Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 1. rész

Az előző rész folytatása

Pár gondolat a linuxról, a használatáról, a felhasználói táborról.

A kezdetek kezdetén, mint ahogy a számítástechnika hajnalán nem tömegesen használták (természetesen a mai tömeghez mérve). Ez akkoriban az elvetemültebb, kalandvágyó és elsősorban informatikai szakembereknek, vagy az informatika iránt nagyon érdeklődő és kitartó embereknek volt a rendszerük. Nem azt mondom, hogy ma is ez lenne a normális, de nagyon átment a másik végletbe. Egy olyan ember, akit tényleg nem érdekel a működése, csak használni akarja Windows helyett, azt mondanám használja, de hosszú távon meg fog gyűlni vele a baja, ha nem tanulja meg annyira, ha kell hozzányúljon internetes segítséggel a parancssorhoz, előbb-utóbb akadályokba fog ütközni. Aztán vagy talál valakit, aki tud neki segíteni vagy nem. Van a másik, számomra durva véglet az a rendszerüzemeltető, aki vágja a Windowst, de a linuxot még csak ki sem hajlandó próbálni. Jobb esetben kipróbál egy ubuntut, majd csalódva le is törli.

Aztán vannak a két véglet közötti felhasználók. Akik kipróbálnak két három disztribúciót, majd elhatározzák valamelyik mellett magukat, valamennyire, vagy alaposan megtanulják, de inkább kényszerből, mit érdeklődésből és kész.

Aztán vannak a vállalkozó típusok, akik egy rakatot kipróbálnak, de csak felületesen, mert kitartásuk és merszük nincs hozzá, egyszerűen összeszarják magukat a terminál látványától, vagy csak undorodnak tőle, mint az entomofágiától az az átlag ember, aki nem a harmadik világban él. Náluk ennyiben kimerül egy disztribúció megismerése:

Alapértelmezett asztali környezet, dizájn, sebesség, telepítési idő és az alapértelmezett alkalmazások mennyisége, hasznossága, esetleg a telepíthető szoftverválaszték.

Találkoztam olyan jó tizenhárom éve olyan lelkes középkorú ubuntussal, aki megmondta, ha valami nem úgy működik, ahogy addig, vagy elromlik, egyszerűen újratelepíti, mert hét perc alatt meg van. Mondtam magamban ez fasza komám. Ügyes vagy. És az az ember tartott számítástechnikai oktatást egy olyan egyesületbe, ahol nagymamákat tanítottak netezni.

Nekem az az álláspontom linuxot olyan ember használjon, aki:

Elvből linuxot akar, nem azért, mert menekül vagy utálja a microsoftot. Utálni lehet, de az nem elég. Akarja használni ténylegesen a linuxot és ha nem is érdekli mélységekbe menően, de legyen kitartása annyira, hogy a felmerülő problémákat önerőből (nyilván google/fórum és disztró dokumentációból) megoldja.

Az ideális linuxos az, aki a tudás megszerzése érdekében egy keményebb disztrót alaposan megismer, aztán nyilván idő hiányában és praktikusságból áttér egy könnyen használható, telepíthető és frissíthetőre. Azt hiszem csortu írta nekem valahol, hogy LFS-ezett (Linux From Scratch) és most fedorázik.

Vagy például trey, aki keményen debianozott és áttért Ubuntura, de mondhatnám Mr. raynest is, aki azt a nagyon durva linuxot is kipróbálta, amit csak az igazi elvetemült arcok, aki mindenkit ratyinak tartanak, akik nem értenek ehhez a csodálatos disztribúcióhoz és nem használják, vagy úgy használják, hogy nem értenek hozzá. Ők a wannabekiddy szupergyíkok! Az arch linuxosok. Az archlinuxosok annyira nagyképűek és el is vannak szállva maguktól, hogy létjoguknak tarjták mások rommá alázását, gyűlölik a Manjarosokat és arc fórumon le is mészárolják őket verbálisan.

Mr. raynes rájött nem akar ilyen közösséghez tartozni és amúgy sincs ideje archozni, mert az nagyon durva, így áttért a pehelykönnyű szuperfelhasználóbarát Gentoo linuxra.

De mennyire igaza van!

És akkor jöjjenek a szememben az igazi, elhivatott igényes linuxosok.

Ők azok, akik az ÖSSZES NAGY DISZTRIBÚCIÓT ALAPOSAN kipróbálták, mert ők azok, akik megtettek mindent, hogy el tudják dönteni melyik a nekik testhez álló. Ez viszont nagy meló. Több éves meló. De megéri. Felsoroljam, vagy menni fog mindenkinek magától?

 

Akkor most térhetünk rá a linuxos történetem folytatására.

 

A linux szóval először 2001-ben találkoztam a Reader’s Digest magazin januári számában, amit szüleim járattak. Sajnos a magazin megszűnt. Beszkenneltem, hátha valakit érdekel.

Annak örülök, hogy számítástechnikai ismereteim hajnalán már tudtam, hogy van ilyen alternatíva, de mivel egy ismerősöm sem volt, aki használta vagy ismerte volna, a linux utáni érdeklődésem el is apadt. De 2003-ban történt valami.

Abban az évben jelent meg az első UHU Linux és szerencsére beleakadtam egy telepítő cdbe. Mivel a könyvtárban, ahova akkoriban jártam egyik gépen fent volt és valahogy felkeltette az érdeklődésemet. Azt mondták, nincs vírus, gyors, ingyenes. Egyből felkeltette az érdeklődésemet.

Szereztem az akkori Pentium II-es gépembe még egy merevlemezt, mivel nem mertem megbabrálni az xp-m alatt a partíciós táblát. A tudásom sem volt kielégítő akkoriban, meg nem is lett volna hely a biztonsági mentéseknek. Szóval maradt a régi nyolc gigás merevlemez.

Hasonlót éreztem, mint a legelső önálló Windows 98 telepítésem alkalmával. Az furcsa volt, hogy rendszergazda fiók meg sima felhasználó is kellett. Aztán jöttek a számomra ismeretlen kérdések. Cserepartició? Az mi a rák? /dev/hda meg grub. Úristen. Valahogy sikerült feltuszkolnom és párhuzamosan használtam Xp mellett úgy egy jó fél évig, aztán levettem azzal az okkal, hogy most már ismerem a linuxot és annyi pluszt nem ad, hogy ne használjam windows helyett annak ellenére, hogy gyorsabb volt, mert a játékok nem mentek rajta, a net sem működött mert belső winmodemem volt és az office inkompatibilitás miatt is szoptam. Akkor elkönyveltem. A linuxnak még fejlődnie kell. Talán majd később. 

De 2004-ben anyám egyik munkatársa ráébresztett, hogy több disztribúció is van és ő tud ajánlani egy sokkal jobbat. De ez már a következő fejezet.

Hozzászólások

Szerkesztve: 2020. 12. 06., v – 08:23

A disztoválasztás nem így történik. Első körben ajánlanak valamit, majd megint valamit. Pár különböző disztro kipróbálása után hamar kiderül, hogy ki melyik *DE-t preferálja és melyik csomagkezelőt. Aztán az is, hogy melyik frissítési ciklus felel meg neki leginkább. Ott van még az a kérdés is, hogy mennyire fontos neki az egyediség vagy nagyszámú felhasználó és elérhető információ.  Már ezek is olyan alap preferenciák, hogy aki ezekkel tisztában van az nem fog mindent kipróbálni. 

Na meg ott van az is, hogy milyen sok időt elvesztegettél azzal, hogy ugyanazokat a funkciókat tanulmányozod. Szerintem lehet kevesebb újat tanulsz így, mintha egy disztrót és annak alkalmazásait alaposan megismered.

 

A középkorú Ubuntus tanácsa mamikáknak pedig hibátlan. Így csak egy dolgot kell megtanulni, reinstall. Amúgy ez egy Windowsos beidegződés (válasz a tehetetlenségre).

A disztoválasztás nem így történik. Első körben ajánlanak valamit, majd megint valamit.

Eddig tökéletesen igazad van.

Szerintem lehet kevesebb újat tanulsz így, mintha egy disztrót és annak alkalmazásait alaposan megismered.

Persze. Ez igaz az alábbi esetben: Debian -> Ubuntu -> Mint vagy gentoo -> sabayon -> redcore A példa kedvéért legyen az alábbi három disztro. UHU 1.0, Debian -> 3.1 -> Slackware és ennél marad. Akkor fingod nem lesz az alábbi fogalmakról, nemhogy nem tudod használni, de nem is biztos, hogy találkoztál a nevükkel: SELinux, systemD, PAM, networkmanager.

Másik példa: Mandrake -> Debian -> Red Hat ->Fedora. Fingod nem lesz mi az az apparmor.

A középkorú Ubuntus tanácsa mamikáknak pedig hibátlan.

A mamikáknak nem ubuntut tanított, hanem xpn netezni. A csávó használt a privát laptopján ubuntut.

Így csak egy dolgot kell megtanulni, reinstall. Amúgy ez egy Windowsos beidegződés (válasz a tehetetlenségre).

Az utolsó sorig még elgondolkodtam lehet-e abban valami, amiket írtál, de a legutolsó sorodban írtak alapján megállapítottam, hogy üvölt belőled a szakértelem hiánya. Szóval erre nyomok egy nagy nemet.

Mi a mérce amivel a szakértelmet felismered?

Nem írok felelőtlenül baromságokat. Az az újratelepítjük, mert az az egyserűbb az nagyon kemény volt. Szerinted mi történne, ha például a Windows ADDC-n kiakadna egy frissítés és leállna a dhcp, és zsigerből újrahúznám a szervert, mert az a legegyszerűbb. Egy tiszta telepítés. Aztán minden menne a levesbe. Mert aki így áll hozzá, annak a backup meg restore sem megy. Fogalma sincs mi az. Értem, hogy ne hasonlítsak össze egy céges problémát egy vérszaki maszek gépével, de egy szakember ilyet nem mond, ilyet nem helyesel. Szerinted az jó megoldás, ha valami beszarik a zubuntumon és lezúzom a picsába, bukjon az összes beállításom, meg a fájljaim, mert az ilyen okos emberek azzal sincsenek tisztában, hogyan kell a home-ot külön particióra tenni vagy újrahúzásnál nem letörölni.

Hol tanultad a "szakmát"?

A linuxot önszorgalomból, szakirodalomból, manualból, amit alkalmazok azóta is a jelenlegi munkahelyemen és az egyik előzőn is. Ha arra vagy kiváncsi nincs semilyen linuxos tanusítványom. Majd ha a munkahely kéri és állja megcsinálom.

ha UHU-n kezdtél, akkor még az is lehet, hogy az általam készített csomagokat is használtad :)

Én is készítettem egy rakat csomagot debianra a hosszú debianos korszakom alatt, de ettől önmagában még nem tartom magam szakembernek. Jó az tény, hogy az én csomagjaim nem kerültek be hivatalosan debianba, de nem is foglalkoztatott a dolog, hogy belépjek.

"Nem írok felelőtlenül baromságokat. Az az újratelepítjük, mert az az egyserűbb az nagyon kemény volt."

Nem az. Van akinek tényleg az az egyszerűbb, mert évekre van attól, hogy megoldja 5 perc alatt. És aki ilyen, az biztosan nem szervert üzemeltet.

Nemcsak egyszerűbb, okosabb dolog is.

Automatikusan, viszonylag rövid és teljesen állandó idő alatt teljes biztonsággal megoldani egy fennálló problémát nagyon megéri, sokkal jobban, mint bízni benne, hogy egy halandó embernek majd éppen biztosan sikerül hasonló idő alatt hasonlót alkotnia.

Az a rossz, amikor NEM újratelepítéssel megy a hibamegoldás :-)

2003-ban a grub még csak alpha volt, LILO bootloader volt a default inkább. 

Én 486SX gépre raktam Slackwaret, régi CHIP magazinos CD-ről (mini CD lemez volt, 8 cm átmérőjű), talán 1995-6 volt, nem volt net, de howto ki volt nyomtatva!

Ez ma már nem jelent senmit annyira más lett a linux, Fedora-t használok munkára és otthon is. :-D

BSD-knek van még olyan feelingje mint a régi linuxoknak. 

Nekem is UHU volt az első működő Linuxom. Előtte Debiannal is próbálkoztam, de emlékeim szerint azzal nem jutottam túl messzire.

Szerkesztve: 2020. 12. 07., h – 14:03

Nekem Mandrake volt az első, valamikor 2000 körül: https://blackarch.cz/126782-mandrake-8-2-nostalgie-2100/

A mai napig emlékszem erre a telepítőre. Meg arra, hogy egészen jól ment minden: grafikus kattintós telepítő, grafikus felület, 3D gyorsított játék (armagetron).

Persze akkoriban gyerek voltam aki maximum játszott és basztatta a gépet jókedvében, úgyhogy messzire nem jutottunk el :)

Szerkesztve: 2020. 12. 07., h – 15:54

hmmm, trollkodás nélkül ebben a részben kivételesen :)

Asszem az első linuxom Corel Linux volt, az volt egy "csoda" pc-s magazinba valahol valamikor régen.

Egy ideig ment, utána valahol beesett egy SuSE linux, az is ment egy darabig. Utána nem tudom volt-e valami közbenső cucc (debian vagy ilyesmi), talán Mandrake, vagy Redhat.
Utána UHU-Linux (azokról az időkről lehetne mesélni .. igaz Oregon :) )
Utána Frugalware :) utána letettem a Desktop linuxozásról -> Windows.

 Szerver vonalon Redhat(ES3-4-es széria huhu dejó volt.. (ja nem)) ), egy kis debian szerver,  majd ebből manapság megmaradt: CentOS / Ubuntu. Illetve a kettő "vegyesen" úgymond. Feladat függő, hogy mikor melyiket használom.

szerk1.: btw, menet közben kalandoztam Gentoo-val is egy kicsit, de az tényleg csak kalandozás volt. Próbáltam a Fedorát, ArchLinuxot. Bár ezek tényleg csak kalandozások voltak, inkább csak hobby szinten egy secondary gépen fenn voltak és ennyi.

Slackware - hail satan user :) 

No rainbow, no sugar