[HK][Furor] Ki a Furor programnyelv célközönsége, kinek ajánlható?

Dolgozom épp egy programnyelven, a neve Furor, és már be is mutattam bizonyos elemeit itt:

https://hup.hu/node/168473

Volt aki azt írta rá, a kinézete gusztustalan... Gusztustalan?! Ő?! Az én Drágaszágom?! Ne máááá....!

De hát ahogy a latinok mondják, "de gustibus non est disputandum", azaz ízlésekről nincs értelme vitatkozni. Oké, annak viszont valóban van értelme ha valaki megkérdezi, kinek való szerintem ez a programnyelv! Íme:

(Vigyázat, hosszú lesz!)

Kinek ajánlható e programnyelv, ki a célközönsége?

Az alábbiakat elolvasva könnyen eldöntheted, neked való-e.

E programnyelvet azoknak ajánlom, akik hasonlóan gondolkodnak számítástechnikai kérdésekben mint én. Nyilván nem mindenben velem megegyezően, de HASONLÓAN a legtöbb dologban. Azaz, TE AKI E SOROKAT OLVASOD, annál inkább a „te” programnyelvednek érzed majd ezt, minél több illik rád és minél nagyobb mértékben az alábbi állításokból - vagy ha ezek nem illenek is még rád netán, de rokonszenvesnek tartod e mentalitást, és SZERETNÉL magad is ilyenné válni, erre törekszel!

Azaz:

—Kész vagy önmódosító programot írni azért, hogy megspórolj 2 nanoszekundumot egy olyan rutinban, amely az idejének a 999 ezrelékét úgyis azzal tölti hogy a Felhasználótól konzolinputot vár, azaz tudván tudod magad is hogy itt nemhogy nanoszekundumoknak, de 2-3 másodpercnek sincs semmi jelentősége.

—Kész vagy egy szép, áttekinthető switch szerkezetet ami mindössze 6 case-ágat tartalmaz, lecserélni egy függvényekre mutató pointereket tartalmazó tömbre, mert úgy gyorsabb lesz a kód, még ha áttekinthetetlenebb is. És ki is méred benchmarkokkal hogy ezen újabb megoldás 8.6%-kal gyorsabb, és erre rém büszke vagy - annak ellenére, hogy a programod a korábbi változatban is teljesen elfogadható sebességgel futott még egy '486-os gépen is.

—Nem félsz a goto utasítás használatától. A számított (aritmetikai) ugróutasításoktól se. Sőt, olyan elvetemült vagy, hogy amikor leendő saját programnyelveden gondolkozol, azon töröd a fejedet, miként tudnál beletervezni számított (azaz aritmetikai) szubrutinhívásokat!

—Utánanéztél már, miként lehet stringben tárolt gépi kódot végrehajtatni a géppel. Tisztában vagy ennek veszélyeivel, biztonsági kockázataival, lehet hogy még soha nem is használtad e feature-ot, de utánanéztél, miként lehet ezt megoldani, csak mert te ezt is TUDNI AKAROD!

—Véleményed szerint egyetlenegy igazán használható összetett (komplex) adatszerkezet létezik csak, a tömb (array), minden más ennek speciális esete, csicsázása és változtatása csupán, azaz parasztvakítás.

—Szemrebbenés nélkül hajlandó vagy nemcsak adatokat de pointereket is explicit castolásnak alávetni, és objektumok mezőit közvetlenül manipulálni, ha ezáltal gyorsabb lesz a kód. Bízol önmagadban hogy te képes vagy kellő körültekintéssel élni ezen lehetőségekkel. Mindenki mást azonban habozás nélkül lebeszélsz erről, és horrorisztikus sztorikat anekdotázol, hogy ez milyen veszélyes. Mély meggyőződésed ugyanis hogy valóban veszélyes - a kezdő, „pelenkás” programozók számára...

—Nem szereted a systemd és pulseaudio programokat, szerinted ez mind bloatware. A GRUB2 programot se: szerinted idiotizmus csak azért betölteni az operatív tárba egy fél operációs rendszert, hogy aztán az betöltse az igazi operációs rendszert... Az „X Window System” grafikus alrendszerről is olyan véleményed van, amit nem szabad leírni, mert még a monitor is elpirulna ha olvasná, azaz a véleményed nemcsak nyomdafestéket, de pixeleket sem tűrő...

—Nem igazán vagy oda az élsimított betűkért. Egyáltalán, te nem szereted a vektorgrafikus fontkészleteket se, jobban kedveled a fix szélességű, „konzolos” betűtípusokat.

—Addig kutattál a szakirodalomban amíg végre sikerült megcsinálnod, hogy a gép indulásakor a NumLock billentyű rögtön „on” állásba kerüljön automatikusan, mert milyen snassz hogy neked azt minden induláskor külön le kellett eddig nyomnod! Teljesen logikusnak érzed hogy e feladat megoldásába beleöltél 3 napot, ami bőven a sokszorosa annak az időnek, amit egész hátralevő életed során a NumLock nyomogatásával töltöttél volna.

—Az a véleményed, hogy a disztrók közt az LFS az „istencsászár”. Elfogadhatónak tartod hogy sürgős esetben valaki nem ezt használja hanem valami más forrásalapú disztrót, például Gentoot, Sabayont, GoboLinuxot... de azért az ilyen fazonokra mégis gyanakodva nézel, mert ha nem LFS-t használ valaki, azt már alaposan meg kell indokolni. A többi disztró ami nem forrásalapú, az a számodra végképp a „futottak még” kategória csak, ami csak arra jó hogy az általános iskola alsó tagozatának nebulói kedvet kapjanak a számítástechnikához.

—Fordítottál már saját kernelt a Linux disztribúciódhoz egyéni beállításokkal.

—Írtál már saját programnyelvet, vagy ha nem, ez legalábbis régi gyerekkori vágyad. Ha mégsem a programnyelvírás a vágyad, akkor az csak amiatt van így, mert eleve egy egész operációs rendszert szeretnél összebarkácsolni magadnak.

—Bónuszpont, ha a saját operációs rendszeredet a saját magad által megalkotott programnyelven szeretnéd megírni...

—Szerinted már önmagában az is bőségesen elegendő indok arra hogy belevágj egy saját programnyelv írásába, hogy az összes létező programnyelvnek van egy hatalmas és szembeszökő hiányossága: nevezetesen, az, hogy EGYIKET SE TE MAGAD ÍRTAD!

—Meggyőződésed hogy muszáj programnyelvet írnod amiatt is, mert ha úgy halsz meg hogy nem teljesíted ezen életfeladatodat, azzal olyan szégyent hozol dicső őseidre, hogy büntetésből nemcsak a Mennybe nem engednek be, de még a Pokolba se fogadnak be, és a többi lélek számára elrettentő példát statuálva visszadeportálnak téged az ÉLETBE! Iszonyatos sors, borzalmas még belegondolni is! Nyilvánvaló számodra hogy ekkora óriási kockázatot józan, értelmes ember, aki ép eszénél van, egyszerűen nem vállalhat fel!

—Kedvenc text editorod a VIM, de ez is csak jobb híján, mert eleve tudod hogy ez csak addig lesz így nálad amíg írsz egy sajátot.

—A bonyolult regexp kifejezéseknek már a látványa is esztétikai élvezetet okoz neked.

—Mostanában azonban már kevésbé okoznak neked gyönyörteljes érzést a regexp kifejezések mint korábban, mert rájöttél hogy a regexp szabályait NEM TE találtad ki, és a regexp kiértékelő függvényt is amit használsz, NEM TE írtad meg! Iszonyatos! Hogy is élhetnél tovább akkora szégyennel hogy nincs saját regexp kiértékelő algoritmusod, hiszen ez a barbár nyomor...! Emiatt régóta tervezed már hogy írsz egy saját effélét magadnak, vagy legalábbis valami olyasmit ami hasonló dolgokra képes.

—Ellenérzéssel viseltetsz a grafikus programok iránt úgy általában. Elfogadod hogy kell grafikus felület, de szerinted csak azok a programok szabad hogy grafikusak legyenek, amiknél végképp létszükséglet hogy pixelmanipulációt tudjanak végezni - azaz ilyen mondjuk egy képnézegető, egy WYSIWYG word processzor vagy kiadványszerkesztő program, egy képszerkesztő vagy videovágó... De olyasféle feladatokra mint mondjuk a zenehallgatás, csetelés, levelezés, fájlkezelés, te el se tudod képzelni hogy grafikus programot használj.

—Nem szereted a Youtube videókat a böngésződben nézni online. Inkább csak pár percet nézel meg belőlük ott, aztán ha rájöttél hogy a videó érdekes, letöltöd, és offline nézed meg, a saját kedvenc videoplayer programoddal.

—Nem okoz gondot neked az, hogy egy videoklipről lenyesd az audiosávot, ha téged csak a zene érdekel és a kép nem. Nehogy már emiatt tízszer akkora fájlt őrizgess, a felesleges videoinformációk tárolása miatt...

—Az a sziklaszilárd meggyőződésed, hogy egy ablakkezelő az ablakokat kezelje és kész, azaz mást semmit, mert semmi más nem az ő dolga. Ne legyen benne holmi „beállító központ”, mert a beállításokat te a megfelelő config fájlok sajátkezű átirkálásával szereted végezni.

—Szerinted egy ablakkezelőnél teljesen felesleges a háttérképek kezelésének lehetősége, mert azokat úgysem látod ha megvan nyitva egy program ablakja a munkaterületen. Ha meg üres munkaasztalra váltasz, akkor ott jobb szeretsz valami fontos rendszerállományt kilistáztatva látni a roottail-lal - vagy ha nem azzal akkor valami olyan progival amit te írtál e célra...

—Közepes súlyosságú agyérgörcs kínoz téged már annak a gondolatára is, hogy olyan ablakkezelőt kéne használnod amiben IKONOK is vannak! Szerinted az „ikon” egy vallási fogalom, görögkatolikus szentképeket jelöl, és semmi keresnivalója egy „Igaz Kocka” desktopján. Vallást ugyanis ne keverjünk bele a számítástechnikába, kivéve a következő egyetlen lehetőséget:

JÉZUS MEGVÁLTOZTATTA AZ ÉLETEDET! ELMENTSEM? IGEN - NEM

—Míg más r=0 userek állandóan a nekik legjobban megfelelő disztrót meg böngészőt keresgélik, addig te évek óta azon görcsölsz hogy újabb meg újabb terminálemulátorokat próbálsz ki, mert valahogy egyik se az „igazi” a számodra. Mostanára megszületett benned már a szándék arra, hogy ha nem is most de a távlati jövőben esetleg írsz egyet magadnak ami végre mindenben olyan lesz amilyent szeretnél...

—Az előző bekezdésben amiatt szerepel a „jövő” szó előtt a „távlati” jelző, mert MOST semmi esetre se kezdhetsz még bele terminálemulátor írásába. Előbb ugyanis össze kell végre dobnod egy saját shellt... szerinted ugyanis az összes ami eddig elkészült, az mind: funkcióhiányos, bloatware, túl sok a függősége... meg akad még egy rakás más idiótasága is.

—Egy új disztró telepítésénél azonnal ezen programok feltelepítésével kezdesz, mert ezek neked mind „musthave” cuccok amik nélkül szerinted élni se lehet:

1. Urxvt (vagy más UTF-8 támogatással rendelkező terminálemulátor)

2. MC

3. VIM

4. XBindKeys

5. XChainKeys

6. XDoTool

—Szerinted nem tisztességes ember az aki KDM-et, GDM-et vagy más grafikus „display manager”-t használ, mert szentségtörés nem úgy indítani a számítógépet hogy a parancssor álljon fel csak, s onnan a startx parancssal ILLIK belépni a grafikus felületbe, már ha akarjuk a grafikus felületet indítani egyáltalán (ami nem is olyan biztos...). Aki mégse így cselekszik, attól óvod a kiskorú gyermekeidet, mert aki efféle perverzióra képes, arról már bármi más disznóságot és lelki defektust is habozás nélkül el tudsz képzelni.

—Szerinted a legjobb programnyelv a C, minden egyéb csak afféle „úri huncutság” és parasztvakítás. Ha hamar össze akarsz csapni valamit akkor C++-ban programozol, de tulajdonképpen akkor is C programot írsz, legfeljebb felhasználsz néhány apróságot a C++ lehetőségeiből. De ilyesmit is csak akkor művelsz ha 40 fok feletti a lázad és még jól be is piáltál aznap este, ráadásul már 3 napja nem aludtál, s ezért magad is tudod hogy perpillanat képtelen vagy komolyabb szellemi erőfeszítésre.

—Szerinted egy programnyelvben a hexadecimális konstansok prefixumának sokkal jobb a $ jel mint a 0x, mert az utóbbi 2 karakter s ezért lassabb a feldolgozása, s beütni is lassabb azokat. Sőt, emiatt még a billentyűzet is jobban kopik, és növekszik a Világmindenség entrópiája... Az hogy ez a C nyelvben mégis így van, tulajdonképpen a C nyelv egy rém bosszantó hibája, ami miatt te már sokat mérgelődtél.

—Álmodtál már arról, milyen szép is volna a Világ, ha végre megjönne az Emberiség esze, s áttérne a tizesről a tizenhatos számrendszerre... Mennyi rengeteg számítási kapacitás szabadulna fel, ha nem kéne a gépeknek kiíráskor állandóan számrendszer-konverziókat végezniük! Tudod hogy ez sose fog bekövetkezni, de mégis ábrándozol néha róla, mert oly szép is lenne...!

—Régen minden vágyad az volt hogy megtanuld, hogyan kell démont írni, mert az olyan geek dolog ha tudsz démont írni te is. Aztán hogy végre már megtanultad ezt, rájöttél hogy amire neked kell az a program, annak felesleges „démonizálni”, elég ha a háttérben futtatva indítod, s így újraírtad az egészet, mert démonizálás nélkül rövidebb lett 16 K-val (az eredeti méretének kábé fele), s ennek te iszonyatosan örülsz, mert milyen jó is hogy spóroltál 16 K-t, ugyanis a gépedben csak 16 GIGAbájt RAM van, vagyis ez a 16 K spórolás a teljes memóriádnak eléri az 1 milliomod részét is! Igaz hogy nemigen fordul elő hogy bármikor is kihasználd e 16 giga RAM több mint 30%-át, de te akkor is örülsz ennek az 1 milliomod résznyi memóriaspórolásnak.

—Nincs semmiféle fájlkezelő program telepítve a gépedre az MC kivételével, de úgy érzed hogy lassan az is felesleges a számodra, mert már mindent inkább a saját szkriptjeiddel oldasz meg.

—Szerinted a legszebb sztriptíz az, amikor az imádott hölgy végre leveszi előtted a... a laptopjának a burkolatát, s így végre megcsodálhatod annak a csúcskategóriás gépnek az áramköreit a maguk meztelen valójában...

—Általában ha valahol véletlenül megüti a füledet a „sztriptíz” szó, rögtön erre a kifejezésre asszociálsz a hallatán: "Stripping executables..."

—Ha belenézel egy forráskódba és annak elejetájékán olyasmit látsz, hogy

#pragma inline

akkor felcsillan a szemed mert már előre élvezed hogy itt nemsokára valami élvezetes szellemi kalandban lesz részed.

—Hasonlóképp érzel ha nem is ilyen mértékben, ha a programkódban előfordul a

volatile

direktíva.

—Ha egy programot írsz, beállítasz a fordítónak minden lehetséges figyelmeztetési szintet, majd addig ügyeskedel a kóddal, hogy ennek ellenére ne írjon ki neked EGYETLEN „warning” üzenetet se. Az a véleményed hogy amely programozó megtűri a programjának fordítása során a warningokat, azt ki kéne végezni valami nagyon kegyetlen és látványos kínhalállal, amit főműsoridőben mutatnának be a TV-ben elrettentési célzattal. Esetleg, ha semmi más warningja nem volt csak olyasmi ami a „pedantic” csoportba esik, akkor nem muszáj kivégezni, hanem elég annyi is hogy pellengérre állítják, vagy kalodába zárva pár órára kiteszik egy zsúfolt tér közepére, hogy mindenki mély megvetésének tárgya legyen.

—Volt már példa rá, hogy levelezés vagy böngészés közben a „castle” szót „casting”-nak olvastad...

—Ha rajtad múlna, megtiltanád, hogy kiskorúaknak Pascal vagy Python nyelvet oktassanak, mert szerinted ezek elkényelmesítik őket, lustává nevelik őket, és később már berzenkednek majd attól, hogy megtanulják és használják az egyetlen (úgy-amennyire...!) normális programozási nyelvet, a C nyelvet.

—Ha leereszkedel addig hogy C++-ban programozz, akkor nem szivatod magadat olyasmivel hogy „adatrejtés” és a „friend” használata, hanem nálad minden „public”, azzal a felkiáltással, hogy „majd vigyázok”! Te ugyanis C++-t használva is C-ben programozol, csak felhasználsz abból néhány extra lehetőséget.

—Az állományok listázásakor a jogosultságokat te oktális formában szereted látni, mert véleményed szerint az „rwxrwxrwx” stílus észtvesztően helypazarló, szófosó, nem elég tömör, emiatt nem esztétikus, és ezen okok miatt a legkifejezettebben csak a „hátulgombolós”, a „pelenkás” usereknek való.

—Gyűlölöd a Windowst, de elsősorban nem amiatt mert pénzbe kerül (neked különben se kerül pénzedbe mert nem használod azt az operációs rendszert...), nem is amiatt mert bugos, hanem mert zárt a foráskódja, s emiatt nem tudod módosítani (sőt, ez tilos is!), és nem tudod tanulmányozni, s a saját ízlésedre formálni.

—Ha valaki megkér rá hogy telepíts neki Windowst, nem vállalod, mert úgy érzed, ezen aktus által beszennyeződnél rituális értelemben, ez valami olyasféle utálatos tisztátalanság, mint amilyennek egy hindu maharáni azt tartaná ha WC-pucolásra biztatnák, vagy egy zsidó rabbi ha nem kóser ételt kéne ennie. Ha valamely barátod, ismerősöd kér meg Windows telepítésére, akit nem rázhatsz le egy egyszerű „nem”-mel, akkor inkább azt hazudod hogy nem is TUDOD feltenni a Windowst, mert nem is értesz hozzá. Lelkiismeretedet e hazugság miatt azzal mentegeted, hogy talán nem is hazudtál, elvégre lehet hogy tényleg nem értesz hozzá: a legutolsó Windows amit használtál, a Windows 3.11 volt, legfeljebb a Windows 98, s a mai Windowsok már nagyon mások. Ezeket azonban te tényleg csak messziről láttad, úgy is csak pár percre (másodpercre...), ugyanis sürgősen menekültél az ilyen helyekről, mert már a látványukra is a rosszullét környékezett téged.

—Általában véve idegenkedel MINDEN zárt forráskódú programtól, utálod őket, kerülöd őket, ezeknek már a létét is undorítónak és gonosz dolognak tartod, afféle dögletes memetikai kipárolgásnak, amik elterjedése ellen tulajdonképpen harcolni kell.

—Linux vagy BSD operációs rendszert használsz otthon, meg mindenhol ahol módodban van megválasztani a használt operációs rendszert. Esetleg ha mégse ezeket használod akkor valami más ritkább fajtát, de az is nyílt forrású kell legyen.

—Nem szereted az Android rendszert, mert tele van korlátozásokkal és zárt forrású szutykokkal, hiába „nyílt” a rendszermag. Az a véleményed, hogy az Android a Google Windowsa, nem sokkal jobb az igazi Windowsnál.

—Egyszerűen nem vagy képes elviselni a billentyűzeteken a Windows billentyű logóját, annyira nem, hogy új billentyűzethez ha hozzájutsz, első dolgod valamiképp eltüntetni azt onnan: ráragasztasz valami pingvines matricát még ha drága is e matrica, vagy lefested valamiféle átlátszatlan festékkel, netán legrosszabb esetben fekete szigetelőszalagot ragasztasz rá... Mindegy, de valamiképp eltünteted onnan, mert szégyennek éreznéd ha valaki megpillantja azt a billentyűzeteden, hiszen ez olyasmi volna mintha te a Windowst reklámoznád! Márpedig te nem vagy a Micro$oft cég biológiai reklámtáblája, pláne nem úgy, hogy az a gigacég nem is fizet neked ezért semmit...

—Új számítógép vásárlásakor épp emiatt az azon levő Windows matricát is azonnal lekaparod róla, ez az első dolgod. Legfeljebb a második, mert lehet hogy előbb a gépre előinstallált Windowst törlöd le.

—Ha két program közül választhatsz egy feladatra, akkor is a nyílt forrásút választod, ha az kevésbé funkciógazdag, nehézkesebben kezelhető, sőt még bugosabb is mint a zárt forráskódú.

—Támogattál már önként pénzzel valamely olyan, nyílt forráskódú projectet, ami amúgy ingyenes volt.

—Szerinted a parancssor (commandline) igenis a Világ legfelhasználóbarátabb interfésze.

—Nem szereted az érintőképernyőket, s az azokon megjelenő „virtuális” billentyűzeteket se, szerinted ezek teljesen alkalmatlanok bármi komoly munkára.

—Nem szereted az öltönyt, a nyakkendőt, a vasalt nadrágot, a lakkcipőt, általában véve ívben leszarod az öltözködésedet. Másét is. Szerinted a hozzád hasonló észlény fazonoknak az idejüket a program kinézetére és nem önmaguk kinézetére kell fordítani. Sőt, a programnak se annyira a kinézetére, inkább a minőségére. Ha valaki megszól téged a külsőd miatt, valami ilyesmit válaszolsz (ha egyáltalán válaszra érdemesíted a kritizálót): „Szép lehet akárki. Én nem vagyok szép, de nem is vagyok akárki”.

—Az hogy leszarod a magad és mások öltözködését, nem jelenti azt hogy szándékosan igyekszel koszos lenni, rongyos, vagy félelemkeltően kinéző! Sőt, inkább mély megvetést érzel azok iránt akik „egyéniségüket” úgy próbálják kifejezni hogy tüskebökivé ragasztott ibolyaszínű irokézfrizurát viselnek, szegekkel kivert bőrdzsekikben járnak, és ocsmány tetoválások csúfítják el bőrfelületük jelentős hányadát. Az a véleményed ezekről, hogy nagy eséllyel üresfejű IQ-negatív idióták, akik képtelenek valami kicsit is komoly dolognak a MEGALKOTÁSÁRA, s így alkotás azaz TEREMTÉS helyett így próbálják kiélni feltűnési viszketegségüket. Igyekszel távol tartani magadat az ilyen fazonoktól, mert úgy véled nincsenek egy szellemi színvonalon veled.

—Ha egy csinos leány titokzatos tekintetet vágva kacéran a füledbe súgja a titkot, hogy neki ma estére semmi programja nincs, akkor te, a hős lovag habozás nélkül biztosítod őt róla hogy cseppet se aggódjon, mert amilyen zseniális programozó te vagy, biztos hogy perceken belül összedobsz a számára egy csodálatos programot, amivel aztán a leány elütheti az este unalmas óráit. Még szép hogy megírod neki azt a programot, hiszen te annyira szereted őt!

—Általában véve te tényleg hajlamos vagy valóban azért felhívni a szobádba a lányokat, hogy a programjaidat mutogasd nekik...

—Ismered a BRAINFUCK programnyelvet, és írtál is már saját BRAINFUCK interpretert.

—Csináltál már saját Linux disztribúciót. (az mindegy hogy használja-e más rajtad kívül).

—Nincs TV a lakásodban, vagy van, de nem működőképes mert amikor elromlott, rájöttél nem éri meg pénzt adni egy újra vagy megjavíttatni, miután úgyse nézed, s emiatt miután kidobtad a rossz tévét, nem vettél újabbat. Vagy nem dobtad ki, de csak arra használod hogy cserepes virágot állíts a tetejére... Netán van TV a lakásodban, használod is, de csak külső monitornak, és nem a TV műsorok nézésére. Vagy ha van is TV, működik is, nem is monitornak van használva, de akkor se a TE szobádban van, hanem száműzted a nejed szobájába vagy a konyhába, hogy ott bámulja az asszony, mert téged nem érdekel, neked nincs időd efféle gagyi hülyeségekre amit azon mutogatnak, túl értékes az idő ahhoz, hogy effélére fecséreld. Jelszavad: "You'll never live this day again. So make it count!"

—Nem bánod ha azt mondják rólad hogy nerd és/vagy geek fazon vagy, sőt, e jelzőkre egyenesen büszke vagy.

—Nem valami „hivatalos”, „nemzeti”, „default” billentyűzetkiosztást használsz, hanem SAJÁTOT, amit te definiáltál, hogy meglegyen benne minden neked szükséges karakter, és épp ott, azon billentyűhöz rendelve, ahol te azokat óhajtod.

—Valami végletekig minimalista ablakkezelőt használsz, például DWM, SithWM, NoWM... De gondolkodol azon, hogy talán írsz majd valamikor egy sajátot is. Nem tartod legalábbis lehetetlennek, hogy belevágj majd valamikor egy efféle kalandba.

—Egyetértesz azzal az állítással, hogy „A programozás nem tudomány, hanem művészet, méghozzá a művészetek legnemesebbike!”, vagy ha nem is értesz ezzel egyet teljesen, de úgy véled, hogy azért ebben a mondásban temérdek igazság rejlik.

 

Ha úgy véled, a fentieket csak gúnyból, viccelődésből írtam, szándékosan túlozva, akkor elárulom neked a rémisztő hit-titkot: igen, eredetileg úgy kezdtem neki e lista összeállításának, hogy szándékomban volt minél erősebb túlzásokat írni belé! Amint azonban előrehaladtam benne, rájöttem, hogy lehetetlen célt tűztem ki magam elé: mert bár tisztában vagyok vele hogy némely fenti megállapítás egyesek szemében mennyire humoros, elárulom hogy ami az ÉN világnézetemet illeti, alig-alig lehet csak benne akár pici kis túlzást fellelni, mert ez mind jellemző rám! Hogy csak egy dolgot említsek: én például halálkomolyan szeretném, ha az Emberiség átállna a tizenhatos számrendszerre... Sőt: arra is volt már példa életemben, hogy sikerült felcsalni egy csinos lányt a szobámba. De mert sokat olvastam róla, a nők nem szeretik ha azonnal a „lényegre” térnek és lerohanják őket, nekik idő kell ahhoz hogy „hangulatba kerüljenek”, gondoltam, a bizalmas viszony kialakítása (fokozása) érdekében, hogy némi „szellemi kapcsolat” is kialakuljon köztünk, jöjjön előbb egy kis intellektuális beszélgetés is... magától értetődően a programjaimról. Nos, a végén semmi se lett belőle. Sajnos nemcsak a beszélgetésből nem lett semmi...

Mielőtt valaki a fejemhez vágná, a fenti listában rengeteg olyasmi van aminek távoli köze sincs egy programnyelv milyenségéhez, elárulom, ezt tudom magam is! Mégis, megemlítettem ezeket, mert itt nem kizárólag a programnyelvről van szó. Ezen fenti pontok tulajdonképpen egy bizonyosfajta szellemi/lelki/mentális beállítódást mutatnak be, egyfajta gondolkodásmódot, és épp ez a lényeg: a programnyelvemet ugyanis az fogja szeretni, aki hasonlóképp gondolkodik e területeken mint én, azaz akinek hasonló a világlátása, a szellemi ízlése úgy általában!

Hozzászólások

Szerkesztve: 2020. 03. 24., k - 14:29

milyen runtimeokat targetál a Furor programozási nyelved referencia kompiler-implementációja?

A nyelvem még nincs készen, eképp a kérdésed értelmezhetetlen mert nem létezik perpillanat „referencia” hozzá.

Pillanatnyilag még nem is Turing-teljes, bár ezen könnyen lehetne segíteni. Egyelőre azonban még más dolgokat akarok belefejleszteni. Mindenesetre úgy érzem, a nehezén túl vagyok. (Oké, nem vlt olyan igazán nehéz eddig se, de ami jön, akkor is könnyebb lesz).

Benchmarkokra, ilyesmikre, egy kicsit még várni kell. De nem sokat, ígérem!

Obsessed commandline-maniac.

Az a baj, hogy ha ezt a kerdest nem sikerult helyesen ertelmezni, akkor te meg igencsak a "pelenkas" programozok taborat gyarapitod.

A kollega arra probalt kerdezni, hogy mely platformokat tervezed tamogatni a forditoval (ugye egy akarminek az elso implementacioja tekintheto referencia-implementacionak, minden tovabbi implementacio ezt fogja hasznalni referencieanak, erre epul). Es en ezt ugy is tudtam ertelmezni, hogy egy kutyauto koder vagyok.

Blog | @hron84

valahol egy üzemeltetőmaci most mérgesen toppant a lábával 

via @snq-

Az a baj hogy te nem tudtad értelmezni a válaszomat. Bár igazából snq kolléga is olyasmit kérdezett ami nem releváns igazán a nyelvemmel kapcsolatban csak nem akartam belemenni egy erről szóló felesleges vitába - hiba volt, látom.

Szóval itt előszöris írtam ugye, MÉG NINCS KÉSZEN a nyelvem, akkor meg totál kár ilyesmit nemhogy kérdezni, de ezen gondolkodni is. Leírtam neki válaszul hogy nincs készen, különben ez meg implicite is kiderül az eddig írtakból.

A nyelvem továbbá egy interpreter. Egy belső bájtkódot állít elő a forrásfájlból, aztán végrehajtja. A forrás nyilvánvalóan platformfüggetlen ugye. A lefordított bájtkód kimentésére egyelőre nincs lehetőség és elég sanszos hogy nem is lesz (értelmetlennek tartom), bár elméletileg nem lehetetlen (de sok gányolást igényelne, haszon meg semmi). Ezek után minek platformokról beszélni? Az interpreterem sima C nyelven van írva, ez is elég világosan kiderül az eddigiekből, ebből következően elvileg minden platformon mennie kell ahol van C fordító. Szóval az egész kérdés úgy ahogy van értelmetlen, de ha netán nem is az teljesen, totál felesleges ilyesmin szőrözni a készültségnek ezen a fokán. Azért az, mert AHOGY MEG IS VÁLASZOLTAM, még nincs kész a „referencia” interpreter ugye.

Ha a kérdés úgy értendő, perpillanat milyen gépen készítem, az egy Lenovo ThinkPad T530 laptop. De mondom itt szerintem ez is lényegtelen, mert a lényeg hogy sima C, függősége meg alig van. A lényeg hogy 8 bájtos egészeket tudjon kezelni az architektúra, mer a stringjeim arra épülnek. De ezt kábé minden normális architektúra tudja.

Én különben sem készülök „támogatni” bármely platformot! Ez hobby-project. Ami gépet épp használok, azon működni fog, mert addig piszkálom amíg működésre bírom. És kész, ennyi! A kód közzé lesz téve, aztán akinek tetszik lefordítja magának, ha tudja. Én nem fogok „supportot” adni, meg hasonlók!

Az egész kérdéshez totál felesleges úgy hozzáállni, mintha egy nagy programozó cég volnék, ráadásul for-profit, és minden eszközzel arra törekednék hogy elterjesszem a nyelvemet. Nyilván örülök neki ha elterjed, de nem először jelentem ki, és vélhetőleg nem is utoljára, hogy a legfőbb célom maga az alkotás, és ehhez képest minden más mellékes!

És nem, nem vagyok pelenkás programozó, de annyi igaz hogy profi se. Hobby-programozó vagyok, ezt bevallom! Ez azonban nem azonos a pelenkás fogalommal, ami kezdőt jelent, és azzal se azonos amit úgy nevezek hogy kóder-tróger, mely utóbbi lehet hogy nem kezdő, az is lehet hogy nem hobbysta hanem profi, igen, ez mind lehet, de az a jellemző rá hogy a programozást csak megélhetési forrásnak tartja, és nem ÉLVEZETBŐL műveli, nem azért mert SZERETI!

Nagy különbség...

Igen, én hobbysta vagyok. Merem állítani, nagyon mély ismeretekkel rendelkező hobbysta, de akkor se profi, emiatt valóban lehetnek olyan részterületek, ahol ismereteim mégiscsak hiányosak. Mint látható, ezen esetleges hiányosságok mégse olyan súlyosak hogy lehetetlenné tegyék egy programnyelv megalkotását!

Mindazonáltal, megintcsak megismétlem, céljaim teljesen mások mint egy profié, pláne mint egy cégé. Én nem ebből óhajtok megélni! Célom olyasmi mint a művészeké hiszen művész vagyok: a programozásban is a SZÉPET keresem! Az más kérdés megint, nem biztos hogy amit én szépnek tartok, arról más is így vélekedik.

Obsessed commandline-maniac.

Az a baj, hogy alapvető dolgokkal nem vagy tisztában.

Az, hogy egy nyelv készen van-e, azt eldönthető azzal, hogy a nyelv szintakszisának és szemantikájának specifikációja elkészült-e. Ehhez 1 sor kódot se kell írni, semmiféle interpreterben vagy compilerben.

Ehhez a formális nyelveket kell ismerni, környezetfüggetlen nyelvtant definiálni, a nyelvtan egyes nemterminális és terminális szimbólumainak jelentést adni.

Ez maga a nyelv.

Az, hogy ezt a nyelvet azután hogyan implementálod, közvetlen értelmezőként, bytecode értelmezőként, JIT fordítóként vagy natív fordítóként, az megint más kérdés.

Te meg itt kevered a dolgokat össze-vissza, féltudásúként, ahelyett, hogy valóban belemélyednél, hogyan kell egy nyelvet definiálni, meg a nyelvhez értelmezőt vagy compilert írni. Igen, hobby programozó vagy, és amatőr szinten cisnálsz mindent, de akkora arccal, mint amekkora keveseknek van.

Te nem programnyelvet alkotsz, mert a nyelvednek sehol nincs meg a formális definíciója. A szemantikája sem. Te egy lexer+parzer+interpreter programot írsz, ami egy szövegfájlt valamilyen módon értelmez. De ettől ez még nem lesz programnyelv (megsúgom, még attól sem, hogy Turing teljes-e vagy nem, az egy ortogonális kérdés).

Ha a programozásban is a szépet keresed, akkor tényleg csináld is szépen a dolgokat, ahogy azt kell csinálni. Formális nyelvi leírással, szemantikával, memóriamodellel, utána meg lehet rá interpretert/compilert/transpilert írni.

Nem. Nincs igazad. Egy programnyelv akkor van készen, ha van legalább egy olyan izémizé (compiler vagy interpreter) ami képes az azon a programnyelven írt programot futtatni.

Amiről te beszélsz hogy formális nyelvek meg környezetfüggetlen nyelvtan meg más hasonló elvont anyámkínja, az olyasmi mint egy ház esetén a papírra vetett tervrajz. Hiába van meg neked abszolút precízen azonban az a tervrajz, marhára nem fogja érdekelni a házban lakni akaró családot, ha maga a ház nincs készen!

Ellenben házat lehet építeni bármiféle tervrajz nélkül is. Lehet hogy később lesz kész, lehet hogy itt-ott kicsit félre is „megy” ez-az benne, de lehet benne lakni. Szerintem a középkori katedrálisépítők se készítettek tervrajzot. A piramisépítők se. Stb.

Különben meg teszek rá, egyetértesz-e velem. Én csinálom amit és ahogy tudok, s hiszem hogy használható lesz. Mindjárt írok egy új blogbejegyzést is, készen van az első benchmark ugyanis... Szóval a gyakorlat engem igazol majd.

Ha mégsem, így jártam és kész. De ezt a gyakorlat dönti majd el, nem te.

Obsessed commandline-maniac.

Nem értem a hozzáállásodat a témához. Bevallottan hobbista programozónak tartod magadat, de ettől függetlenül meg olyan magabiztos vagy dolgokban, amikben nagyon nem kéne. Egy kicsit több alázattal többre mennél. Ne haragudj, de aki ilyet mond, hogy "formális nyelvek meg környezetfüggetlen nyelvtan meg más hasonló elvont anyámkínja", miközben programozási nyelvet fejleszt... Voltak a múltban okos emberek, akik egy csomó elméletet kitaláltak, amik a gyakorlatban használhatóak. És te erre azt mondod, hogy "elvont anyámkínja". Sokkal tovább jutnál, ha megismernéd a témát kicsit jobban. Tudatosan tudnál dönteni bizonyos helyzetekben, hogy az A vagy a B megoldást választod.

 

A "programnyelv akkor van készen"-nel kapcsolatban tévedsz. Ha a programnyelvet lespecifikálod, akkor a nyelv elkészítésével végeztél. Az, hogy utána írsz hozzá interpretert/compilert, az már nem a nyelv része. A legtöbb programnyelvet szabványok rögzítik, és a programnyelv tervezőinek a feladata itt véget is ér. Az, hogy egy programnyelv készen legyen, nem kell hozzá implementációt csinálni. Persze nem árt, mert bonyolultabb nyelveket nem nagyon lehet átlátni, és tervezési hibák derülhetnek ki egy implementáció készítése, és a nyelv használata során. De ettől még az implementáció nem része a nyelvnek.

" Egy programnyelv akkor van készen, ha van legalább egy olyan izémizé (compiler vagy interpreter) ami képes az azon a programnyelven írt programot futtatni."

Nem, dehogy. Egy programnyelv az egy formális nyelv, annak absztrakt definíciója létezik. Nem kell, hogy bármiféle platformon bárki futtatni tudja.

"az olyasmi mint egy ház esetén a papírra vetett tervrajz. Hiába van meg neked abszolút precízen azonban az a tervrajz, marhára nem fogja érdekelni a házban lakni akaró családot, ha maga a ház nincs készen!"

Az a helyzet, hogy a házban lakni akaró családot viszont baromira érdekelni fogja, ha összedől a ház, mert tervrajz nélkül építették.

"Szerintem a középkori katedrálisépítők se készítettek tervrajzot."

Tévedsz, voltak rajzaik, amikben az alaprajzot, a különféle nézeteket ábrázolták, nem csak összevissza "ahogy sikerül módra" dolgoztak. Ezért is lehetett például az eredeti tervek szerint egy csomót újjáépíteni a XIX. századi renoválásokkor, vagy éppen a XX. századi világháborúk után. Persze, ezek a tervrajzok nem azonosak a mai szabványos rajzokkal, de nem igaz az az állítás, hogy nem tervszerűen dolgoztak. Ahogy múlt az idő, egyre finomodtak ezek a tervek, az egyes kőfaragásoknak 1:1-es méretarányú tervrajzai is voltak, a kőfaragok nem csak "faragok, ahogy nekem tetszik" módon dolgoztak.

Itt olvashatsz róla, hogy milyen tervekkel, méretezési segédlettel, fizikai modellekkel dolgoztak: https://www.arct.cam.ac.uk/Downloads/ichs/vol-1-111-126-abbate.pdf

 

"Én csinálom amit és ahogy tudok, s hiszem hogy használható lesz. "

A hit valóban fontos a mérnöki munkában, ja.

Pedig kedven programnyelvének, a FORTH-nak is van megfelelően specifikált standardje, elérhető itt: https://forth-standard.org/standard.

Szépen le is írja a standard, hogy az egyes FORTH implementációk hol térhetnek el egymástól (mi az, ami implementation-defined behavior), és mi az, amit minden FORTH implementációnak tudnia kell, mi a standard FORTH nyelv. És ki is emelik, hogy nincs referencia FORTH implementáció, a nyelvi standard van, amit az implementációnak követni kell.

De hát biztos Viola Zoltán hobbyprogramíró tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni, és nem a szakmabeliek.

Jó, hát akkor megkérlek, bizonyítsd be a koncepciódat azáltal, hogy egy házat leíró TERVRAJZBAN laksz, mondván ha megvan a terv, az azonos azzal hogy kész a ház!

Én gyakorlatiasan közelítem meg a kérdést, és kész punktum. A vita a részemről itt befejezve, tudod.

Esetleg annyit tennék még hozzá, álláspontod rémségesen hasonlít azokéhoz akik úgy vélik, ahhoz hogy valaki író legyen, okvetlenül muszáj bölcsészkarra járnia (akarommondani, azt elvégeznie), de minimum valami újságírói képzésben részesülnie! Mert hogy is tudhatná másképp a szerencsétlen, miként kell írni! Pláne JÓL írni!

Holott ez is csak egy ordas baromság. Mint a világon minden dologban, itt is a gyakorlat számít. Mondhatni a szorgalom. Van is erről egy anekdotám - állítólag megtörtént eset. Nem én találtam ki, olvastam valahol. Így szól:

—Volt egyszer egy nagy író (ahol olvastam ott szerepelt a neve is de sajnos elfelejtettem, sorry!) aki már nagyon híres volt, és meghívták többször is előadásokat tartani ifjú íróreménységeknek, akik tőle, a Nagy Névtől akarták megtudni a Nagy Titkot, miként lehet jó regényeket írni. Egyik alkalommal azonban az történt, hogy az író az utolsó pillanatban érkezett meg az előadás helyszínére, ami már tömve volt, ráadásul az is látszott Író Úron hogy holt részeg, járni is alig tud... Az előadás résztvevői meg sápadtan pislogtak, ebből micsoda botrány lesz. De az író csak legyintett, bízzák ezt rá, annyi erő még van benne hogy megoldja a gondot!

Fel is tántorgott valahogy az emelvényre, véreres szemét végighordozta az elcsöndesedő hallgatóságon, és ezt kérdezte:

—Maguk írók szeretnének lenni?

—Igen, igen!

—Mind?

—Igen!

—Szóval írni szeretnének?

—Igen, igen, persze!

—Tényleg? Ez teljesen biztos?

—Igen, persze, naná!

—Akkor mi a francot keresnek itt?! Menjenek haza és írjanak! - azzal az író lebotorkált az emelvényről...

 

Na ez van velem is: nekem sincs bölcsészkari diplomám. Ellenben messze többet írtam mint a legtöbb kortárs magyar író, sőt szerintem nemzetközi viszonylatban se sokan érik utol a termékenységemet. Tudom, erre majd jön a troll szöveg hogy a mennyiség nem azonos a minőséggel. Igaz. De sok mű között könnyebben előfordulhat egy remekmű, mint attól az írótól aki csak kettőt-hármat ír. Azért, mert aki sokat ír, sokat gyakorol, így rutinra tesz szert, s ha az első könyvei gyatrák lesznek is, a végére ráérez miként kell jól írni... Bevallom én se tartom olyan jónak az első könyveimet mint a mostanában írtakat. És igen, az első műveimet épp ezért többször is átírtam. Most már „olvasható darabok”, mondhatnám jók, de még most is messze vannak a későbbi alkotásaimtól. De legalább nem kell szégyenkeznem miattuk. Ezzel szemben akik úgy kezdenek az íráshoz hogy bölcsészkar, azokból óriási többségükben sosem lesz író, mert állandóan leragadnak a tervezési fázisnál... Vagy ha mégis befejeznek egy-két regényt az valami unalmas, nyomasztó holokausztos tragédia, vagy valami teljesen olvashatatlan posztmodern borzalom, mert a tanáraik azzal hülyítették be őket a bölcsészkaron hogy az az igazi és nemes művészet ami tragédia, mert az „nagy érzelmeket mozgat meg”, az vált ki „katarzist”, s más hülyeségek...

És ugyanez igaz a programnyelvírásra is. Én elhiszem neked, ha az lenne a cél hogy egy olyan nyelvet készítsünk ami istenbizony alkalmasnak tűnik mondjuk a szuperszámítógépek programozására, úgy kéne nekiállni ahogy te írtad le. De az NEM EGYEMBERES FELADAT. Az tényleg team-munkát igényelne. Ez azonban amit én csinálok egy "one-man project”, oké?! És a célom hogy legyen egy hatékony scriptnyelvem. HASZNÁLNI AKAROM, okés?! Ha csak a terv volna meg, azzal kitörölhetném a fenekemet. Ja azt se ha nem papíralapú a terv...

És tervem végülis van, csak nem olyan amilyenre te gondolsz: A „terv” az, hogy RENGETEG programnyelvet írtam már korábban, az elmúlt kb 5 évben! Ezalatt jókora gyakorlati tapasztalatra tettem szert, tudom, ilyen vagy olyan megoldástól kábé mit várhatok. Ez volt nekem a gyakorlás, amiről fentebb az írósággal kapcsolatban értekeztem. Az első regényeim még gyatrák voltak, oké. De egyre jobbak lettek... Eképp, az első programnyelveim is számos „gyermekbetegséggel” küszködtek (mindazonáltal működtek!), de később egyre jobbakat írtam...

Magam is elismerem, a nyelvem vélhetőleg nem lesz olyan kiforrott, mintha egy neves professzorokból álló tudóscsoport tervezné évekig, majd a tervük alapján az interpretert egy vérprofi programozócsoport kódolná le. NA ÉS?! Teszek rá, ember! Ez egy „one-man-project” mint írtam, az én alkotásom lesz teljesen, olyan amilyen, az én szellemi gyermekem, minden erényével és hibájával!

A károgók meg tehetnek nekem egy szívességet. Ha nem tetszik neked a nyelvem, írj jobbat és kész ennyi!

Az alázatot meg hagyd hogy a papok emlegessék a templomban, én nem vagyok vallásos.

Obsessed commandline-maniac.

A megépült ház nem ugyanaz, mint a tervrajza, ugyanúgy, ahogy a compiler/interpreter sem ugyanaz, mint annak a nyelvnek a leírása, amit fordít/értelmez.

Ha ezt az analógiát megérted, akkor rájössz, hogy amit csinálsz, az miért nem egy programnyelv, hanem egy interpreter egy nem specifikált nyelvtanhoz.

Szerinted a FORTH nyelv specifikálói is feleslegesen dolgoznak?

Te korábban azt írtad, egy programnyelv az maga A specifikációja. Szerintem NEM. Egy programnyelv a szememben valami olyasmi, amit HASZNÁLNI TUDOK. A használatához szükséges valami izémizé ami lefordítja vagy interpretálja. Amíg ilyen nem létezik, amíg csak terv van, addig a szememben az egész nem más mint afféle álmodozás, már amiatt is mert nincs is bizonyítva hogy a terv egyáltalán kivitelezhető!

A nézeted a szememben azzal vethető össze, amikor wannabe íróreménységek állandóan azzal jönnek hogy nekik milyen csodálatos regényük van. Amikor meg mondom nekik hogy nosza, ide vele hadd nézzek bele, kiderül nem lehet elolvasni mert egy sort se írtak meg még belőle, az egész csak a fejükben létezik mint valamiféle „terv”. De szerintük az már készen van, hiszen „most már csak meg kell írni”... Ami szerintük könnyű!

Holott frászt. És persze valóban nem írják meg évtizedekig, többnyire halálukig se...

Na készen van-e akkor az a regény? LÉTEZIK-E egyáltalán, gyakorlati értelemben?! Sőt nemcsak gyakorlati de __bármiféle__ értelemben?!

Ugyanez a helyzet a programnyelvvel is. Az akkor van készen, ha van hozzá legalább egy compiler vagy interpreter. Addig NEM. Szerintem nem. Addig csak vágyak vannak, óhajtások, kívánalmak... ÁLMODOZÁSOK, hogy milyen jó LENNE ha VOLNA egy ilyen nyelv...

Kissé wishful thinking a szememben, tudod.

És tényleg befejezhetjük itt mert látod hogy úgyse győzöl meg. A szememben egy programnyelv az ami ott van a gépemen vagy legalábbis van rá mód elméletileg hogy feltelepítsem és ott legyen, és használhatom ha akarom (feltéve hogy megtanultam).

Egy TERV esetén ezek a feltételek nem teljesülnek, amíg tehát csak terv van, programnyelv NINCS.

Matematikai értelemben is igaz az hogy amíg nincs egy tételre bizonyítás, addig nincs tétel. Lehet hipotézis, lehet elképzelés, lehet nagyon valószínű sejtés, de nem TÉTEL. Bizonyítás nélkül nincs tétel. Na most egy programnyelv esetén a bizonyítás (annak bizonyítása hogy működőképes) a futtatható compiler vagy interpreter megléte. Addig semmi se biztos.

Na és itt tényleg fejezzük be nagyon kérlek. Nekem nincs időm és energiám efféle sehova se vezető filozófiai kérdéseken rágódni, ettől nem lesz előrébb a nyelvem, de még csak nem is érdekel az egész téma különösebben. Eddig is csak irántad való tiszteletemből válaszoltam. de körülbelül ez az a határ ameddig elmegyek, felesleges erőltetned a témát, mert nem válaszolok majd rá, mindent elmondtam fentebb amit óhajtottam erről. Köszi a megértésedet!

Obsessed commandline-maniac.

Persze, hogy látom. Van egy elmebajod, te mindenáron alkotni akarsz valamit, amire mások azt mondják remekmű. Az más kérdés, hogy képességeid nem teszik ezt lehetővé, de csak küzdesz. A te dolgod.

"Nekem nincs időm és energiám efféle sehova se vezető filozófiai kérdéseken rágódni, "

Ezek nem filozófiai kérdések, hanem szakmai kérdések. Te hobbista vagy íróként is, programozóként is, le is szarod a szakmát mindkét esetben, de közben meg szeretnéd, hogy remekműveket alkossál. Cska hogy ez nem így működik. Remekmű nem úgy születik, hogy írsz sokat, és egyszer csak sikerül. Edison is megmondta: a siekr  1% tehetség, 99% veríték. Na, nálad a 99% veríték megvan. Küzdesz, mindenáron, mindenféle szakmai dolgokkal szembemenve, folyamatosan irányt változtatva, keresve azt, hogy hol van az a terület, ahol végre sikerül remekművet csinálni, és leborul csodálattal előtted a világ. Csináltál már "programnyelvet". Linux disztribúciót. Írtál regényeket. Írtál filozófiai értkezéseket az ateizmusról. De az a helyzet, hogy szép a 99% veríték, csak a sikerhez az 1% tehetség, az hiányzik, de az nagyon.

Erről az jut eszembe amúgy Andrej Alekszandrovics Zsdanov szovjet kommunista politikus híres mondása, amikor meghatározta a szovjet kultúrpolitikát: "Írók, írjatok remekműveket!". Szegény Zsdanov sem értette meg, hogy ez nem így működik.

Kedveském, te megint tévedésben vagy, többszörösen is. Legnagyobb tévedésed, hogy én azért küzdenék hogy csodálattal boruljon le előttem a Világ...

Mert NEM. Nyilván persze ha valamiképp elérném ezt, annak örülnék. Ki a tököm ne örülne ennek?! Ámde nem először jelentem ki, nekem nem ez a célom. A célom az ALKOTÁS maga, mert szeretek alkotni!

Hogy lesz-e belőle SIKER, olyan értelemben ahogy te elképzeled (mert rosszul képzeled el: a siker a szemedben a nyilvános elismerés szinonímája, ami pedig egészen más...) az a szememben MELLÉKES! Jó ha összejön, de ha nem, az se tragédia.

Tudod drága öregem, a Boldogság titka az hogy azt csináljuk amit szeretünk csinálni. Hogy kapunk-e érte elismerést, mellékes. Ha igen, örömmel fogadjuk, de az csak egy bónusz ami vagy jön vagy nem, de mellékes.

Ez nem is lehet másképp. Az elismerés olyasmi ami MÁSOKON MÚLIK. Nem az Alkotón. Esetleg el lehet érni úgy hogy olyasmit igyekszünk alkotni amiről előre tudható hogy nagy tömegeknek tetszik, s így elérhetjük az elismerést amit te tévesen a sikerrel azonosítasz, de ennek óriási ára van: elvesztjük a boldogságot... Mert az elismerés csak rövid ideig nyújt nekünk örömet, de közben amíg elérjük, olyasmiért gürizünk ami nem a mi ízlésünk szerint való, nem azt csináljuk hát amit mi szeretnénk csinálni hanem amit mások várnak el tőlünk... ráadásul jaj de sokszor van úgy hogy még ezen az áron se kapjuk meg az áhított elismerést! Hiszen a legtöbbször nem tudható előre, mi tetszik MAJD a tömegeknek, elvégre nem vagyunk jövőbelátóak...

Minderre példa a sok boldogtalan sztár a világban. Megkapták az elismerést, hírnevet, mégis boldogtalanok, sokan kábítószeresek és öngyilkosok is lesznek...

Én nem ezt az utat követem. Oké, elismerem, vágyom valamilyen szinten az elismerésre mint mindenki hiszen ember vagyok. Mégis, a szememben ez egy meglehetősen alárendelt fontosságú momentum. A lényeg az alkotás.

Ezt az alkotásvágyat nevezheted elmebajnak, ha így óhajtod definiálni, de akkor is téves az első mondatod mert nem az a lényeg hogy mások remekműnek mondják! ÉN MAGAM legyek vele elégedett, ez a lényeg!

És még az se lényeg hogy akár a szememben remekmű legyen. Használható darab. Nyilván igyekszem minél jobbá tenni, de előre tudom, Tökéletes sose lesz - se a regényeim se a programnyelvem - mert a Tökéletességnek nincs egzakt mércéje, továbbá, gyakran ellentmondó szempontoknak kell megfelelni, azaz csak úgy fokozhatnám az egyik irányba mozduló „tökéletességet” ha máshol emiatt tökéletlenebbé tenném. Sokat tudnék erről mesélni...

És még az se igaz hogy nem kapnék elismerést. Időről-időre kapok olvasói leveleket ha nem is sokat, de kapok azért, hogy mennyire tetszik ennek vagy annak a Poliverzum sorozatom, vagy legalábbis egyes kötetei. Némelyek egyenesen azt írják róla, „remekmű”... De aki nem ezt írja, annak is tetszik, s ez a lényeg. Elég valószínű, sosem kapom meg érte az irodalmi Nobel-díjat, de nem is arra hajtok egyrészt, másrészt, az semennyire se irodalmi hanem politikai kérdés... A lényeg hogy a műveim irodalmi értékén sokat lehet vitatkozni mindenféle elvont, tudákos, akadémikus szempontok szerint, mint a világ bármely más művén is, de egy biztos: HASZNÁLHATÓ darabok, úgy értve hogy olvashatóak és szórakoztatóak, mert a kapott levelek bizonyítják hogy akadnak akiknek tetszenek!

És ez a lényeg a szememben. Illetve MÉG EZ SE, mert a műveimet is elsősorban magamnak írom mert szeretek ALKOTNI. De íme: még elismerést is kapok érte, ha nem is olyan látványosat hogy mittudomén világsztárnak tartsanak!

Ezt kéne felfognod neked, meg sokaknak még. Mert még az se igaz amikor azt írom, mnűvésznek tartom magamat. Persze, annak tartom magamat, ilyen értelemben nem hazudok, de MÉG EZ SE A LÉNYEG. A lényeg hogy ALKOTÓ vagyok. Hogy az alkotókon belül konkrétan kiérdemlem-e a „művész” minősítést egyesek szerint, megintcsak irreleváns a szememben.

Én azért alkotok mert az alkotás folyamata maga tesz boldoggá. Miért olyan nehéz ezt megértenie egyeseknek?!

Obsessed commandline-maniac.

Neked van családod meg munkád? (amúgy majd elolvasom amiket irsz a programnyelvedről, nekem az is idő-kihivás hogy elolvassam)

arch,ubuntu,windows,android
zbook/elitebook/rpi3/nokiax6_DRG_sprout

Család nincs, munka van, de most az is kevés. Problem?

Szerintem illene hogy aki a HUP-ra jár és így informatikai érdeklődésű, nemes hobbynak tartsa a programozást... Nem értem, miért állnak egyesek negatívan hozzá a projectemhez. Oké, elismerem, eléggé „Kocka” szórakozás. Ettől azonban még senkinek se ártok vele, és miért ne ha jólesik ugye!

Bámuljam helyette inkább a gagyi tévéműsorokat?

Obsessed commandline-maniac.

Ha elfogadsz egy építő jellegű kritikát: szerintem több kóddal és kevesebb szöveggel próbáld népszerűsíteni a programnyelvedet. Én szívesebben látnék összehasonlításokat népszerű nyelvekkel (C, C++, Python, vagy akár Rust, Go), amiben fej-fej mellett összehasonlítasz különféle kódrészleteket, hogy azt éppen miként oldottad meg a saját nyelvedben, miért jobb/kompaktabb/gyorsabb a te megoldásod, benchmarkokkal együtt. Mindezt felrakni egy repóba, hogy az érdeklődő egy klónozás után a saját gépén tudja kipróbálni.

Teljesen igazad van! Ez pontosan így is lesz ahogy javasoltad! Mentségemre legyen szólva, e kis szösszenetet már régebben megírtam, s most jobb híján adtam közre, mert még nincs olyan állapotban a nyelvem hogy az általad kért dolgokat (kódokat) bemutathassam. De becslésem szerint már egy-két napon belül tudok mutatni néhány effélét, benchmarkokkal együtt.

Obsessed commandline-maniac.

Mester, kifejezetten a kedvedért - úgy ám, ezen hozzászólásod okából kifolyólagosan! - előrevettem pár fejlesztést amit későbbre terveztem, hogy mielőbb tudjak neked mutatni ilyen összehasonlítgatós példát amilyet kértél. Íme:

https://hup.hu/node/168497

Obsessed commandline-maniac.

De rácuppantak már a trollok is rendesen... Belekötnek nemcsak abba amire előre számítottam a szintaxisba (amit olyan nagyon nem is bánok mert tudom magamról hogy néha rendkívül hülye jelölésrendszerek alkalmazására is hajlamos vagyok elcsábulni...) de abba is belekötnek, hogy amit írok nem programnyelv. Mert szerintük a nyelv, az egy papírra vetett tervezet, s az implementáció nem is fontos... Az agyam eldobom ezen a hülyeségen de tényleg! Én ezzel szemben gyakorlatiasan gondolkodom...

Sajnos ettől féltem előre, hogy ez lesz, hülye kicsinyes viták amik elviszik az időmet és nem tudok fejleszteni helyette de nehéz megállnom hogy ne válaszoljak az idióta trollkodásokra.

Obsessed commandline-maniac.

Hogy kinek milyen szintaxis tetszik, az eléggé egyénfüggő. Nekem pl. a kedvencem a Python 3 kompakt, de átlátható (számomra természetesen) szintaxisa, de ezt se szereti mindenki, sőt ugye a kötelező kódblokk indentálás egyesek számára emészthetetlen. De nincs is ezzel semmi baj, van elég nyelv, amit lehet használni. :)

A "mi a programnyelv" vitát meg úgy lehetne eldönteni, hogy először meg kéne állapodni a közös alapokban/definíciókban. Mint pl. a tudományban, ahol ez eléggé esszenciális dolog. Ha pl. leírom azt, hogy parciális differenciál-egyenlet, akkor az olvasó pontosan tudja, hogy miről beszélek, mert közös szakkifejezések használ a tudomány, ahol csak lehet. A programnyelv tervezéshez nem értek egyáltalán, de találkoztam már olyan definícióval, hogy egy programnyelv, az tényleg csak a szintaxisát definiáló szabvány, vagy szabályok halmaza. Legutóbb pl. a Zig nyelvnél találkoztam egy 500 soros Parsing Expressions Grammars formátumú szintaxis-definícióval. Ha szigorúan veszem, ennyi elég egy nyelvhez, aztán mindenki írhat magának egy fordítót, ami készít az adott architektúrán futó binárist. De persze ezt egyik komoly nyelvnél se így csinálják, hanem készítenek egy referencia implementációt, mint pl. Pythonnál a CPython. De emellett ott van a PyPy is, ami a Python nyelvet használja, de nem referencia implementáció.

Tehát a fenti vita a topikban arról szól - ha jól értem -, hogy egy programnyelv az szintaxis, vagy szintaxis + referencia implementáció. :) Hát... definíció kérdése. Ha szigorúan veszem, akkor az előbbi, de gyakorlatban az utóbbi. Azonban azt mindenképp javasolnám, hogy ha úgy érzed, hogy elérted az 1.0-át a szintaxissal, akkor készíts (valamilyen formátumban) egy szintaxis leíró szabványt. Ez azért is fontos, mert ha valaki akarna készíteni a nyelvhez pl. egy lintert, vagy szintaxis kiemelőt egy szerkesztőhöz, akkor legyen miből kiindulnia, és ne úgy kelljen összevadászni a szintaxis szabályokat.

Fogok róla leírást készíteni, ez abszolút természetes, de nem BNF -en. Igaz, ismerem valamennyire, de nem vagyok mazochista... Író vagyok, így aztán a magam módján oldom meg a kérdést: írok róla egy könyvet... sok példával, s minden utasítás bemutatásával, leírásával...

Obsessed commandline-maniac.

De persze ezt egyik komoly nyelvnél se így csinálják, hanem készítenek egy referencia implementációt

Csak hogy egy triviális ellenpéldát mondjak: C++. Ott van papíron a C++20 nyelv specifikálva (ISO szabvány lesz belőle hamarosan, hasonlóan a korábbi C++98/03/11/14/17-hez), de még nincs egy teljes implementáció se készen. Papíron definiálják a nyelvet. Az teljesen mindegy, hogy van-e implementáció, vagy sem, ettől a nyelv készen van (és btw., elképesztő mennyiségű meló van mögötte).

 

Továbbá, egy rakat dolgot nem tudsz referenciaimplementációval definiálni. Pl., hol látszik az egy ref.implementációnál, hogy C++-ban mi az undefined/implementation-defined behavior? Szerintem elég sok nyelvre igaz, hogy egy referenciaimplementáció nem tud minden információt tartalmazni a nyelvről. További példa. Java-ban hogyan kell működnie a garbage collectornak? Pont úgy, ahogy az oracle-s java-ban működik, vagy el lehet tőle térni? Ezt csakis egy specifikáció tudja megmondani, a ref. impl. kevés hozzá.

 

Egy programozási nyelvnek amúgy csak egy kis része a szintaxis. Van még egy csomó minden, amit egy specifikációnak tartalmaznia kell, hogy az alapján lehessen implementációt csinálni belőle (a szintaxis mögé ugye oda kell tenni a szemantikát, hogy mi mit csinál).

Te itt arról beszélsz, hogy fontos a leírás. Szerintem EZT SENKI ÉPESZŰ EMBER NEM VITATJA. Én se, természetesen. (még akko se ha sokan kételkednek az ép eszemben).

Nyilván, készítek majd leírást is hozzá, igen. Ez mind oké.

Itt a kérdés nem nez, hanem én azt tagadom, ha NINCS legalább egy működő compiler és/vagy interpreter, azaz ha nincs készen a nyelv egy működő implementációja, akkor a nyelv IGENIS NEM LÉTEZIK!

Nincs!

Akkor se ha van róla leírás.

Azért nem létezik mert nincxs semmi amit használni lehet belőle. Egy ház sincs készen addig amíg csak a tervrajza van meg. Nem tudod használni azt a házat. Azért nem, mert nem létezik. Nota bene, abban se lehetsz biztos, egyáltalán megépíthető-e az a ház a tervek alapján egyáltalán...

Amíg csak terv van, addig csak ábrándozás van. Hogy de jó lenne egy nyelv ami ilyen meg olyan, ezt meg azt tudja...

Ennél még egy olyan nyelv is jobb amihez van interpreter, de nincs semmi leírás. Ott legalább van esélyed rájönni a működésére a kód visszafejtésével, vagy mint „fekete dobozt” tekinteni: megetetni bizonyos fájlokkal, s lesni melyikre milyen hibaüzenetet nyöszörög ki vagy akármi...

Tehát, egy nyelvhez a leírás persze hogy fontos, de önmagában, működőképes implementáció nélkül szerintem szart se ér. Amihez nincs implementáció, az a nyelv a szememben egyszerűen nem létezik. Nem létezik, mert az létezik amit használni lehet.

Ez olyan, hogy hadd kérdezzelek meg: szerinted léteznek tündérek? Ugye hogy nem! Holott elég jól definiálva vannak. Akad róluk bőséges mennyiségű leírás, például Tolkien műveiben. MÉGSEM LÉTEZNEK TÜNDÉREK. Nem léteznek, mert nincs egy „működőképes” (szaporodóképes, varázsolni képes, harcolni képes...) implementációjuk!

Obsessed commandline-maniac.

Ó, persze, hogy borzasztó dolgok kerülnek egy-egy specifikációba, és nem véletlenül nem mélyedtem el a C++-ban soha, mert nekiestem a Stroustrup-könyvnek, és nagyon rosszul éreztem magam. :)

De ha a specifikáció hibás is, addig legalább az mindenhol visszaköszön. Ha viszont van egy hibás implementációm, ami alapján megpróbálom leírni a nyelv működését, akkor az az általam tesztelt inputoktól fog függni, nem a tervező akaratától. Erre próbáltam rávilágítani.

Te itt arról beszélsz, hogy fontos a leírás.

Nem. Arról beszélek, hogy egy programozási nyelv alatt nem a compilert/interpretert értjük, hanem a nyelv specifikációját. Ez nem "fontos", hanem maga ez a nyelv. Mikor azt mondod, hogy a "nyelved nincs kész", akkor az azt jelenti, hogy még nem találtad ki a teljes specifikációját. Nem pedig azt, hogy még nem fejezted be a hozzá való compiler/interpreter írását. Mikor azt mondom, hogy C-ben programozok, akkor azt mondom, hogy a C nyelv specifikációját betartva írok programot. Mikor azt mondjuk, hogy a C++23 még nincs kész, akkor azt értjük alatta, hogy a C++23 specifikációja még nincs befejezve. Nem pedig azt, hogy még nincs hozzá egy compiler se.

 

Ebbe létezik/nem létezik témakörbe nem annyira akarok belemenni, de legyen itt egy példa. Knuth ugye definiálta a MIX nevű nyelvét a TAOCP-ben. Tegyük fel, hogy még senki se csinált hozzá compilert/interpretert. De mégis, ott van a könyvben, értjük, programokat írunk benne, stb. Szóval csak azért, mert nincs még hozzá compiler/interpreter, akkor maga a nyelv se létezik? Akkor mégis hogy értjük meg egy MIX programnak a működését? Hogyan tudjuk kézzel kisakkozni, hogy egy-egy MIX program mit csinál? Ha nem létezik ez a programozási nyelv, mégis hogyan tudunk benne programot írni? Hát úgy, hogy maga a nyelv létezik, csak éppen még számítógépen nem tudjuk futtatni. És talán ér is valamit ez a nyelv, hiszen egy csomó ember ebből tanult meg dolgokat.

 

nyelvhez a leírás persze hogy fontos, de önmagában, működőképes implementáció nélkül szerintem szart se ér

Szerintem meg elképesztő mennyiségű tapasztalat és munka van egy jó programozási nyelv specifikációjában, implementáció nélkül is. Lehet hogy neked nem jelent túl sokat mondjuk a mostani C++, vagy éppen Rust, Python, bárminek a design-ja, de akkor egész egyszerűen nem látod át, miféle értéket képviselnek ezek. Nem csak azért tartott az emberiségnek ennyi ideig kifejleszteni ezeket a nyelveket, mert alkalomadtán nem voltak a számítógépek eléggé fejlettek hozzájuk. Hanem mert ezeknek a nyelveknek is volt egy feljődési menete. És btw., ez az a feljődés, amit te eléggé ignorálsz, mikor egy 50-60 éves nyelvet veszel alapul a saját új nyelvednek. Nincs vele baj, nem kritizálom meg a döntésedet (bár érteni nem értem), csak szerintem azért legyél tisztában vele, hogy valszeg választhatnál valami sokkal jobb alapot is.

Szerkesztve: 2020. 03. 24., k - 17:09

Ebbol a szovegbol mindent megtudhattunk, ami ebbol a projektbol rank tartozik: semmit. Megtudhatjuk, milyen tipusu embereknek szanja az alkotoja a programnyelvet - de ez egy programnyelv eseten teljes mertekben irrelevans. Majd a felhasznalo eldinti maga, hogy szeretne-e ezt a nyelvet hasznalni.

Amire inkabb kivancsi lenne barki:

  1. Milyen jellegu szintaxist hasznal a nyelv? Esetleg egy Hello world pelda.
  2. Milyen jellegu felhasznalast fog tamogatni? Altalanos programnyelv, hardverkozeli programnyelv, scriptnyelv, template nyelv, egyaltalan mi a projekt celja?
  3. Hol tart a projekt? Meg csak tervezgeted, van belole valami PoC, korulbelul mikorra varhato az elso milestone, es mi lesz az? Mennyi ido mire ebbol termek lesz?

Blog | @hron84

valahol egy üzemeltetőmaci most mérgesen toppant a lábával 

via @snq-

Kérlek, variációk a helloworld -re:

."Hello, World!\n"

(mint látod benne van az újsor karakter is).

Vagy:

."Hello, World!" NL

Vagy:

"Hello, World!\n" #s print

Vagy:

#s "Hello, World!\n" print

A project célja elsősorban a tiszta hiúság: hogy legyen egy olyan programnyelv amit ÉN MAGAM alkotok meg! Látod őszinte vagyok, bevallom...

Másodlagos célja, hogy a legújabb regényembe (sci-fi) kell egy programnyelv amin példákat mutatok be az olvasóknak, hangulatkeltés céljából. Jogi okokból ez nem lehet egy már létező nyelv, az meg hogy halandzsát írjak nem méltó hozzám ugye.

Minden más cél ehhez képest mellékes, de ha mégis kell valami egyéb az az hogy én magam is használni akarom a napi feladataimban, scriptelésre.

A nyelv amúgy egy interpretált nyelv, belső bájtkódot állít elő a fordító, s azt futtatja a tulajdonképpeni interpreter. Elsősorban tehát scriptnyelv mint az eddigiekből kitűnik, de amúgy általános célúnak szánom, persze nyilván nem ebben kell majd megírni a legújabb LibreOffice-t, habár ELVILEG ez is lehetséges lesz. Azért lesz lehetséges mert nemsokára beleteszem a külső libraryk támogatását, mely libek m,egírhatóak majd sima C nyelven, emiatt ha maga a tulajdonképpeni nyelvem nem lesz elég gyors valamire, kell hozzá ilyen libet írni és kész, probléma megoldva!

Leginkább típus szerint valószínűleg procedurális nyelvnek nevezhető a nyelvem, azt hiszem. Véleményem szerint nehézségben az Assembly és a C közt helyezkedik majd el, azaz körülbelül pont ott ahol az eredeti FORTH is. Ami nem véletlen mert a Furor is RPN szintaxisú.

Milestone-kat nem tudok mondani, attól függ a készítési sebesség épp mennyi időm van. Szerintem a nehezén túl vagyok, a többi attól függ mennyi mindent akarok beleépíteni. Készen mikor lesz? SOHA, kérem, soha de soha! Egye fféle projectet nem lehet befejezni, csak abbahagyni... mindig mindent lehet bővíteni és jobbá tenni...

A kérdés úgy helyes, mikor lesz közzé téve. Nem tudom ezt se, talán fél év múlva?! Igazából ha nagyon nekiesnék, szerintem egy hónapon belül is mehetne, de minek kapkodjam el?

A legnagyobb gonhdom a közzétételben az, hogy MIKÉNT tegyem közzé. Úgy hallottam a githubot megvette a Microsoft. Ha ez igaz, az nálam elvből nem jöhet szóba, de különben se ismerem azt a helyet. Szóval itt ez a fő akadály...

De ha közzéteszem akkor se lesz belőle TERMÉK. Ez nem termék. Nem pénzért adom. Opensource lesz, természetesen ennek megfelelően abszolúte semmiért se vállalok majd garanciát...

Obsessed commandline-maniac.

Lehet. Fogalmam sincs mi ez az izé. Mindenesetre engem nem az olyan kihívások vonzanak amiket mások csinálnak direkt azért hogy oldjam meg - a kisiskolás korból már kinőttem, de a keresztrejtvényfejtést se szeretem mert öncélú. Igen, amit én csinálok most az is öncélú de más értelemben: itt nem mások alkotjákl meg a szabályokat amiket be kell tartanom és követnem kell, hanem én magam! Itt nem mesterségesen és mások által emelt korlátokat kell leküzdenem, hanem csak azokat amiket a megalkotni vágyott valami (jelenesetben programnyelv) támaszt, a maga természetéből fakadóan.

Hm, lehet hogy nem vagyok elég érthető... Azt akarom valahogy kifejezni, ez a TIS-100 vagy mi bár nem tudom mi a szösz de valamiféle tesztfeladatos izének tűnik, valami versenyféleségnek... De én senkivel nem akarok versenyezni, hanem ÚJAT ALKOTNI!

Obsessed commandline-maniac.

Készen van. Használható. De, tulajdonképpen ezt a Furor nyelvet tekintheted úgy, mint magát az UPU nyelvet, csak kicsit „ráncfelvarrva”, „újratöltve”, vagy talán az illik erre leginkább hogy a Furor egy „remastered” UPU.

Ez olyannyira igaz, hogy a Furor programok kiterjesztését meghagytam .upu -nak...

Tulajdonképpen most újraírom az UPU-t, az alapjaitól, de bizonyos dolgokat kicserélek benne amikkel nem voltam teljesen elégedett. Például az UPU a lefordított bájtkódot egyetlen stringben tárolta. Ez nagyon megkomplikált mindent, nem tartottam értelmes dolognak kitartani e koncepció mellett. Néhány helyen az UPU szintaktikája már olyan bonyolulttá vált hogy magam is megsokalltam - na képzelheted mit jelent az ha MÁR ÉN IS túl nyakatekertnek tartom...

Van az UPU-ban egy csomó olyan utasítás is ami teljesen felesleges, mert bár sokat gyorsíthat adott esetben de ezer évben egyszer kellene csak, akkor meg tuti úgyse jutna az eszünkbe... ezeket most nem fogom implementálni mert minek. Továbbá, egy csomó olyasmi se kerül bele ami ugyan tök jó dolog de nincs értelme hogy a nyelv magjának része legyen, ezeket kiszórom külső libekbe, s ha kell, majd betölti a progi magának. Például az ALSA-val összefüggő dolgok, vagy a directorykezelés, ilyesmik. És így tovább.

Obsessed commandline-maniac.

Dolgozom épp egy programnyelven, a neve Furor, és már be is mutattam bizonyos elemeit itt:

https://hup.hu/node/168473

Ez a két sor az 1. és (valamennyire) a 3. kérdést megválaszolja. Korábbi blogbejegyzésében még jónéhány infót tartalmaz (bár a kibogozásához kell némi türelem).

Köszi. Végre valaki aki némileg építően áll a kérdéshez...

Azzal nekem semmi bajom ha valakinek nem tetszik a nyelvem. Oké, szoktam ilyesmire azt válaszolni hogy akkor mittudomén ízlésficamos vagy ilyesmi, de igazából ez nem izgat. Soha semmiből se lehet semmi olyat csinálni, ami mindenkinek tetszik...

De azt tényleg nehezen viselem amikor jön a jó öreg magyar szokás, hogy támogatás (nem konkrét kódírás de legalább biztatás, kedves szavak) helyett minden erővel beindul az elkedvetlenítés, a lehurrogás, a visszahúzás...

Meg kéne érteni, ez nekem nem MUNKA, én nem akarok semmit „megoldani”, nem akarok versenyezni, ez a szememben egy nemes JÁTÉK, bár remélem, a végén használható is lesz. De ha nem, az se baj, akkor is játék, és nem értem, miért akarják egyesek elrontani a másik örömét, játékát?!

Szerintem inkább örülni kéne ha egy iskolában a diákok küzül minél többek közelednének a számítástechnikához akkora lelkesedéssel és érdeklődéssel mint én, még akkor is, ha netán itt-ott akad némi tudásbeli hiányosságuk. Mert a lényeg az érdeklődés, ami nem pótolható. Ha egy tudáshézag igazán problémás, idővel úgyis kiderül, s az illető bepótolja a hiányzó tanulást, ha van érdeklődés. Ha azonban nincs, megette a fene az egészet...

Obsessed commandline-maniac.