Saját bevallásom szerint digitális detoxikációra ...

Címkék

Nem hiszem, hogy különösebben ecsetelni kellene ebben körben, hogy mi is az a digitális detoxikáció. Akinek fogalma sincs, az nézze meg a fenti pár perces előadást.

mihamarabb szükségem lenne!
27% (97 szavazat)
most még nem, de rövid időn belül szükségem lehet.
11% (40 szavazat)
nincs szükségem.
37% (135 szavazat)
egyáltalán nincs szükségem! De a környezetemben jó pár embert beutaltatnék egy ilyen elvonóra!
22% (78 szavazat)
Egyéb, leírom.
3% (11 szavazat)
Összes szavazat: 361

Hozzászólások

Ah szuper hogy ebből szavazás lett, már megérte csak a videó miatt, egészen érdekes téma + zseniális ahogy Zacher ezt előadja. Ment bookmarkba.

-1, csak nem bírom ki. Szerintem mint előadás, ritka rossz volt. A téma jó, a pontok amiket előhozott tetszettek, de ez egy ilyen robot előadás volt ledarált poénokkal, kihagyott hatásszünettel. Lehet, hogy a rendezés hibája volt, pl ha szigorúan betartatott időkeretben kellett ledarálni egy öt perccel hosszabbra tervezett anyagot, akkor szoktak ilyen gépihang előadások születni. Nem ismerem amúgy a csókát, lehet máskor jól is tud előadni.

Csaba

Egyéb, leírom:

Nem gondolom hogy szükségem lenne, bár amikor legutóbb megtörtént, határozottan jól esett.

Covid alatt volt, hogy 3 napig flight mode-ba raktuk magunkat. Annyira negativ dolgok jottek mindenhonnan. 3 ilyen "kura" utan rendbejott minden.

Ezt én úgy védtem ki, hogy csak a híreket ignoráltam. Amit egyébként is szoktam COVID nélkül is, szóval nem volt nehéz. A FB-ot meg állandó jelleggel ignorálom már vagy 10 éve, szintén nem COVID miatt, hanem agyzsugorító és szemrángató f4×ságok miatt, a macskás videóktól elkezdve a bölcselkedő idézeteken át egészen az álhírekig, mind irritál, szellemi legalja az az oldal.

Egyébként a nincs szükségem detoxikációra szavaztam, de ez nem egészen igaz. Csak azért ment erre a szavazat, mert ez áll a legközelebb az esetemhez a korlátozott szavazati pontok közül, nem vagyok függő, hogy mindenképp kelljen, meg a „rövid időn belül” sem igaz rám, de azért jó lenne kicsit több időt tölteni képernyőn kívül, ez kétségtelen. Manapság ezt mindenki túlzásba viszi, én már régen is. Igaz én erre korábban is hajlamos voltam, amíg nem volt mindenhol digitális tartalomfogyasztás, akkor programoztam, míg nem voltak számítógépem, tévét néztem vagy könyvet olvastam, de akkor is bele voltam mindig temetkezve valamibe. A videót még nem néztem meg, de hétvégéig bezárólag megejtem.

Szerk: Megnéztem a videót, és kiderült, hogy inkább a fiatalok detoxikációjáról van szó. Természetesen a mai fiatalok esete valóban súlyosabb, mint az én korosztályomé (39 vagyok). Egyébként nem is az a probléma, hogy telefonon meg neten lógnak, vagyis az sem egészséges, hanem ilyen agyrohasztó macskás, fingós, közlekedési balesetes, prankvideók, meg egyéb szellemi nyomorékságot néznek a Facebookon, meg ők is hasonló hülyeségeket osztanak meg, az egésznek semmi értelme, semmit nem lehet tanulni, fejlődni belőle, később se jó semmire, csak hogy az idejét elégesse. Meg ugye teljesen élettapasztalatlan fiatal jobban befolyásolható ezzel a sok hülyeséggel, mivel nem fejlődött ki a személyisége, világnézete, nem látja még úgy át a dolgokat. Tényleg nagyon szomorú, hogy sok fiatal ebbe a facebookos szellemi nyomoroncságba nő bele, ez lesz az élete, ez szinte kötelezően determinálja, hogy agyilag zombi legyen belőle, semmi nem fogja érdekelni, semmihez nem fog érteni, használhatatlan lesz szellemileg akármire.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Egyéb: mikor felismertem, hogy szükségem van rá, azóta rendszeresen beiktatok kisebbeket.

Ebben szerintem az a durva, hogy akkor veszi észre az ember, hogy mennyire jó érzés ez az idegeinek, amikor már benne van. Addig ez olyan, mint valami háttérzaj amit észre sem vesz, csak akkor jön rá, amikor lekapcsolják, hogy mennyire ott volt ez a teher. Sacc, mint amikor kimegy a városból az ember természetbe, vagy valami faluba és érzi, hogy leesik róla ez a városi nyüzsgés és belassul minden.

Pont most olvasok egy könyvet, "A képernyő rabjai" cimmel, alapvetően a gyerekekről veszélyeztettségéről szól, de vannak benne komoly storyik amik a felnőttekhez köthetőek.

http://szoftvervasarlas.co.hu - szoftverek legjobb áron

Szerkesztve: 2020. 09. 14., h – 11:18

[x] honnan tudjam én azt?
ha tudnám, az már a gyógyulás fele lenne:)

Aki az élete nagyobb részét offline és telefon nélkül élte még annak is szinte lehetetlen lejönni erről a cuccról. 

Szerkesztve: 2020. 09. 14., h – 12:47

sajnos! totál függő vagyok! De már az első PC-m óta (vagy 35 éve). Zseniális előadás.

A Commodore világa azért más volt.

 

4-5 barátommal közösen számítógépeztünk (C64), vagy fociztunk a lerobbant szocreál betonpályákon (mindig tele voltak, szanaszét lógtunk a városban, hogy üres pályát találjunk).

 

Akkoriban még volt közösségi élmény.

 

Kislányom áthívta a barátnőjét számítógéppel játszani és nem tudott a lány mit kezdeni. Értelmezhetetlen volt neki, hogy körbeül 5 ember egy gépet és stratégiai játékot játszik. Teljesen életidegen számukra együtt játszani. Mindenki a saját kütyüjén a maga játékát tolja.

 

Az idősebb korosztály mind a mai napig tud együtt játszani (WI és hasonlók), céges bulikon gyakran látom a közös autóversenyes mérkőzéseket. Ott még létezik az együtt szórakozás kultúrája.

De ez nem csak a jatekra igaz. Bizonyos ertelemben digitalis fuggo vagyok c64 era ota. Ez a munkam, a hobbim, a szorakozasom (gaming, filmek). Minden helysegben van egy szamitogep; Linux, Windows, Android, MacOs, ios a kezem ugyeben. De mondjuk el tudok menni ugy fesztivalozni, hogy elo sem veszem a telefonom. De tudok anelkul kirandulni, hogy magamat fotoznam. Es ugy altalaban inkabb megelem az offline pillanatot mintsem babraljam a kutyuimet. Van eletem ezen kivul is. Szoval van kulonbseg az agynelkul tekerem az aktualis cuccot, es napi 10 megosztas/100 like alatt emelyges tor ram estere, valamint az ez a hivatasom, es tudatosan melyulok el benne dologok kozott. Nagyon sok minden mulik a tudatossagon. En pl sokkal jobban fuggoje vagyok annak a tudasnak/informacio aramlasnak, ami a digitalis eletem leven bombaz nap mint nap. Ketkezi munkat csinalok, mar inditom is a podcastot. Van 10 percem amig a gyerekek furdenek, elolvasok egy betarazott cikket. WCn egy konnyed Linus Tech Tips :D. Este bejointolok egy CNCF webinarra.

Nekem az a szerencsém, hogy pokróc vagyok. A közeli ismerősöket szeretem és a virtuális világ semmi élményt sem nyújt.  Maximálisan ingerszegény környezet számomra.

 

A mai napig nem tudom megérteni, hogy mit lehet például a pornón bámulni. Mancika felrakja a pucér képét, azt hú de érdekes.

 

Fiatalabb koromban még reggeltől estig vertem a billentyűzetet, de meguntam, inkább szerelek, az elektronika jó kis babra munka, de csempét is burkoltam már. Megnézed a youtube-on hogy kell fúgázni, azt megy, mint a karikacsapás. A híroldalak jók, néha megnézek egy filmet,...

 

Manapság szintet léptem és kétnaponta olvasom az e-mailjeimet. Durva mi? Régen volt, hogy egy hónap is eltelt, míg kétszer ránéztem...

Én is magam szerelem a kocsit, csinálom a kecót stb.. csak sajnos hogy? Youtube, jegyzettömb aztán go. Annyi, hogy ujabban ducduckgo-val keresek. De a lényeg tökugyanaz. Facebookom nincs. TV-m sincs (pontosabban TV adás). De hát tökmind1 mert van helyettük más. Nehéz lejönni a netről az az igazság. A fiatalokat totál megértem engem anno a 286-os gépem beszívott pedig akkor még néha totál fapad volt ehhez képest. A 80-as években menőztem az EGA monitorommal azokon már valamit lehetett látni a nők cickojából. Persze sok köszönet nem volt benne hamar előkerült a playboy vagy valami ütött kopott (vagy kitudja) német pornómagazin. Ami nem változott akkor is utáltuk a Windows-t :D Persze akkor még csak a DOS-volt nekem elérhető.

Az emailek betemetnek. A cégem is rátesz egy lapáttal eszméletlen mennyiségű automata üzenetet kapok. Lehetetlen átnézni. Próbálok mindenféle manager szoftvert de hát azokkal is az a baj mint az emaillel előbb utóbb betemetnek a taskok. Senki nem tudja kezelni a közelemben azt az információmennyiséget amit a modern informatika elhozott. Tényleg nem ismerek egy embert se.

Pár éve még csodálkoztam h. előző melóhelyen láttam az egyik projectmanager kolléga outlook-ját,  benne 800+ olvasatlan levéllel. Ez kb állandósult mennyiseg volt elmondása szerint, nem tudja lejjebb tornászni, így berendezkedett erre a szintre. Állítása szerint fent van temerdek mindenféle megbeszélés listáján mint értesítendő, de ezekkel semmi teendője nincs, ezert nem is követi, el se olvassa. Ha akarnak tőle.valamit tényleg, akkor megkeresik direktben. En csak lestem erre, mert nekem nem volt soha 5-10nél több olvasatlan levelem. Azokat is próbáltam amilyen gyorsan csak lehet feldolgozni. Amit küldtek, elolvastam, reagáltam rá, v. ha nem releváns akkor shift-del. Azota váltottam céget és beosztast is. Itt már rám is ömlik a napi 100-200 szemetlevél. Nagy része megy olvasatlanul a kukába, servicenow faszsagai, reportok, es egyeb automazizált szarságok. Már nem érdekel.

Nálam inbox zero van., ajánlom mindenkinek. Filterekkel kidobálom a baromságot, vagy max ha egyszer "fontos lehet", akkor archiválom ahogy megjön. A maradékot gyorsbillentyűkkel triage-olom: todo lista, archívum, ignore thread. Ezt megcsinálom napi 1-2 alkalommal, desktop/mobil notification természetesen nincs, kivéve a főni és a közvetlen csapattagoktól.

Én azt jelöltem hogy "most még nem", de csak HOBB HÍJÁN jelöltem. Sajnos ugyanis a szavazás afféle "fekete-fehér" opciókat soroltat csak fel, és nincs benne semmi ami figyelembe veszi a MÉRTÉKET.

Hogy milyen mértékben szorul rá az ember erre a "detoxikációra"...

Tény hogy nekem a szabadidőm kb 90 százaléka a képernyő előtt van töltve. Ennek alapján úgy tűnne, teljesen függő vagyok. Igenám, de ennek az időnek szintén 90 százalékában én a saját hobbymmal foglalkozom, ami regények írása, vagy már meglevő regényeim angolra fordítása, vagy kifejezetten angoltanulás... Még amikor filmeket nézek, az is majdnem mindig ( >99% ) angol nyelvű, s ha van hozzá subtitle az is angolul van...

Ezt azért nem igazán nevezném digitális függőségnek. Ezen esetekben a laptop csak egy eszköz ami megkönnyíti azt amit amúgyis csinálnék. Évekkel azelőtt hogy laptopom sőt bármilyen számítógépem is lett volna, már írtam regényeket, papírra, ceruzával és/vagy tollal... Ha nem lenne laptopom, akkor is tanulnék angolt, csak akkor több angol papírkönyvet olvasnék (ezt amúgy most is csinálom bizonyos mértékig).

A digitális függőség tehát szerintem inkább azokra vonatkozik mint kifejezés akik számára az elektronikus eszközök a „social media”-val való kapcsolattartás eszközei, akiknek ebből áll az élete.

ENNEK ELLENÉRE, bevallom még én is úgy érzem, __bizonyos mértékű__ leszokás jót tenne nekem. Emiatt is van hogy már elég régen minden online fórumon abbahagytam a „működésemet”, a HUP-ot kivéve. Ilyen szempontból különben azt kell mondjam, TALÁN még HÁLÁS is lehetek a HUP trolljainak amiért "leszoktattak" a HUP-on való blogolásról a trollkodásukkal, mert azóta a HUP-on is kevesebbet „tartózkodom”.

De úgy érzem, még több „megvonás” kéne. Na ennek része az is hogy rendeltem egy (magyar) citerát. Úgy volt hogy Szeptember 15-re megkapom, de minden bizonnyal késni fog az amerikai posta leterheltsége miatt; de legalább már a kontinensre ért ha minden igaz, mert a vámkezelési eljárás folyik már a tracking infók alapján. Ha megkapom, sokkal kevesebb időt töltök majd a képernyők előtt, mert a citera ugye nem digitális eszköz...

Ja: amikor fentebb felsoroltam mire használom a laptopot, ott nem szerepel a programozás. Nem véletlenül. Érdekes módon - magam is felettébb meglepődtem ezen! - amióta kész a Furor programnyelvem, a programozás abszolút nem tud érdekelni! Hihetetlen és elképesztő tényleg! Gyakorlatilag az van mintha lett volna valamiféle „karmikus életfeladatom”, ami állandóan rugdosott belül hogy ezt meg kell csinálnom, megcsináltam, s ezek után kész, vége, ennyi, feladat teljesítve... S a feladat az a konkrét "task" volt, nem maga a programozás úgy általában...  (annyiból érthető, a Furor is bizonyos értelemben a regényírási hobbym része: szerepel a legutóbbi regényemben...)

Egyéb, leírom: Minden technológiai váltáskor voltak áldozatok, csak ezt látjuk. Itt is lesznek, akik meg bírják majd szokni, hogy ott a mobil 24/7, jön rajta a minden is, mégis lesz szociális életük, és mégis sikeresek lesznek. Meg lesznek olyanok, akik belebolondulnak. Csak a szelekció működését látjuk élőben, nincs itt semmi látnivaló.

Ja, amúgy a detoxikáció biztos rám is rámférne, a 20 éves fiam tegnap javasolta nekem a vacsoraasztalnál :)

Csaba

Szerkesztve: 2020. 09. 14., h – 19:53

az első hozzászólás után, hogy /ontopic is legyek.

Néha igen is igényelném saját magamtól is az IT / egyéb kütyüktől való elszakadást. Volt ebben régen ~8-10éve tapasztalat is, bár nem teljes elvonás, csak vidéki barátnő esete :)

Ott pl kibebaszottul jól éreztem magam a kertesházban, megcsináltam a kerti munkákat egyebeket, eszembe nem jutott a telefon, nem is volt nálam. Internet sem volt ott olyan szinten mint "itthon". Nagyon jó érzésekkel gondolok vissza azokra az időkre.

És itt most nem a barátnőre mint olyanra gondolok, hanem amikor lementünk egy hétre és ott tényleg IT "csönd" volt. Na nem 100%ban, de kb. 10%-ra redukálódott az ami amúgy panelba ~90% lenne. Jó volt. Azóta is
próbálok kiszabadulni a panel környezetből. Nekem egy fűnyírás / locsolás / kertészkedés maga volt a kikapcsolódás. És ez az érzés nem múlt el, csak perpill a jelenlegi helyzet nem úgy áll, hogy panelproliból át tudjak költözni ilyen "idilli" környezetbe. Sajnos.

És szerintem a szellemi munka (mint IT) mellé igen is kell valami fizikai is (és nem, nem az elmegyek edzeni kategória, bár lehet valakinek az jön be, vagy elmegy biciklizni). A kettő együtt kell. Kompenzálják egymást.

ps.: amikor kezdtem kissé túltöltődni akkor mindig lementem nagyanyámhoz Miskolcra. Egy darab telefont vittem magammal egy Nokiát, ami nem volt okos. Annak a számát is 2 ember tudta. Oda is "elvonultam" néha 1 hétre. Ott 0 internet volt. TV is csak ami jött a koaxon. De mellette ott volt az erdő és egyéb más. Soha nem pihentem ki magam annyira mint ott és akkor :)

Just my 2 cent

Lassan egy hónapja nem olvasom a híroldalakat csak ritkán belelapozok. Azóta határozottan jobb az életem.

Csak azt ne mondd, hogy nemelyik bolondozasat jozanul is el lehet kovetni.

Azert neha kell az a Ballmer peak egy-egy jo kis trollkodas moge.

 

Mellekszalak:

1. a tulzott alkohol tonkrevagja a libidot

2. amikor egy uveg bor lemegy egy este tarsasag nelkul az mar az

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Szerkesztve: 2020. 09. 15., k – 09:06

Hát nem tudom...
Ha 15 év alatt az életemből 3 évet el WoW-oztam az függőség?
És ezek csak a nagyobb karik played time-jai: https://i.imgur.com/1mXes2c.jpeg
Összeadogatva minden szerver karijait, lehet kijön a 4 év is :D

Soha nem tudtam megérteni, mi a jó a számítógépes játékokban. Egyszerűen nem vonzanak engem, s azért nem, mert egyik se ALKOTÁS. Mármmint, amíg megcsinálják a játékprogramot, az alkotás természetesen, de a vele való játék má nem. Az azzal való játszás által nem születik semmi értelmes és maradandó a világba.

Ez olyan hogy azt se értem egyesek miért néznek sporteseményeket. Ugyanez a fent mondott dolog igaz arra is: nem születik a sport nézése által semmi maradandó, s az se alkotás! Ha valaki maga sportol, azt még megértem hogy élvezheti mert mittudomén szereti a mozgást, meg ugye az egészséges stb. De NÉZNI azt hogy MÁSOK fociznak például?! Vagy karatéznak, vagy futnak, vagy akármi?! NÉZNI egy sportot abban mi a jó?!

De már lassan a közönséges filmek nézésével is úgy vagyok hogy egyre kevésbé érdekelnek, szinte semennyire se. Az se alkotás hogy ilyesmit bámulok. Magyar filmet már rég nem nézek, angol nyelvűt néha még igen, de az is valami természetfilm többnyire, általában David Attenborough-tól (bár nem mindig tőle) mert nemcsak szép de tanulhatok is valamit belőle. (plusz az angoltudásom is fejlődik...)

Az élet egyszerűen túl rövid ahhoz hogy hülyeségekre pazaroljuk el. Szlogenem:

You'll never live this day again, so make it count!

Igen, én is ezt vettem észre. Nem az a baj, hogy a kölyök megállás nélkül tabletel, hanem az, hogy eközben az égvilágon semmi értelmeset nem csinál.

Évek telnek el, a mi generációnk tudott sportolni, fúrni, faragni, zenélni, írni, olvasni, ezek meg tudnak tabletelni. Eltűnik a tehetség, aminek ilyenkor kellene kialakulnia.

 

Ráadásul üvöltöznek és agresszívak, agyilag fel vannak pörögve és ezt egymás leordításával és verekedéssel vezetik le. Szülőként sajnos látjuk.

Így van, teljesen így ahogy mondod! Akárhány családot is ismerek gyerek(ek)kel itt Amerikában, mindegyiknél pontosan ugyanez a helyzet ahogy leírtad! És hiába mondom el a nézetemet e gyerekeknek és/vagy a szüleiknek, semmi se változik! Hogy a gyerekek nem hallgatnak rám, még értem is, mert kis hülyék, stb. De a szüleiket se érdekli az egész, vagy legfeljebb szomorú arcot vágva bólogatnak, mondván hogy "yes, yes", de látszik hogy csak udvariasságból, mert nem izgatja őket a dolog...

Még AKKOR SE, ha amúgy az a szülő maga nem tabletezik, és amúgy egy nagyon szorgalmas ember és más szempontból remek családapa! Nem akar belemenni egy konfliktusba a gyerekeivel.

És e gyerekeknek nincs ÉLETCÉLJA, semmi!

Nekem gyerekként VOLT. Író akartam lenni. AZ IS LETTEM, hiszen írtam félszáznál is több regényt, ezekből pár már angolul is megjelent. Az igaz hogy ebből nem gazdagodtam meg, de már gyerekként is tudtam hogy a gazdagság nem ezen az életúton rejlik, íróként pláne ha magyar az anyan yelvem gazdag legfeljebb pokoli mázlival lehetek ami ritkább mint az ötös találat a lottón. Az is igaz hogy nem vagyok szuperhíres, de annyi baj legyen, tudom a történelemből hogy az igazi lángeszeket (mindegy hogy tudós-e vagy író) majdnem mindig csak haláluk után ismerik el és fel. A lényeg hogy író lettem, elértem a célomat! Tudtam soká, kitartóan küzdeni egy célért!

Másnak lehet más a célja, azzal nincs semmi baj. De a mai fiatalok többségének nincs SEMMI hosszú távú célja, és ez már baj. Csak élnek bele a vakvilágba mint az állatok, lézengenek napról napra, nincs bennük kitartás... Állandóan csak az "instant gratification"-t hajszolják egy kis extra dopaminfröccsért az agyukba...

Ja ja eszembe jutott erről egy idézet!

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Egy babiloni régészeti égetett agyagtáblán találták amit 3000 éve írtak.  Már akkor is ezt volt a baj. Azóta újratermelődik!

Az az értelme, hogy szórakoztat. Kivált egy jó érzést (kivéve ha állandóan vesztünk aránában, és kibasznám a gépet az ablakon, de az más téma :D ).

De amúgy miért kellene, hogy mindennek értelme legyen a világban?
Ha úgy nézzük maga a világ létezésének sincs értelme, egyszerűen csak van, mert minden adott volt hogy kialakuljon. Aztán lehet pármillió év múlva az egész eltűnik úgy, hogy az emberiségből és annak létrehozott dolgaiból egy szemölcsnyi anyag marad valahol az univerzum egy eldugott sarkában.

Szóval semminek nincs értelme igazából, úgy is elvész minden idővel.

Nagyon nagy dolgot kell ahhoz véghezvinni, hogy akár 1000 év múlva is beszéljenek róla. 
Gondolom te sem úgy állsz a könyveidhez, hogy azokat majd 1000 év múlva is olvassa valaki? És irodalomórán a te műveidet elemzik a diákok?

10.000 év múlva pedig talán ember sem létezik már, vagy ha igen valami nagyon más formában és fel sem fogja majd ezt a mai világot ha valahol látna róla egy filmet.

Szóval ez a lényeg. Tökmindegy mivel cseszi el az ember az idejét, az a lényeg hogy azt jókedvel csinálja, akkor is ha az értelmetlen, mivel minden értelmetlen. Értelmet csak az ember akar mindennek tulajdonítani és mindenben azt keresni. 

Tetszetős érv, ott hibázik csak hogy az embert az állattól épp az különbözteti meg leginkább hogy képes és akar ALKOTNI. Az állat csak VAN, benne az épp adott természeti környezetében amit elfogad és meg se kísérel átalakítani, legfeljebb valami rém kezdetleges fokon, ösztönösen, mint amikor a termeszek várat építenek. Ebben azonban nincs semmi ELŐRE TERVEZÉS.

Az ember azért ember mert gondolkodik. Modellt készít az agyában a környezetéről, előre tervez, CÉLJAI VANNAK és keresi a hozzájuk vezető utat. és képes néha nagy kényelmetlenségek vállalására is, hosszú időn át, azért, hogy egy távoli de kecsegtető nagy célt elérhessen!

Ez mind hiányzik az állatokból. Vagy még ha némelyikben ESETLEG meg is van ennek valami halovány csírája, az emberben több tucat nagyságrenddel jobban van meg. EZ AZ, ami a leginkább megkülönbözteti az embert az állattól!

Abban a pillanatban tehát hogy egy korosztály ezt a habitust feladja, a szememben nem is minősül embernek, csak BESZÉLŐ ÁLLATNAK. Genetikailag lehet ember, testi alakját illetően is, de az értékét illetően a szememben nem sokkal különb mint egy állat, és mélyen megvetem. Ez a gondolat különben - persze sokkal művésziesebben és bővebben megfogalmazva - szerepel abban a regényemben is ami épp most van szerkesztés alatt az angol kiadatást illetően. Szóval én ezt (a talán sokak szemében elitista) véleményt olyan komolyan gondolom hogy még a műveimbe is beleírtam.

Szóval az teljesen oké amit írtál hogy a világ egészének nincs célja, de attól az Embernek még kell legyen, egyszerűen azért mert ha nincs, akkor ő már nem is ember. Akinek nincs célja, az ezzel feladja magát az ember mivoltát.

Az hogy mi minősül alkotásnak, nem egy bináris valami, hogy csak nulla vagy egy, igen vagy nem válasz adható rá. Fokozatai vannak. Ennek ellenére, a legtöbb esetben teljesen nyilvánvalóan és egyszerűen el lehet dönteni hogy „igen” vagy nem. Szóval bár vannak fokozatok, de ez egy olyan eloszlás ahol a „találatok” messze többsége közvetlenül a nulla VAGY az egy közelében csoportosul. Nagyon kevés az olyan eset ami máshova esik. Szerintem legalábbis.

Na most sajnos a konkrét példáidat meg se tudom ugatni mert sose legóztam, és sose minecraftoztam. A legóról legalább nagyjából van valami elképzelésem hogy mi, a minecraftról még ezt se mondhatom el. Szóval ezekhez inkább nem szólok hozzá, bocs és ne haragudj! Elismerem, itt nincs meg a rálátásom a témára.

Vegyünk azonban egy talán hasonló másik játékot. Mármint, ami szerintem a kérdést illetően hasonló. A sakk.

Sakkozni jól tudok, legalábbis valamikor jól tudtam, járási sakkbajnokságon ezütérmet is nyertem. Na most alkotás-e?

A sakk feltalálása valamikor az ókorban egészen nyilvánvalóan alkotás volt! De egy JÁTSZMA?!

A húgom szerint az, ezt tudom, mert régebben épp erről vitatkoztam vele. Az én szememben NEM.

Elismerem, jól fejleszti az észt, a logikai érzéket, a koncentrálóképességet, szóval hasznos lehet ha valaki megtanul sakkozni. DE NEM MINDEN ALKOTÁS, CSAK AZÉRT MERT HASZNOS!

Pláne nem válik alkotássá csak amiatt valami, mert szórakoztató!

Az alkotás a szememben valami olyasmi, ami MÁSOK SZÁMÁRA IS nyújt vagy legalább elméletileg nyújthat örömet és/vagy hasznot. Tehát ha felépítek egy hidat egy folyó fölé, az alkotás, mert hasznos lehet másoknak. Ha írok egy regényt, az is alkotás, mert mások elolvashatják, és (legyünk optimisták...) az olvasók legalább egy részét szórakoztatja majd valamilyen értelemben és mértékig. Ha kitalálok egy jó zenét, más is hallgathatja, így az is alkotás. És soká lehetne még sorolni.

De egy SAKKJÁTSZMA?!

Még ha le is írják a lépéseit és így megőrzik a jövőnek, egészen valószínűtlen az esélye annak hogy bárki is bármikor majd újra lejátssza azért, hogy kielemezze! Jó, ennek az esélye mégse nulla, így megengedem hogy a sakkozást ne pontosan nulla mértékig tartsuk alkotásnak, hozzá lehet tehát rendelni valami picike pozitív számot, oké, de (szerintem) ez tényleg rendkívül kicsi kell legyen.

Ennél is kevésbé alkotás a szememben a foci. A sakkpartit legalább le lehet jegyezni s később elemezgetni. De egy focimeccset?! Oké, fel lehet venni videóra, s az is igaz rengetegen megnézik amikor játszódik, vagy pár órával később a tévében. De rögtön utána el is felejtik, már egyetlen évvel később a kutyát se érdekli. Pláne nem lehet „elemezgetni” mint a sakkmeccset. A sakkban legalább van valami belső logika. A fociban nincs, ott legfeljebb annyi az „elemzés” hogy „hú bameg, de kétballábas pancser volt ez a tahó, nem igaz hogy ilyen közelről is csak kapufát volt képes rúgni”!

Hát ez édeskevés a szememben ahhoz hogy alkotásnak nevezzem.

Ettől még a foci lehet hasznos annak aki focizik, mert ugye testedzés. Annak aki nézi, annak azonban csak időfecsérlés, szerintem.

A legóról legalább nagyjából van valami elképzelésem hogy mi, a minecraftról még ezt se mondhatom el. Szóval ezekhez inkább nem szólok hozzá, bocs és ne haragudj! Elismerem, itt nincs meg a rálátásom a témára.

szóval elismered, hogy megint fogalom nélkül okoskodsz bele valamibe. nem tudom, alkotásnak neveznéd a kommentjeid egy témában amire 0 rálátásod van? vagy csak agyatlan fröcsögésnek?

Segggfejkém, az ALKOTÁSRA igenis van rálátásom úgy általában! Konkrétan a minecraftra nincs. A legóra meg kicsi. Mindazonáltal amit tudok róluk mégis, annak alapján ezek a szememben gyanúűsan gyerekjátékoknak tűnnek, hát bocsáss meg hogy olyan tudatlan vagyok hogy nem ismerem a világ összes gyerekjátékát... bár attól tartok ugyanez rólad is elmondható!

Nota bene, a minecraftot és legót nem ios én hoztam fel, fura tehát hogy engem vádolsz beleokoskodással. De mit is várhat az ember egy nyamvadt trolltól mint te...

Még ha le is írják a lépéseit és így megőrzik a jövőnek, egészen valószínűtlen az esélye annak hogy bárki is bármikor majd újra lejátssza azért, hogy kielemezze!

foci [...] De rögtön utána el is felejtik, már egyetlen évvel később a kutyát se érdekli.

Egy csomó nagy meccset évekkel később is emlegetnek, néhányat meg évtizedek múlva is. Akár sakkban, akár fociban.

A fociban nincs, ott legfeljebb annyi az „elemzés” hogy „hú bameg, de kétballábas pancser volt ez a tahó, nem igaz hogy ilyen közelről is csak kapufát volt képes rúgni”!

Nem, ezt csak az ostoba faszok mondják, akik a fotelből, Kőbányaival a kézben szakértenek a zsírfoltos asszonyverő trikójukban, esetleg még azok, akik életükben semmilyen csapatjátékot nem játszottak még, mint pl. te.

Ha írok egy regényt, az is alkotás, mert mások elolvashatják, és (legyünk optimisták...) az olvasók legalább egy részét szórakoztatja majd valamilyen értelemben és mértékig. Ha kitalálok egy jó zenét, más is hallgathatja, így az is alkotás

Viszont a te korábban kifejtett álláspontod szerint a film megnézése már nem alkotás - így a könyv elolvasása és a zene hallgatása sem alkotás, akkor viszont nem jó semmire. Vagyis te a könyv megírásával egy haszontalan tevékenséget támogatsz alkotó munkával. Viszont mivel az alkotásod tulajdonképpen haszontalan tevékenységet segít, maga is haszontalan.

A köny olvasása jobb, mint a film nézése, mert az olvasás igényli a képzelőerő működését, míg a film nem.

A zene hallgatása természetesen nem alkotás, az igaz, ellenben nagyonis lehet hasznos, vagy mondjuk inkább úgy hogy egészséges, mert bizonyított tény hogy bizonyos zenék például hatásosak depresszióban. (a zeneterápia már a Bibliában is meg van említve, olyan régi...). Természetesen nem a rap zenére gondolok vagy más erőszakos, üvöltős zagyvalékokra...

Hasonlóképp egy film nézése bár nem alkotás, de lehet hasznos, amennyiben tanul belőle valamit a nézője. Ugyanez igaz a könyv elolvasására is.

Nem azt mondom tehát hogy soha senki ne csináljon semmit ami nem alkotás! Én is rengeteg mindent csinálok ami nem alkotás. Itt a lényeg az, hogy szerintem illene hogy mindenkinek legyen az életében legalább egy de inkább több olyan tevékenység - legalább hobby szinten - ami alkotásnak nevezhető, mert enélkül az élete üres és céltalan, és erősen kérdéses számomra méltó-e az Ember névre!

Azon megint el lehet vitatkozni, mennyi idő legyen az naponta amit optimálisnak nevezhetünk ha az ember az alkotó tevékenységre fordítja. Az is lehet vita tárgya, miként rangsoroljuk az alkotói tevékenységeket érték szerint. Például mi értékesebb: a zeneszerzés, a könyvírás vagy a programozás? Vagy a műfordítás? Stb. És milyen műfajú könyvek az értékesebbek vagy csekélyebb értékűek? Stb.

Szóval van itt számtalan kérdés amiről vitatkozni lehet szerintem is, de az a szememben nem vita tárgya hogy egy ALKOTÓ mindig nemesebb, értékesebb mint aki csak FOGYASZTÓ. Soha senki nem tudna meggyőzni az ellenkezőjéről! Különben az ok úgyis egyszerű: az alkotók bár szeretik ha a terméküket „fogyasztják”, például egy író szereti ha van olvasóközönsége, de ez azért nem egy nélkülözhetetlen kelléke az alkotásnak. Jó ha van, de nem szükséges. Az alkotók igazából remekül elvannak fogyasztók nélkül, mert egy IGAZI ALKOTÓT maga az alkotás FOLYAMATA lelkesít, azt élvezi! Ők tehát nem szorulnak rá a fogyasztók létére.

A Fogyasztó azonban az Alkotótól függ, mert ha az nem alkot, nincs amit ő a fogyasztó fogyaszthatna...

Na akkor melyik csoport az értékesebb, melyik a felsőbbrendű?!

Teljesen nyiltan elismerem, az alkotás önmagában véve is érték a szememben, akkor is ha teljesen öncélú, bár ugyanakkor magam se tagadom hogy én is többre becsülöm azt az alkotást ami mások számára is nyújt valami konkrét hasznot vagy élvezetet.

Ez különben logikailag is igazolható nézőpont. Mert ha valaki öncélú dolgot alkot is, de ezzel igazolja hogy benne megvan az alkotás vágya emiatt nagyobb az esélye hogy a jövőben esetleg mások számára is hasznos/kellemes/stb valamit fog alkotni. Aki azonban eddig semmit se alkotott, ott bár ez szintén nem lehetetlen, de az esély rá szerintem jelentősen kisebb, hiszen ha volna benne alkotásvágy, vélhetően megnyilvánult volna már eddig ius valamiben.

Filmekből is vannak értékes filmek, meg rosszak. A többség mindenhol silány. Csak azt akartam leírni, hogy még a szépirodalom terén is vannak sarlatán művek szép számmal.

 

Magyarországon Rejtő Jenőnek volt kimagasló tehetsége, csak sajnos valamilyen megfontolásból ponyvaként kezelik. Pedig jól írt.

 

A film is lehet művészet, meg amerikai hulladék is futószalagról.

16 éves gimnazistaként művelődtem Raszkolnyikovon, aki baltával szétverte az uzsorás asszony fejét, utána feleségül vett egy kurvát a sarokról.

Pont 16 éves kölyköknek való, de azért tegyük hozzá, hogy legalább jó könyv volt. Dosztojevszkij oké.

 

A Bováryné volt a legjobb kötelező, kizárólag faszság volt benne. Tisztelet az írónak, mert kevesen vannak, akik több száz oldalon egy értelmes gondolatot nem bírnak leírni.

Bováryné helyett akár Szalacsit meg az ojjektumot is betehették volna kötelezőnek, ugyanaz a szint.

 

Volt az Anyegin, olvasod és fogalmad nincs, hogy miről szól. Utána csak minden második oldalt olvasol belőle, végül rájössz, hogy több napot feleslegesen elcsesztél és ugyanott tartasz, mintha ki sem nyitottad volna a könyvet.

 

Előbb-utóbb minden gimnazistában tisztázódik, hogy a kötelező olvasmányt nem azért adják, hogy elolvasd. Megvettük a 3 oldalas összefoglalókat, azt este többször elolvastam, azzal 4-esre kihúztam valahogy az irodalom jegyet.

 

Mindig sipítozott a tanárnő, hogy mekkora kárt okoznak a rövidített irodalmak, mert a diákoknak eszükbe nem jut végigolvasni a könyveket és igazságtalan előnyhöz jutnak a többi tanulóval szemben. Nem volt igaza, mert soha senki nem olvasta végig a kötelezőket, a jó tanulók a rövidítettet olvasták, a rossz tanulók meg semmit. Igazából a tisztességes, becsületes diákok problémája csak elméleti volt, legalábbis ilyennel nem találkoztam a gimiben.

 

Ennyit az irodalomról.

:)

Imho a közoktatásban az irodalom tananyag jelenleg csak arra jó, hogy elvegye az ember kedvét az olvasástól. Nekem gyerekként könyvtárkártyám volt a városi könyvtárba, és azon sírtam, hogy <14 évesen csak a gyerekrészlegből lehetett válogatni. Így is kipörgettem 4-5 könyvet havonta. Aztán jött a gimi, ahol megoldották nekem, hogy egyetem legvégéig egyetlen könyvet se olvassak el.

Még a legjobb tanár mellett is akkora szívás a tananyag, hogy esélyed nincs.

Némely tanár azért néha ezeken túl tud lépni. Annak idején az irodalomtanárom néha ajánlott könyveket, azokat többnyire érdemes volt elolvasni. A fiamnak is jó irodalomtanára volt - legalábbis amennyire tudom - egyik első ajánlott olvasmányuk a gimnázimban a Legyek ura volt, nem az a nehezen olvasható szokásos kötelező.

+1

a kötelező irodalom nagy része 30-40 éves fejjel, v. még később válik érthetővé és átélhetőve, miután átesett az ember pár csalódáson, váláson, bebukott 1 hitelt, balesetben elvesztette szerettét, kirúgták pár munkahelyről, elárulta becsapta a legjobb barátja stb. és rájön hogy az élet alapvetően szar. Addig felesleges kínozni vele a gyerekeket.

A kötelező olvasmányokról magam is hasonló véleménnyel vagyok, épp csak ez nem érv az irodalom ellen úgy általában, mert ugye te se tagadod hogy akadnak NEM KÖTELEZŐ olvasmányok is?!

Az hogy a kötelező olvasmányok szarok, nem az irodalom bűne, hanem a rossz irodalompolitikáé. Egyáltalán, mi a fasznak kell átpolitizálni az irodalmat!

Ha rajtam múlna, nem is lenne egyetlen olvasmány se kötelező. Még a saját műveim se, ezt sietve megjegyzem! Soha nem is kívántam hogy megjelenjek a gimnáziumi vagy akármelyik tananyagban.

Álkérdés a vége, amire nem fogok válaszolni, nem is terveztem. A célom csak annyi volt, hogy rámutassak arra, hogy milyen ellentmondásos az értékrended az alkotásról, meg a hasznos tevékenységekről. Ahogy elnézem a kissé mosakodós, terelésszagú válaszodat, valamennyire sikerült. Többet ebből párbeszédből nem kívánok kihozni.

Világosan megválaszoltam mindent, amit ellentmondásnak tartottál. Ha te itt nem ismered el az álláspontom igazát, ellenben beszünteted a beszélgetést, akkor nem én terelek és „mosakodok”, hanem te vagy az aki kifogytál az érvekből, csak ezt nem akarod elismerni.

Tudod, az nem vitakultúra hogy ha nem válaszolok akkor úgy tekintenéd hogy neked van igazad, ha azonban részletesen megválaszolom az aggályaidat akkor szerinted „mosakodok” meg az „terelés-szagú” neked.

Az ember célja nem feltétlenül az, hogy a többi ember számára maradandót alkosson.

Maradjunk a te esetednél a regényírásnál. Ha 7 milliárd ember írna, de senki nem olvasná el más alkotását, annak nem sok értelme lenne.

 

Van az az idő, amit arra kell szentelni, hogy szórakozol, vagy legalább megnézed, hogy a többi ember mit csinál. Nem kell maradandót alkotnod, ilyenkor ismeretet szerzel a nagyvilágból.

Utazol, megnézed a piramisokat, megpróbálod megérteni azt a világot, amikor épült, elgondolkozni az akkori emberek motivációin,...

 

Vannak emberek (HR), akik udvariassággal, finomsággal, tárgyalóképességgel keresik a kenyerüket. Képesek kapcsolatot teremteni más emberekkel, megérteni az igényeiket, együttérezni velük, baráti légkört tudnak létrehozni és ez a képesség pénzre váltható. Nem alkot semmit, mégis értékes munkát végez.

 

Fiatalként az ember azt gondolja, hogy van egy világ, ahol karriert kell befutnod, top developernek kell lenned egy OpenSource projektben, megmenteni a világot a tehetségeddel,...

Aztán belátod, hogy baromság az egész. Megteszed a kötelességedet a munkahelyeden, együtt vagy a családoddal, jól érzed magad, ennyi bőven elég.

A 16 év hup tagság rólad is elég sokat elárul.

16 éve informatikus voltam, de még net nem volt otthon, így munkahelyről böngésztem.

Valószínűtlen, hogy 10 évesen a mami megvette a netet neked, mert jól ment a Linux és most 26 vagy.

Akkortájt a nép CD-n installálta az UHU Linuxot, mert az épp tudott magyarul is, a többi meg nem. 

Semmiképp sem 10 éves kölyök szintje egy hup regisztráció.

:)

16 evesen azt hiszed ,hogy megvaltod a vilagot.

26 evesen azt hiszed, hogy megcsinalod eleted otletet.

36 evesen unod a munkad, de van családod.

Ahogy egy olyan 60 koruli figura mondta egyszer: az a jo, hogy van hova hazamenni es varnak rad.

Megkeseredik az ember na:)

 

Sose keso megvaltani a vilagot!:) Mostmar a varhato elettartam azert 33 ev felett van, igy nem kell akkor az osszes lapodat kijatszani...:)

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Nagypapa, te mit csináltál fiatalon?

- programoztam

- és ezen kívül?

- melóztam is

 

A történet kb. erről szól, nem a megkeseredésről.

Van 80 évem ezen a földön és nem biztos, hogy ezt 90%-ban a virtuális világban óhajtom eltölteni. Egy részét eltöltöm ott is, a többit meg máshol is.

Felfelé? :)

https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html

Nem tudom ki hol lakik, ezért vettem az országos átlagot (legalsó sor). Mivel feltételezem nem 2001-ben született (hanem előtte), a 2010-2020 trendeket visszafelé interpolálva csökkenő értéket jelent, tehát a  68,15 -vel még fölé is becsültem.

Nézd, én nem vagyok se pszichológus, se pszichiáter, desőt még öreg kínai bölcs vagy tibeti guru se. Én azt mondom csak neked amit őszintén érzek:

—ÉN MAGAM igenis mindig akkor vagyok a legboldogabb, ha ALKOTOK valamit! És itt ezt igazán angolul lenne jó kifejezni, ezt az igét hogy „ALKOTOK”, valamiféle olyan igeidőben, hogy mondjuk:

have been creating

vagy ilyesmi, mert ha hiszed ha nem, bár nagyon örülök neki ha befejezek egy alkotást (például egy regényt) de az igazi örömet nekem magának az alkotásnak a FOLYAMATA jelenti!

És az az igazság hogy egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket akik nem így éreznek. Azt még megérteném ha valakinek nem az alkotás folyamata okozná a legnagyobb örömet hanem az elkészült mű, de hogy az alkotás EGYÁLTALÁN NE ÉRDEKELJE, na az... az nekem felfoghatatlan... mármint értem én hogy van ilyen, sokan is vannak ilyenek, de nem tudom beleképzelni magamat a helyükbe... ezek a szememben valamiféle külön faj. Állatfaj. Semmi közöset nem érzek ami lenne bennük és bennem. Akár ha más bolygóról csöppentek volna ide.

Akit sért ez a címkézés az gondolja azt hogy ők az igazi emberek és én vagyok az idegen lény vagy valami más állatfaj és nem ember, semmi baj, nem fogok megsértődni. A lényeg tehát az hogy az ilyenekkel nincs közös témám, egy jót se tudok beszélgetni velük mert nincs közös érdeklődési körünk, és itt nem az a lényeg hogy én írok de ők nem regényírók, hanem ha SEMMI MÁS területen se alkotnak! Az ilyenekkel nem érzek semmi közösséget. Akár ha csak egy fa volna a ligetben vagy egy kődarab. Nem érdekel, hogy ott van, az se érdekel ha egyszer meghal és eltűnik, nem fogom megsiratni, mert NEM SZÁMÍT. Felesleges és lényegtelen. Nem okvetlenül káros, ne értsetek félre! Csak engem szimplán nem érdekel, semmi közöm hozzá, ellenben őszintén csodálkozom azon, miért nem lett még öngyilkos, hiszen olyan szánalmasan unalmas lehet az élete!

https://www.youtube.com/watch?v=SbO0tqH8f5I

Hey guys! After over two years of development, I am finally here to show you guys the Redstone Computer v5.0, the latest installment in my series of Redstone Computers! It is improved in every way compared to the Redstone Computer v4.0, and it adds a plethora of new features as well while making existing operations more efficient!

na mind1, daráljad csak a baromságokat. :)

ahogy írtad, a posztjaid és minden egyéb általad "alkotásnak" nevezett dolog. ha játszottál volna valaha jó játékkal aminek jó a sztorija stb, akkor nem írtad volna le a fenti über fasságod már megint. attól hogy valami "játék" még nem ér kevesebbet mint a te vagy bárki novellája meg tudja a faszom milye.

szóval a te bármelyik írásod aminek az olvasása közben én semmit nem olvasok csak időpocsékolás. vagy nem tudom mi a faszt képzelsz magadról, hogy ki vagy te. játsz végig elsőnek egy mafiat, witchert, gta-t, red dead redemption 2-t. legalább tanulnál egy kis angolt is, meg észrevennéd hogy újfent baromságokat hordasz össze.

Az élet egyszerűen túl rövid ahhoz hogy hülyeségekre pazaroljuk el.

Kedves Ellenségem, vedd figyelembe kérlek, hogy amíg egy filmet bámulsz vagy egy játékkal játszol, sokkal kevésbé működik a fantáziád, a képzelőerőd, mint olvasás közben! Na akkor melyik a hasznosabb, te személyeskedő tökfej, hm?!

Különben meg hidd el nem fogom a kútba ölni magamat ha nem olvasod a műveimet. Azokat úgyis az elitnek szánom, és nem szándékozom gyöngyöt szórni disznók elé, tudod.

Eddig minden yutub videó amit belinkeltek a HUP-ra valami hülyeségnek bizonyult a szememben, szóval rég nem nézek ilyesmit (ha arra gondoltál).

Nézd, számomra az ellenem megeresztett fröcsögésed egyszerűen abba a kategóriába esik, hogy „hm, a csőcselék egy képviselője - aki nem tud ALKOTNI, vagy tudna ugyan de túl lusta hozzá - fikázza azt aki vele ellentétben képes rá és csinálja is, s akirőlő a csőcselék maga is tudja hogy nemesebb nála valamiféle értelemben, s így hogy szégyenét csökkentse, inkább támadja a nála értékesebb valakit! Ez általános jellemvonása a csőcseléknek sajnos, de nem is lehet tőle mást elvárni, hiszen épp emiatt csőcselék.”

Sokunknak értelmezhetetlen, hogy mi értelme egy mechanikus számítógépet minecraftban megcsinálni.

- 2020-ban a mechanikus számítógépeknek semmi értelme

- de ha van is, miért nem fotózza le működés közben élőben?

- minek a minecraft körítés?

 

Van benne egyfajta elszakadás a valóságtól, amikor a virtuális világ eszköz helyett önmaga céljává válik.

Vicces, de nem esünk hasra tőle. Én is tekergetem a 7x7 Rubik kockát, tök buli kirakni, annak sincs túl sok értelme, mindenesetre jó szórakozás.

 

Szeretem a cselekedeteimet összekötni a valósággal. Ha letisztítom az ablakot, akkor az szép, tiszta és örömmel tölt el. A Nintendo Wii alatti ablakpucolás értelmezhetetlen időtöltés számomra.

Értem amit írtok, bár nem az én ízlésvilágom.

 

> Mindent össze lehet rakni

Taxi film egy jelenete nagyon jól leírja a problémát, Émilien autót vezet:

- számítógép+gázpedál+kormány, a legnehezebb üzemmódban az összes versenyt megnyeri

- miközben a vizsgákon mindig megbukik, a volán mögött nagyobbnál nagyobb baromságokat csinál

 

Amikor először láttam, majd kiestem a székből a röhögéstől. A film írója nagyon ráérzett a virtuális világ problémáira.

ennél nagyobb ökörséget már csak haroldking tudott volna írni. a taxi csak egy film, nincs köze a valósághoz.

én pl gyerekkoromban kurva sok autós játékkal játszottam, IT-s vagyok, és elsőre meglett minden autóvezetéssel kapcsolatos vizsgám, és nem bénáztam. a fenti baromságra, még rácáfol ez is, és sok más hasonló videó a neten: 

First Time Drifting in Real Life from Playing Forza Horizon 4 & Assetto Corsa

ne legyetek már ilyen begyöpösödött boomerek basszameg. kurvára nem 40-50 évvel ezelőtt élünk, ez már 2020. HALLÓÓÓÓ HALLÓÓÓ

Akkor én vagyok az ellenpélda.
Jogsi előtt kiba sokat Need for Speed-eztem. Aztán rendes forgalomban meg szeltem át a stop táblákon, meg veszélyes manőverekbe kezdtem, mert semmi félelemérzetem nem volt, meg gondoltam hogy úgy is kiadja, mert hát a játékban is kiadta.

Oké a vizsga elsőre meglett, csak az elején volt párszor halálfélelme az oktatónak :)
Na akkor megfogadtam, hogy még nincs meg a jogsi, nem játszok autós játékokkal.

"meg gondoltam hogy úgy is kiadja, mert hát a játékban is kiadta."
 

igen, kell némi józan ész is egy valódi autó vezetéséhez. a legtöbb játékban fel is hívják az ember figyelmét arra hogy ez csak egy játék, főleg egy need for speed esetében aminek 0 valós fizikája van.

ellenben egy komolyabb kormánnyal és jó pedálokkal valósághű szimulátorokkal egész jól meglehet tanulni az autó vezetést. 

és bocs, de tényleg nem a játék hibája, hogy te azt hitted hogy egy rommá lelakott "suzuki swift" majd olyan lesz mint egy szarrá tuningolt fizika nélküli nissan skyline :) 

De ha játszani nem értelmes, akkor játékot csinálni nem csak nem értelmes, hanem egyenesen káros :D

 

Továbbá, ha az öröm nem értelmes önmagáért, akkor pl örömet okozni sem lesz az másoknak, sőt. Lásd fent.

 

Amúgy, lehet a játékkal az a baj, hogy az amit ad egy szűkebb körben érvényes. Szóval ez a fajta öröm is öröm, csak közben azaz erőforrás ami elmegy bele, az egy másfajta kiterjedtebb örömet is adhatna másoknak. Ha a normál világ struktúráid mozgatná, akkor rendes emberek mentődnének meg. Ami hasonló örömet adhatnak neki is mint a játék, csak nem virtuális térben.

Nézd, megpróbálhatod a nézetemet nevetségessé tenni meg kifigurázni mindenféle oximoronokkal meg paradoxonokkal, meg azzal hogy az elveimet a végletekig viszed és bemutatod hogy szélsőséges esetekben nem érvényesek vagy kárt okoznak. Mindez azonban a szememben csalárd érvelési technika, mégpedig amiatt, mert egészen biztos vagyok benne, hogy IGAZÁBÓL minden de tényleg MINDEN EMBER ÉRZI, hogy valamiféle - talán nehezen megfogalmazható de ugyanakkor ösztönösen NYILVÁNVALÓ - módon egy ALKOTÓ mindig többet ér annál a személynél aki nem alkot, tehát az egyszerű „fogyasztónál”, mondjuk ki őszintén: MAGASABB RENDŰ! Igen, ő egy FELSŐBBRNDŰ EMBER. Már ha ragaszkodunk hozzá hogy embernek nevezzük. Ha ugyanis ő ember, akkor az aki nem alkotó, nem ember, s ezek emiatt megsértődhetnek. (bár nekem mindegy ha így lesz is).

Aki alkotó, egyszerűen többet ér mint aki nem alkotó. Igazából ez a szememben nem valamiféle tétel amit be kéne bizonyítani, hanem inkább axióma, mert számomra annyira nyilvánvaló, „ösztönösen”, hogy úgy mondjam. Egyszerűen el se tudom képzelni hogy másképp vélekedjek!

És akkor jöjjenek az állításom lélektani tesztjei! Válaszolj:

—Tegyük fel egy zuhanó repülőben ülsz. Rajtad kívül még sokan vannak ott, de csak egyetlen ejtőernyő van a gépben, s az az ejtőernyő pontosan rajtad van... A gép a földbe fog csapódni és mindenki meghal. Illetve te nem, ha kiugrasz a gépből, hiszen van rajtad ejtőernyő. Egyetlen embert megmenthetsz, úgy, hogy ugrás közben magadhoz öleled.

A kérdés az hogy kit mentesz meg? A lehetőségek szélesek. Rengeteg variációja lehetséges a példának. A mostani témához az a variáció tartozik, hogy a gép tegyük fel tele van az úgynevezett „mai fiatalokkal”, akik úgymond csak „jól akarják érezni magukat”. Állandóan csak fészbúkoznak, macskás képeket küldözgetnek egymásnak, néha lerészegednek, buliznak, az iskolákban végigbukdácsolnak, nincs semmi életcéljuk, stb. De amúgy NEM ROSSZ EMBEREK olyan átlagos értelemben: nem gyilkosok, nem tolvajok, nem bűnözők, nem is kábítószeresek bár sokuk kipróbált azért már némi marihónalját, de nem függőek... Szóval átlagos semmittevők. TUCATEMBEREK.

És van az utasok közt egy olyan fickó is, aki (insert random alkotás here)...-vel foglalkozik. Például regényeket ír mint én. Esetleg úgy hogy egyik se jelent még meg. Vagy szorgalmasan tanul (insert random hangszer here)-en játszani már évek óta. Vagy elszántan igyekszik egy új programnyelvet megalkotni. Vagy ne példálódzzunk ennyire magammal, legyen az csak egy új text editor. Vagy a szobrászkodás a hobbija, hogy olyasmit is említsek amivel életemben nem foglalkoztam és nem is érdekel. DE, és ez FONTOS, NE GONDOLJ HOLMI EINSTEINRE! Természetesen LEHET hogy 40 év múlva az egész világ e fickó nevétől lesz hangos mint aki felfedezett valami Nagy Döbbenetet, vagy mint aki a jelenkor legnagyobb művésze vagy ilyesmi. Igen, ez LEHET. De ismerjük el, az esély erre KICSI. Nem tudhatod előre! Annyi csak a biztos hogy ő tutira szeretne valami effélévé válni, és nagy szorgalommal „dolgozik is érte”, azaz tanul, igyekszik, fejleszti magát, gyakorol, stb. Ez az egy amit tudhatsz róla. Semmi garancia rá hogy valóban zseni lenne, és valaha is sikert ér majd el. Annyi csak a biztos hogy nem úgy él mint a többiek, nem csak a „mának”, hanem van egy távlati célja ami valamiféle alkotással függ össze, de nem tudható, valaha is beteljesül-e az álma!

KIT MENTENÉL MEG?!

Van egy tippem hogy ezt az utóbbi fickót. El se tudom képzelni hogy ne úgy lenne. Mert hiába érvelsz bármivel, de „legbelül” bizony TE IS ÉRZED hogy az ilyen alakok TÖBBET ÉRNEK az átlagnál.

Vagy elszántan igyekszik egy új programnyelvet megalkotni. Vagy ne példálódzzunk ennyire magammal, legyen az csak egy új text editor.

Most nagyon őszinte leszek: ha választhatok, hogy megmentek egy olyan embert, akinek egy text editor fejlesztése az életcélja, vagy megmenthetek egy random tizenévest, aki ugyan még nem tudja, hogy mit szeretne kezdeni magával, de előtte az élet, hogy ezt kitalálja, akkor biztosan, minden esetben a fiatalt választanám.

Ki a fenét érdekel egy újabb text editor, vagy egy programnyelv? Még ha szigorúan véve "alkotsz" is valamit, mindkettő sima l'art pour l'art tevékenység, ami esélyes, hogy semmivel nem fogja előrébb vinni a világot. De egy tanácstalan 14 éves még bármi lehet. Ilyen idősen a normális embereknek nem a programnyelv-tervezésen jár az agya, hanem a csajozáson - de ez így van rendjén. 

Ki a fenét érdekel egy újabb text editor, vagy egy programnyelv?

Amíg nincs kész a programnyelv, nem tudhatod, nincs-e benne valami olyan feature ami forradalmian újnak számít. Még ha megkérdezed is a csávót milyen lesz a programnyelve, és ő semmi ilyesmiről nem számol be neked, az se jelent semmit, mert könnyen lehet hogy később, az alkotás folyamata során kap valami ihletet ami által ki- és feltalálja azt. Ha ellenben nem kezdene a programnyelv írásába, sose jönne rá.

Nyilván nincs garancia rá hogy ez az „áttörés” bekövetkezik, az azonban holtbiztos hogy ha bele se kezd mert állandóan csak diszkózik meg faßbúkozik, akkor tutira nem talál fel soha semmit!

A text editorral is ez a helyzet. De különben se ragadj le annál. lehet hogy most csak text editort ír, de később ha befejezte belekezd valami más alkotásba, és 40 év múlva majd születik a keze alatt valami Abszolút Csoda amit mindenki szájtátva néz.

És megintcsak: igen, az esély erre csekély. De aki csak a mának él, aki nem is kezd el Alkotni, annál az esély erre nem „csekély”, hanem egzakt pontossággal ZÉRÓ.

Most nagyon őszinte leszek: ha választhatok, hogy megmentek egy olyan embert, akinek egy text editor fejlesztése az életcélja, vagy megmenthetek egy random tizenévest, aki ugyan még nem tudja, hogy mit szeretne kezdeni magával, de előtte az élet, hogy ezt kitalálja, akkor biztosan, minden esetben a fiatalt választanám.

Eszerint ez lenne a lényeg szerinted amit beidéztem?

Ha igen, akkor erre azt válaszolom, a szememben egy teljesen más élőlényfajba tartozol mint én, még akkor is ha a genetikusok téged is Homo Sapiensnek tekintenének. Ha valóban ilyen a gondolkodásod, és nemcsak trollkodásból írtad (ezúttal őszintén örülnék neki ha kiderülne hogy mégis trollkodás volt...) akkor a gondolkodásoddal nemcsak nem értek egyet de kifejezetten BORZADOK tőle, mert a szememben a gonoszság legbiztosabb jele! Sőt, rosszabb annál: a gonoszság a szememben valami homályos értelemben összefügg a szándékossággal, de nálad eszerint ez valamiféle belső ösztön, irányultság vagy hogy is mondjam, s emiatt még riasztóbb!

Ha tényleg komolyan írtad tehát, akkor valóban teljesen különbözőek vagyunk, abszolút ellentétesen látjuk az Életet és hogy mi a fontos abban.

De ez valamiképp nem is meglepő, hiszen írtam valahol feljebb hogy nem tudom megérteni se azokat akik nem úgy gondolkodnak hogy az Alkotás egy érték, és mindenekfeletti érték (még ha nem is e szavakkal fejeztem ki akkor), és hogy nem érzek semmi közöset azokkal akik nem így gondolkodnak.

Gondolkodásod a számomra viszolyogtató, félelmetes és undorító. És ez még nem minden, mert abszolút logikátlan is szerintem. Mindezt nem sértésnek írtam, hanem őszintén így érzem.

A lényeg talán ez volt:

Még ha szigorúan véve "alkotsz" is valamit, mindkettő sima l'art pour l'art tevékenység, ami esélyes, hogy semmivel nem fogja előrébb vinni a világot. De egy tanácstalan 14 éves még bármi lehet. Ilyen idősen a normális embereknek nem a programnyelv-tervezésen jár az agya, hanem a csajozáson - de ez így van rendjén. 

Adott két személy. Most vonatkoztass el a text editortól meg a többi példától, mert ott nyilván magadra gondoltál, mint valami idealizált állapot - beszéljünk általánosságban.

  1. Megtalálta már az életcélját, valami teljesen felesleges és öncélú dologban. Mondjuk arra teszi fel az életét, hogy a világ összes hídját lefotózza, és abból csináljon egy Lánchidat ábrázoló fotómozaikot. Alkotás? Igen. Társadalmilag hasznos? Nem.
  2. Még nem találta meg az életcélját, de várhatóan élni fog még 60-70 évet, úgyhogy bőven van rá ideje. Lehet, hogy ő is hidakat fog fotózni, de lehet, hogy ő fedezi fel majd a gyógymódot a COVID-39-re. Nem tudjuk, mert az épelméjű tizenévesek nagyon kis része tudja csak megmondani, hogy mit akar kezdeni magával évtizedek múlva.

Akkora gonoszság lenne az öncélú, értelmetlen tevékenység helyett megadni az esélyt valami jobbnak?

teljesen különbözőek vagyunk, abszolút ellentétesen látjuk az Életet és hogy mi a fontos abban. [...] az Alkotás egy érték, és mindenekfeletti érték

Miért lenne az alkotás minden körülmények között értékes? Vannak értékesebb és kevésbé értékes alkotások. Miért kéne mindenekfeletti értéknek tekintenem egy TikTok videót vagy egy szövegszerkesztőt? Miért kéne egy zuhanó repülőről pont a TikTok videóst kimenteni egy random gyerek helyett?

Nézd, okfejtésed több ponton is hibázik (minimum 2 helyen).

Mindenekelőtt azonban egy szemantikai eszmefuttatás: Az hogy valakinek van életcélja, nem okvetlenül ugyanaz a fogalom, mint hogy alkot. Elismerem, a kettő azonos nagyon sok esetben. De nem mindig.

1. Az életcél is változhat. A legegyszerűbb és egyben legelőnyösebb mód erre egyszerűen az, hogy az ipsének volt egy életcélja, amit el is ért, de még van bőven az életéből, így mi mást is tehetne kitűz egy újabb életcélt. Lehet hogy szerinted az első életcél totál értéktelen, ettől még a következő célja simán lehet nagyonis közhasznú!

2. A legnagyobb baki a gondolatmenetedben az, hogy nem veszed figyelembe, hogy amit én korábban írtam, hogy az alkotást önmagában véve is értéknek tartom, az nem az alkotás EREDMÉNYÉRE vonatkozik elsősorban, pláne nem kizárólagosan, hanem az alkotás vágyának meglétére, s arra hogy egy (tökmindegy mi) alkotás érdekében kész nagy lemondásokra, kitartásra, szorgalomra, stb!

Oké, lehet hogy én nem fogalmaztam meg ezt elég világosan korábban, ha így van bocs!

Szóval, vegyünk egy konkrét példát, s véletlenül se önmagamat. tegyük fel van egy kölyök aki olyan tinédzserkorú, s eddig 10 évet abba ölt az életéből, hogy egy középkori hajó modelljét összeszerelje mindenféle hurkapálcaszerű cuccok segítségével egy nagy üvegpalackba. Vannak ilyesmik te is tudod.

Alkotás ez? IGEN.

Van haszna a közösség számára? Hát, nem sok. Majdnem nulla. (hogy miért nem abszolút nulla majd kifejtem).

Érdekel engem ez? NEM.

Őt menteném-e előbb vagy azt aki nem csinál ilyesmit, sőt más alkotást se? ŐT, a hajómodellezőt menteném!

Miért? Miért, amikor engem se érdekel a hobbyja, nyiltan szólva élből leszarom?

AZÉRT, mert bár E KONKRÉT HOBBY (alkotás...) a számomra tök értéktelen, s vélhetőleg az Emberiség óriási többsége számára is az, de legalább az biztos, hogy a fickó SZORGALMAS, KITARTÓ, van is benne alkotásvágy! Van rá némi esély, hogy később valami más dolog lesz a célja, más dolgot fog alkotni, s lehet - bár elismerem, nem biztos! - hogy az már hasznosabb lesz másoknak is!

Aki azonban eddig semmit se alkotott, ott ennek esélye jelentősen kisebb szerintem.

Végül pedig: igen, még egy efféle teljesen öncélú baromság is lehet hasznos egy kicsit sokaknak! Mert aki meglátja, azt arra emlékezteti, miféle bonyolult és rém nehéznek tűnő dolgokat is meg lehet oldani az Embernek kellő kitartással. S ez esetleg elgondolkodtatja, elindít benne valamiféle „tudati fejlődést” vagy hogy is mondjam, most lusta vagyok adekvátabb jelzőt keresni.

Eddig a vita arról szólt, hogy "mai fiatalok", akik nem csinálnak semmit. Szerintem ha valaki <20 évesen nem tudja, mihez kezdjen magával, azzal az égvilágon semmi baj nincs. Az ember 18-19 évesen nyugodtan facebookozzon, csajozzon, bulizzon, bőven ráér utána is ~50 évet szopni a gyárban/irodában.

Van rá némi esély, hogy később valami más dolog lesz a célja, más dolgot fog alkotni, s lehet - bár elismerem, nem biztos! - hogy az már hasznosabb lesz másoknak is! Aki azonban eddig semmit se alkotott, ott ennek esélye jelentősen kisebb szerintem.

Abból indulsz ki, hogy az egyik embernek, aki már éveket töltött értelmetlen dolgokkal, nagyobb esélye van a jövőben értelmes dolgokkal foglalkozni, mint a másik embernek, aki életkora miatt még önálló döntéseket sem nagyon tud hozni. Szerintem ez egyszerűen nem így van, de nyilván ezt egyikünk sem nagyon fogja bizonyítani.

Nem gondolom, hogy mondjuk 60 évesen valakinek sokkal nagyobb esélye van egy 180 fokos fordulatot tenni az életével, mint valakinek 20 évesen eleve a jó irányba elindulni.

az alkotást önmagában véve is értéknek tartom, az nem az alkotás EREDMÉNYÉRE vonatkozik elsősorban, pláne nem kizárólagosan, hanem az alkotás vágyának meglétére, s arra hogy egy (tökmindegy mi) alkotás érdekében kész nagy lemondásokra, kitartásra, szorgalomra, stb

Én továbbra is úgy gondolom, hogy ezek a tulajdonságok csak akkor képviselnek értéket, ha valami pozitív kimenetele lesz a dolognak. A lemondás, kitartás és szorgalom életeket tehet tönkre (a sajátod, és másokét) ha nem megfelelő célt találsz nekik.

Szerintem ha valaki <20 évesen nem tudja, mihez kezdjen magával, azzal az égvilágon semmi baj nincs. Az ember 18-19 évesen nyugodtan facebookozzon, csajozzon, bulizzon, bőven ráér utána is ~50 évet szopni a gyárban/irodában.

Én már ötödik és hatodik általános iskolás korom közt a nyári szünetben megírtam életem első (sci-fi) novelláját, még ha mai szemmel nézve szerintem is rém primitív volt. De legalább már alkottam valamit, ha csak kezdetlegeset is, kezdőként!

Gimnazista koromban meg már komolyan dolgoztam az első regényemen, holott ugye tudjuk, az is még bőven az általad megjelölt 20 éves kor alatt van.

Az meg hogy

bőven ráér utána is ~50 évet szopni a gyárban/irodában

nem is tudom hogy jön ide. Mintha semmit nem értettél volna meg abból amit korábban írtam! Fogd fel végre hogy az ALKOTÁS a szememben nem az, ami az izzadtságszagú (ha átvitt értelemben is) NAPI ROBOTOLÁS!

Az alkotás mindig olyasmi amit örömmel végzel! És azért örömmel, mert MAGAD DÖNTESZ ÚGY, és ÖNKÉNT, hogy megcsinálod!

Ettől persze még lehet az alkotás nehéz, lehetnek alkalmak amikor félredobod és a pokjolba kívánod, stb. Voltak ilyen pillanataim nekem is a programnyelveim készítése közben, tudom milyen az. De ÖSSZESSÉGÉBEN ha az EGÉSZRE tekintünk, mondjuk „holisztikusan” mert ez olyan divatos jelző manapság, az Alkotás igenis ÖRÖM. Ha nem volna az, nem csinálná az alkotó, hiszen NEM KÖTELEZŐ, ez NEM KÉNYSZER!

De amit írtál hogy gyárban/irodában szopni, na az igenis kényszer. Hiába mondhatsz fel, a lényegen nem változtat mert akkor legfeljebb egy másik helyen fogsz szopni. Hogy épp hol az valóban nem kötelező, de az nagyonis hogy valahol muszáj, hiszen meg kell élj valamiből. Az tehát nem alkotás!

Nyilván, ettől még maga a gyár ahol dolgozol simán lehet hogy valami nagyon hasznos dolgot ALKOT, de az nem a TE alkotásod, hanem azé aki azt a gyárat alapította, a tulajdonosáé, stb. Illetve talán még azé se, ha nem törődik vele csak feléli a befolyt hasznot.

Én már ötödik és hatodik általános iskolás korom közt a nyári szünetben megírtam életem első (sci-fi) novelláját, még ha mai szemmel nézve szerintem is rém primitív volt. De legalább már alkottam valamit, ha csak kezdetlegeset is, kezdőként!

Néhány történeted alapján nem gondolom, hogy te voltál az átlagos hatodikos. :)

 

Az alkotás mindig olyasmi amit örömmel végzel!

Ez egy teljesen öncélú definíció...

most kezdem megerteni, hogy anno a twitter miert indult 160char limittel.

haroldkingre nyugodtan lehetne egy ilyen limitet tenni es egy napi 1-2 hozzaszolast. Hogy kielhessen vegre a tomor megfogalmazas szepsegeit

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Néhány történeted alapján nem gondolom, hogy te voltál az átlagos hatodikos. :)

Sosem voltam átlagos, már hatodikos koromban sem. Sőt, már első osztályosként sem, bár most nem részletezem miért. De mindezen nem csodálkozhatsz, ez nem is lehet másképp: az Alkotók igazából mindig különlegesek!

És igazából nekik köszönhető az Emberiség fejlődése. Ti tömeg- és tucatemberek lehetnétek inkább HÁLÁSAK nekünk ahelyett hogy fikáztok bennünket, mert ha mi nem volnánk, nemhogy internetetek nem lenne de még a tűzgyújtást se ismernétek!

Ha a parasztasszony szépanyád nem törli ki a dédanyád seggét, te most sehol sem lennél.

 

Valahol mindig van valaki, aki a szart eltünteti, hogy az alkotók alkothassanak.

Nem kell játszani az eszedet. Köszönetet kell mondani azoknak a koszos parasztoknak, akiktől származol és lehetővé tették, hogy megszüless.

Én meg kezdek rájönni hogy bolondabb vagyok nálad is, mert lám, mennyi teméntelen energiát fektetek olyanok győzködésébe, akikről magam is jól tudom az első pillanattól kezdve hogy nemcsak nem tartoznak az én kultúrkörömbe, de általában véve is teljesen reménytelenek, így amit művelek nagyobb szélmalomharc mint amit Don Quijote művelt...

Hm, már számos rossz szokásomnak sikerült búcsút intenem amióta a carnivore diétát követem hála az általa megnövelt fokozott mentális energiáimnak és általános jobb egészségemnek, ideje lenne megpróbálnom ezen a rossz habitusomon is változtatni, hátha sikerül... Mert mennyi rengeteg időm és energiám maradna meg értelmesebb célokra, igazi ALKOTÁSRA, ha azt nem méltatlanokra pazarolom!

És ezt itt fentebb teljesen komolyan írtam, minden vicc nélkül, ezért is nincs ott semmiféle szmájli.

Miért világszinten? Világszinten akkor lesz bármi is jobb, ha mindenki megteszi a maga kötelességét és a tőle tellő legjobbat HELYI szinten...

És az életminőség úgy lett jobb a műveim által, hogy egyrészt növekedett az olvasható művek száma, eképp a szórakozási lehetőség konkrétan, ezáltal növekedett az emberek szabadságfoka olyan értelemben hogfy nőtt a váléasztási lehetőségük; másrészt, a műveim nem csupán szórakoztatást nyújtanak, hanem számos „magvas gondolat” található bennük, továbbgondolásra serkentő részek, filozófiai eszmefuttatások és - igaz, nem a szakembereknek csak érdeklődő laikusoknak szánt, de mégis - tudománynépszerűsítő részek! Azaz, a műveim által nem csak szórakozni lehet, hanem tanulni is lehet belőle, legalábbis az ifjúságnak! Oké, elismerem ez utóbbi nem minden művemre igaz, de nagyon sokra, nyugodtan mondhatom hogy a többségükre!

És akkor még nem is beszéltem az olyan alkotásaimról amik kifejezetten egy tudományos kérdést járnak körbe, mint például az amelyiknek a címe:

"Is our World a Computer Simulation?"

Miért világszinten? Világszinten akkor lesz bármi is jobb, ha mindenki megteszi a maga kötelességét és a tőle tellő legjobbat HELYI szinten...

Ehhez viszont nem követelmény, hogy valami elvont dologgal töltsd a szabadidődet. Egyébként pontosan ugyanezt mondom én is, nem bélyegeket kell gyűjteni, hanem részt kell venni a társadalom működésében. Aztán a szabadidődben gyűjthetsz bélyeget, ha akarsz.

Bocsánat, de a bélyeggyűjtést nem is tartom alkotásnak. Semmiféle gyűjtést sem, kivéve esetleg ha valaki NAGYON sok pénzből műveli ezt, úgy, hogy direkt e célnak épít egy múzeumot amit mindenki rendelkezésére bocsát! Tippelem azonban hogy te nem így gondoltad. Kezdek arra gondolni, szándékosan trollkodsz, különben nem ilyen direkt félrevezető „példával” dobálódznál.

Neked is csak azt írhatom amit az imént írtam egy másik topikba egy másik huppernek:

Bocs de be kell fejeznem a veled való társalgást, mert ma végre-valahára megérkezett a megrendelt citerám, azaz neki kell kezdenem tanulni... ebből máris következik hogy úgy általában véve is sokkal ritkább lesz ezentúl a jelenlétem a HUP-on! Elnézést kérek emiatt minden lelkes hívemtől, de bocs, ez van. Akinek célja van, áldozatokat kell hoznia érte. Szóval sorry...

Ti tömeg- és tucatemberek lehetnétek inkább HÁLÁSAK nekünk ahelyett hogy fikáztok bennünket, mert ha mi nem volnánk, nemhogy internetetek nem lenne de még a tűzgyújtást se ismernétek!

Te ügyesen összemosod a különböző értékű tevékenységeket, hogy magadat is jobb színben tüntethesd fel.

Megírni egy tucat programnyelvet, amit rajtad kívül senki nem használ, nem ugyanaz, mint létrehozni az internetet. Te utóbbiak farvizén evezve akarod előadni magad felsőbbrendűként az átlagembernél, pedig a társadalom pont annyit profitál belőled, mint az egyszeri jómunkásemberből, aki dolgozik, befizeti az adót, és munka után addig tévézik, amíg el nem alszik.

Kettőnk között az a különbség, hogy engem nem zavarnak az ilyen emberek (t.i. a többség), te viszont alapból sem szereted az embereket, így elborzaszt a gondolat, hogy nem fogsz tudni több lenni a társadalom átlagos, szürke fogaskerekénél. Eltaláltam? :)

istenkomplexusa van, nárcisztikus személyiség zavara, képtelen beilleszkedni bárhova, a szakmájában nem tud elhelyezkedni, minden sikertelenségéért a rendszert hibáztatja. ezek ellenére mégsem ismeri fel senki, hogy mekkora zseni. persze hogy zavarja.

beteg ember, az általam belinkelt videót sem képes megnézni, nehogy véletlenül kiderüljön a korlátolt elméje számára, hogy lehet nem volt igaza. szomorú látni ezt a fajta mentális leépültséget.

Miért a programnyelvemet emeled ki az alkotásaim közül, miér nem a több tucat regényemet, amiket én is sokkal fontosabbnak tartok? E regények elérhetőek és olvashatóak ráadásul ingyen mindenki számára!

A programnyelvem meg jóeséllyel már elérhető lenne szintén mindenkinek, ha nem piszkítottak volna bele az egészbe a HUP trolljai, többek közt te is. Ez elvette a kedvemet a közreadástól. De, ettől még ez is meg fog történni, csak később, mert mopst más dolgokkal foglalkozom.

Ismétlem azonban, számomra az alkotásaim közül nem az, hanem a regénysorozatom a lényeg.

Miért a programnyelvemet emeled ki az alkotásaim közül, miér nem a több tucat regényemet, amiket én is sokkal fontosabbnak tartok?

Mert teljesen lényegtelen, nem a programnyelvekről szólt a vita, hanem a megszállottságról és a társadalmi hasznosságról. Lehet szó regényről, vagy TikTok videókról, vagy bánom is én, miről.

Igen, épp erről van szó, az Alkotás vágyáról úgy általában! Mindegy mit alkot a muki, mert ha a konkrét alkotása haszontalan is, ha van benne alkotásvágy, úgyis alkot majd valami más akármit később, és egy megint újabbat és így tovább, így jelentős az esélye annak hogy később valami igazán hasznosat is produkál!

Ezért van az, hogy fentebb azt írtam, nem a konkrét alkotást mint produktumot értékelem az ilyen emberekben, hanem magának az alkotásnak a SZÁNDÉKÁT, a szorgalmat amit belefektet, az igyekezetet, a lankadatlan buzgalmat, az ennek érdekében folytatott tanulást, gyakorlást...

Nézd, az remélem előtted is nyilvánvaló, nem lehet mindenkinek előrukkolnia valami olyan lélegzetelállító felfedezéssel mint a kerék, a tűzgyújtás, a tranzisztor vagy az Internet! Ahhoz hogy valaki olyan irányba kezdjen el kutatni, olyan irányban igyekezzék Alkotni, ahol van is épp valami ami az Emberiség adott technikai színvonalán épp felfedezhető, ahhoz bizony és SAJNOS nemcsak alkotásvágy kell, de jó adag szerencse is! Nyilvánvaló ezért, a társadalomban élő X százaléknyi Alkotó közül ez csak kevesek kiváltsága lehet, azoké, akik nemcsak Alkotók de akikre épp rászakadt a nagy mázli is.

De ettől még a többi is Alkotó, és becsülendő, és hasznosak is, amennyiben minél több az alkotó az adott társadalomban annál nagyobb az esély rá hogy valamelyikük belefut a Nagy Döbbenetbe amit felfedezhet mindenki javára!

Akiben viszont nem buzog alkotásvágy, az akkor se veszi majd azt észre ha belebotlik az úton.

Mindegy mit alkot a muki, mert ha a konkrét alkotása haszontalan is, ha van benne alkotásvágy, úgyis alkot majd valami más akármit később, és egy megint újabbat és így tovább, így jelentős az esélye annak hogy később valami igazán hasznosat is produkál!

Tehát a tiktokozó "mai fiatal", aki nem csinál semmit, csak "fészbúkozik", ezért megrohadhat a zuhanó repülőn - ő mégiscsak alkotó?

Mi a halál faszáért jössz mindig azzal a kiibaszott tiktokkal?! Ember, a büdös életben nem használtam, nem ismerem! De annak alapján amit tudni VÉLEK róla (bár elismerem hogy tévedhetek) azt én nem tartom alkotásnak! Az én szememben nem sokkal különb mint amikor valaki lefényképezi a macskáját, ráretusál egy piros pizsamát és elküldi hogy „jaj de cuki”.

Ha ez alkotás is TALÁN, csak valami rém primitív szinten, és annak is csak nagy jóindulattal nevezném. Igazából ez a szememben sokkal inkább ELLENTÉTE az alkotásnak, mert épp hogy elvonja az energiát a sokkal normálisabb dolgoktól!

A facebookot meg pláne nem tudom mi a frászért emlegeted, az aztán végképp a legkifejezettebben NEM alkotás a szememben csak az idő ELBASZÁSA HÜLYESÉGRE!

Kifejezetten ártalmasnak tartom.

Próbálnád végre MEGÉRTENI, mi az amit alkotásnak tekintek?!

A tiktokot meg a fészbúkot pedig nekem ne emlegesd többet mert abban a pillanatban megszakítom veled a további társalgást mert A TÖKÖM TELE VAN VELE hogy mindig ezzel jössz, amikor pedig soha a büdös életben nem mondtam hogy ezek alkotások lennének!

És kibaszottul felmegy bennem a pumpa ha azt látom hogy valaki szántszándékkal, kötekedési céllal félremagyarázza a mondanivalómat! Ez a szememben trollkodás!

Igazából én bár utálom Trumpot, de egy jó pont a szememben hogy betiltja a tiktokot. Ugyanis eggyel kevesebb felesleges digitális és virtuális szar mérgezi a fiatalokat ha tényleg be lesz tiltva. Sajnos tartok tőle hamarosan megjelenik majd az amcsi készítésű alternatívája, de amíg az kész lesz legalább pár hét eltelik talán, s ezalatt kapnak egy kis „detoxot”.

azt én nem tartom alkotásnak

Erről beszélek már ki tudja, mióta: önkényesen kijelölted, mi számít alkotásnak, és mik nem. Ez hiba. Tudod, mennyivel hasznosabb alkotás a Furor, mint egy TikTok videó? Semmivel. Tiktok videókból tanultam pl. egy csomó főzős tippet, akkor az a videó miért nem alkotás?

szerk: törölve a nagy része, kezd baromi fárasztó lenni a vita, ha ilyen sok közben az eltúlzott értetlenkedés

Én már ötödik és hatodik általános iskolás korom közt a nyári szünetben megírtam életem első (sci-fi) novelláját, még ha mai szemmel nézve szerintem is rém primitív volt. De legalább már alkottam valamit, ha csak kezdetlegeset is, kezdőként!

és akkor most meg kéne tapsolnunk, mert csináltál egy semmit nem érő szart?

Ezzel csak arra hoztam fel példát hogy az, valaki igazi alkotói „szellemmel” rendelkezik-e, már megnyilvánul valamiképp többnyire 20 éves kor előtt is, azaz, látható hogy ő nem a tucatemberek közé tartozik.

Az hogy az első alkotásai még nem tökéletesek, egészen természetes. Mindent tanulni kell, az alkotást is.

Nem olvastam el, mit írt, de szerintem ennek nem sok köze lehet ahhoz. De ha van is, a hatékony kajatermelést és logisztikát minden bizonnyal nem tucatemberek találták ki és tökéletesítették. Szóval a parasztok, szállítmányozók, feldolgozók, kereskedők stb. csak az alkotó alkotását működtetik...

:)

Ezzel nincs is baj, én igazából két kérdésre kerestem a választ a threadben:

  • mekkora eséllyel lesz egy bebaszós live megalkotójából a hatékony kajatermelést és logisztikát tökéletesítő csúcsszakember?
  • miért dögöljön meg inkább egy átlag tizenéves a zuhanó repülőn, mintsem valaki olyan, aki az életének javarészén túl van, ha amúgy egyik sem kezdett még magával semmi érdemlegeset?

Ha hiszed ha nem, de mindigis irigyeltem Robinsont már kisgyerekként is, és fel nem fogtam mi a tetves rákfenéért tért vissza végül a civilizációba amikor olyan remekül élt azon a szigeten is!

És igen, van bennem vágy az efféle remetelét után, és tuti is hogy vénségemre majd ha nem is egy lakatlan sziugetre költözöm (nem olyan könnyű már ilyenre lelni meg sok pénz az út is) de legalábbis valami barlanglakásba vagy hasonlóba, rohadtul távol mindenkitől, de még ha ez se jön össze hát legrosszabb esetben valami rém kevesek által lakott faluba, olyan házba aminek van egy nagy pincéje, ezzel emulálva a barlang-hangulatot...

És hogy eszem a tucatemberek által megtermelt kaját? Oké, de nem olyan mértékben mint te. Gyakorlatilag nyers illetve fagyasztott húst eszem, semmi igazán „processed food”-ot. Ez nem sokban különbözik attól, mint ha vadásznék valamit és azt enném. Igaz hogy technikai értelemben nem én vadászom le, de ezt elnézheted nekem, tekintve hogy nem szabad vadászni a környékemen. Ezt én bánom a legjobban...

Amúgy meg az alkotás mellett én is dolgozom egy csomó mindent amiből meg a tucatembereknek van hasznuk, szóval kvittek vagyunk.

És ismétlem nekem nem az a bajom ha valaki tucatemberhez „méltó” munkát is végez, csak az ha AMELLETT nem is igyekszik semmit se ALKOTNI!

Mit nem lehet ezen megérteni?!

> Mit nem lehet ezen megérteni?!

 

Alapvető emberi jogokat próbálsz szétmoralizálni.

 

Gipsz Jakab a társadalom felé minden kötelességét lerója azzal, hogy 8 órában az utat aszfaltozza.

Nagyon hasznos tevékenység, boldogabb lenne az ország, ha az összes kátyút beaszfaltoznák a hozzá hasonló emberek.

 

Gipsz Jakab alkot, ő az aszfaltozás művésze, az általa felújított út még 30 év múlva is járható lesz.

 

Miután az ország felé megtette a kötelességét, jön a szabadidő. Ilyenkor elmegy sörözni a haverokkal, fogyaszthat a kocsmában, vagy megvásárolhatja a Minecraft játékot is. Az államnak a legkevesebb beleszólása sincs ebbe. Az aszfaltozó művészúr munka után úgy veri el a megkeresett pénzét, ahogyan ez neki jólesik. Emberi jog.

 

Te azt gondolod, hogy csak a regényírás a művészet.

A takarítónők hangszere a porszívó, ők is alkotnak. Ha nem csinálnának semmit, rendesen csökkenne is tőle a GDP, szegényebbek lennénk.

Te tényleg azt hiszed, a takarítás egy ALKOTÁS?! Furcsa nézet, el se hiszem hogy nem trollkodsz!

Nyilván, a takarítás egy felettébb hasznos tevékenység, magam se vitatom. Az én szememben kifejezetten becsülendő munka. Aki végzi, azt is meg kell becsülni, amennyiben tisztességesen végzi a munkáját - igazából hajlok arra a nézetre, hogy illene sokkal nagyobb bért is megadni nekik mint amit most kapnak, mert a takarítás közben az egészségüket kockáztatják, miközben mások egészségét védik, emellett a munkájuk gyakran még gusztustalan is!

Ennek ellenére, amit művelnek, az NEM ALKOTÁS. Becsületes, tisztességes munka, az igaz, ezt ismételten elismerem! Az alkotás azonban valami olyasmi, aminek a nyomán valami ÚJ születik!

Mindig kihagyod, hogy a művészet a csúcs, ami alapok nélkül semmit sem ér. Ha egy hegynek nincs alapja, előbb-utóbb csúcsa sem lesz, eldől az egész a semmibe.

 

Esküvő előtt kérdezték, hogy szeretnénk-e opera bérletet nászajándékba. Természetesen pénzt kértünk. Amikor rendes ágya sincs az embernek, magasról tesz arra, hogy mi zajlik az operában.

 

A te művészetednek akkor van értelme, ha a közönségnek van otthona, tudnak enni, biztonságban vannak, ezért könyvet is vásárolnak és olvasnak.

Ahol létbizonytalanság van, ott nincs művészet. Add oda a könyved csöveseknek, meglátod, hogy mit jelent számukra a művészeted.

 

Reménytelenül függesz a tucatemberektől, akiket lenézel. Semmit nem ér az egész írói munkásságod nélkülük.

Szerintem, ha az embernek valami baja van, nem szégyen ám besétálni a pszichiátriára. Én is voltam, tudtak is segíteni, azóta nincs bajom. Egy hónapig jár az ember, utána 25 évig jól van. Néha elakadunk és ha menni kell, hát menni kell.

 

Idézet a webbetegről, nárcisztikus személyiségzavar:

Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.

 

Egyáltalán nem szégyen terápiára járni, az orvosi titoktartás meg amúgy is kötelezi őket.

El is kezdem a terápiát! ZENETERÁPIÁT. Ugyanis, ma végre-valahára megérkezett a megrendelt citerám, azaz neki kell kezdenem tanulni... Tehát befejezem a veled való társalgást, a citerázásnak több értelme van. És ebből máris következik hogy úgy általában véve is sokkal ritkább lesz ezentúl a jelenlétem a HUP-on! Elnézést kérek emiatt minden lelkes hívemtől, de bocs, ez van. Akinek célja van, áldozatokat kell hoznia érte. Szóval sorry...

Legyen celod, legyenek hozza eszkozeid es hasznald is ezeket, ennyi kell a boldogsaghoz IMHO ami az emberi let ertelme.

Van akinek az alkotas hozza ezt (csinalom magam is, raadasnak olyat, amit rajtam kivul a vilagon senki); van akinek mas (nalam is volt 4 ev "alamerules" WoW-ban, nagyon elveztem). Nekem sokfajta IT elfoglaltsag mellet a konyvolvas (scifi mindenekelott) es a tarsasjatek (kizarolag euro, az ameri nem a mufajom) hoz oromet. En se ertem azt, aki focimeccset nez, de elfogadtam, hogy neki az hoz boldogsagot.

Azt allitani, hogy csak az alkotastol vagy ember, nos, egysiku, bezart gondolkodasra vall. Az alkotas onmagaban nem er semmit, kell legyen celja a megalkotott dolognak (akar csak annyi, hogy az alkotoja orul neki). Az utcasepro aligha alkot, megis hasznos, hmmm ?

Ahogy talan Frank Zappa mondta: az elmenek ket allapota van: a nyitott es a nem mukodo; a tied zart, igy velemenyed a tobbi ember szamara hasznalhatatlan.

Tavlati celok ? Kellenek, teny, de ha csak ezekre fokuszalsz, barmelyik vallas bepalizhat es az egesz eleted elpazarolhatod abrandokat kergetve.
Egyensuly kell a hosszu tavu dolgok (tervezz elore) es a rovid tavu dolgok (felhasznalni a terveket es eredmenyeket) kozott.

Elmeleti szakambernek tunsz, a vilag viszont a gyakorlatias embereket dijazza.

Kit mentenek meg ? Akit eloszor elerek. Zuhanas kozben nincs ido elemezni, ott donteni kell AZONNAL. Azt a hosszu bekezdest foldet eresig nincs idod vegiggondolni (illetve nyitott ejtoernyovel talan, de akkor a tobbiek mar reg becsapodtak).

haroldking, sajnos nem tudlak blokkolni, hogy ne olvassak toled a jovoben semmit. Soha. Nalam a "bolcsesseg-hianyos es akaratos" cimu dobozba kerultel (falun ezt "buta es makacs" jelzoparossal mondanank, de az durvan hangzik).

Kit mentenek meg ? Akit eloszor elerek. Zuhanas kozben nincs ido elemezni, ott donteni kell AZONNAL. Azt a hosszu bekezdest foldet eresig nincs idod vegiggondolni (illetve nyitott ejtoernyovel talan, de akkor a tobbiek mar reg becsapodtak).

Plot twist: senkit. Magadat sem. Előképzettség és rutin nélkül ekkora stresszhelyzetben jó eséllyel megdöglesz te is, ejtőernyő ide vagy oda

Ha már szó szerint értelmezzük a példát. :)

Én jellemzően azért vitázom, mert nem tudom előre, hogy mi a jó álláspont és szeretnék tovább gondolkodni rajta. Amiket írtam, azok nekem jó érveknek tűntek ezért írtam őket. Nem a te meggyőzésedről, vagy nézeteid nevetségessé tételéről szólt. Nem a személyedről szólt.

Amúgy amit itt írsz azt el tudom fogadni, hogy neked ezek az értékeid. Ugyanakkor azt a részt, hogy azt gondolod, hogy ezek mindenki értékei, akkor is ha nem tudja, az kicsit nekem furcsa.

Számomra más alkotó élete azt hiszem nem öncél. Ez max a sajátomra vonatkozik, hogy nekem fontos lehet, hogy mit csinálok, de az nem, hogy pl te történeteket írsz vagy olvasol. A te tevékenységed nekem akkor érdekes, ha az valahogy kilép a világba és ott átrendez valamit, valami olyanná, ami nekem jobban tetszik. Szóval ennek megfelelően lehet többre értékelek valakit, aki mondjuk neten válaszolgat fórumokban, pl itt a hup-on mások problémáival kapcsolatban, mint aki otthon könyvet ír. De az igaz, hogy ez igaz nálam a játékkal szemben is.

Nekem azt hiszem az fontos, hogy jó legyen nekem és a többi érző lények a világban. Így aki ezért tesz, az nekem egyben érték és öröm. De ha gyufás skatulya várakat épít az nem lesz önmagában érték nekem, max ha tetszik, hogy ezzel elbíbelődik. Ha valaki játékokat vagy filmeket csinál az sem lesz nekem önérték, max ezen a gyufás skatulyavár építő szinten.

És abban, hogy mi jó az benne lehet, hogy olyan feel good emberek, akik arra figyelnek, hogy jó hangulat legyen és ne bántság egymást, ne rontsák el egymás kedvét, hanem emeljék. Ezt a klasszikus értelemben pl nem alkotás, de fontosabb nekem mint sok alkotás.

Az eredeti játékos felvetés szerintem pont azért érdekes, mert azt teszi kérdésessé, hogy milyen a jó élet. És én sem azt érzem, hogy a teljesen játékkal kitöltött, de azt sem érzem, hogy a játék készítéssel kitöltött élet sokkal jobb lenne. Valami más dolog számít itt szerintem.

A repülős példában nem tartanám többre a gyufásskatolyavár építőt. Ha praktikus szempontok vannak, hogy ki maradjon életben, mert olyan helyre esünk le, ahol valami szaktudás nélkül nem megy, akkor talán őt választanám, de ha ez nem kritikus, akkor meg választanék egy olyat, akivel lenne kedvem eltölteni az időt. Ez utóbbi nagyon fontos lenne amúgy is. Szerintem egy társadalom, ahol mondjuk mindenki nagyon hatékony, de rossz hangulat uralkodik, rosszabb, mint egy kicsit kevésbé hatékony, de jó a hangulat.

Én nem v itatom, hogy alkotás és alkotás közt lehetnek sőt minden bizonnyal vannak is komoly értékbeli különbségek! Az is nyilvánvaló, az az alkotás aminek köze van a való világhoz, értékesebb mint aminek nincs vagy kevesebb van.

Ettől még azonban igaznak érzem, hogy mindenfajta alkotás amit végez valaki, értékesebbé teszi őt annál az egyénnél aki egyáltalán nem alkot.

 Az azzal való játszás által nem születik semmi értelmes és maradandó a világba.

Játéktól függ. Egy logikai játék fejleszti a gondolkodóképességet stratégiát kell alkotni, hogy nyerj, de az akciójátékok jü részében is van, bár az nem az én világom.

 NÉZNI egy sportot abban mi a jó?!

Mostanában legtöbbet kerékpáros közvetítéseket nézek (nem véletlen, én is szeretek bringázni), többek közt azért, mert sok olyan szép tájat is látok közben, ahova élőben biztos, hogy nem jutnék el. Annyira nem vagyok fanatikus, hogy végignézzek egy komplett közvetítést, de a befutóknál a különféle taktikák érdekesek tudnak lenni.

Egy biztos: van annyira értelmes tevékenység, mint itt leszólni a játékokat meg a sprortközvetítőket nézőket.

> Ha 15 év alatt az életemből 3 évet el WoW-oztam az függőség?

 

70 eves korodban hogy fogod sajnalni azt a 3 evet, es adnal helyette 6-ot 70 es 80 kozott... :-\

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Nem hiszem, hogy sajnálni fogom. Biztos mást csináltam volna ha nincs WoW, de hogy mit azt már sosem fogom megtudni...
És ez még csak 3 év. Most majd jön az új kiegészítő,és kitudja még hány azután... Lehet még 6 év is benne lesz életemből. :)
Ha én is és a játék is megérjük, akkor 80 évesen is WoW-ozok majd.
(Pont a minap láttam Twitchen egy 78 éves nagymamát, aki WoW-ozik és streamel is!)

Egy ideje nem rugtam mar be, multkor elszamoltam a rekeszeket, es csak sikerult. De bazira sajnaltam a delutanomat, hogy gallyra ment es nem tudtam semmit se haladni.

Vannak napok amiknel este kifejezetten merges vagyok magamra, hogy rosszul osztottam be vagy nem haladtam. (pl ma is)

Ide nincs, hogy  WoW-ot beilleszteni.

Regen en is fuggo voltam. Aztan egyszer annyit jatszottam alvas nelkul, hogy amikor felebredtem, egy nap kompletten kiesett. (aszem csutortokon fekudtem le es szombat delutan ebredtem).

Azota nem jatszottam szgepes jatekkal.

Saying a programming language is good because it works on all platforms is like saying anal sex is good because it works on all genders....

Én sem egész nap játszok, csak minden nap pár órát.
BG, Arena, Insta, napi quest, vagy ép amilyen játékost lekötő event van.
Ez kb napi 4-5 óra, főleg estefele. Oké, ha egy új kiegészítő jön, akkor reggeltől estig megy a game, mert a cél a gyors levelcap ugye.. :)

De hát ugye sok év alatt ezt a pár órát összeszámolva, jó nagy számok jönnek ki, amik ijesztőek.

Egyszer volt olyan, még 15 éve, amikor 2 hónapon keresztül reggeltől estig WoW-oztam. Az mondjuk a rendszer "hibája" volt. Ugyanis a PvP-ben a legmagasabb rangot egyidőben csak egy ember birtokolhatta az adott szerveren. Ehhez viszont neki kellet a legjobb PvP-s teljesítményt biztosítania, hogy megkapja a rangot, ami csak hetente frissült. nem lehetett kihagyni egy BG-t sem, különben azon a héten nem fejlődtél jó ütemben és úgy még tovább tartott volna a rang elérése.
Szóval én erre anno rágyúrtam, és elértem a Grand Marshal rangot, megszerezve ezzel egy olyan setet, ami baromi jól néz ki és ma már nem is lehet megszerezni. Ez már csak a régi nagy PvP-sek kiváltsága :)
Erre mindenképp büszke vagyok, de még egyszer nem csinálnám végig. :)

Szerkesztve: 2020. 09. 20., v – 20:36

A probléma nagyon jól elő lett adva.

A konkrét megoldásokról sajnos már kevesebbet beszélt a toxikológus úr.

Például arról, hogy ha mindenáron el kell érnie a gyereket a szülőnek, mielőtt elrabolják, arra jó egy régi GSM telefon is, ami nem kerül tízezrekbe-százezrekbe, nem amortizálódik le 2 éven belül, nem teszi internetfüggővé a gyereket, a hosszabb akku-idő, a 2G lefedettség nagyobb kiterjedtsége miatt pedig sokkal megbízhatóbb elérhetőséget biztosít.

Nem kell vele villogni. Akkor kell használni, amikor szükség van rá.

Továbbá, ez egy szar kifogás, pláne ha arra gondolok, hogy egy cyberbullying vagy egy nyomógombos telefonon való poénkodás okoz-e nagyobb kárt a gyerekben, akkor egyértelmű, hogy az előbbi.

Emellett, a gyerek is nyugodtan felveheti a kesztyűt és megmagyarázhatja, hogy ő a régi telefonokat kedveli, amik akkor is működni fognak, mikor érettségizik, míg az osztálytársaké addigra szarrátörik vagy be se kapcsol. Önbizalom és magabiztos kommunikáció kérdése.

Láttál Te már mai gyereket? :)

Ahol párom tanít középsuliban, onnét olyan történeteket hallani, hogy az ész megáll:
Lányoknak kell a fiúkat elhívni szalagavató bálra, mert a fiúk nem merik őket :D
Az egyik csávó meg visszamondta a csaj meghívását, és most a tanároknak kell a csaj mellé pasit keríteni, mert Ő nem akar. Aztán amikor volt jelölt, lepattintotta, mert nem elég magas a csávó..

Nah most ilyen gyerekek szerinted magabiztosak és duzzadnak az önbizalomtól? 
Fülüket, farkukat behúzzák ha valamit tenni  kellene. És ezek ma-holnap érettségiznek... 

Én is emlékszem erre a korra. Többször elhívtam csajokat táncolni, néha a legagresszívabb visszautasítás volt a válasz.

 

Elég egyszerű a megoldás, aki gorombán lepattintott, azt ne kérd fel táncolni. Ha a haverodat pattintotta le ugyanígy, akkor se kérd fel.

Felkérni egy nőt táncolni és feleségül venni nem ugyanaz a két dolog, csak 10 percig kell elviselned maximum.

 

Gondolom a csaj el volt telve magától, mindenféle béna csávóval nem táncolt, utána a tanárbácsinak kellett lejmolni, hogy legyen partnere.

 

Ebben semmi gond nincs, mehet a feministákhoz tüntetni, hogy márpedig a férfiaknak ki kell nyalni a talpát, akkor is ha tetszőleges parasztul viselkedik velük.

A normális nőknek volt partnere, akkor is ha nem voltak szépek.

A bálra nálunk is a lányok kérik fel a fiúkat - ez ugye (lehet, Csab félreérti) ez nem egy ötperces táncikálás, hanem hosszú hónapokat igénylő tánctanulás, amit aztán "közönség" előtt bemutatnak. Azaz jó, ha "normális" a partner, mert hosszú ideig kell elviselni.

Nálunk nem a fiúk tutyi-mutyisága az ok, hanem az, hogy több a lány, mint a fiú. Először a végzős fiúk kerülnek sorra, és amelyik lánynak "nem maradt", az "válogat" az alsóbbévesek közül.

> Az egyik csávó meg visszamondta a csaj meghívását

 

A visszautasítás és a visszamondás szerintem mást jelent. Legalábbis nekem az jött le, hogy eljárt vele próbákra, utána azt mondta, hogy kösz, ezt inkább nem.

 

Nagyfokú gorombaság egy partnerrel szemben, lehet, hogy a fickó simán csak tapló volt, de az is lehet, hogy jogos volt, mert folyamatosan csesztették, ha rosszul lépett.

Miután a túl alacsony fiút elzavarta, egy maximalista csaj képe ugrott be nekem, aki nem áldozat, hanem ...

 

Kinek milyen régi sztorik jutnak eszébe, mindenképpen több olvasata van a történetnek.

Felkérni egy nőt táncolni és feleségül venni nem ugyanaz a két dolog, csak 10 percig kell elviselned maximum.

Erre gondoltam csak, hogy lehet, nem egyről beszéltek/ünk. Azaz a szalagavató bálas dolog nem 10 perc elviselésről szól (legalábbis nálunk, meg jópár helyen, amit ismerek).

A konkrét sztorit, hogy kit miért mondott vagy utasított vissza, nem ismerem. Az "alacsonyabb fiú" visszautasítása érthető/védhető, ettől még nem feltétlen maximalista - hidd el, ez ilyen szituációban nagyon fontos szempont, hogy a fiú magasabb legyen. Nyilván senki se tenne rájuk a bálon megjegyzést, de csak szokatlan, ha a lány lényegesen magasabb a partnerénél (lényegesen: nyilván a leányzó magassarkúban lenne, ami még jópár centivel megdobja a különbséget - a fiú meg gondolom, nem magassarkút húzna). Szóval nem akarok én minimális ismerettel bárkit is elítélni (vagy megítélni), kivéve talán azt a srácot, aki visszamondta, és a csajt pácban hagyta.

Régi GSM telefon nem jó, nem megbízható, nincs már hozzá akku, alkatrész, mit tudom én. Butatelefon játszana, újabb kiadás, de olyat meg a szülő nem vesz, mert ugyanannyiba kerülnek azok, mint az okostelefonok. Meg az okostelefonoknak meglenne az az előnye, hogy táblagép helyett használható órán, volt most nemrég itt is egy topik a HUP-on, hogy valamelyik iskolában a tanár táblagépet vetet a szülőkkel a gyereknek. Tehát a probléma megoldása továbbra sem az, hogy őskori technológiát kényszerítsünk bárkire.

A computer is like air conditioning – it becomes useless when you open Windows.” (Linus Torvalds)

Régi GSM telefon nem jó

De igen, jó.

nem megbízható

De igen, megbízható. 2G hálózaton sokkal megbízhatóbb, mint némelyik okostelefon.

nincs már hozzá akku

De igen, van. Például az én telefonomba BL-5C is van. Nagyjából a 2000 előtti telefonokat érinti ez a probléma, de azok közül se mindet. Például az 1998-as Nokia 5110-be is lehet még akkumulátort kapni.

Butatelefon játszana, újabb kiadás

Az újabb kiadások silányabbak és hamarabb tönkremennek. Abban egyetértünk, hogy több pénzért nem éri meg kínai szar elektronikai hulladékot venni. Ellenben, a régebbi telefonokat még Európában gyártották, európai gyártástechnológiával, munkaerővel és minőségellenőrzéssel. Biztos véletlen, hogy sokkal tovább tartanak.

Tehát a probléma megoldása továbbra sem az, hogy őskori technológiát kényszerítsünk bárkire.

Senki nem kényszerített semmit. Vagy már az is kényszerítés, ha apuci pici fia/lánya nem kap automatikusan okostelefont, csak azért, mert megszületett és betöltötte a 10. életévét?

Nyomod a klasszikus, fogalmatlan FUD-ot a kényelmes londoni sznob karosszékedből úgy, hogy már el is felejtetted, mikor használtál utoljára butatelefont. Mindeközben, én teljesen jól elvagyok a 10 éves Nokia C2-01-emmel, amihez egyszer kellett új akksit venni 2000 Ft-ért.

Elgondolkodtató. Hisz gyakorlatilag gépen és a telefonon élek. Viszont ha úgy van, akkor probléma nélkül hagyom otthon napokra az egész pakkot és megyek a hegyekbe csak GPS-szel, ami nagyrészt be sincs kapcsolva.

openSUSE Leap 15