KDE Neon-ról vissza a Linux Mint-re

Kérlek... Ne tégy már úgy mintha le akarnám tagadni hogy valaha állítottam: az öncélúű alkotás is Alkotás!

Igen, ezt állítottam, és ezt most is vallom! Épp csak a fentebbi hozzászólásomban nem ezt a részt domborítottam ki, s amiatt nem, mert rendszeresen azt vágják a fejemhez hogy a peri „használhatatlan”, és „öncélú”.

Amint fentebbírtam, NEM öncélú (legalábbis a számomra semmi esetre se) és nagyonis HASZNÁLHATÓ, hát már hogy a fenébe ne volna használható amikor naponta használom!

Ettől még azonban tényleg igaz, hogy az öncélú alkotás is alkotás. És eképp értékes.

Sajnos, úgy látom, egyesek ( = ESZMÉLETLENÜL SOKAN...) nem gondolkodnak el azon, ez mit jelent. Már az is hogy ismételten ezzel jössz mintha ez ellenérv volna velem szemben, ezt igazolja. És ez nagyon szomorú, tényleg, mert úgy érzem most nem trollkodni akarsz, ha azonban nem, hát akkor valóban nem érted... És ez azért szomorú mert ami engem illet, nekem ugyanakkor ANNYIRA világos a helyzet hogy igen nehéz felfognom, mi van ezen érthetetlen?! Lehet emiatt hogy nehéz lesz elmagyaráznom, ha igen légy elnéző...

Tehát próbáljuk meg. A szememben nem azt tesz egy alkotást értékessé vagy értéktelenné hogy öncélú-e. Ez csak annyiból fontos, hogy azt MAGAM IS ELISMEREM, az az alkotás ami NEM öncélú, nyilván értékesebb mint aminek nincs semmi önmagán túlmutató célja. Ez oké.

Ettől azonban az öncélú alkotás is lehet értékes. Na de MIÉRT IS?

Hát azért, mert számos ok miatt. Próbáljuk srra venni, de előre bocsátom könnyen lehet hogy pár dolgot kifelejtek. Igazából még sose próbáltam ezt listába szedni, mert annyira alapvető dolognak érzem, ami „axióma”, számomra sose volt szükséges ezt bizonyítani.

Szóval:

1. Amíg valaki csinálja az öncélú alkotást, azalatt fejleszti a skliijeit. Például a kézügyességét. Vagy mittudomén a matematikai logikáját ha komolyabb matematikai furfangokat igényel az alkotás elkészítése. Vagy mint a Peri esetében (habár az nem kifejezetten öncélú) ezalatt egész szépen megtanultam programozni. Ugyan TUDTAM programozni előtte is, naná hogy tudtam, de hidd el, azon kb 6 évben hogy programnyelvírásra vetemedtem, eszméletlen mértékben fejlődtem ilyen téren! Már emiatt is megérte.

2. Szóval bár ez részben az előző ponthoz is tartozik, az öncélú alkotás megvalósításának vágya további tanulásra sarkallhatja az embert, az Alkotót. Ez is nyilvánvalóan hasznos.

3. Amíg alkot valamit, az időbe telik. Sanszos hogy nem egyetlen óra alatt lesz kész hanem hosszú hetek-hónapok alatt. Újra meg újra neki kell ülnie (állnia), ismételten. Ez kitartásra ösztönzi őt, elszántságot, szorgalmat tanul ezáltal aminek később az Élet más területein is hasznát veheti. Fejleszti vele az akaraterejét.

4. Miközben alkot, esélyes hogy közben számos trolltól, rosszakaróktól lekicsinylő megjegyzéseket kap, mint én is itt a HUP-on a Perit illetően (s kisebbrészt a regényeimet illetően) hogy „minek csinálod ezt, nincs értelme, újra feltalálod a kereket, sose készülsz el vele, jobbra is fordíthatod az idődet, semmi haszna” stb. Ezen felül kell emelkednie, így gondolati és érzelmi függetlenséget alakít ki, igazi INDIVIDUUM lesz megszabadulva a csordaszellemtől (vagy annak legalábbis egy részétől.

5. Ha kész az alkotása, igazi EGYÉNISÉGNEK tarthatja magát, mert az emberek messze többsége soha egyáltalán semmit se alkot. Mármint úgy értem, nem alkot pusztán az alkotásért magáért (most függetlenül attól, az az alkotás öncélú-e). Az nem alkotás ilyen értelemben a szememben ha valakit felépít egy házat is akár de a MUNKAHELYÉN, mint kőműves, mert azt nem az alkotás öröméért építi, hanem a pénzért amit fizetésként kap. Ha azonban otthon összetákol egy csinos kutyaólat a kertjébe, mert miért is ne, aztán elkezd gondolkodni hogy „hm, szép lett ez az ól, de tényleg felesleges - nincs semmi háziállatom! Na mindegy ha már így alakult, örökbe fogadok egy kóbor kutyát, az óla végülis készen van már”  - na ez már ALKOTÁS a szememben!

6. Amíg alkot, legalább az az egy biztos hogy az idejében nem művel valami káros és gonosz dolgot: nem lop, nem veri a feleségét, nem részegeskedik, nem trollkodik a HUP-on, stb.

7. Bár icipici az esélye a dolognak, de ELVILEG még az is lehetséges hogy amíg alkot, aközben valami felfedezést tesz, amivel mások hasznára lehet. Például nem lehetetlen teljesen, ha kellő ideig foglalkozom programnyelvírással, akkor rájövök majd valami vadonatúj és tök hasznos algoritmusra amitől mindenki csak a száját tátja. Ismétlem, tudom magam is, az esély erre elenyésző. Mégse nulla matematikai értelemben. Ha ellenben a Peri készítése helyett a tévét bambulnám, akkor az esély erre nem csak elenyésző lenne hanem konkrétan és abszolúte nulla.

8. Amíg alkot valaki, erről általában tudomást szerez a környezete is, és így bennük is felmerülhet a vágy hogy alkossanak valamit - akár olyat is ami már NEM öncélú! Így az Alkotó példát mutathat másoknak az alkotásával. Ennek esélye igen nagy, mert ha semmi másért is de legalább az irigység miatt igenis sokakban felmerül a vágy az alkotásra. Amióta programnyelvírással foglalkozom, magam is több lelkes padawantól kaptam már levelet akik maguk is meg szeretnének próbálkozni ilyesmivel.

9. Amíg valaki alkot, az alkotásával foglalkozik nyilvánvalóan, így ezen idő alatt nincs szüksége más szórakozásra. Ez kettős haszonnal jár: egyrészt így pénzt spórol meg, mert - egy példát kiragadva - nem költ például arra hogy moziba menjen ezen időre, vagy nem szórja el a pénzét prostituáltakra hogy azok szórakoztassák. Másrészt, így nem a tévét bambulja, ami azért jó mert így nincs kitéve ezalatt az idő alatt a tévé (általában véve a médiák, s főleg a közösségi „médiák”) káros szuggeráló hatásának.

10. Ha sikerül az alkotása, még ha az az alkotás öncélú is, vélelmezhető hogy úgy megszereti az alkotást mint folyamatot, hogy a jövőben jóeséllyel megint alkotni fog valamit, s az már talán nem lesz öncélú.

11. Még ha az alkotás öncélú is, nem lehetetlen hogy későbvb valaki talál annak az alkotásnak valami hasznos célt.

Na szóval most hirtelenjében ennyi jutott az eszembe az öncélú alkotások létjogosultságának védelmében.

Szeretném azonban kiemelni, ismételten, a kérdés NEM az, az alkotás öncélú-e. A kérdés az, valami alkotásnak nevezhető-e.

Az alkotás bár lehet öncélú, de attól még eleget kell tegyen bizonyos szabályoknak. Említettem fentebb: ha értelmetlen szóhalmazokat vetek papírra, az nem alkotás. Nevezhetem könyvnek, regénynek, de attól még nem válik azzá. Nyilván nem arról van szó, én döntöm el valami regény-e. Attól hogy nekem nem tetszik, az még lehet regény. Ettől még azonban igenis van egy minimum amit meg kell üssön színvonalban ahhoz hogy regénynek nevezhessük, s e minimum hogy hol van arról lehet ugyan vitatkozni, de egy biztos: A MŰ ÉRTELMES MONDATOKBÓL KELL ÁLLJON.

Ami nem ilyen, az nem regény, az csak egy szóhalmaz. Sőt BETŰHALMAZ, akkor ha a szavak külön-külön legalább nem értelmesek.

Egy regény ugyanis olyasmi ami valami történetet mesél el szándéka szerint. Azaz információt ad át. ha azonban értelmetlen betűhalmaz, akkor nincs információ amit átadjon...

Hasonlóképp, a Peri egy alkotás, hiszen rengeteg szkriptem által bebizonyítottam hogy használható. Ha csak odahánynék egy rakás hexa kódot amit nem lehet lefuttatni az oprendszerem alatt, akkor az nem alkotás, még akkor se ha éveken át pötyögtem volna be. Ugyanis annak is van egy bizonyos minimális kritériuma, mi nevezhető programnyelvnek, vagy egyáltalán, működő programnak. Ha le se fordul, ha futtatni se lehet, akkor nyilván nem program. Tehát nem alkotás. (mint programnyelv).

Na és e példákhoz hasonlóan, ahhoz hogy valami ne hangzavarnak hanem zenének neveztethessék, ahhoz mint írtam kell hogy dallama és ritmusa legyen. Ami ennek híján van, az nem zene. Ezt csak akkor tagadhatod, ha valami más módon definiálod a zenét mint én tettem itt és most. Ha azonban valami nem zene, akkor nem zenei alkotás.

Tehát látod, itt nem az a lényeg, az alkotás öncélú-e. Attól még lehetne értékes. Egy alkotás azonban akár öncélú akár nem, műfajától függően eleget kell tegyen bizonyos - bár rendkívül minimális - követelményeknek.

És igen, eszemben sincs tagadni, a zenéről alkotott fenti definícióm miatt én a modern zenék legkevesebb felét nem is vagyok hajlandó zenének nevezni. Elismerem ugyanakkor, ezek épp emiatt nem is tetszenek nekem. Ettől azonban még igenis akadnak olyan zenék is amik bár szintén nem tetszenek cseppet se, sőt akár utálom is őket, de attól még legalább elismerem azt hogy azok zenék. Ez azonban egyáltalán nem mindegyikre igaz...

P.S.: Hosszan írtam, lusta vagyok végigolvasni, ha van benne valami elütés, nézd el lécci!