Itt a KDE közösség nagy bejelentése: AMD Ryzen processzoros Slimbook KDE Plasma-val

Valószínüleg sose akartál papírról másolni, vagy a vonaton utazva-gépelve a tájat nézni, vagy egyszerűen csak becsukni és pihentetni a szemed, miközben egy kommentet gépelsz a HUP-ra... dehát kinek a pap, kinek a papné...

Ha nézed a billentyűket, akkor a 10 ujjazásnak nincs sok értelme. Pont arra lenne kitalálva, hogy minden ujj a neki dedikált billentyűket nyomja (és csak azt, ne random alapon, hogy azonos billentyűt egyszer egyik, másszor másik ujjal nyomd), és ne kelljen lenézni, hanem az ujjak maguktól találjanak a billentyűkre, amolyan izommemória képpen. Mert a lenézés fáraszt gépelés közben, hogy a figyelmed cikázik a billentyűk és a monitor között, hogy szinkronban tartsd, hogy mit nyomtál, és mi jelent meg ahhoz képest a képernyőn, ez pedig hosszú gépelések alkalmával lefárasztja az ember figyelmét, belefáradsz idegileg, és lehet ezt nem érzed, mert hozzászoktál, de akkor látnád meg mennyivel könnyebb a másik módszer, ha tényleg megtanulnál gépírni. Gépíráskor viszont nem nézel le, nézheted végig a monitort, vagy még azt se kell, mert csukott szemmel is írhatsz (pl. szempihentető gyakorlat), vagy a papírról másolandó anyagot nézheted végig, amit gépelsz be. Sokan tévesen hiszik, hogy a gépírásnak a sebesség a lényege. Közben meg az energiaspórolás, pl. egy 8-10 órás munkaidőt végiggépelve érezni igazán a két módszer közötti különbséget.

Plusz a gépírásnak a másik előnye, hogy a billentyűzetet is kíméli. Mivel csak tapintod a billentyűket, és nem kopácsolsz rajta, mint az 1-2 ujjal pötyögő harkályok. Mióta gépírni megtanultam a billentyűzeteim örökké tartanak, korábban 3-5 évente szétpüföltem egyet.

Ékezetek: én se írok mindig magyar szöveget. De nem probléma, mert pl. angolul is nagyon csodálatosan lehet írni magyar kiosztáson (itt most logikai/szoftveres kiosztásról van szó, nem a fizikai ISO vs. ANSI layoutról, 101 meg 104 meg 122 gombról, meg nem arról, hogy mi van a billentyűkre nyomtatva), max. ékezeteket nem használsz, végül is csak néhány írásjel, meg a felcserélt Z/Y tér el a két kiosztás között. Egyedül a nagyobb kódolás az, ami szerintem nem olyan jó magyar kiosztásról, mert a speciális szintaktikai jeleket nehezebb elérni, AltGr-kombókat kell nyomni, pl. ; [ ] $ * \ | és and-jel, kacsacsőrök.

Energia befektetése: ez az egyik legmegtévesztőbb, fejlődésellenes racionalizáció, amit a legtöbb ember elhibázik. Ilyenkor próbálják a lustaságot logikus alapokra fektetni. Közben meg az van, hogy sokszor a fejlődés és hatékonyság kulcsa olyan módszerekben van, amik elsőre kontraproduktívnak tűnnek. Ilyen pl. a vi/vim is, az is sok embernek idegen, meg utálják, meg nem értik miről szól, meg nem hajlandóak megtanulni, közben meg egy nagyon jó dolog, csak nem hajlandóak az energiát belefektetni, mert megindokolják, hogy nekik jó a Visual Studio meg Atom, meg whatever, meg különben is minek, mert az ősember is megvolt nélküle. Ugyanez van Linuxszal is, sok Windows user megindokolja, hogy neki a Windows is elég, meg csak az jó, minek fektessen a Linuxba, meg gépelgessen terminálba, meg a tököm tudja mi, azzal szenvedjen az, akinek hét anyja van, meg megrekedt a 70-80-as években. Közben meg simán megérné, csak sokan nem hajlandók megtanulni, ezért 1-2% a részesedése, ahogy a gépírásnak is. Ennyi. Olyan ez, mint a biciklizés. Az is kontraproduktívnak tűnik, mert aki nem tanulta még meg, nem tudja az egyensúlyát tartani, az 1-2 keréken eldől oldalra, meg pofára esik vele.

A lényeg lényege: nem azzal van a baj, hogy nem tanulod meg, mert az rajta áll, hogy az időd, energiád mibe fekteted. Hanem hogy ne nyilatkoztass ki, hogy á, nem éri meg, mert te különben is milyen jól elvagy nélküle, ennek nincs relevanciája a témára nézve, nem kell racionalizálni. Mondom, megéri megtanulni, mert nagyon sok előnye van, és egy életen át kamatozó tudás, amit nem kell minden 2-3 évben újratanulni, mert a kiosztás már lényegében ~30 éve nem változott, és még legalább 40 évig nem fog, max. érintőképernyőkön, ahol az egész kérdés nem releváns amúgy sem.