[HK] Beszélgessünk a meditációról!

Hátha akad itt valaki aki szokott meditálni...

Beszélgessünk kötetlenül a meditációról! Ki hogyan csinálja, miért csinálja, mik a tapasztalatai, kizárólag a konkrét, igazolható „tudományos” oldalát fogadja el a meditációnak vagy hisz valamiféle spirituális hatásában is, mióta meditál, és így tovább.

Ami engem illet, réges-rég, megboldogult ifjúkoromban meditáltam egy darabig, de nem sokáig, aztán abbamaradt. Tegnap azonban újrakezdtem. És rendeltem egy megfelelő ruhát is hozzá az amazontól, ezt:

https://www.amazon.com/ZooBoo-Buddhist-Shaolin-Uniforms-Clothing/dp/B07…

Narancssárgát rendeltem, de távlati terveim közt van egy barnának a beszerzése is. Szerintem jól áll majd nekem, mert a fejem úgyis teljesen kopasz már kb 10 éve, egyszerűen mert borotválom, ugyanis nem szeretek fésülködni...

Nem mintha azt hinném, e ruha nélkül nem lehet meditálni. De ha „megadjuk a módját” a dolgoknak, ha komolyan vesszük, akkor nagyobb az esély a sikerre, illetve hatékonyabb az az akármi amibe belevágunk, mert „rákészülünk” pszichológiailag.

Remélem e blogbejegyzés már nem volt tl;dr...

Hozzászólások

Dániel kamehame (kahneman?) és Máté Gábor szerint is, az ilyen rituálék relaxáció előtt majdnem ugyanannyit érnek, mint maga a relaxáció. 

Miközben elkezdesz átöltözni az agyad máris rákészül a relaxációra és csökken a vérnyomás, nő a melatonintermelés, megnyugszunk. 

Én csak egy tanácsot adnék hozzá (ami lehet, hogy kettő):

Felejtsd el az internetet. Keress egy közösséget (világit, buddhistát, hindut, ami tetszik), vagy nézz meg többet, válaszd ki a legszimpatikusabbat, és csatlakozz, gyakorolj velük. Ebben a témában szerintem a net zsákutca. 

Igen, ehhez fontos lenne a megfelelő közösség, de amíg csak meditációról beszélünk, ami ászana mentes, addig katasztrófa nem lesz abból sem, ha az ember csak az internetről szedi össze a receptet. Ha van meditáció előtt vagy utána ászana is, akkor beszélünk jógáról. Sajnos van arra is példa, amikor az ember internetről tvből nézve áll neki jógázni. Ezzel az a baj, hogy nincs mellette egy jógi, aki leellenőrizze, hogy valóban megfelelően csinálja. Ugyanis komoly egészségügyi károsodás lehet a végeredménye az évek alatt otthon szarul jógázók körében. Jobb esetben gerinc és izületi torzulások, roszabb esetben a nyak megszegése, végtagtörés is lehet.

Covid előtt két évig folyamatosan jártam jógára, de már hébe-hóba 11 éve.  Az oktatóm minden jógázójának külön megadta mik azok az ászanák, amiket otthon önállóan gyakorolhatnak. Nekem az egyik ilyen, ami a kedvencem is a félgyertya. A (teljes) gyertya viszont annyira durva, még nézni sem szeretem, amikor más csinálja.

Szoktam meditálni, kb. 30 éve nagyjából minden nap. Én a zazennél kötöttem ki, mindig is legegyszerűbb dolgokat szerettem, de egy idő után nem kell semmi hozzá, „le tudsz kapcsolni” bárhol és bármikor. A vezetett meditációt sosem kedveltem, de ez én vagyok, mint sehol sem, itt sincs kizárólagos szent igaz út.

A meditáció nem hit kérdése, az gyakorlati dolog, olyat kérdezni csak az szokott, már ne bántódj meg, hogy melyik változatában hiszel, aki nem csinálja, márpedig a meditáció lényege az hogy csinálni kell. Egy nagy tudású barátomat idézve, elméletben nem lehet megtanulni dugni. Olvashatsz róla akármit, írhatsz belőle diplomamunkát, ezek teljesen lényegtelen dolgok, egyszerűen csinálni kell, különben semmi értelme. Nincs elméleti meditáció, a meditációban nincs hit, ez egyfajta szellemi tornagyakorlat. Persze ha meditálsz irányíthatod a dolgot spirituális irányba, de az már nagyjából olyan, mint ha futást neveznéd spirituálisnak mert egy templom felé futsz, a meditáció csak egy eszköz.

Alapvetően a meditáció baromi egyszerű dolog. Valamire annyira koncentrálni kell, ez általában fizikai dolog, pl. légzés, hogy ne gondolkozz, és közben meg kell tanulni elengedni a gondolatokat amik betolakodnak a fejedbe. Ennyi. Azt kell csinálni sokáig, aztán ha már jól megy lehet próbálkozni irányítani a gondolatokat, ehet fókuszálni valamire. A lényege az érzelmek csillapítása, mint egy szinuszhullám „szűkítése”. Itt fura lehet, hogy a pozitív érzelmeket is csökkented, de annak a megértése, hogy a pozitív érzelmek is rosszak, nem könnyű, mert nyelvünk nem elég kifejező, nem különbözteti meg a vágy alapú érzelmeket a lelki érzelmektől. Ezt nem biztos, hogy érted elsőre, de az igazi boldogság a (vágy)érzelem és gondolat mentesség, sokak szerint ez maga a buddha állapot, de ezt nem lehet elmesélni, leírni, csak megélni.

A körítés semmit sem számít, sem a ruha, sem a hely, sem a póz, mert ez „belül” történik, ami kívül van annak nincs rá hatása. Egy dolog kell, de az is csak az elején, hogy kényelmes legyen környezet, ha szorít a ruha, a gyerek kalapálja a fejed, vagy ordít valami zene, az zavaró lehet egy ideig, de utána már az sem. Én speciel az elején a zajban meditálást nem tartottam lehetségesének, de gyorsan kiderült, hogy tévedtem. A lelked le tudod választani a testedtől, ki tudod zárni a külső hatásokat egy idő után. Egy trükk van, csinálni kell.

Ha nagyon nyugati embertípus vagy esetleg próbáld ki ezt:

https://choosemuse.com/

Ez egy mini eeg készülék, telefonos app-al, ha ellazultál madárcsicsergéssel, meg zenével „jutalmaz”, statisztikát gyárt, hogy mit műveltél. Elég vicces, van hozzá API is, egy barátom épen csoportos meditáció mérésére próbál összeeszkábálni valamit ilyenekből. Szerintem ez sem kell, de ha az elején segít, miért ne, egy próbát megér. Ez mondjuk tipikus megközelítése a meditációnak nyugati irányból, majd valami gép megoldja helyettem :)

Végezetül egy tanácsom van, egy kis történetben. Sok évvel ezelőtt Európában járt az egyik legnagyobb Zen mester és amikor indult haza, megkérdezték tőle mi a véleménye Európáról. Egyetlen mondat volt a válasz:

„Túl sok a könyv.”

Senkinek nincs köze világod belsejéhez, neked sincs közöd mások életéhez, csak az Irgalom útján van közöd, Istenektől rendelt kötelességed.

Köszönöm a választ.

A meditáció nem hit kérdése, az gyakorlati dolog, olyat kérdezni csak az szokott, már ne bántódj meg, hogy melyik változatában hiszel, aki nem csinálja, márpedig a meditáció lényege az hogy csinálni kell. Egy nagy tudású barátomat idézve, elméletben nem lehet megtanulni dugni. Olvashatsz róla akármit, írhatsz belőle diplomamunkát, ezek teljesen lényegtelen dolgok, egyszerűen csinálni kell, különben semmi értelme.

Tisztában vagyok vele hogy gyakorolni kell, és hogy elméletben megtanulni nem lehet. Ez olyasmi amit én szoktam mondani azoknak akik megkeresnek emailban hogy miként írjanak könyvet, adjak tanácsot nekik, mert én biztos tudom, hiszen olyan sokat írtam már. Meg szoktam ekkor kérdezni tőlük, hányat írtak eddig. Vagy legalább hány novellát már, ha regényt nem is. Ki szokott derülni, hogy egyetlen oldalt se... Hány órát foglalkozik naponta írással? Hát kiderül hogy egyetlenegyet se... S ekkor mondom hogy el kell kezdeni, és szorgalmasan gyakorolni.

Ettől azonban még lehet erről (akár a meditációról, akár a regényírásról, bármiről) kötetlenül beszélgetni, olyanoknak, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Mert miért is ne, ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy a gyakorlás HELYETT beszélgetnek.

"Ez olyasmi amit én szoktam mondani azoknak akik megkeresnek emailban hogy miként írjanak könyvet, adjak tanácsot nekik, mert én biztos tudom, hiszen olyan sokat írtam már."

Ezeket tényleg elhiszed amikor leírod? Vagy csak visítva csapkodod a térded te is közben, mint én?

-pilisig-

Így van! Oda a bekerülést azért ki kéne érdemelni. Emberünk bekerül, aztán mit tanul belőle? Semmi értelmeset az ég világon, csak azt, hogy nem kell megdolgozni semmiért!

haroldking: Követelem, hogy csak a "gonoszok" legyenek a listán, ne kerüljön már bele minden futóbolond úgy, hogy le sem tettek semmit az asztalra!

Biztos, hogy nem én gonoszoltam le!

Egyáltalán nem kioktatás, vagy piszkálódás volt a célom. A Zen mesterhez hasonlóan viszont és is azt gondolom, hogy a meditáció pont olyan amiről keveset kell beszélni és sokat kell csinálni :)

Persze ettől még természetesen beszélgethetünk róla. Az egyik tapasztalatom, hogy sokkal lassabban jön eredmény mint a fizikai edzésnél és gyakran te magad észre sem veszed a változást, az másoknak kezd feltűnni. Egy dologban kell csak "hinni", hogy van értelme csinálni. Ha élered, hogy ne nyűg legyen akkor működni fog. Itt például a rituálék nekem nem jöttek be, én sosem használtam semmilyen segédeszközt, összesen egy pokrócom volt az elején amin ültem, de már az sincs meg. Valakinek meg kifejezetten segít a ráhangolódásra a liturgia.

Sport-lövök elég régóta. A pontlövészet az egyik leghatékonyabb módszer a meditáció megtanulására. Ha bármi eltereli a figyelmed a lőlap azonnal visszajelez, ezért olyan jó kikapcsolódás lőtérre járni, mert valójában egy meditációs gyakorlat az egész. Mostanában meg a hosszútávfutás kezd szórakoztatni, ott elég érdekes dolgok tudnak történni, pl testelhagyás, de ez már egy másik történet.

Senkinek nincs köze világod belsejéhez, neked sincs közöd mások életéhez, csak az Irgalom útján van közöd, Istenektől rendelt kötelességed.

Egyszer hallottam egy illetőtől, hogy kint az erdőben, távol minden hatástól könnyű megtalálni a békét. Próbáld meg ugyanezt az állapotot elérni csúcsidőbe 40 fokba egy villamoson. :D

Szerintem.

irgalmatlan jót lehet meditálni ha az ember előtte valamilyen kimerítő fizikai munkát végez (pl. fel hasogatja a télire való fát, vagy felássa a kertet), sportol egy nagyot vagy esetleg qr. 

No rainbow, no sugar

Calm app-et hasznalok ra, bevalt, szeretem. Tobbet kene foglalkozni vele, de torekszem ra.

Nos, azt kell mondjam, már a tegnapi meditációm is felettébb sikeres volt bizonyos értelemben! Nem tekintve évtizedekkel ezelőtti, ifjúkoromban tett próbálkozásaimat, ez a harmadik alkalom volt csak hogy meditáltam. Semmi zene nem szólt közben, instrukciók se (olyasmivel nem is próbálkozom, tudom az nekem nem menne, nem vagyok egy behódoló alkat, képtelen lennék alávetni magamat valaki utasításainak...), hanem egyszerűen elképzeltem egy fénylő pontot magam előtt... arra igyekeztem koncentrálni... aztán az vibrálni kezdett csak úgy magától meg minden... s hamarosan ha hiszitek ha nem de egy fraktál belsejében voltam! Ráadásul e fraktál színes volt... Leginkább talán olyasmire emlékeztetett mintha Julia-halmazok lebegnének körülöttem. (De magát a Mandelbrot-fraktált, azt nem láttam). Aztán a kép sokszor változott, mindenféle más fraktálok is megjelentek amiket még véletlenül se láttam soha életemben, aztán meg már háromdimenziós fraktálban járkáltam, legalábbis valami olyan helyen ami nagyon annak tűnt... CSODASZÉP VOLT!

De, ezt ki kell hangsúlyozzam, közben azért végig tudatában voltam annak hogy ott ülök az ágyamon „igazából”. Nem vesztettem el a testérzékemet. Inkább olyasmi lehetett mint amikor nagyon belemerülök a regényírásba, és ekkor mintegy önálló életre kel bennem egy vagy több szereplőm. Ténylegesen van önálló akaratuk, érzem ha nem tetszik nekik a dolog amit le akarok írni róluk, meg ilyesmi... Én tudom hogy én ÉN vagyok, írom a sztorit, vakarom az orrom ha viszket stb, de ettől még a tudatom egy részéből kialakulnak ezek a szereplők ideiglenesen...

Na valami ilyesmi volt. Én magam ott voltam az ágyon, ennek tudatában is voltam, de attól még ott benne a fraktálban is, képzeletben ha úgy tetszik. De egészen valóságosnak tűnt.

A poén az hogy eszem ágában nem volt fraktálokra gondolni vagy velük foglalkozni a meditáció előtt.

Nézd, én bevallom neked, már egészen kis koromban is (nem tudom mennyi voltam de 6 évesnél okvetlenül fiatalabb mert még nem jártam iskolába) előszeretettel bújkáltam mindenféle sötét helyekre: ágy alá, a ruhásszekrény mélyére, a padlás sarkaiba... szóval nemcsak nem féltem a sötéttől de „kerestem”. És ilyen helyeken órákat töltöttem egyedül. Amikor a szüleim kérdezték miért teszem, azt válaszoltam: "Meditálok".

Persze nem meditáltam, fogalmam se volt róla hogyan kell. De ezt válaszoltam, holott egyáltalán senkitől se hallhattam e szót, senki de senki nem volt buddhista vagy brahmanista a családunkban vagy akár a távolabbi ismeretségi körünkben is, sőt még olyan is alig aki legalább a keresztény vallást egy picit is komolyan vette volna.

Aztán ez a habitusom később „elmúlt”...

De, ez okvetlenül kell jelentsen annyit hogy van valamiféle „affinitásom” ezen dolgokhoz. Az se tagadható, vonzódom a puritánsághoz, egyszerűséghez hiszen elég régóta hirdetem büszkén hogy a DWM ablakkezelőt használom, s hogy parancssor-imádó vagyok.

Nekem tehát nem probléma a magány elviselése, az se hogy egyedül legyek a gondolataimmal, a képzelőerőm meg pláne kimagasló, mert még ha valaki szilárdan hiszi is hogy a műveim irodalmi értéke csekély, akkor se tagadhatja hogy e sok regényt mindenképp megírtam, az meg nem ment volna ha ki nem találom őket... a kitaláláshoz pedig kell a fantázia, képzelőerő... és a KONCENTRÁLÓKÉSZSÉG... Mert önmagában a nagy fantázia nem elég a regények kitalálásához. Oda FEGYELMEZETT fantázia kell, ami a megengedett irányokba csapong és nem összevissza...

Ez pedig megintcsak mind szükséges a meditációhoz.

De nézd, ne hidd ha nem akarod, nem leszek szegényebb a hitetlenséged miatt...

Tegnap különben megpróbáltam visszatérni a „fraktáljaim” közé, de nem sikerült. Az ok nyilvánvaló: TÚL FÁRADT VOLTAM.

Fáradtan meditálni nem lehet. Akkor ugyanis a legjobb ami történhet veled hogy egyszerűen elalszol, de az nem meditáció.

Volt netflixem, trial is, meg fizettem is fél évig. De lemondtam, mert egészen egyszerűen számomra teljesen használhatatlan, kezelhetetlen volt a „kezelő” felület. Túlzsúfolt reklámokkal. Mármint, MÁS filmek reklámjával. Lehet rajtam röhögni, de nekem még az is nehézséget okozott hogy ha elkezdtem ott nézni egy filmet, majd abbahagytam és másnap folytatni szerettem volna, akkor ráleljek ugyanarra a filmre a sok mindenféle közt amivel elhalmozta a képernyőmet a netflix.

Emellett, én főleg természetfilmekért mentem volna oda, de a keresőfelülete SZÖRNYŰ!

Abszolút nem felhasználóbarát a netflix felülete. Illetve lehet hogy egyeseknek az de az is tuti hogy nem én vagyok a célközönség akinek szánták.

Némely angol filmhez igényeltem volna angol feliratot is, na az se volt mindig. Illetve tulajdonképpen egyáltalán nem. Az biztos amihez akartam volna ahhoz nem volt. Hogy olyan igénnyel már fel se lépjek ugye hogy magyar szinkron... de ennek hiányát még megbocsátottam volna.

Szóval itt nem pénzügyi problémák voltak a részemről, nem anyagi okok miatt mondtam le.

Oltásos topikkal mi történt?

Szerintem.