Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 1. rész

Aztán vannak a két véglet közötti felhasználók. Akik kipróbálnak két három disztribúciót, majd elhatározzák valamelyik mellett magukat, valamennyire, vagy alaposan megtanulják, de inkább kényszerből, mit érdeklődésből és kész.

Aztán vannak a vállalkozó típusok, akik egy rakatot kipróbálnak, de csak felületesen, mert kitartásuk és merszük nincs hozzá, egyszerűen összeszarják magukat a terminál látványától, vagy csak undorodnak tőle, mint az entomofágiától az az átlag ember, aki nem a harmadik világban él. Náluk ennyiben kimerül egy disztribúció megismerése:

Alapértelmezett asztali környezet, dizájn, sebesség, telepítési idő és az alapértelmezett alkalmazások mennyisége, hasznossága, esetleg a telepíthető szoftverválaszték.

Találkoztam olyan jó tizenhárom éve olyan lelkes középkorú ubuntussal, aki megmondta, ha valami nem úgy működik, ahogy addig, vagy elromlik, egyszerűen újratelepíti, mert hét perc alatt meg van. Mondtam magamban ez fasza komám. Ügyes vagy. És az az ember tartott számítástechnikai oktatást egy olyan egyesületbe, ahol nagymamákat tanítottak netezni.

Nekem az az álláspontom linuxot olyan ember használjon, aki:

Elvből linuxot akar, nem azért, mert menekül vagy utálja a microsoftot. Utálni lehet, de az nem elég. Akarja használni ténylegesen a linuxot és ha nem is érdekli mélységekbe menően, de legyen kitartása annyira, hogy a felmerülő problémákat önerőből (nyilván google/fórum és disztró dokumentációból) megoldja.

Az ideális linuxos az, aki a tudás megszerzése érdekében egy keményebb disztrót alaposan megismer, aztán nyilván idő hiányában és praktikusságból áttér egy könnyen használható, telepíthető és frissíthetőre. Azt hiszem csortu írta nekem valahol, hogy LFS-ezett (Linux From Scratch) és most fedorázik.

Vagy például trey, aki keményen debianozott és áttért Ubuntura, de mondhatnám Mr. raynest is, aki azt a nagyon durva linuxot is kipróbálta, amit csak az igazi elvetemült arcok, aki mindenkit ratyinak tartanak, akik nem értenek ehhez a csodálatos disztribúcióhoz és nem használják, vagy úgy használják, hogy nem értenek hozzá. Ők a wannabekiddy szupergyíkok! Az arch linuxosok. Az archlinuxosok annyira nagyképűek és el is vannak szállva maguktól, hogy létjoguknak tarjták mások rommá alázását, gyűlölik a Manjarosokat és arc fórumon le is mészárolják őket verbálisan.

Mr. raynes rájött nem akar ilyen közösséghez tartozni és amúgy sincs ideje archozni, mert az nagyon durva, így áttért a pehelykönnyű szuperfelhasználóbarát Gentoo linuxra.

De mennyire igaza van!

És akkor jöjjenek a szememben az igazi, elhivatott igényes linuxosok.

Ők azok, akik az ÖSSZES NAGY DISZTRIBÚCIÓT ALAPOSAN kipróbálták, mert ők azok, akik megtettek mindent, hogy el tudják dönteni melyik a nekik testhez álló. Ez viszont nagy meló. Több éves meló. De megéri. Felsoroljam, vagy menni fog mindenkinek magától?

Akkor most térhetünk rá a linuxos történetem folytatására.

A linux szóval először 2001-ben találkoztam a Reader’s Digest magazin januári számában, amit szüleim járattak. Sajnos a magazin megszűnt. Beszkenneltem, hátha valakit érdekel.

Annak örülök, hogy számítástechnikai ismereteim hajnalán már tudtam, hogy van ilyen alternatíva, de mivel egy ismerősöm sem volt, aki használta vagy ismerte volna, a linux utáni érdeklődésem el is apadt. De 2003-ban történt valami.

Abban az évben jelent meg az első UHU Linux és szerencsére beleakadtam egy telepítő cdbe. Mivel a könyvtárban, ahova akkoriban jártam egyik gépen fent volt és valahogy felkeltette az érdeklődésemet. Azt mondták, nincs vírus, gyors, ingyenes. Egyből felkeltette az érdeklődésemet.

Szereztem az akkori Pentium II-es gépembe még egy merevlemezt, mivel nem mertem megbabrálni az xp-m alatt a partíciós táblát. A tudásom sem volt kielégítő akkoriban, meg nem is lett volna hely a biztonsági mentéseknek. Szóval maradt a régi nyolc gigás merevlemez.

Hasonlót éreztem, mint a legelső önálló Windows 98 telepítésem alkalmával. Az furcsa volt, hogy rendszergazda fiók meg sima felhasználó is kellett. Aztán jöttek a számomra ismeretlen kérdések. Cserepartició? Az mi a rák? /dev/hda meg grub. Úristen. Valahogy sikerült feltuszkolnom és párhuzamosan használtam Xp mellett úgy egy jó fél évig, aztán levettem azzal az okkal, hogy most már ismerem a linuxot és annyi pluszt nem ad, hogy ne használjam windows helyett annak ellenére, hogy gyorsabb volt, mert a játékok nem mentek rajta, a net sem működött mert belső winmodemem volt és az office inkompatibilitás miatt is szoptam. Akkor elkönyveltem. A linuxnak még fejlődnie kell. Talán majd később. 

De 2004-ben anyám egyik munkatársa ráébresztett, hogy több disztribúció is van és ő tud ajánlani egy sokkal jobbat. De ez már a következő fejezet.