Hangolódjunk!

Nálamnál nagyobb WoW fanatikus nem sok (na jó, akad pár millió), és nekünk nagy nap a mai (vagy inkább a holnapi)!
Ugyanis többed magammal már tűkön ülve várjuk a ma éjfélt, amikor is a Blizzard rátenyerel a nagy piros gombra és ezzel indítja a WoW 8. kiegészítőjét a Shadowlandset!

-= VISSZASZÁMLÁLÁS =-

Hangolódó videók: 
https://www.youtube.com/watch?v=nrGPaVUMBl4
https://www.youtube.com/watch?v=s4gBChg6AII
Bármennyiszer nézem meg őket, mindig kiráz a hideg, eszméletlen jók!

Na de, mit is tehet ilyenkor az ember, amikor csak órák vannak vissza?

Mivel ez a már a 8. kiegészítő, ezért nagyon sok tapasztalatom lett a 16 év alatt, hogy egy-egy kontent upgradere hogy érdemes felkészülni. Noh meg nem csak a felkészülés a lényeg, hanem maga a bulifaktor is ami ezzel jár!

Természetesen a játékban minden karaterét felkészítette a startra: bank és táskák rendbe téve, küldetés lista kitakarítva, legszebb transmog felapplikálva, töménytelen gold kifarmolva, ...

IRL is folyik a készülődés: Kisboltokat megszégyenítő chips és üdítő beraktározva. Legalább 10 óra alvás, mert most addig úgysem jutok ágyba, még a max szint meg nem lesz. Munka és egyéb hivatali ügyek előre elintézve. ha valakinek valami kell a napokban, hát az így járt most: E-mailekre automatikus nem érek rá válasz meg, telefon kikapcsolva. Egyedül a battle.net -en lehet elérni.

Asztal letakarítva, WoW szentély leporolva: https://i.ibb.co/gtxmDBL/prepared.jpg
Jobbra az én helyem, balra az asszonyka helye, középen pedig Asmondgold stream megy, aki az egyik legnagyobb WoW-os arc!

16 év ide, vagy oda, ez a játék még mindig képes olyan lázba hozni mint még semmi a világon. Minden kiegészítőt úgy várok, mint amikor legelőször léptem be. Remélem lesz WoW még 16 év múlva is! :)

Ahogy mondani szoktuk: Találkozunk Azerothban Shadowlandsen!

FOR THE HORDE!
FOR THE HORDE!

Hozzászólások

Asszonyka nem érdemelne meg egy rendes monitort? :-P

Hordas hordalek... :P

Mennyi idot bsztal el vele az eletedbol eddig ? Marmint a 16 ev alatt.

Elso kiegig volt wow utanna mar csak milkingeles ment. Teljesen taszitova valt szamomra, meg amikor lattam, hogy cirka 300 napot toltottem el ingame, es az nem idlingeles volt. Ami a 2 ev idotavlatot tekintve eleg soknak tunt akkor hirtelen.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

Van egy pár karim, de azokat megnézve /played -el, amikkel többet játszottam:

Mage: 489 day
Druida: 71 day
Warlocak: 65 day
Hunter: 85 day

Szóval nem kérdés ki a main kari :)
Persze minden kasztból van egy maxos, szóval olyan ~750 nap biztos megvan, szóval durván 2 év a playtime.

A beleölt pénzt meg nem is tudom, több százezer lehet :)

Én örülök annak hogy még van akinek ez örömet okoz de nekem a WoW valahol a WoTLK után halt meg, addig élvezetes volt. Utána viszont egymás hegyére hátára jöttek be az olyan dolgok amik érezhetően az időelbaszásról szóltak, és nem tudtam élvezni (garrison hulla felesleges volt pl, meg a hajóflottázás is, és még sorolhatnám).

egyetem meg melo mellett volt idom jatszani, mivel aludni koliban ejszaka az olyan mint kulonleges esemeny. Hetvegen meg uresen kongo cucc szinten raertel 40 orat jatszani. Igy mamar oszejott, cirka 2.5 evbol 10 honapot toltottem a jatekban. Mondjuk meg most is elojon a szerver first onyxia, vagy naxx , meg amikor visszamentunk nosztalgiazni moltenbe es nem ertettuk mi volt ebben olyan nehez, hogy doglottunk sorra 40 fovel, most meg kevesebb mint 20 es nagyon nagyon nem kihivas a teljes pucolas sem es a tobbi...

Na meg a vegtelen orakig/napok/hetekig grindelni a macikat a cicaert...

Ha eleg oreg es hc vagy akkor tudod es ezen most jol mosolyogsz.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

Beszólás nélkül komolyan irigylem néha az olyan embereket, akiknek van idejük a hobbijukra.

Bocs hogy beleoffolok (félig off...)

Amikor lehetőségem nyílt sok évvel (évtizeddel...) ezelőtt hosszasan megismerkedni a C-64 géppel, ami akkor még rém komolynak számított, nyilvánvaló hogy kipróbáltam én is az azon való játszást. Rengeteg játékot kipróbáltam, egy egész hétvégén (bő 3 napon át) csak játszottam, szinte alvás nélkül.

Aztán abbahagytam és kész, ennyi...

Senki nem parancsolt rám, hogy abbahagyjam. De rájöttem, nem érdemes az időt játékra fecsérelni, a programozás sokkal, SOKKAL DE SOKKAL izgalmasabb... egyszerűen mert az ALKOTÁS!

És ez amiatt lényeges különbség, mert ha játszom, be kell érnem azzal amit MÁSOK lehetővé tettek nekem. Gyakorlatilag ki vagyok szolgáltatva a játék alkotóinak. Azt kapom, amit ők jónak látnak hogy kapjak. Bizonyos értelemben tehát szolgaszerepben vagyok, ahelyett hogy én lennék az Úr, sőt, az Isten! Mármint virtuálisan. tehát az Alkotó... remélem értitek...

Később ahogy lett „nagy” gépem, PC, majd annál is nagyobb és megint nagyobb, mindig kipróbáltam valami akkoriban nagyon hype-olt játékot azon a gépen, mert mindig amikor a fent ecsetelt aggályaimat elmondtam ennek-annak, megkaptam a kiosztásomat tőlük hogy hülye vagyok, meg bolond, meg stb, mert annyi eszem sincs hogy tudjam: szimplán nem megfelelő játékot választottam ami nem nekem való, de meg különben is, régi a gépem, azon nem mennek az IGAZI JÓ játékok, ez olyan szórakozás amibe be kell fektetni, erős hardware kell hozzá...

De hiába. Mindezideig teljesen mindegy milyen erős gépet vettem, s milyen játékot próbáltam ki, az lett a tapasztalat hogy vagy egyáltalán nem tetszik, vagy maximum talán ha öt vagy tíz percig, és kész, vége...

A legjobb amit egy ilyen játék nyújtani tud nekem úgy vettem észre, azok a... hogy is nevezzem... nem tudom a szakmai nevét, de azok a filmszerű részek amik egyik pályáról átvezetnek a másikra... Azok néha valóban szépek, látványosak. Ugyanakkor azonban valóban csak nézni kell őket, tehát teljesen passzív szórakozás, ha ilyesmit akarok inkább megnézek valami kalandfilmet vagy sci-fit, az még hosszabb is.

Itt van nekem a programnyelvem amit fejlesztek, a Peri, lényegében épp ma lett kész. Most következik majd a doksiírás hozzá. Sokan lecsepülik, hogy nehéz, meg a szintaktikája szörnyű meg minden, és hogy senki nem fogja használni rajtam kívül. Oké, lehet. Mégis tény, hogy MEGCSINÁLTAM, eszméletlen mennyiségű energiát fektettem bele, tehát ez Alkotás, még ha öncélú is talán. A játszás egy játékkal nem alkotás. Nekem a Peri megalkotása - mélyen hiszem - messze sokkal több örömet nyújtott, mint amit bármi játék vagy akár játékok garmadája tudott volna adni.

Na és mindezt csak azért írtam ide - bár talán kár volt, ismerve a HUP tagságának szokásos reakcióit - mert gondoltam megkérdem, mi a véleményetek, mennyire lehet általános ez az attitűd, illetve az ellentéte hogy valaki épp a játékokért bolondul? És mi okozhatja ezeket az eltérő személyiségjegyeket?

És sietve megjegyzem, ezt ne tessék úgy olvasni, mintha BlinTuxot hülyének tartanám, vagy megkérdőjelezném a szakmai hozzáértését. Sőt még azt se kétlem, ő is képes lenne összekalapálni egy programnyelvet ha nagyon akarná. A kérdés ÉPP AZ, hogy bár nem kétlem hogy meg tudná tenni, de láthatóan mégse teszi meg, hanem ehelyett az idejét játékprogramok játszásába öli - az én értékítéletem szerint „pazarolja”. A kérdés tehát nem az hogy ő hülye-e mert tudom hogy nem az. A kérdés az, miért nem alkot, ha megtehetné? Miért nem alkot mindenki (nem okvetlenül programnyelvet de VALAMIT, mindegy mit) aki megtehetné, akinek megvan hozzá a tudása is?!

Mert ezt nem értem. Az alkotás annyira de ANNYIRA nyilvánvalóan sokkal több örömet nyújt nekem, hogy el se tudom képzelni, más is ne így volna ezzel. De akkor miért nem igyekeznek többször is érezni?!

Erről tudok, és ez okvetlenül tiszteletre méltó! Lehet hogy rosszul fogalmaztam. A kérdésem az, miért nem alkot MINDEN IDEJÉBEN, hiszen neki is csak egyetlen élete van, és minden pillanat ami nem alkotásra fordt, bizonyos értelemben pocséklás. Pocséklás, hiszen az alkotás nagyobb örömet képes okozni mint a játszás, amikor tehát mégis játszik, kevesebb örömet érez.

Az ANDOR64 tényleg nagyszerű dolog, irigylem érte. Na de most csak a példa kedvéért tételezzük fel hogy én alkottam volna meg azt a gépet. (Nem vagyok rá képes, síkhülye vagyok a hardware-hez, ez csak egy gondolatkísérlet!). Tehát megcsinálom, élvezem hogy jaj de jó, bemutatom itt a HUP-on, felteszem a jutubra, oké. Mi lesz ezután? Nos egy dolog holtbiztos: ESZEMBE SE LENNE LEÜLNI JÁTSZANI valami játékkal!

Hanem ehelyett elkezdenék azon töprengeni, miként lehetne egy olyan gépet összetákolnom, amiben már legalább 1 megabájt RAM van. De ezt is csak rosszabbik esetben, mert a titkos célom a 4 giga volna...

Ha egy olyat csinálok, azt már tényleg lehetne komoly dolgokra is használni, még ha nyilván lassabb is volna mint a mainstream laptopok meg hasonlók.

Egyszerűen minden pillanatot sajnálnék amit nem ebbe ölök.

Tehát az ANDOR64 tényleg remek dolog, de épp az hogy ezt már megcsinálta, épp ez teszi a számomra még érthetetlenebbé hogy akkor miért is nem akar még ennél is többet, hiszen épp az ANDOR64 megalkotása miatt már pontosan tudhatja hogy ez mekkora csodálatos élvezet, ez, az ALKOTÁS!

Én mint említettem épp ma fejeztem be a Peri nyelvemet (bár nyilván lehetségesek még kisebb bővítések, de azok már nem fogják megtörni a kompatibilitást). Most meg kell írnom hozzá a doksit. És ezt amiatt említem itt meg, mert arra akarok kilyukadni, hogy én nemhogy a játszásra sajnálom az időt, de már A DOKSI MEGÍRÁSÁRA IS!

Tudom hogy ez múlhatatlanul szükséges. Muszáj, így megteszem. Mégis, ez már nem ALKOTÁS a szememben! Az alkotás az volt amíg a nyelvet megírtam. A doksiírás már nem az. A szememben nem. Mégis, nem tagadható, sokkal több köze van még annak is az alkotáshoz mint egy JÁTÉKNAK.

El se tudom képzelni hogy az időmet ilyesmire fecséreljem.

Remélem kiderült az eddigiekből, itt most nem a programnyelvem a lényeg, nem is magamat akartam dicsérni. A nyelvem csak egy konkrét példája az ALKOTÁS elvont fogalmának. Csak illusztrációul szolgál ahhoz, hogyan gondolkodom ezekről a dolgokról. Szóval én itt most általánosságban szeretnék „értekezni”, beszélgetni e kérdésről. Miért van az hogy aki már megízlelte az alkotás csodálatos szépségét, azt a végtelen örömöt amit CSAK és KIZÁRÓLAG az alkotás nyújthat, az képes ideje egy jelentős részét annál csekélyebb értékű, alsóbbrendű dolgokra fecsérelni?!

A kutya ott van elásva, hogy én szinte mindent szeretek amit számítógéppel lehet csinálni.

Programozni, szerelni, játszani, grafikázni, videót vágni, streamet nézni... De most vettem pl FPGA-t, mert ahhoz is érteni akarok. Sőt, jön még egy komplett mikrokontroller fejlesztő board is.
Lehet soknak tűnik az a játék idő amit a gép előtt töltök, de ha az IT-s dolgokkal töltött idő az életem 90%-a, akkor a játék kb 20%- ebből. Így már nem is tűnik olyan soknak.

De ha csak a játékokat nézzük, akkor szinte csak a WoW amivel játszok. Oké, néha Overwatchot is, meg egyéb Blizzardos játékokat, de nem tartósan. A WoW pedig azért szippant így be, mert eszméletlen hatalmas, kidolgozott a világ. Nem csak méretileg és tartalmilag, de történetileg is.
Extra élményt nyújt hogy MMO. Ez a játék a többi játékos miatt jó. Singleplayer játékkal már nem is tudnék játszani, ahol a társam max. valami gagyi AI. 

Isten is alkotott napokon át, de a 7. napon Ő is csak megpihent :)

Én nem vagyok egy vallásos valaki, de mélyen hiszek (hehehe...) abban hogy ha vallásos volnék, akkor még ha mindent szó szerint el is hinnék abból amit a Biblia állít, de azt az egyet biztos nem hogy Isten megpihent a hetedik napon. Abszolút kizárt. Egyszerűen nem „törölte le” az addigi alkotását, a mi világunkat, hanem meghagyta valami eldugott alkönyvtárban mert „hátha jó lesz még valamire” (ha másra nem, hát elrettentő példának... bemutatni az ő isteni fiának eónokkal később, hogy „látod én is voltam ám kezdő a világteremtésben egykor...), és valahol másutt nekiállt egy jobb, V2.0 verziójú világot teremteni...

Ez azt is remekül megmagyarázza, manapság miért nem tapasztaljuk Isten aktív beavatkozását a világunkba. Jelenleg épp egy másik világot érdemesít figyelmére az öreg Kaporszakállú...

Amúgy az FPGA remek dolog. Miért nem csinálsz velük egy 4 gigabájtos gépet, ami, épp az FPGA-nak hála már olyan, hogy magát a "gépi kódú" utasításkészletet is meg lehet változtatni a felhasználónak a tetszése szerint?

Én nagyon élvezném ha lenne egy ilyen gépem. Vélhetőleg más is. Képzeld el, megcsinálod, majd közlöd hogy mennyiért tudnál másnak is gyártani ilyet, figyelembe véve nemcsak az anyagköltséget de azt is hogy maradjon neked is valami értelmes összegű hasznod. Nyilván nagyon drága lenne, és lassabb mint a mainstream gépek, ellenben tényleg TELJESEN szabadon buherálható, hiszen mi is lehetne szabadabb annál amikor még a "gépi kód" is személyre szabható!

Hiszek benne, hogy sokakat érdekelne egy ilyen. És aztán még kiegészítőket is gyárthatnál hozzá. Még üzletnek se volna rossz talán. Hamarosan esetleg kinőné ez magát olyan biznisszé, platformmá, mint az Arduino...

Ne már hogy 8 bites gép, plíz! Azzal csak 64 K területet lehet megcímezni. Illetve annyit se, hacsak össze nem fogsz 2 darab ilyen 8 bites egységet... ez volt ugye a C-64 esetén is.

Még ha a címmező 24 bit lenne akkor azt mondom oké a dolog, csak nem hiszem hogy a hardware komálná azt ha az összefűzött bájtok száma nem kettő valahányadik egész hatványa... Szóval, akkor már inkább 4 bájt legyen a címmező. Az pont elég lenne 4 giga megcímzésére ugye. Ha azonban valami hardware-okból ezt nagyon nehéz lenne megcsinálni mert a mittudoménmi meg az akármi közbejön, akkor legyen legalább 20 bites a címbusz, az pont 1 megabájt megcímzésére elég. Az azért már mégis sok mindenre elég. Az mégis több már mint egy C-64 színvonal ugye. És még maradna 12 bited a címbuszon, mindenféle akármikre. Például teszemazt ha azok valamelyikén megy jel akkor a cím ami az alsó 20 biten megy ki nem a RAM-ra vonatkozna hanem a videomemóriára. Ez máris megnövelné a használhatóságát a gépecskének, mert a video RAM-hoz nem a normál RAM-ból kéne ellopni memóriaterületet. Ha meg másik felső biten menne ki jel, akkor esetleg egy olyan RAM területre vonatkozna, ami „ROM”-nak van tekintve, tudod, hasonlóképp mint a C-64 esetén volt. Egy harmadik bit meg eleve azt jelentené hogy az adott cím most olvasandó, vagy irandó. Így feleannyi utasítás elég volna, aminek számos előnye lehet az utasításkészlet megtervezésében és leprogramozásában, hiszen azt hogy a cím most irandó vagy olvasandó, maga a cím tárolná...

Van, aki napi 8-10 órákat tölt programozással, infra munkákkal, mindenféle szellemi teljesítménnyel, lehet hogy ezek után nem akar otthon leülni tovább dolgoztatni az agyát, hanem játszik. Tökéletesen érthető dolog. Plusz a kollega ugye villant ezt-azt itt a hupon is szakmailag, amik eléggé elismerésre méltók.

E hozzászólásodban kevered a (megélhetési) MUNKA fogalmát az ALKOTÁSSAL, és ez baj.

Munka az, amit az ember azért végez mert muszáj, hogy megéljen belőle. Na most ami MUSZÁJ, az nyilván nem okoz örömet, pláne nem kiemelkedő örömet.

Az alkotás, na az egészen más dolog.

Az olyan eset, ami csak néhány művészféleségnek adatik meg, s ők tuti kevesebben vannak mint a népesség egymilliomod százaléka. Ennek esélye tehát kevesebb mint a lottóötösé, most nem ilyen extrém kivételekről van szó.

Tudod az úgy szokott lenni, hogy még ha úgy tűnik is eleinte, valaki „befut”, és meg tud élni a művészetéből (alkotásából), hamarosan, az első sikerek után megérkeznek az utánzók. Akik elkezdenek ugyanolyan stílusban írni/festeni/zenélni,whatever mint ő, az „úttörő”. És ezután már az van, hogy ahhoz hogy megéljen belőle, sokkal jobban kell igyekeznie, ami azért baj mert ez az „igyekvés” nem egyszerűen csak annyit jelent hogy mennyiségre kell több darabot alkotnia - ami még hagyján is lenne, hiszen abból indulunk ki hogy ő ezt élvezi - hanem azt is jelenti hogy ahhoz hogy megélhessen belőle, ahhoz alkalmazkodnia kell holmi „külső igényekhez”, sőt, időt kell áldoznia ezen igények felmérésére, ennek érdekében reklámoznia kell önmagát (ami nagyon más dolog mint maga az alkotás, cseppet se biztos hogy ért hozzá), szavazásokat kell indítania, közvéleménykutatást kell végeznie/szerveznie, youtube csatornát kell indítania vagy megfizetnie ilyesmivel rendelkező és ebben gyakorlott celebeket, egyáltalán, MENEDZSELNIE KELL ÖNMAGÁT, s a művészetét/alkotását!

Ez egyáltalán nem megy mindenkinek jól (nekem például tuti sehogyan se), de még akinek menne elvileg, vélhetőleg az se élvezné, mert hiszen abból indultunk ki hogy ő az ALKOTÁST élvezi, ezen tevékenységek meg épp az alkotástól lopják el az időt!

A legnagyobb baj azonban az, hogy mint említettem ezen tevékenységek egy része épp azért szükséges hogy felmérjen holmi „igényeket”, elvárásokat. Hogy mi tetszik a potenciális vevőkörének. Hiszen ez fontos, mert ha nem olyat alkot, nem tud megélni belőle, miközben a konkurrencia igenis olyat alkot majd... Tehát ezt felméri, kikutatja... s ezután muszáj lenne igenis olyat alkotnia! Ami AZÉRT SZÖRNYŰ NAGY BAJ, mert cseppet se biztos hogy amit a potenciális vevőkör szeretne kapni, az épp azzal azonos amit ő az alkotó alkotni szeretne...

Na és ha mégis azt alkot, akkor abban a pillanatban megszűnik az az alkotás olyan alkotásnak lenni amiben ő maga az alkotó örömét lelné, és eképp MUNKÁVÁ SILÁNYUL...

Közönséges, a megélhetésért végzett munkává, még akkor is ha netán fényesen megél belőle.

Az ilyen sikersztori tehát hogy valaki az alkotásából él meg, eleve rém ritka, de amikor ritka, akkor is csak rövid ideig tart amíg az üzlet felfut, a kezdeti szakaszában, utána ez van amit fentebb leírtam, azaz az alkotás mint olyan meghal, mert elveszti a lényegi elemét, az örömöt, a spontaneitást, és munka illetve biznisz lesz.

És mi van ha megélsz a játékból, vagy az egy erősebb támasz a megélhetésben?

http://twitch.tv Pl WeAreTheVR, Dr. Disrespect, summit1G, BlyyyPlays, Dredd, Caucher, Asmongold, csak pár név akiknek már sikerült, vagy jó úton vannak felé....

"A fejlesztők és a Jóisten versenyben vannak. Az előbbiek egyre hülyebiztosabb szerkezeteket csinálnak, a Jóisten meg egyre hülyébb embereket. És hát a Jóisten áll nyerésre." By:nalaca001 valahol máshol

Én munkám során alkotok, ez a munka örömet is okoz nekem, sokszor igen kiemelkedőt is. Valamint ebből a munkámból/alkotásból nem csak megélek. Éppen ezért zavarba jöttem miért ne játszhatnék akkor amikor épp van rá időm/kedvem. Vagy az a baj h nem alkotok a nap mind a 24 órájában? Ezért kéne magam rosszul éreznem, mert ez így nem túl magasztos? Én úgy vagyok vele bármilyen jól is essen az amit éppen csinálok, azért szeretek szüneteket tartani. Áh akkor már lusta lennék talán? Vagy nem elég elhivatott?