Thunderstruck [AC/DC Meets Beethoven] - Peter Bence

Sziasztok!

 

Több jó dolog is van a lenti előadóban:

- Úgy olvastam, sokáig a leggyorsabb kezű zongoristák közé tartozott.

- Magyar a srác.

- Szerintem egy Géniusz.. (de ez szubjektív)

 

https://www.youtube.com/watch?v=VxneFyWEVdQ

 

Érdemes csekkolni a többi videóját is! Eléggé szórakoztató! :)

Hozzászólások

hát ez az OMFG kategória... nem jutok szóhoz. 

“Luck Is What Happens When Preparation Meets Opportunity" - Seneca

> nalam ez itt kezdodik

Annyiban igazságtalan, hogy Valentina Lisitsa világ egyik [ha nem a] legjobb zongoristája, abszolút A-listás előadó teljesen egyedi, elegáns, legmagasabb művészi fokú játékstílussal. Szóval, ha Neked itt kezdődik, akkor nem tudom hol végződhetne [a zongora(?)]!  Amúgy egyet értek. 

Az utóbbi egy művészi produkció, az előbbi meg egy - kifejezetten ízléstelen- cirkuszi majomkodás.  Engem irritál ez a Péter Bence a túlmozgásával, üresnek és tartalmatlannak érzem amit csinál. Inkább gondolnám valamiféle sport- és nem művészi teljesítménynek amit előad. @Honkydoo jól írta: Eléggé szórakoztató!  Ja, mint egy akrobata szám a  cirkuszban. De kétség kívül ahhoz van tehetsége, h a rekordok könyvébe kerüljön, mint a leggyorsabb kezű zongorista. Nah, más meg szkanderben jó! 

Széttépték testük; vér folyt a kőre; díszvacsorákon ettek belőle  //Kormorán

Zenebohóc. Vagy zenei artista. Ahhoz is kell tudás, de közelebb áll a sportolóhoz. 

Nekem ezt adta folytatásnak a youtube, és be kell valljam, hogy szerintem ütősebb, jobb: https://www.youtube.com/watch?v=uT3SBzmDxGk 2CELLOs - Thunderstruck.

Annak ellenére, hogy a beat zene egyértelműen dekadens, és mint közismert az ördögöt szolgálja, mégis van benne valami mélyen emberi, amitől borsódzik az ember háta. Fene érti ezt.

Hát, én (nagyon) szeretem az AC/DC-t és Beethoven-t is, de ez nekem sem zeneileg, sem előadásügyileg nem jött be. Ennél sokkal jobbak vannak ilyen "crossover" műfajban. Az ilyen csörömpölő hangú zongoráktól pedig kiráz a hideg.

UPDATE: kolléga odafenn jól megfogalmazta: inkább cirkuszi, mint művészi.

Ez pont annyira művészet, mint Havasi Balázs munkássága.

Thunderstruck by Steve'n'Seagulls (LIVE):

https://youtu.be/e4Ao-iNPPUc

"Jegyezze fel a vádhoz - utasította Metcalf őrnagy a tizedest, aki tudott gyorsírni. - Tiszteletlenül beszélt a feljebbvalójával, amikor nem pofázott közbe."

Nem irom le N+1 x de ez attrakcio es nem eloadasa egy olyan generikus klasszikusnak, amit a legmelyebb neger getto kozepen is felismernek. En itt nem mondtam meg volna az elejen, hogy ez nem "klasszikus zene". Azt elsimerem, hogy fenyevekkel elottem jar a zongoraban, de attol meg ez lehet nem jo.

Fokent, hogy mindig azt mondtam, hogy Rockbanda sok van, Metal banda is rengeteg, Rock&Roll az nem talan a Stones, meg az AC/DC es ennyi. Malcolm Young potolhatatlan a jateka egy geniusz volt igazi trademark, nem ertem hogyan potoljak kivel aki legalabb a feleig feler...

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

Sajnáljátok csak azt a sok millió embert, akik sose tudhatják meg mennyire zseniális is az a zene, amit ti szerettek, sajnos hülyék hozzá. Remélem sose ettetek zsíros kenyeret, és a szobátok falát csak eredeti klasszikus festmények fedik, még a tapéta is kézzel festett egyedi. Hogy mert egyáltalán hozzányúlni a hangszerhez anélkül, hogy ti engedélyt adtatok volna rá? :D

Rossz lehet nektek, nekem csak olvasni is fáj a sznobizmust, hát még megélni milyen lehet. Az megvan, hogy egyébként elfér a bolygón ez is, az is, nem kell ahhoz leköpni mást, hogy te több legyél? Chill.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Sántít a hasonlatod, ez nem a zsíroskenyér, hanem a pizzaburger. Szabadjon már leírni, ha valami giccs. Kifejezetten visszafogottak a kommentek, nem nagyon ment sznoboskodás. Lehessen már vitatkozni róla, hogy mi kulturális érték, és mi nem, és ez nem szalonhoz tartozás vagy nem tartozás kérdése.

Egyébként abból, hogy a sznobok lenéznek nem következik semmi, mert a sznobok mindig lenéznek. Ez azért van, mert még ők sem igazán biztosak benne, hogy mi az érték, csak lesik a többiektől. Nem kell rosszul érezned magad azért, mert tetszik ez a zene, de nem ez a minőség és a művészi érték fokmérője.

Nem kell komolyan venni, nem harcot indítottam a sznobok ellen, csak mindig meglep, hogy van akinek az jó érzés, hogy ha egyik embernek valami tetszik, akkor benyögi, hogy höhö, ez pocsék. Mutass "jobbat", és mondd, hogy érdemes azt is megnézni, hátha az még jobb. Nincs azzal gondom, ha valaki azt mondja, hogy ez azért több show elem, mint zeneiség, ezt van aminél én is elfogadom (fentinél nem annyira, szerintem nem öncélúak az elemek, nem csak hadonászás, nem egy unalmas ismétlődő motívum eljátszása fejjel lefelé), de ezt lehet konstruktívan, és lehet destruktívan.

Eddig sose láttam olyant, aki tényleg tudott élvezetesebbet, érdekesebbet mutatni, és ezt így tette, ahogy a fentiek. Meghallgattam a linkelt zenéket, nekem nem működött annyira, mint a témanyitó. Az se kedvencem, de kihozott érdekes hangokat a zongorából, és érdekes volt a két mű kereszteződése. Lehet mondani, hogy ettől most kevesebb vagyok, csak nem értem mi a cél? Ne hallgassam? Vagy jó érzés tudatni, hogy neked van a gyűjteményedben egy csomó (szerinted) jobb zene? Mit ér ez számomra? Hallgatom, de nem fog meg, akkor most szégyelljem magam?

Azt a kort éljük, amikor mindenki azt hiszi, hogy értékes a véleménye, csak épp legtöbbször semmi haszna eggyel több "de tré" kommentnek. Belekötni egy pedál használatába, vagy abba, ahogy mozog? Vagy hogy gyorsaságra is dolgozott? Ki mondta, hogy ez a csúcs, ennél nincs jobb, minden más pocsék? Miért csak egy szent zenemű létezhet, mit kell itt versenyezni? Céltalan időt pazarolni arra, hogy a többit megállítsd, helyette mutass "jobbat", és fogadd el, hogy van ilyen, nem mindenki szereti a klasszikus hangversenyt, vagy egyáltalán önmagában a zongora hangját. Tudom, hangszerek királya, értem...

(Nagyobb részt nem neked, gabek-nek írom, hanem csak jelzem, hogy mit szoktam látni az ilyen beszélgetésekben.)

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

>  szerintem nem öncélúak az elemek

Pedig de! Semmi egyéb, mint valamiféle üres virtuozitás - ami (zongora estében) nem is jelent mást, mint sebességet és hangerőt.  Természetesen ezek mint eszközök érvényesek a [művészi kifejezés eszköztárában], de mint célok érvénytelenek.  Valószínűleg arról van  szó, h ez a fiatalember egyfelől a saját virtuozitásának a csapdájában vergődik,  másfelől meg nem elég érett személyiség ahhoz h komoly darabokat hitelesen játsszon el [és ne csak zeneileg pontosan]. És mivel az ehhez hasonló attrakciókkal érvényesülni tud (gondolom bucira keresi magát vele, mert sokan vevők rá) fenn áll annak lehetősége, h végérvényesen beleragad a zenebohóckodásba. 

Széttépték testük; vér folyt a kőre; díszvacsorákon ettek belőle  //Kormorán

> Pedig de!

Hát most jól megmondtad.

Azt el tudod képzelni, hogy az ACDC szám feldolgozásánál nem feltétlen kell végigjárni egy szélesebb érzelmi palettát, hanem, nem is tudom, csak úgy dinamikusan neki kell esni?

És egyébként mit javasolnál, mondjuk egy EQ teszten x érték alattiak ne zenéljenek, mert hát komolytalan bohóckodás? És azzal mi van, akinek a linkelt zongoraverseny nem érdekes, ez a szám meg tetszett neki, egyszerűen csak ne hallgasson zenét?

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

De tessék a másik véglet:
Glenn Gould-J.S. Bach-The Art of Fugue
https://www.youtube.com/watch?v=4uX-5HOx2Wc

Itt az előadó már nem is a közönségnek játszik. A "kommunikáció" közte és a zenei mű (vagy akár mondhatnák talán a szerző) között történik. A művészi átélés transzában még dúdolja is a dallamot. Érteni h kell h tulképp a zene is jelentőségét veszti, mert az is csak eszköz, a mögötte lévő és általa érzékelhetővé tett gondolatiság a magja/célja minden előadásnak, vagy akár bármely művészetnek.  Lényegében arról a kérdésről van szó midig, h miként tekintünk a világra? Mi az amit észreveszünk belőle, mi az amire reflektálunk stb? A zenélés/zenehallgatás közben um. gondolatközösség jön létre a szerző, az előadó és a közönség között. 

Amikor üres virtuozitássá silányul valami, ott ilyesmiről szó sincs. Mivel a tömegek általában nem értik a fentieket, így könnyen abba a hibába esnek, hogy egy darabot annak előadásának technikai nehézsége/érdekessége alapján ítéljenek meg, mert ez az a primer dolog amit érzékelni/érteni képesek.  Így lesz népszerű a zenebohóc.  

Széttépték testük; vér folyt a kőre; díszvacsorákon ettek belőle  //Kormorán

Elnézést.

>> Azt el tudod képzelni, hogy az ACDC szám feldolgozásánál nem feltétlen kell végigjárni egy szélesebb érzelmi palettát, hanem, nem is tudom, csak úgy dinamikusan neki kell esni?

A kérdésben feltett állítás nem pontos. Nem tudom, h feltűnt-e neked, hogy ez nem pusztán egy ACDC szám feldolgozása, hanem Beethoven Holdfény szonátájának harmadik tétlének és az ACDC számnak az összegyúrása?  Hát ugye egy ilyesfajta produkció már előzetesen is implikál bizonyos fenntartásokat és félelmeket az emberben.  Én gondolatiságról beszéltem, nem érzelmi palettáról - most tisztázni kéne a sensus és az emotio különbségét, amitől inkább eltekintek.  Hogy dinamikusan minek kell nekiesni azt nem tudom. Esetleg a favágásnak?

>> És egyébként mit javasolnál, mondjuk egy EQ teszten x érték alattiak ne zenéljenek, mert hát komolytalan bohóckodás?

Equalizer - kiegyenlítést jelent amúgy, és az EQ-t arra használják, hogy magas és mély hangok arányát beállítsák vele illetve kiszűrjék a zavaró frekvenciákat. Ilyen formán nem igazán reflektál az említett hangerőre. 

>> És azzal mi van, akinek a linkelt zongoraverseny nem érdekes, ez a szám meg tetszett neki, egyszerűen csak ne hallgasson zenét?

Alapvetően azt mondanám neki, h nem tekintse sznobnak azokat, akik már rég túl vannak azon, h egy ilyen produkciótól legyenek elragadtatva.  

Széttépték testük; vér folyt a kőre; díszvacsorákon ettek belőle  //Kormorán

Mégmielőtt: meghallgattam az általad linkeltet is, jobban megfogott mint a fentebb linkelt darab, de nagyobb részt elment mellettem. De szerencsére nem kell azt mondanom, hogy "ezért pocsék is", egyszerűen megférünk én és ez a felvétel egy univerzumban.

> Nem tudom, h feltűnt-e neked, ...

Nem, se olvasni nem tudok, se nem tűnt fel, hogy nem egy az egyben a gitártabot játszotta le zongorán. (Fáj, de le kell írnom, irónia.)

> Hát ugye egy ilyesfajta produkció már előzetesen is implikál bizonyos fenntartásokat és félelmeket az emberben.

Előítélet. Úgy nehéz élvezni dolgokat, ha már előre mínusz 100-ról indulunk.

> Én gondolatiságról beszéltem, nem érzelmi palettáról ...

Szerinted egyszerűen agyatlanul odaült, és lenyomta a billentyűket, semmi nincs mögötte? Van egyáltalán olyan?

> ... most tisztázni kéne a sensus és az emotio különbségét, amitől inkább eltekintek.

Továbbra se tudok eltekinteni attól, hogy nem érted meg, nem azzal van a bajom, ha neked nem tetszik, azzal van a bajom, hogy ennek úgy adsz hangot, hogy embernek ne legyen kedve veled beszélgetni. Ha azt hiszed, hogy jót teszel ezzel pl. azoknak a zenéknek, amiket te jónak, jobbnak tartasz, tévedsz. Pont ez a légkör tart távol sokakat.

> Hogy dinamikusan minek kell nekiesni azt nem tudom. Esetleg a favágásnak?

Szerintem te is tudod mire gondoltam, nekem belefért, hogy azért játszott úgy ahogy, mert azt a nyers hangulatot akarta visszaadni, amit az ACDC.

> Equalizer

Vagy Emotional Quotient -> https://en.wikipedia.org/wiki/Emotional_intelligence

> Alapvetően azt mondanám neki, h nem tekintse sznobnak azokat, akik már rég túl vannak azon, h egy ilyen produkciótól legyenek elragadtatva.

Nem azért tartalak sznobnak, mert túl vagy rajta. És én sem írtam, hogy el vagyok ragadtatva tőle. Arról írtam itt, hogy az a kommunikáció amit itt sokan folytatnak a sznob mentalitás. Leírtam, hogy meghallgattam amit linkeltél, mert őszintén érdekelt, napi 12-13 óra zenét hallgatok, általában heti 6-7 napon, és direkt mindenbe belemászok, mert érdekel. De nem érzem szükségesnek pl. a Green Day-t, vagy mondjuk Havasit ócskaságnak nevezni, pedig mindkét stílusban szerintem van izgalmasabb, ráadásul az említettek után rögtön is fogyasztható, komolyabb elrugaszkodást elsőre nem megkövetelő zene. Amit pl. te linkeltél ahogy írtam tetszett, de annak akinek a témaindító tetszett szerintem mást kéne mutatni ahhoz, hogy elkezdjen érdeklődni más zenészek felé is.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

> de nagyobb részt elment mellettem. 

Bach (zongorán) külön zenei világ. Magamat sem tartom elég érettnek néha hozzá. A zongoristák, akiknek Chopin, Rachmaninov stb szerepel a repertoárjukban ritkábban játszanak egyben Bachot is.  Hallgatni kell, idomulni, "felnőni" hozzá! 
J.S.Bach BWV 853 - Patricia Hase
https://www.youtube.com/watch?v=vYKCz4CoOng

Érdekes h ilyen fiatalon adja elő és valahogy mégsem tűnik hiteltelennek -  elfogadja tőle az ember. 

Ezt az EQ -t dolgot csúnyán benéztem :-Z. Ha az a kérdés h ki tekinthető művésznek, vagy ki válhat művésszé - akkor erre nyilván kielégítő választ adni nem nagyon lehet. Számomra kérdés, h hol jelenik meg a művész saját személyisége az előadásban? A lunaritás (ugye a Holdnak nincs saját fénye, hanem a Napét tükrözi vissza) mintájára az előadó a zeneszerző "fényét" reflektálja a közönség felé.  Ez egy kibogozhatatlanul bonyolult kapcsolat  az előadó saját személyiségével.  Vegyük a képzeletbeli kínai csodagyereket aki ugyan még nem éri fel szinte a zongorát de képes előadni a Haláltáncot - méghozzá zeneileg elég pontosan! (most nem tudom, h létezik-e ilyen, v h lehetséges lenne, de játszunk el a gondolattal, h igen) Azért mert motorikusan betanulta/betanították ezt neki és mint egy gép előadja nem fogom tőle elfogadni érvényesnek, mert nyilvánvaló h nem érti az egészet és csak egy illúzió amit prezentál. Ott kell megjelennie az előadó személyiségének, ahol kotta erre lehetőséget ad v. ad abszurdum a tökéletestől való [szándékolt] eltérésben. 

Napi 12-13 óra zenehallgatáshoz heti 6-7 napon, azt kéne h jelentse, h te egy erősen túlórázó zenetanár lennél.  Mert egyébként senki nem képes ilyesmire. 1) Amit "hallgatsz" az nem zene, csak annak mondják.  2) Nem hallgatod, csak szól (lényegi különbség).  Élettanilag képtelenség ennyi időn keresztül zenét hallgatni, ugyanis a füledben lévő izmok részben kifáradnak, részben ellenállnak a terhelésnek és ezzel elveszted rövidtávon ideiglenesen, hosszún véglegesen a hallóképességed egy részét. Különösen igaz ez fej- v. fülhallgató használata esetén. 

A sznobizmus kapcsán: tulkép abban igazad van, h bántó h leszólom ezt v. azt a produkciót. Különösen kínos ha arra gondolok, h magam még ilyet sem tudnék összehozni, mert nem rendelkezem a szükséges skillekkel. Ennek ellenére van egy kialakult és úgy érzem helyes elképzelésem a művészetről, ami mentén megkülönböztetem az értékest és az értéktelent. És fura módon ez összecseng másokéval is. Ha ez a sznobizmus, ám akkor legyek sznob - de ez esetben ez a szó számomra a továbbiakban elveszti pejoratív jellegét. Sajnos kevéssé vagyok bizakodó annak tekintetében, h fennáll-e még annak a lehetősége, hogy mint egy folyamat részeként aki most fiatalon az üres virtuozitásában tobzódik az idő múlásával szert tesz arra bölcsességre amivel aztán képességeit jó irányban tudja majd használni. Akár Liszt v. Mozart is amolyan "csodagyerekek" voltak virtuozitással súlyosbított gyerekkorral. Attól félek jelenkori folyamatok (szemben a korábbi Liszt v. Mozart korabeliekkel) éppen ellene hatnak annak, hogy az érték érvényesüljön - így olyan közegben kellene értékteremtővé fejlődnie a virtuóz tehetségnek, ami egyre kevésbé tart igényt az értékre, csak az üres virtuózitására (mondhatnók: tartalom helyett a formára).  Persze az igazi tehetség minden nehézségen keresztül az értékre irányul. És itt nem csak azt kell érteni, h nélkülözések közepette is az ihletett küldetését teljesíti, hanem azt is - ami talán még nehezebb- , h nem esik abba a csapdába amit az értéktelenség talmi sikere jelent. 

Széttépték testük; vér folyt a kőre; díszvacsorákon ettek belőle  //Kormorán

- zenehallgatásról:

Nem tudod mit hallgatok, de megmondod, hogy az nem zene, ez hasonló ahhoz, mint amiről beszélünk. Tényszerűen nem tudod mit hallgatok, a mennyiséget megkérdőjelezed, ez nem jó irány, mert elveszíti a beszélgetés az értelmét, ha az egyik fél jobban tudja a másik fél állításainak igazságtartalmát is, nem nagyon van igazából értelme folytatni. Programozóként dolgozom, vállalkozóként, és nincs nagyon más tevékenységem, mint ez, leülök, dolgozom és rajtam van közben a fejhallgató. Ha nem hiszed el, ugorjuk át ezt a pontot.

Azt elfogadom, hogy van különbség aközött, hogy leülök, behunyom a szemem, megpróbálok nem gondolni semmire, csak a zenére figyelek, és aközött, hogy mondjuk félig robotikus munkát végzek, ismétlődő tevékenységet csinálok, pl. teszteket futtatok, viszonylag rutin műveleteket csinálok, és hallgatom a zenét. Értem, de ettől még ez semmi, nem számít, nem is igazi zenehallgatás? Mondtam, hogy csak így lehet? Nem. Kérdeztem, hogy akkor most mi legyen, ne hallgassak zenét, legyen csönd, és ha nem jut rá időm, akkor ne hallgassam meg amit küldtél, azt se, mert szentségtörés nem 100%-osan odafigyelni? Mi van a hardverrel, mi van azzal, hogy félig eltömődött hallójárattal egy ócska fejhallgatóval 360p-s videóban régi felvételen hallgatja valaki, DE Bach-ot, az számít? Mik a paraméterek? :) És mi van azzal az állítással, hogy mindegy, hogy figyelsz-e a zenére, az hat rád? Pl. a dark ambient stílusnál lehet elég könnyen bebizonyítani, hogy ha csak berakod egy beszélgetés háttereként, akkor garantálom hogy a hozzá nem szokott ember percek múlva nyugtalan lesz. Pedig elvileg nem figyel rá.

Értem amit mondasz, csak azt nem értem, hogy miért akarod megmondani, hogy így lehet, és kész, minden más az "nem zene", és "nem zenehallgatás". Kb. 10 éve élek így, elég ritkán érzem azt, hogy oké, most inkább hallgatnám a város zaját nyitott ablaknál (kb. havonta ha egyszer). A másik, és talán ez fontosabb is, mi legyen akkor? Mit javasolnál valakinek, akinek a fenti tetszett? Ha semmit, az nem igazán tartalmas beszélgetés, egy forum elvileg arra való, nem?

 

 

- sznobizmusról:

> mi mentén megkülönböztetem az értékest és az értéktelent.

Nem értem erre mi szükség, ez a felvetésem lényege talán. Magadnak válogatsz, értem, mindenki ezt teszi, talán még ajánlasz is (fentebb tetted, érdekesek voltak, előrébb vitték a beszélgetést), de mi célja van azt mondani, hogy ez, ami nekem tetszett (fentebb leírtam, hogy nem különösebben, de legyen, példa kedvéért), hát ez förtelem?

> És fura módon ez összecseng másokéval is.

Tekintve, hogy a "mások" az esetünkben az általad választott emberek, ez egy hibásnak tűnő megközelítés nekem. Vannak veled egyetértők? Igen. Vannak aki nem értenek veled egyet? (Lásd még videó nézettsége.) Igen. Validál a mennyiség bármit is? Nem igazán. Elfér a kettő egymás mellett? Persze. Akkor?

> virtuozitással súlyosbított gyerekkorral

Ha erre vezeted vissza azt, hogy képes lesz-e pl. a témanyitót elkövető ember többre, akkor még annyira sem értem a fentiek célját, értelmét. Ha végérvényesen meghatározónak veszem a genetikát, született képességeket, kora gyerekkort, hatásokat, környezetet, és elkönyvelem, hogy ezen lehetetlen változtatni mondjuk 20 év felett, akkor nem igazán van több értelme ezen keseregni, mint egy betonfalnak mondani, hogy olyan ronda szürke. Nem fog változni. Ha változtatni akarsz, mutass példát, ajánlj jobbat, ahogy írtam fentebb is, hogy na, akkor akinek tetszett ez, annak a következő lépcső a nagyszerű zenék felé ez lehetne.

> olyan közegben kellene értékteremtővé fejlődnie a virtuóz tehetségnek, ami egyre kevésbé tart igényt az értékre, csak az üres virtuózitására

Ez szerintem már egy másik téma lehetne, de röviden: szerintem egy olyan régmúlt csodás korra hivatkozol, ami nem volt. Bach korában sem hiszem, hogy a lakosság mondjuk 50%-a rajongott érte, és a műveit hallgatta esténként a kandalló mellett. De az "egyre kevésbé" részt kivéve értem amire gondolsz, csak ugorj vissza az előző pontokra, mi legyen?

> Persze az igazi tehetség minden nehézségen keresztül az értékre irányul. És itt nem csak azt kell érteni, h nélkülözések közepette is az ihletett küldetését teljesíti, hanem azt is - ami talán még nehezebb- , h nem esik abba a csapdába amit az értéktelenség talmi sikere jelent.

Egyrészt a törekvés ebben a formában végtelen lenne, sose elég jó, mindig van jobb, sose adom ki a kezem közül a művem. Értem, már látszódnia kéne, hogy zseniális zongorista lesz belőle, ha az lenne majd egyszer, ezt mutatja a zsenik track record-ja, de ez még mindig nem az, amiről én kezdtem el beszélni: És akkor mi van? Mi van ha nem képes többre, akkor dobjuk a szemétre? A zenebohócozás nem épp élni hagyása a másiknak.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Attól h legyek szeretik, a szar, az szar. Nincs ezen mit ragozni! Még sosem láttam leültetett BMW-t, mélyen brummogóra csinált kipufogóval aminek lehúzott ablakából mondjuk Chopin "dübörgött" volna! Nem ízlésről vitatkozunk, hanem kultúráról meg kulturálatlanságról. Itt egy a skiljei alapján jobb sorsa érdemes zongorista tehetség prostituálódik a zenebohóckodással. Ennek én nem tudok örülni. 

Ha tanácsot vársz tőlem,  hogyan kerülhetnél közelebb a komolyzenéhez, akkor azt kell mondanom nincs abban semmi ördöngösség. Ügyes vagy,  keress olyat, ami tetszik és hallgasd! Kezdj el utánaolvasni, érdeklődni! Az sem baj (bár most nyilván erősen korlátozottak a lehetőségek), ha élő zenét hallgatsz, akár szóló hangszert, akár kamarazenét, vagy épp komplett szimfonikus zenekart. De templomi koncert is nagyon szép tud lenni. Ha meg kedvet érzel, magad is elkezdhetsz tanulni valamilyen hangszeren játszani! 

Speciel engem kifejezetten zavar programozáskor a koncentrációban bármiféle zene. Külön erőforrást igényel az agyamtól, h semlegesítse azt és arra tudjak figyelni amivel foglalkozom. Ilyen terheléssel tönkreteszed hallásod. Ne csináld! 

Széttépték testük; vér folyt a kőre; díszvacsorákon ettek belőle  //Kormorán

Az utána következő mondatomat nézd meg:

> Eddig sose láttam olyant, aki tényleg tudott élvezetesebbet, érdekesebbet mutatni, és ezt így tette, ahogy a fentiek. Meghallgattam a linkelt zenéket, nekem nem működött annyira, mint a témanyitó.

Nem volt a legjobb megfogalmazás, arra próbáltam rávilágítani, hogy nem szükséges ám az "az semmi, mutatok valamit ami csodás, mert ez ótvar!". Lehet olyat is, hogy próbáld ki ezt, ha már a fenti tetszik, lehet ez is érdekes lesz neked. Ehelyett, ahogy a kommentekben más is rámutatott, meghúzott egy vonalat, ami alatt nincs zongora zene, ez a vonal ráadásul eszméletlen magasan van. És, ahogy írtam, meghallgattam, és nem fogott meg. Akkor most mi van?

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Az valoszinuleg azt jelenti, hogy a komolyzenei zongoramuvek nem a te vilagod. Nincs miert szegyenkezni. Viszont aki meg szereti annak a topicindito mu a zenebohoc kategoria ami ugyanugy egy nehez mufaj de kevesbe komolyan veheto.

En annyit jeleztem, hogy szamomra mi a zongora es kit tartok jo eloadonak. 

> Nincs miert szegyenkezni.

Nem tettem.

 

> En annyit jeleztem, hogy szamomra mi a zongora es kit tartok jo eloadonak.

Azt írtad, hogy nálad itt kezdődik. Minden a megjelölt szint alattiról ezzel véleményt mondtál, elég határozottat. Ezt próbáltam megérteni, hogy miért gondolod ez jónak, mi a célod vele.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Iranymutatas az arra fogekonyaknak. Lasd feljebb megkoszonte valaki es valoszinuleg nem azert mert barlangban elt eddig hanem Valentina-t ritkan linkelik a rekordok konyvebol vagy a redditen es kb csak akkor futsz ossze vele ha eleve ismered vagy olyan mazlista vagy, hogy olyan muvet jatszik amit szeretsz es arra kerestel ra.

Amit gyorsklimpirozo bajnokunk muvel az az en mercem szerint nem bir muveszi ertekkel ezt nem tagadom.

Nem fog senki "jobbat" mutatni, mert ezen a szinten valószínűleg nincs is "jobb". A művészet és a kultúra pont erről szól, és maga a "művelődés" is ennek a folyamata: vannak művek, amelyeket mindenféle előképzettség nélkül is lehet elvézni, még a komolyzenében is. (Ezek hamar be is kerültek a tolatóradarokra és a kaputelefonokra csengőhangnak.) Ha úgy tetszik: egy gyereknek is tetszenek. És vannak olyanok, amelyekhez tapasztalat, előképzettség, "műveltség" szükséges. Van, amelyekhez kevesebb, és van, amelyekhez egyre több. Ebbe munkát "kell" tenni, aminek jutalma, hozama van. Nem fog "tetszeni" attól, hogy leveszed a polcról, és meghallgatod, hanem munka van vele. Meg kell hallgatni többször, akkor is ha nem tetszik, félretenni, keresni mást, ami közelebb, megugorhatóbb szinten van, utánaolvasni, elemezni, stb. A giccstől finom átmenet húzódik az értékesig, végig lehet rajta menni. Ez egy izgalmas, intellektuális utazás. És lehet azt mondani rá, hogy nem érdekel természetesen, de ettől még létezik.

A lényeggel egyetértek, nem vitattam soha, hogy van mélyebb, talán fentebb írtam is róla. Arról próbáltam írni, hogy amit a fentiekben tettek emberek, az nem segíti azt, hogy eljussanak a mélyebb tartalmakhoz emberek. Akinek azt mondod, hogy amit hallgat az borzalmas, az ritkán kérdez vissza, hogy oké, és akkor mit helyette?

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

igen, törékeny hópihe vagyok, ezt szeretnéd olvasni? Igen, annak ellenére, hogy leírtam fentebb, hogy nem imádom az előadót, sőt, még asszem mást nem is hallottam tőle, megsértődtem, és hisztizek.

Nem sokat lehet azzal kezdeni, ha annak ellenére hogy szerintem érthetően leírtam, mi a problémám, te ideböfögsz egy "mivanmivanmivan" szintű kommentet, erre még én se vállalkozom :) .

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Amikor valaki a diskurzust (ami itt epp a fenti eloado egyszeru, a muveszet latszatat kelto prezentaciojarol szolt) egy ilyen alacsony energiaju ervelessel (de elitistak vagytok, nekem teccik, ezert kritikanak helye nincs) probalja elhallgattatni, akkor meg ez is sok - ebben egyetertunk. 

> nekem teccik

Olvasd újra, nem ezt írtam.

> ezert kritikanak helye nincs

Ezt sem írtam, azt jeleztem, hogy más formában jóval konstruktívabb lenne, és nem elrettentené az embereket a megjelölt művektől, hanem meghozhatná a kedvet hozzá.

> probalja elhallgattatni

Nem mondtam, hogy ne írják, elmondtam a véleményem a mondandójukról, ahogy ők a zeneműről. Erősen túlozva, ezt szerintem láthatod, de akkor lehet nem jól adtam át, hogy semmilyen szinten nem szándékom lámpavasra húzni a burzsoáziát, csak rossznak tartom amit tesznek. Vagy akkor ezek szerint azzal, hogy valaki pocséknak nevezi a fenti zenét, ahogy te is, azzal is próbálod elhallgattatni a zenészt?

Szerk.: Visszaolvasva az első kommented, szerintem arra is rámondható, hogy nevetségessé akarsz tenni, és ezzel elhallgattatni, vagy nem? :)

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

>nevetségessé akarsz tenni, és ezzel elhallgattatni

Tulajdonkeppen igen.

Kommented a zsiroskenyerezessel eleg messze volt az altalad hianyolt konstruktiv kritikatol - pedig fent eleg jol kifejtik, hogy ez a zene sem pocsek, csak messze van a zenemuveszettol. Ha utobbit nem tudod/akarod elvezni/ertekelni - mert nincs kedved/idod/energiad/penzed magad ehhez kepezni - arra ne legyel buszke. Mindkettonek megvan a helye -  ezt senki sem vonta ketsegbe.

> Tulajdonkeppen igen.

Erre büszke lehetsz, tehát azt teszed velem, amit számonkérsz rajtam. Ráadásul kocsmai stílusban, majd beszélsz magas szintű művészetről.

> ezt senki sem vonta ketsegbe

A majmozás és artistázás, bohócozás nem az volt? Utána persze lealacsonyodóan lehet mondani, hogy hát, ha nektek ez kell, de ez akkor se zene, attól még a sznobizmus áll. És félek ha "konstruktívan" leírtam volna, hogy srácok lehetne ezt szebben is fogalmazni, előrébb vinne, akkor nem indult volna el a beszélgetés, nem előzmény nélküli volt az a komment. Az sem biztos, hogy jól jött le a zsíroskenyerezés, esélyes, hogy félreérthető voltam, arra céloztam, hogy minden pillanatban egy hihetetlen magas szintű művészetet várni, az élet minden területén, és minden mást leszólni képmutató, mert a legtöbben az életünk legtöbb területén mocskosul "igénytelenek" vagyunk, én pl. pont a gasztronómiával szinte semennyire nem foglalkoztam, ettől még nem gondolom jó iránynak beböfögni, hogy he, szar az ízlésed, trágyát eszel.

Ha nem válaszolnék kommentben, hát küldj privátot!

Szerkesztve: 2020. 11. 26., cs - 20:38

Apropó Thunderstruck. Erről sajnos nem publikáltak felvételt az irániak :D

Az eredeti is menthetetlenül silány, nem igazán lehet mit kezdeni vele.

:)