. Ahogy nézem, ez a xHE-AAC annyiban más, hogy 12-500 kbitig skálázódik, míg a HEv1-2 meg csak 16-64 kbps-ig, afölött átvált az encoder AAC-LC-re. Mindenesetre el fogom olvasni a teszet, amit linkeltél, azt nem láttam.

Emlékeim szerint alacsonyabb bitrátára váltani lehet HEv1-2-nél is. A YouTube bármilyen más audiocodec-kel megcsinálja, igaz ilyenkor általában másik streamre vált át.

A FLAC-ban meg akkor legalább egyetértünk. Én se hallom a különbségen a 256 kbps-os AAC-LC-hez képest, csak azért hozakodtam vele elő, mert stúdióminőség volt említve, ami átlagosabb felszerelésen és átlagosabb tartalomfogyasztásnál overkill.

Szerk.: megnéztem a teszteket, egyáltalán nem objektív. Egy ember szubjektív értékelései, nem tömeges teszt. Egyiknél nem is látszott mivel tesztelte, lehet killer sample-kkel, a másik meg csak komolyzenével, és ahogy nézem, elég kicsi különbséget sikerült még így is kihoznia az xHE és az Opus között. Én egyébként nem szeretek semmit ilyen alacsony bitrátán, 128 alá nem megyek, de ha zene, általában jóval 256 kbps fölé. Ha valamit le is vinnék olyan kicsi bitrátára, mint a 64 kbps, akkor inkább monósítanám (vagy az Opusnál maradnék), gyakran rádióknál is anyázok, mikot 64 kbps és azalatti bitrátán igénytelenkednek. Ezt egyébként a teszt is alátámasztja, hogy a ~120 kbps-os lame 3.100 is veri ezeket, és az a kb. +60 kbps nem fog semmit meghatározni streamnél. Így ezek az ultraalacsony bitrátára tervezett kódekek inkább érdekesség, mint valósan használható valami, a gyakorlatban nem érdemes ennyire a bitrátán spórolni, és kb. 128 kbps környékén beérik egymást ezek a modern codec-ek, nem csak az AAC-LC, AAC-HE(1-2-x), Opus, hanem az Ogg Vorbis is.

Az Opus egyébként egy jó formátum, de csak akkor tömörítek vele, vagy töltök ilyet, ha az anyag, amiből készült, olyan mintavételezésű, hogy 48 kHz-nek egész számú többszöröse. Ugyanis az Opus fix 48 kHz-en kódol, és emiatt a hagyományos CD-s anyagokat újramintavételezi, ezért inkább utóbbiakhoz Ogg Vorbist használok, tipikusan 256-500 kbps között, épp mennyire fontos anyag, mekkora tárhelyre szánom, stb.. Az AAC-LC sem lenne rossz, de azt azért nem támogatom, mert proprietary formátum, ráadásul nincs hozzá nyílt forráskódú multiplatformos encoder, vagyis van, az FFmpeg sajátja, de annak kaka a minősége, a többi implementáció meg zárt, Apple-féle iTunes/QAAC encoder, Nero AAC, stb., és zárt formátumot nem akarok támogatni, ha egyszer ugyanazt a minőséget hozzák a nyílt licences, nyílt forráskódú formátumok, encoderek is. A másik, amit az AAC-ben nem szeretek, hogy kismillió encoder van hozzá, és kaotikusabb a minősége, nem emelkedik ki egyértelműen egy mindenek felett megoldás. V0 vagy -b320 -q0 beállítással még a lame 3.100-zal sem lenne bajom, mióta lejárt a szabadalom az mp3-ra, azóta nyílt, nekem minőségre is megfelelne, de haladni akarok a korral, nem leragadni egy 28 éves codec-nél. Már csak akkor használok lame-et, ha valami legacy alkalmazás vagy eszköz miatt csak mp3 jön szóba.

Az is igaz, hogy a nagyon magas lossy bitrátáknak sincs értelme, 320 kbps fölött, esetleg 500 kbps körül. Ugyanis sokszor a maximális tömörítésű FLAC is közelít ezekhez, és nem sokkal több bitért cserébe lossess anyaga van az embernek, így gyakran nem éri meg lossyba kódolni ezen a szinten.

Ez utóbbiak mind zenei fejtegetések, a hírben Netflixről és filmekről volt szó, azokra valóban elég a 128 kbps körüli bitráta, mivel általában csak háttérzene, effekt, emberi beszéd.

Ez igaz. 👍