Yamaha YFL-222 harántfuvola

Hi, zenészek... e topikot azért nyitom hogy az esetlegesen erre tévedő fúvós illetőkkel (fuvolásokkal) társaloghassak.

A dolog ugyanis úgy áll, vágytam egy ideje arra, hogy valami hangszeren zenélni kezdjek. És ellenállhatatlan vonzalom tört rám a harántfuvola iránt... legalábbis azt hiszem ez a magyar neve. Ugye "Cross flute" angolul...

A baj az hogy közönséges fuvolákkal már próbálkoztam sok évvel ezelőtt még Magyarországon, de szörnyen tehetségtelen voltam hozzájuk. Nekem szokatlan hogy egyszerre két kézzel kell nyomkodni valamit ahhoz hogy a célt elérjük... De ennél is rosszabb volt hogy nem nyomni kellett valamit hanem FELENGEDNI az ujjunkat a lyukról...

Emiatt elsőként itt az USA-ban egy trombitával próbálkoztam, azon végülis billentyű van, és abból is csak három, de kiderült hogy egyrészt az ajkaim - főleg az alsó - túl nagy a fúvókájához, másrészt, eleve olyat küldött az Amazon ami belül rézoxidos volt... és még a hangja se tetszett, túl érces volt. Visszaküldtem.

Teltek a hetek, s a szívem egyre inkább sóvárgott mégis a fuvolaszó iránt... bár tudom, ez elég „nőies” hangszer. A youtube videókban is a csinos thai leánykák fújják, nem a férfiak... de nekem akkor is az tetszett. Végül összeszedtem a bátorságomat, s ma reggel mondtam a főnökömnek hogy nekem kell egy ilyen... de nem ám az Amazonról... drága dolgot onnan nem szabad venni. Egy ilyen fuvola ott kb 450 dolcsi, de ez eleve csak a fele annak amibe egy eredeti Yamaha fuvola kerül (ugyanezen típusból) és volt is vásárlói feedback az Amazonnál hogy hiába van a terméken akármi szám, ez csak hamisítvány, ez biztos mert a vásárló felvette a kapcsolatot ezügyben a Yamaha-val is... és a hangján is érződik hogy nem eredeti!

Szóval mondtam a főnökömnek hogy nézzen utána hol van authorized seller, és vegyen nekem egy ilyet... Jó mi? Én utasítom a főnökömet valamire... Nos, megtehetem. (Persze józan határokon belül). Eléggé pótolhatatlan vagyok, és errefelé megbecsülik a jó dolgozót... Na EZ A FŐ OKA hogy szeretem az USA-t... Ez az amit sose kaptam meg Orbanisztánban... De ez offtopic.

Tehát ezt a márkát néztem ki, ez egy "intermediate flute", azaz ezzel bizonyára nem léphetnék fel a bécsi filharmonikusoknál mondjuk, de azért már nem is "beginner". Nekem jó lesz, hobbynak. Ez azért mindenképp komoly jószág már azt hiszem. Nem kétlem, az elején vért izzadok majd a tanulással... De gondolom az íjászat is nehéz lenne az elején, hehehe...

Ami az árát illeti, becslésem szerint ezer USD körül lesz. Ez nem mond ellent annak hogy már említettem pár topikban, én itt most egy utolsó nincstelen nyomorult vagyok. Igen, az vagyok, de az a fogalom hogy „szegény”, egészen mást jelent errefelé mint Orbanisztánban... Ez nekem is egy jelentős kiadás, de még bőven benne abban a halmazban hogy „alkalmanként azért megengedhetem magamnak”. Nem rendszeresen, persze! De remélem, ez egy életre szóló minőségi termék lesz.

A fuvola „closed hole/keys”, erre ügyeltem. Itt tehát nyomni kell tényleg a gombokat, ami messze jobban megfelel az én szokásaimnak. Igez, tudom, a vérprofik "open hole" fuvolákra esküdnek... de olyan vérprofi belőlem úgyse lesz soha. (Elsősorban amiatt nem mert túl idős vagyok már).

Még nem kaptam meg, ma biztos nem is jön meg, a főnök el kellett utazzék, de gondoltam ennyit leírok előre. Akit érdekel tehát az ilyesmi, ebben a topikban dumcsizhat velem róla.

Hozzászólások

Szerkesztve: 2020. 02. 18., k - 21:05

1000 usd sok érte. Kb 600 euro a reális ára. Az kb 650 usd. Többet ne nagyon adj érte. Idehaza is 200.000 körül vesztegetik.

Szerk.: különben jó választás, konziban néhányan használták, de a Trevor James is igazán jó tanulóhangszereket csinál megfizethetőbb áron. A márkát is megfizeted egy Yamaha esetén...

Jujj... rákerestem arra a márkára... nem volt kiírva az ára... de, abból kiindulva hogy miből készülnek, jobb is ha nem tudom az árat mert szívinfarktust kapnék, annak ellenére is hogy paleo diétát folytatok és így jaj de szuper egészségesen élek...

Szóval, annyira azért nem akarok flancolni hogy aranyból legyen a hangszerem. Vagy akár ezüstből is. Nem vagyok én profi... sőt, értsétek meg: TELJESEN SÍKHÜLYE KEZDŐ vagyok! És nemcsak a fuvolában de a zenében is úgy általában!

Kottát se tudok olvasni, na. Mondjuk nem is érdekel. Nem akarok kottából játszani. Azt szeretném, hogy amit el tudok fütyülni, azt el tudjam fuvolázni. Ez a célom. Fütyülni dallamot ugyanis kifejezetten jól tudok, sokan megcsodáltak már érte. Cifrázom is hogy jobban se kell...

Na ez a célom a fuvolával. Azt hogy márkás termék legyen, hajlandó vagyok megfizetni, már amiatt is hogy biztos legyek benne: Ha rosszul szól, BENNEM van a hiba és nem a hangszerben...

Tudást, na azt kár elvárnotok tőlem most az elején még. Igazából az a helyzet hogy még az íjászathoz is messze többet értek mint a zenéhez, mert az íjászatnak utánanéztem már viszonylag alaposan egy regényemhez, még ha nem is gyakoroltam. Kiemelem gyorsan: ettől még az íjászatban se merészelem magamat profinak tartani... még tehetséges amatőrnek se... de egy picit azért az átlagember fölötti tudással rendelkezőnek mégis mondhatom magamat.

A zenével kapcsolatban ez se igaz. A NULLÁRÓL KELL KEZDENEM, TÉNYLEG.

Tehát ez a topik nem olyan mint mondjuk a fogyókúrás topikjaim ahol eljátszom a szakembert, mert valóban hiszek abban hogy nagyon értek hozzá! EZ NEM OLYAN. Itt én becsületesen bevallom hogy síkhülye vagyok!

De NAGYON ELSZÁNT. Eszméletlenül...

Az hogy Yamaha lesz, eldőlt, legfeljebb akkor változhat ez ha valamiért nem lehet majd kapni... na de ez errefelé elég hihetetlen scenario lenne ugye. Maximum várni kell rá egy kicsit hogy elküldjék, rendelésre. Még ebben se nagyon hiszek, ez mégiscsak egy elég gyakori típus a zenésztanulóknak. Jó, persze azoknak akik „komolyan gondolják”...

Érdekes egyébként, akik jók a „reál” tárgyakban, mint a matek, programozás, stb, azoknak általában van valami affinitásuk a zenéhez is hobbyszinten. Közismert például Einstein esete a hegedűvel...

Obsessed commandline-maniac.

Gondolom azért abban az árban amit kiszámláznak nekem, benne lesz majd a garancia is. Meg mindenféle extrák, hogy mittudomén tisztítókészlet, meg valamiféle könyv a kezdetekhez, tok, akármi... nem tudom őszinténszólva mi minden lehet egy efféléhez „extra”, de valami biztos...

És úgy vagyok vele ha drága is, de nem izgatom magam nagyon miatta. Tudod, első dolgom volt szétszerelni a trombitát akkor régen. És igen-igen szíven ütött hogy belül rozsdás volt... Mert hát a fenébe is, nem véletlenül rendeltem ÚJAT! Nem refurbised vagy used terméket!

És mégis ilyet kaptam... Holott akármennyire is bevallom e topikban hogy hülye vagyok a zenéhez, annyit még én is tudok hogy egy zeneszerszámnál igencsak sok múlik minden apróságon ami a hangot illeti!

Na ezt nem akarom megreszkírozni megint. Ebből elegem van. Ezért akarok egy kifejezetten márkás darabot és kifejezetten olyat ami istenbizony nem hamisítvány, akkor pedig sajnos valóban muszáj megfizetnem a márkát... a „nevet”...

Amúgy ez jó arra is hogy az elején, amikor a legnagyobbak a nehézségek, serkentsen, ne lankadjon a kitartásom. Mert olyankor mindig arra gondolok majd, hogy „a csuda vigye el, muszáj megtanulnom, mert ennyi pénzt nem hagyhatok veszni!”

Obsessed commandline-maniac.

Nos, véleményem szerint egy abszolút kezdőnek ez túl jó hangszer is. De persze a te pénzed, a te döntésed abszolút tiszteletben tartom.

Kezdetnek, ha néhány jó tanácsot elfogadsz.

- Ez nem olyan, mint a zongora, hogy kettőt jobbra egy kimarad és ha elég kitartó vagy akkor tök jópofa dallam szól belőle. (Elnézést kérek a zongorista barátaimtól ezúton is)

-A kicsi gyerekek először fife nevű hangszeren tanulnak, mert kicsi a kezük a nagy fuvolához. Ez viszont nagyon jó mert megtanulják a legfontosabb alapokat: helyes légzés (ez a legeslegfontosabb), kéztartás, szájtartás. Itt jön képbe, hogy szerintem egy szakértő tanár útmutatásai nélkül nehezen/sehogyan/helytelenül fogsz megtanulni fuvolázni. A rossz beidegződések kijavítása pedig szörnyű nehéz munka.

-A legjobb barátom történetesen fuvolista volt a zeneművészetin és neki olyan yamaha hangszere volt ahol levehető műanyag kupakok voltak a billentyűkön. Ő is zárt hangszeren tanult zeneiskolában és a zárt lyukak is segítik a helytelen kéztartás kialakulását. (Nem kell rendesen lefedni a lyukat, elég csak a szélét nyomni és úgy is zár.) Emlékszem, hónapok alatt mindig egy-egy kupakot le kellett vennie és szépen fokozatosan alakult a helyes kéztartása, hiszen rá volt kényszerítve, hogy lefogja a hangokat. Aztán egyszer megmutatta a különbséget a fedett és a lyukas között ugyanazon  a hangszeren. Ég és föld! Sokkal szebben szól a nyitott hangszer. De ez egy kezdő esetében tök mindegy mert évek kitartó gyakorlása szükséges, hogy egyáltalán szép hangot tudj képezni.

Végül, ha már fuvola. A fuvola fafúvós hangszer, évszázadokig fából készült, csak a nagyromantikus zenekari hangzás miatt kellett növelni a hangerőt és a fényét. Ugye a kistestvére  a pikoló mind a mai napig őrzi a hagyományt, az fából készül. Számomra a legszebb hangú fuvola a fából készült fuvola. Gyönyörű meleg, selymes, puha hangja van. Itt pl (https://www.youtube.com/watch?v=OLFTGanol7w) Sir James Galway játszik rajta.

Gondolkodtam én is azon hogy lyukasat vegyek azonnal, de nem merem, na.

Amúgy amikor azt írtam, teljesen kezdő vagyok a zenében, picit füllentettem. Na nem nagyon... De azért az az igazság, hogy bő 2 éve van már azért egy zeneszerszámom, csak nem fuvola. Viszont fúvós... Az a neve, hogy didgeridoo.

Úgy esett a dolog hogy különböző okokból le kellett fordítanom valamit angolból magyarra, s abban szerepelt ez a szó. Nekem meg fogalmam se volt, mit jelent... Rákerestem, s beleszerettem a didgeridoo hangzásvilágába... És rendeltem magamnak egyet Indonéziából. (az még megfizethető árúnak tűnt). Állítólag ez a legnehezebb hangszer a világon, olvastam, sokan egy árva hangot nem képesek kicsikarni belőle... Nekem nagyjából másfél percembe tellett hogy a legalapabb dolgokra rájöjjek vele kapcsolatban.

Sokan akik hallják hogyan játszom rajta, azt mondják őstehetség vagyok, és kár hogy nem tizenévesen kezdtem bele mert akkor mára világhíres lennék ezzel a hangszerrel. Mindegy, hobbynak így is jó...

Szóval ennyi tapasztalatom azért van. De ez akkor se fuvola. Itt nem kell nyomkodni semmit ugye a hangokhoz.

Obsessed commandline-maniac.

Ismerem a didgeridoo-t is. A fuvola ajaksípos, teljesen más játékmódot igényel. Előbbi inkább rezes fúvásmódot igényel. Brűzöléssel szólal meg. A fuvola teljesen más. De majd leírod a tapasztalataidat. Kíváncsi vagyok hogyan lehet teljesen autodidakta módon megtanulni fuvolázni. Egyáltalán lehet-e magasabb szintre eljutni? A helyes légzés és a jó szájtartás a szépen képzett hang alapja. Ezt nem tudom hogyan lehet youtube videókból elsajátítani. Egy gyors futam megszólaltatása nem egyszerű, ha nincsenek jó alapok. Fogástáblát könnyű találni a neten, de az édeskevés a tanuláshoz.

Nem vitatom, hogy igazad van. Semennyi kételyem sincs afelől, hogy vért izzadok majd vele, olyan nehéz lesz. A nagyon nehéz azonban nem azonos a lehetetlennel...

Én a programozást is autodidakta módon tanultam meg. A végén eljutottam oda, hogy már saját programnyelvet is írtam. Igazából nem is csak egyet... Azon persze lehet vitatkozni, volt-e ennek a projectemnek értelme. Mindazonáltal a programnyelv tökéletesen működik, gyors is, az más kérdés hogy a szintaxisa nem igazán emberbarát... De ez mondható annak hogy „ilyen a stílusom”. Nyilván a fuvola esetén is lesz egy saját stílusom, ami egyeseknek tetszik, másoknak meg majd nem...

Igazából az életem során mindent ami kicsit is hasznos volt, magam tanultam meg, autodidaktaként. Vagy nem volt pénzem a megfelelő tanárokra, vagy hamar rájöttem, a hagyományos módszerek nálam szimplán nem válnak be, túl „egyéni” meg „különc” vagyok hozzájuk, vagy hogy is fogalmazzak...

Illetve amikor nagyritkán mégis holmi hagyományos módszerrel tanultam valamit, mindig kiderült hogy a sokféle „hagyományos” módszer közül épp azt választottam „ösztönösen” és az vált be nálam, ami mások szerint a legislegnehezebb...

Erre épp a programozás megint jó példa. Amivel annak idején kezdtem, az tulajdonképpen a C-64 assembly volt. Egy assembly rohadtul nehéz egy kezdőnek. Aztán jött a C nyelv, azt se szokták kezdőknek ajánlani...

Obsessed commandline-maniac.

Csak nehogy úgy szóljon, mint egy Yamaha motor...

Itt jártam, érdekel.

Vortex Rikers NC114-85EKLS

Ha már fuvola, ne feledkezzünk el a Jetro Tull zenekarról és Ian Andersonról sem (hogy mennyire férfias vagy sem).

[új] - No rainbow, no sugar - [új]

Well, róluk még nem is hallottam. Mondjuk nem tudom milyen stílusban játszanak, de ha valami köze van a jazz-hez akkor teljesen érthető is hogy nem hallottam róluk, mert a jazz olyasmi ami a fülemnek disszonáns akkordokból áll, azzal engem ki lehet kergetni a világból.

Ma azonban egész nap klasszikus zenét hallgattam, persze olyasmit amiben a fuvoláé volt a főszerep.

Obsessed commandline-maniac.

Miért is lenne meglepő hogy eddig nem hallottam róluk - tele van a világ együttesekkel...

Most meghallgattam ezt a számukat a youtube-on. Tényleg nem rossz. Ennek ellenére, nem hiszem hogy a kedvencemmé válna valaha is. Az azért megnyugtat hogy egy szakállas pasi fuvolázik a videóban. Akkor mégse lesz olyan ciki nekem, hogy férfi létemre ezzel zenélek majd.

Tudod, az én kedvencem hangzásvilágban nem annyira az a „spanyolos” vagy hogy nevezzem amit ez na Bourée idéz, hanem inkább a... mondjuk távol-keleti! Meg az amit talán románnak nevezhetek, Dinicu-tól például, a "hora", meg ilyesmi... Meg régi magyar (nép)dalokat is szeretnék majd elfuvolázni, olyanokat is amiket eredetileg nem fuvolára írtak...

Ismétlem nem azt mondom hogy a Bourée rossz lenne, mert még inkább tetszik is, csak nem ragadot meg annyira hogy a kedvencemnek mondjam.

Obsessed commandline-maniac.

Ha a "népiesch" hangszerek mellett akartam volna maradni, elég lenne nekem a meglevő didgeridoo is, vagy maximum beszerzek mellé egy köcsögdudát is... Annak a hangját szeretem, tudod.

Vagy esetleg még szóba jöhetne a "spacedrum". Utóbbin komolyan gondolkoztam is, elég nyilvánvaló hogy messze egyszerűbb megtanulni is mint a fuvolát... De épp emiatt lett fuvola a döntésem, mert nekem KIHÍVÁS kell. Csak persze nem olyan „kihívás” amit valami hülye youtube pillanatsztár talál ki, hanem olyan ami a bensőmből fakad, amit magam választok...

Obsessed commandline-maniac.

Mondjuk ha már nádfúvósok, nekem a zurna jön be nagyon, főleg a hagyományos, nyers prím+burdon+dob felállásban. (A modernizált, kipolírozott, modern hangzásvilággal kompatibilissá tett szintidob alapos ízéktől viszont világgá megyek. Jó, igényt azt értem, tárogatót se véletlenül fejlesztették ki.)

Igaz, nekem mindenféle tömegoszlató hangszer bejön, mint a citera, gardony, népifurulya, kecskeduda, tekerő, zurna, stb.

Nagyon híresek, régiek és rengeteg zenészre gyakoroltak hatást. Nem kedvencnek szántam egyébként, mindössze egy kiváló példája annak, hogy mit is lehet ezzel a hangszerrel csinálni, ha értesz hozzá. (Én 15 éve szeretem őket, kétszer hallgattam meg élőben - tudnék még mit ajánlani tőlük.)

Beszéltem a főnökkel. A napokban bevisz majd a megfelelő boltba (mindig ő visz mindenhova, nekem nincs autóm, nem is érdekel, és ritkán lenne rá szükségem amúgyis). És ott majd eldől konkrétan melyikbe fogok beleszeretni a fuvolák közül... Szóval Yamaha lesz az oké, de arra gondolok annyira belelkesültem, a felső határ az árban ha nem is a csillagos ég, de a 2000 USD...

Addig oké a szememben. Szóval majd meglátjuk... Bár megmondom őszintén, az imént meghallgattam egy youtube-videót amiben egy igazi profi hölgy összehasonlította ezt a 222-es modellt egy olyannal ami szintén Yamaha de 300 dolcsival nagyobb az ára, s az én barbár fülem semmi különbséget nem hallott a hangokat illetően... A hölgy szerint a drágábbikon kissé könnyebb játszani, bár bevallom nem egészen tiszta előttem hogy ezt mire alapozza. A beszélt angollal még vannak nehézségeim bevallom. Kapisgálom mintha a légzéstechnikával lenne kapcsolatos az érve de nem értem. Valszeg meghallgatom majd mégegyszer azt a videót...

Egyelőre amúgy az olcsóbbik felé hajlok, bár jól saccoltam az is igenis 1000 dolcsi körül van, de majd elválik a hangszerboltban tényleg az lesz-e megvéve. Az biztos, nem az összegen fog múlni a végső döntés, amíg 2000 dolcsi alatt marad a price...

Valahogy úgy vagyok ezzel, mint Trey az óráival. Bár ha valamit félre nem értettem, azok milliós értékűek, ugye? Ahhoz képest én egy olcsójános vagyok ezzel a leendő hangszerrel... De mindegy, nem akarok én versenyezni vele, csak arra célzok, számomra ez valami olyasmi, érzésben vagy hogy mondjam... egy abszolút jó és minőségi valamit akarok, oké, talán nem egy világmárkát (csak tippelem hogy egy olyan simán belekerülne tízezer dollárba akkor is ha nem aranyból van...) de azért akkor is olyat ami nem egy kínai vacak, és ami elismerő pillantást vált ki ha viszem valahova. Oké, na, nem a milliárdosok körében, de mégiscsak... szóval értitek, na!

Obsessed commandline-maniac.

Szerkesztve: 2020. 02. 19., sze - 17:03

De ennél is rosszabb volt hogy nem nyomni kellett valamit hanem FELENGEDNI az ujjunkat a lyukról...

Valahol elég logikus azért, hogy a magasabb hang, rövidebb hullámhossz -> rövidebb csőből fog megszólalni, és rövidebb csöved meg úgy lesz, hogy ha felengeded a lyukat. :) Trombitánál is ez történik, csak ott szelepekkel van megoldva.

Egyébként hangszertanuláshoz javaslataim: elsőnek mindenképp valami olcsóbb hangszert tanuláshoz, aztán, hogy ha már van vele tapasztalatod, akkor nézz körül a piacon, hogy mik vannak, mielőtt egy komolyabb darabra beruházol.

Egyrészt (gyakorlatilag) 0-ról indulva nem sok fogalmad lesz arról, hogy milyen élmény rajta játszani, és szerintem arról sincs még nagyon fogalmad, hogy mit játszanál rajta és hogyan, milyen stílusban. Arról nem beszélve, hogy az első hangszert jó eséllyel úgy is el fogod fújni, mire megtanulsz rajta normálisan játszani. (Ahhoz viszont zenetanár az igencsak ajánlott.)

Az ár meg a hangszer minősége meg nem feltétlenül korrelál. Meg igazából attól is erősen függ, hogy milyen célra kell. Nekem pl. két furulyakészítőtől vannak hangszereim (pásztorfurulya meg kaval, nem blockflöte), kettő között 2-3x-os árkülönbséggel. Az egyiket inkább akkor szoktam szeretni, hogy ha azt szeretném, hogy repesszen, harsogjon, a másikat meg inkább akkor, hogy ha "szépen", "finomabban" kell játszani.

De a legfőbb különbség az, hogy most már legalább meg tudom fogalmazni magamnak, hogy mit is keresek egy hangszerben, mind hangzás, mind játéktechnika, mind stílusbeli elemek terén. És néha egész nüansznyi különbségek is drasztikus változást tudnak okozni. Karácsony környékén rászántam az időt, végigolajoztam a hangszereim lenolajjal, volt kettő nagytestű, ami attól egész életre kelt tőle, másik meg a sípjánál annyira beszűkült annak köszönhetően, hogy megszívta magát a fa, hogy még fogok nyittatni a sípján. (Eddig is gondolkoztam rajta, csak eddig nem zavart eléggé.)

Ui.: itthon csak simán fuvolának mondják.

Ebben neked megint igazad van, de az a baj hogy még mindig úgy próbálsz rám gondolni (rólam gondolkodni) mintha normális ember lennék...

Szóval, én egyetlenegy hangszert akarok magamnak, egész életemre. Ebben semmi lehetetlen nincs, hiszen már 54 éves vagyok, talán ha 30 évem van még hátra... annyi ideig egy hangszer simán kitarthat! És hogy úgy mondjam „össze akarok nőni” vele...

Aztán meg az hogy ilyen tanár meg olyan tanár... persze, én se vitatom, az KELL... de csak AKKOR, ha valaki ifjúról van szó aki zenei pályára akar lépni!

Azaz PROFI akar lenni, e szót úgy értve hogy EBBŐL ÉL.

Na de az én esetem más. Engem nem izgat, a szó klasszikus értelmében valaha is leszek-e „profi”. Engem maga a FELFEDEZÉS IZGALMA hajt! Az élmény hogy rájöjjek magamtól valamire... kitapasztaljam a dolgokat...

Tanárral biztosan gyorsabban végigjárható az út, de meg is öli úgy az élményt. Akkor kissé munkának van tekintve az egész, és nem szórakozásnak...

A kettő közti különbség úgy világítható meg, mint amikor idegenvezetővel végigbuszozol egy várost. „Kérem nézzenek balra... Most fordítsák a fejüket jobbra...” stb. Eléd van rakva minden, amit MÁSOK fontosnak tartanak... tömegélményt kapsz... Holott lehet te tovább időznél egy kis mellékutcában mert neked az tetszik... te esetleg más dolgokat néznél meg...

Ha magad mész túrára ugyanoda egyedül, magadra vagy utalva. Ennek megvannak a hátrányai. És esetleg szopni fogsz mert nehéz lesz szállást találnod, vagy átvágnak egy étteremben háromszoros árat kérve valamiért... de ADDIG nézel valamit ameddig csak kedved van hozzá, arra fordítod a fejed amerre akarod, és így tovább...

Egészen más élmény, na.

Én nem profi zenész akarok lenni, hanem egy profi hangszer FELFEDEZÉSÉNEK ÉLMÉNYÉT akarom megszerezni.

Hm, magam se vagyok biztos benne sikerült-e érthetően elmagyaráznom...

Obsessed commandline-maniac.

Zenetanártól tapasztalataim szerint nem jellemző a tucatoktatás, kiváltképpen, ha nem zeneiskola, hanem magántanulóként csinálod. Eleve, jellemzően egyéni órák vannak, amennyire tudom, zeneiskolákban is. Trombitáztam kb. 11 évet, helyben volt egy fúvószenekar, ott játszottam általános és középiskola alatt (meg picit egyetem alatt is, csak aztán egyre ritkábban jártam haza), közben tanultam, a helyi általános iskolában volt zeneoktatás. Volt, aki gyorsabban haladt, mint én, volt aki nem. Nem volt kötelező szint. Jó, a zenekar egy picit más tészta, de ott többnyire olyan szólamokat kaptam, amit el is tudtam játszani. Konziban mondjuk elhiszem, hogy más és van elvárt anyag.

Most meg teljesen magánban járok ki teljesen random időnként valakihez tanulni (+ táborok és egyéb események, meg egymástól, meg persze magamtól is), eleve én mondom, hogy mi az, amit nézzünk meg, aztán persze előkerülnek olyan dolgok, amire nem számítottam.

Szóval a zenetanár az nem olyan, mint egy random matek vagy törióra.

A hangszereddel meg így is úgy is össze fogsz szokni. Az is igazodik hozzád, te is ahhoz. De van, ami jobb tanulásra és van, ami jobb, ha már tud az ember. És ez nem olyan, mint az assemlby meg a C. Meg tényleg nem tudhatod, hogy mi fog az ízlésednek, jatekstílusodnak legjobban bejönn. Szoktam nézegetni most is mindenféle furulyát, hogy milyen, volt már bőven, hogy mondtam valamire, hogy nagyon jó, de nekem nem kellett volna, mert nem azt tudta, amit én szeretnék. De ahhoz meg már kell a tapasztalat. Az első kavalomat pl. kifejezetten azért vettem, hogy legyen valami fogalmam arról, hogy mire figyeljek majd. (Az mondjuk más kérdés, hogy az 10000 forint volt és nem $4000, meg még mindig a legjobb A-s kavalom, igaz, azt nekem valaki igen alaposan átfaragta. Így sem egy kifejezetten jó hangszer, de már üti a használható szintet és vannak olyan tulajdonságai, amit szeretek benne. De már tervben van, hogy csinaltatok egy jó A-sat.

Egyébként, hogy mennyire nüansznyi apróságok számíthatnak: az említett két hangszerkészítő közül a budapesti szépen le szokta polírozni és kerekíteni a síp felőli részén a csövet. Mondtam neki, hogy amik most vannak rendelésben, ott hagyja meg a peremét, épp csak annyira polírozza le, hogy ne legyen éles, egyébként meg maradjon a pereme, mert jobban érzem, hogy hogy áll a számban a hangszer. Mondta, mások meg kifejezetten kérték eddig, aztán azért kezdte. Erre a konklúzióra is évek után jöttem rá, hogy nekem így tetszik jobban.

De te pénzed.

Most se tudok mást mondani neked, mint hogy igazad van... Még a polirozásban is. Van ugyanis hasonló tapasztalatom. A didgeridoo esetén ami van nekem, amikor megjött, voit hozzá a csomagban egy kis cső, amit a végébe be lehetett dugni, s a vége szépen körbe volt polirozva (már ha ez a megfelelő szó rá) méhviasszal. Ugye, a kezdőknek, és hogy ne vibráljon annyira a játékos ajkán...

Én persze kezdő voltam. (na jó, az igazán profi szinttől ma is távol állok... hiába vagyok őstehetség sokak szerint, azért egy őstehetségnek is sokat kellene gyakorolni a profizmus eléréséhez de annyi energiát nem feccölök bele...). Szóval kezdő voltam, de egy nap se telt el és úgy éreztem ez nekem így nem jó. Én SZERETEM ha érzem a cső nyomását a pofámon, ha érzem a vibrálását... akkor vagyok összenőve a hangszerrel, úgy érzem...

Kivettem belőle tehát azt a csövet, és íme! Azonnal egészen más érzés lett minden... Még a hangja is szebben szólt... Messze jobban tudtam „effektezni” is az ajkaimmal, stb...

A zenetanárhoz meg annyit, hogy mint sokszor bevallottam már, én egy nyomorult kis senki vagyok idekint. Ha Magyarországon keresnék annyi pénzt mint most itt az USA-ban, talán még képes is lennék megfizetni rendszeresen egy zenetanárt. Na de egy ittenit?! Ugyan már!

De mondom, nem is izgat annyira a dolog. Nézd, 54 éves vagyok! Ha a legjobb zenetanárt kapnám, akkor is kéne legalább 10 év ahhoz hogy igazi profi váljon belőlem. (És akkor még nagyon optimistán becsültem meg az időszükségletet...). Tehát 64 éves koromra lenne belőlem profi, aki meg tud élni abból hogy ő fuvolás. Mégis, ki alkalmazna engem olyan idősen?!

Ez tehát nekem hobby. Hobbyhoz nem okvetlenül szükséges tanár ugyebár.

Ennek ellenére, én teljes mértékben elfogadom amit fentebb írtál, csakhogy az megint olyasmi ami gyerekekre vagy ifjú felnőttekre vonatkozik, és nem a hozzám hasonló vénemberekre.

Obsessed commandline-maniac.

Nézd, 54 éves vagyok!

Semmit nem jelent.

Ha a legjobb zenetanárt kapnám, akkor is kéne legalább 10 év ahhoz hogy igazi profi váljon belőlem.

Ez egy ilyen műfaj.

Mégis, ki alkalmazna engem olyan idősen?!

Most hobbiból akarsz zenélni, vagy profi zenész akarsz lenni? :) Én se profi zenészként zenélek, hanem hobbiból. Hobbista az nem azt jelenti, hogy semmire semmit nem költ, nem képzi magát, stb.

Hobbyhoz nem okvetlenül szükséges tanár ugyebár.

Valóban nem, csak a zenetanulás egy olyan dolog, ahol évtizedeket tud spórolni a megfelelő iránymutatás. Ha már úgy is azzal jössz, hogy idősebb vagy, akkor ez azért elég nyomós érvnek kellene lennie.

hiába vagyok őstehetség sokak szerint

Őszintén szólva a zene különösen egy olyan terület, ahol nem szoktam adni feltétlen arra, hogy a hozzá nem értők mit mondanak. Nekem is volt már többször, hogy jöttek, hogy jaj de szépen játszottam, holott tudtam jól, hogy magamhoz képest ritka szar volt: nem figyeltem a heéyes levegővételre, emiatt kifogytam a levegőből, aztán ez magával rántotta a tempót is, hangsúlyozást is elcsesztem meg még egy csomó dolog volt, amivel akkor épp elégedetlen voltam. Effektíve, mint tánczene, funkcionálisan rossz volt, még szó sem volt arról, hogy profi-e volt-e az előadásmód vagy sem. Aztán más meg azt monjda, hogy jaj de jó volt. Hát nem, csak nem ért hozzá és nem tudja, hogy milyen lenne, ha jó lenne. És egy pciit is normális zenetanár azt is tudja, hogy ki milyen szinten van éppen, ahhoz képest jó-e vagy sem.

De mondom, te pénzed. Én szóltam, hogy jobban járnál, ha már beruházol $4000-t egy hobbiba, akkor inkább költesz kevesebbet először a hangszerre és többet arra, hogy a használhatához szükséges ismeretanyagot megszerezd és nem fordítva, különben olyan lesz, mintha vennél egy autót anélkül, hogy megtanultál volna vezetni.

Hát az autós hasonlat mégis sántít valahol. Sok dologban megint igazad van, de ne essünk túlzásokba! Ha autót vezetek hozzáértés nélkül, az életemet kockáztatom, és úgy (nem) mellékesen más személyek életét is.

Ha szakértelem nélkül zenélek, azzal se magamnak, se másoknak nem ártok (feltéve hogy nem az ablakuk alatt csinálom, éjfél körül...)

Nézd Saxus, ha sehogy se fog menni magamtól, biztos igyekszem majd valaki tanárra szert tenni, már ha nem túl drága. De nagyon nem szívesen mennék el ebbe az irányba. Elvenné a saját felfedezés örömét, tudod, és eleve, az hogy rendszeresen tanárhoz járjak, az olyan... szóval, nagyon hasonlít ahhoz a dologhoz aminek a közkeletű neve: MUNKA!

Munka, érted? Borzalom már rágondolni is! Teljesen ellentétes a szememben a hobby fogalmával, meg azzal hogy szórakozás, játék, örömködés...

Obsessed commandline-maniac.

Nem az a lényeg, hogy mit veszélyeztetsz, hanem, hogy hiába költesz rá sokat, ha nem tudod használni, csak szenvedni fogsz vele. (Az, hogy az autó balesetveszélyes az lényegtelen a példa szempontjából).

A másoknak se ártaszról meg kérdezd meg a kezdő hegedűsök szomszédait. 🙂 Ismerek olyan hegedűst, aki azt mondta, hogy kizárt, hogy a lányát hegedülni tanítsa, mert nincs az, hogy végigszenvedje azt, mire megtanul normálisan hegedülni.

Azt meg senki sem mondta, hogy kötelező rendszeresen járni. Én is úgy megyek, ahogy épp összejön, attól függően, hogy mikor érek rá és, hogy van-e értelme, gyakoroltam-e, stb. Volt, hogy két héten belül is mentem, máskor meg másfél hónapig nem. De pl. egész ősszel nem voltam, mert vagy valamelyikünk nem ért rá, vagy eleve volt mivel lefoglalnom magam.

A hangszertanulás meg mindenképp munka. Ott bizony gyakorolni kell, alapokat elsajátítani, stb. Vannak alapvető dolgok, amiket egyszerűen muszáj elsajátítani (amihez nem kell drága hangszer eleve, ellenben hasznos a segítség), különben nemhogy a felfedezés öröme nem lesz meg, hanem egy tisztességes, értelmezhető hangot nem fogsz tudni kiadni belőle. Az igazi felfedezés úgy is onnan indul, hogy tudod használni, nem onnan, hogy azt se tudod, hogy milyen az egész.

De úgy vélem, itt arról van szó, hogy fejedbe vettél a dideridoa tapasztalataid alapján valamit és úgy gondolod, hogy minden hangszer ugyanúgy tanulható, illetve olyan érzésem van, hogy számodra derogál az a tudat, hogy valaki megmondja neked, hogy valami hogyan jobb, hiába van esetleg nagyobb tapasztalata benne. (Emlékeim szerint hasonló reakciók voltak a programnyelvedre is, de ugyanez a focis topic is: kérsz kritikát, leírják többen, hogy túl terjengős, tömörebben jobb lenne, majd lerázol mindebkit annyival, hogy "van, akinek így tetszik". Azon se lepődnék meg, ha ez a te értelmezésében egyedül téged jelentene.)

Most nem egészen értelek. Megmondtam, hogy nem utasítom el teljesen a tanárhoz menés gondolatát, egyszerűen nem fogok azonnal ezzel KEZDENI!

Hát az ég szerelmére, azért már talán várjunk a dologgal annyit, hogy legalább kezembe foghassam a hangszert, vagy nem?!

Aztán, tanárt találni nem is olyan egyszerű. Keresni kéne. Nem New Yorkban lakom, annyit elárulok... hanem egy apró vidéki porfészekben. Csak az hogy egy Walmart áruházba érjek, majdnem 20 perc autózást igényel... És nincs is autóm. Na most itt akkor szerinted egyszerű lenne megszervezni hogy találjak egy tanárt, és el is járjak hozzá?! Arról nem is beszélve hogy erős a gyanúm, annyi pénzt kérne amennyit úgyse tudnék kifizetni... Tudod, írtam már hogy én errefelé egy igencsak szegény valakinek számítok! Kiemelem megint ezt nem panaszként mondom, soha életemben nem ment ennyire jól nekem... de akkor is, ez errefelé szegény életszínvonalnak számít, ergo, van amit nem engedhetek meg magamnak. Ne vonj le nagy következtetést abból hogy 4 ezer dolcsit kész vagyok kiadni ilyesmire. Eredetileg ez egy új laptopra lett volna szánva, persze egy csúcsmodellre... nem mintha szükségem volna újra, teljesen remekül megy a régi is (Lenovo ThinkPad T530, 16 GB RAM, 2 TB SSD, 256 MG secondary SSD, meg minden ami még belefér...)

Szóval egyszerűen nem új lapot veszek a spórolt pénzemből, ennyi az egész. DE ETTŐL MÉG SZEGÉNY VAGYOK, értesz engem?

Aztán meg nem látom be, miért költsek pénzt akkor, ha van más út is. Ez a „más”, az ingyenes youtube leckék. Elkezdem azzal, és meglátom mire jutok. Ráérek akkor tanárt keresni ha végképp elakadok.

A programnyelvemről meg csak annyit hogy kifejezetten jó lett szerintem! Legalábbis az ÉN CÉLJAIMRA, de eleve ez is volt a szándékom. Amúgy még ha teljesen biztos volna is hogy semmit se ér, akkor is megvan a haszna: amíg végigcsináltam ezt a „programnyelves projectet”, remekül megtanultam C nyelven programozni...

Szóval várjunk legalább addig a további vitával hogy megérkezzék a hangszer, oké?

Nekem amúgyis minden téren - mindegy miről van szó - akkor ment a tanulás, ha rájöttem valami olyan módszerre amire senki más nem gondolt, vagy gondolt ugyan de azonnal elvetette mint hülyeségnek tűnőt. Nálam mindig a fura módszerek váltak be tehát. Ezen nem csodálkozhatsz, hiszen nem vagyok normális, akkor meg az a logikus hogy abnormális módszerek működjenek nálam, már ha valami is egyáltalán...

Ez egy KÍSÉRLET a részemről. Önmagam próbatétele. Annyit bevallok az elején, semmi esetre se a kézügyességemről vagyok híres! Általános iskolában gyakorlati órán kettes voltam, az is kegyelemből, s amiatt mert ugyanaz a tanár tanította aki a kémiát is, kémiából viszont vitathatatlanul én voltam az osztályelső. Erre való tekintettel a tanár - akinek tehát a kémia miatt a kedvence voltam (megérdemelten!) - megkegyelmezett nekem, elnézte hogy teljesen szerencsétlen hülye kretén vagyok minden reszelgetéshez meg fúrás-faragáshoz, és megadta a kettest. Sőt, néha még a hármast is!

Ettől azonban még tény, hogy a kézügyességem minden csak nem jó. Majd meglátjuk mire jutok ezzel... elméletileg kézügyesség nincs is, mert a kezet az agy irányítja, az agy meg még felnőtt korban is alakítható, hiszen nem más mint egy „tanulógép”. Meglátjuk, igaz-e ez...

Obsessed commandline-maniac.

Hát az ég szerelmére, azért már talán várjunk a dologgal annyit, hogy legalább kezembe foghassam a hangszert, vagy nem?!

Épp ezt mondom: előbb fogj egy hangszert a kezedbe, mielőtt elköltesz rá $4000-t. Én se egy új trombitán kezdtem el tanulni 3.-ban, hanem a helyi suli egyik ütött-kopott, de viszonylag karbantartott régi darabján. Egyébként volt, aki pl. rájött, hogy neki nem tetszik az, amit elkezdett és tovább váltott más hangszerre.

Csak az hogy egy Walmart áruházba érjek, majdnem 20 perc autózást igényel...

Amennyire hallottam 'Murricát megjárt ismerőseimet, ez kb. egész Amerikára jellemző, hogy semmi nincs helyben, mindenért utazni kell. Sokat.

Nos, bizonyos dolgok kezdenek kikristályosodni. Ezek:

—Maradjatok „feliratkozva” a témára, de jövő hétig ne várjatok nagy fejleményeket. A főnököm holnap el kell utazzék messzire, és csak vasárnap jön meg. Ez 2 dolgot jelent:

1. Szopás szopás hátán nekem, mert ilyenkor mindig a nyakamba szakad egy rakás extra feladat...

2. Jövő héten tud csak bevinni engem a „music shop”-ba hangszert választani.

—A másik ami kikristályosodott, hogy előre tudom, teljesen bolond, agyatlan állatnak tartotok azért amit mindjárt leírok... Tudniillik, úgy néz ki mégse ezt a YFL-222 fuvolát fogom megvenni. Project cancelled...

Hanem egy jóval drágábbat.

Még nem tudom pontosan melyiket, de ezzel szemezek:

https://www.flutes4sale.com/products/yamaha-677-687

Mint látjátok, ez már majdnem 4 ezer dolcsi... De természetesen nem azért akarom mert annyira vágyom e rengeteg pénz kiadására. Ez akkora összeg hogy én is erősen sóhajtozom miatta...

Hanem, ugye eddig azt hajtogattam, nekem „closed hole” kell, mert azon könnyebb játszani. És tényleg azt olvastam mindenütt hogy azon könnyebb játszani... Emellett meghallgattam egypár youtube videót, és bevallom nem hallok semmi különbséget az ezer és a 30 ezer dolláros fuvola hangja közt sem...

Sajnos ez azonban nem segít rajtam, mert meghallgattam egy olyan videót is ahol bemutattak pár „effektet” amire az open hole képes, de a closed hole értelemszerűen nem. Na és teljesen pofára estem ezen... PONTOSAN UGYANAZOK A HAJLÍTÁSOK voltak benne, amiket én egész pici gyermekkorom óta IMÁDOK a zenékben!

Szinte „égi hangzás” vagy hogy is mondjam...

Na ezek után nincs mese, nekem PROFESSZIONÁLIS fuvola kell, és open hole! Legfeljebb az elején majd valami kis dugókat dugdosok a lyukakba hogy átmenetileg closed hole legyen csinálva belőle... Azt hallottam hogy ilyesmit lehet művelni. Plug vagy cork a neve angolul ugye. (a plug szót ismertem rég, a corkot most tanultam meg...)

Bár lehet hogy óvakodni fogok attól hogy az elején is bedugaszoljam a lyukakat mert akkor hátha rossz kéztechnikát szokok meg.

Szóval egyelőre ennyit mondhatok csak nektek, jövő hétig legyetek türelemmel, bár még ez se jelenti azt hogy okvetlenül hétfőn leszek bevíve, mert lehet hogy csak szerdán vagy később... És még akkor se biztos hogy amit kiválasztok az okvetlenül van is nekik raktáron. De semmi baj, ha nincs, majd megrendelik...

Na és most számoljatok: 3850 dolcsi a jelenlegi árfolyamon már több mint egy millió forint. Tartok tőle ez még mindig nem éri el Trey úr óráinak értékét, de azért már határozottan közelít hozzá nagyságrendileg...

Persze nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ez életre szóló valami lesz szintén, de olyan ami kulcs egy új terület megismeréséhez, a készségeim fejlesztéséhez, stb...

És kissé tele is a tököm a számítástechnikával. Olyan fénysebességgel avul el, hogy elegem van belőle hogy állandóan újra kell tanulnom a dolgokat. Meg még a csomagok is, hogy állandóan frissítsek, meg „ez a böngésző elavult hamarosan megszűnik a támogatása” stb...

A fuvola nem avul el ilyen gyorsan... ott nem változtatják ilyen sebesen a „billentyűzetkiosztást”, hehehe...

Amúgy, 3850 dollár egy fuvoláért APRÓPÉNZ. Ahogy nézegetem egy ideje ezt a témát, minden kicsit is profi fuvolásnak legalább 10 ezer dolcsis fuvolája van, és ők még mind a „pórnép” közé számítódnak ilyen téren, mert az átlag olyan 30 ezer dolláros fuvolával „nyomul”. A legdrágább fuvola meg amiről említést találtam, 84000 dollárba kerül, igaz az már platinából van...

Hol vagyok én ezen áraktól a leendő nem is egészen 4 ezer dolláros „készülékemmel”... Egy szerencsétlen nyomorult leszek vele, aki még zenebohócnak se alkalmas ezzel...

Mindezt figyelembe véve azonban kezd olyan sanda gyanúm lenni hogy amit Magyarországon YFL-222 fuvola néven árulnak olyan 200 ezer forint környékén ahogy itt valaki írta fentebb, az semmi esetre se lehet igazi Yamaha fuvola, csak HAMISÍTVÁNY. Mert egy eredeti ilyennek az ára a Yamaha shopban bizony több mint ezer dolcsi... Az egyetlen magyarázat rá hogy talán 8 évvel ezelőtt amikor egy dollár még 200 forint körül ért csak, na akkor volt ennyi az ára, s erre emlékeztek most. De a jelenlegi ára nem lehet ennyi. Ha mégis ennyi, az úgy lehet hogy megveszik az Amazonon 450 dollárért a fake példányt, a hamisítványt, aztán eladják másfélszeres áron, olyan 650 dolcsiért, na az épp 200 ezer forint körül van... jó üzlet nem mondom!

Az olcsóbb fuvoláktól amúgy az is visszatart hogy még ha igazi Yamaha termék is, akkor se Japánban készítik, ezt is megtudtam. Hanem szintén Kínában... Jobb esetben Vietnámban vagy más távolkeleti országban. Na köszi szépen...

Obsessed commandline-maniac.

Ok, leírom a saját tapasztalataimat.

Ez nem olyan, mint egy Stradivari hegedű, vagy, mint Trey órái. A fuvolánál az új hangszer az értékes hangszer és évek alatt veszít az értékéből. Sokat. Pont, mint a hardvereszközök. Ezért sem éri meg drága hangszert venni. Mert az többet veszít az értékéből. Vagy mint egy drága autó. Ha kigurulsz vele a szalonból, már buktál is néhány millát, mert onnan használtautó. Ha már autó. Emlékszem egy lepukkant ezres suzukin tanultam vezetni szervó és minden kényelem nélkül. Basszus amikor beültem egy modern minden jóval felszerelt autóba akkor jöttem rá mennyivel könnyebb ezeket vezetni. de örültem, hogy rossz autón tanultam meg vezetni, mert a jobb autóval könnyebb volt utána...

30 éve hegedülök, ebből az utóbbi 20 hivatásos zenéléssel telt el, szimfonikus zenekarokban, színházban, itthon és külföldön. Szóval van tapasztalatom, bár azt mondanám, hogy most kezdem már érezni a hangszert... a 30 évet nem egy hegedűvel oltam persze végig. amit most vettem legutóbb az talán egy 200 ezres hangszer. Alsó kategória, ha az árat nézzük. DE ezzel a hegedűvel hivatásszerűen tudok dolgozni és pénzt keresni, ma este az egri színházban is ezzel fogok a János Vitézben szólózni, sőt szóló koncerteket is adok nagy ritkán. (Sok gyakorlás kell hozzá, a 2 kisgyerek mellett arra pedig nem jut időm.) Játszottam 3 milliós mesterhangszeren is, az tényleg szebben szól, de hidd el, nem vallok szégyent egy olcsóbb hangszerrel sem. Vagy ott van a vonóm, amit az Aliexpressről! rendeltem 7ezer! forintért. Tökéletes karbonvonó. Játszottam egymilliós vonóval is. Tudom mi a különbség... Ezzel dolgozni kell, míg a másik úgy működött, hogy én csak gondoltam mit szeretnék és szinte magától megcsinálta. De ugyanazt meg tudom csinálni az olcsóbb vonóval is. Csak több a meló... És hogy jól teljes legyen a kép nem a made in germany pirastro húrkészletet vettem meg 20ezerért hanem a kínai hamisitványt az Aliról 3 ezerért. Hidd el nekem, lehet akármilyen jó a füled nem hallod meg a két húrkészlet közti hangzásbeli különbséget! No ennyit az eredeti drága hangszerekről és tartozékaikról. Természetesen aki ebből él és előadóművész, az drága hangszeren eredeti drága hozzávalókkal teszi. És ez is rendben van nagyon. De ne akarj olyan hangszert, mint a nagyok, hogy olyan legyél mint a nagyok.

Megkérdeztem a kolleganőt a színházban. Üzeni: Ne dőlj be a marketing bullshitnek. A Yamaha fuvolákat már nem gyártják japánban. Indonéziában gyártják már. Ha valódi japán minőségi fuvolára vágysz Miyazawa fuvolákat nézhetsz. Ő is egy olcsóbb (300ezer körül) Miyazawa hangszeren játszik.

Ha már magyar fuvolások, akkor Solaris. Nem jazz! Bár ha Jethro Tull nem jön be, akkor lehet, hogy ők sem.

Nekem ez a zene például nagyon bejön (biztos ismered is):

https://www.youtube.com/watch?v=XxK6SzlCKGY

És nagyon tetszik a hölgy is aki játssza! Oké, nem egy mai csirke... De legalább épp illene az életkoromhoz.

És rengeteg videóját megnéztem már, imponáló a szakértelme. És ó milyen magabiztosan játszik!

Obsessed commandline-maniac.

Amatőr, elég tehetséges tanuló, de ez a hang kb lepkefing egy igazi fuvolahanghoz... Nincs teste és az intonáció nagyon kényes a fuvolán. Sok gyakorlás és igen jó hallás kell hozzá. Mozart mondta állítólag: egy fuvolánál csak kettő lehet hamisabb.  Persze ez az akkori fuvolákra vonatkozik. A maiakat számítógéppel tervezik és lézer vágja a furatokat. A billentyűzet pedig igazi mestermunka. Ja igen egy jó tanács még, a  gisz billentyűre támasztva tudod szabályosan letenni az asztalra a fuvoládat, ha megvetted majd.

Ha hiszed ha nem, én is hallom hogy rém távol áll a profizmustól. Ha meg MÉG ÉN IS hallom, az csakis azt jelenti hogy messze nem tökéletes az előadás... DE maga a dallam (a játszott zeneszám) mégis tetszik, és elismerésem neki hogy ezt a minőséget hozni tudja már ennyire fiatalon.

Obsessed commandline-maniac.

Letöltöttem a Youtube-ról egy rakás tutoriált, ami kezdő fuvolásoknak szól... Még olyat is, hogyan kell egyáltalán szakszerűen összedugni a részeg alkatokat... akarommondani az alkatilag részegeket... eh, ez se jó... alkatrészeket... Ez az! Na mégis zseni vagyok, eszembe jutott az adekvát kifejezés... hiába, nehéz a magyar nyelv...

A viccet félretéve: ez a fuvolás „projektem”, hobbim, ez arra is jó hogy fejlődjön az ánglius tudásom, a beszélt nyelv megértésében. Soha még ennyi angol tutoriált nem néztem mint mostanában, és valóban kezdem egyre jobban érteni... Ugye, nem mindegyik alatt van angol leírás. És muszáj megértenem...

Obsessed commandline-maniac.

Oké, hát mint már be is vallottam, ez nem a fogyókúrás topik, itt nem tartom magamat szakembernek... Azaz, - bár elismerem, némileg még mindig a belső meggyőződésem ellenére - de úgy döntöttem behódolok saxus és zslaszló tanácsainak, úgy értve ezt hogy nem veszek drága fuvolát... EGYELŐRE.

Rendeltem az Amazontól egy nagyon olcsót. Na nem az abszolút legislegolcsóbbat, de egy 190 dollárosat. Azért épp ezt, mert egyrészt egy igazán profi youtube fuvolás hölgy (akinek sok performanszát végighallgattam és egészen biztos hogy nagyon érti a dolgát) bemutatta egy videóban, megdicsérte, bár egy pillanatig se titkolta hogy ez véletlenül se profi fuvola... De azt mondta, jó egyrészt gyerekeknek, kitapasztalni „bejön-e” neki a fuvola, másrészt jó még felnőtteknek is, „második” fuvolának, ha a drága fuvolát nem akarják valami veszélyes helyre hurcolni például természetjárásra... Jó arra hogy „koncerteket” adjon vele otthon valami kisebb baráti társaságnak...

Másrészt azért is épp ezt rendeltem meg, meg ez MŰANYAGBÓL van. Azaz itt abszolút nem fenyeget az a veszély ami a trombitánál történt, hogy ROZSDÁSAT küldenek nekem... (nyilván persze lehetnek egyéb más veszélyek...)

A fent említett hölgy szerint az hogy műanyagból van épp még előny is mert ugye vízálló. Mondjuk úgyse akartam a Niagara párafelhőjében zenélni vele...

Szóval ez kerekítve csak 200 dodó, aprópénz a tervezett 4000-hez képest. Kipróbálom hogy mi meg hogy... Ha jól megy, ami persze sok időbe telik majd, valóban ráérek jobbat venni... akkor több pénzem is lesz már rá... mert az álmom egy 10 ezer dolláros...

Álmodjunk amíg lehet, egyszer úgyis lesújt ránk a Valóság...

Obsessed commandline-maniac.

Nem, nekem nincs abszolút hallásom. De nem is hiszem hogy szükségem lenne rá. A célom csupán annyi, hogy olyan dalokat amiket el tudok fütyülni (s ennélfogva mondható hogy „megtanultam” a dallamot ugye) azt el tudjam játszani fuvolán is.

Gyakorlatilag tehát egy „szórakoztató eszköznek” tartom a magam számára.

Vélelmezhető hogy ennél sokkal komolyabb céljaim is lettek volna vele ha tizenévesen jön ez az elhatározásom, de hol vagyok én már attól a kortól...!

Amúgy egy pszichológus azt mondta, teljesen nyilvánvalóan Aspie vagyok. Egy másik viszont azt, hogy abszolút lehetetlen hogy az legyek, ha ugyanis az volnék, regényeket se tudnék írni, mert nem lennék képes beleélni magamat a szereplőim gondolatvilágába, az ilyesmi az Aspieknak lehetetlen. Most akkor a fene se tudja mi vagyok... Én úgy döntöttem, nekem jó az Aspie címke mert elég nyilvánvalóan kilógok a „sorból”, az „átlagból”.

Obsessed commandline-maniac.

Nézd, ha bejön, és később veszel egy drágább hangszert, akkor is max $190 dollárod ment a levesbe, cserébe addig is volt min tanulni, ha meg kiderül, hogy nem tetszik az egész, akkor meg soroltál $3810-et.

Pl. Peremfúvós furulyákkal is: érdekelt, egyszer egy táborban egy műanyag, házibarkács bolgár kaval replikán megmutatta valaki, hogy hogy kell... Ami arra volt elég, hogy kb. 3-4 nap után végre ténylegesen meg is tudjam szólaltatni. Utána karácsonykor, mikor hazanéztem szüleimhez, fogtam egy partviscsövet, faragtam belőle egy moldvai A-s kaval mintájára egy peremfúvósat. Cső ugyan kicsit vastagabb vagy 5 mm-rel, mint ideális lenne, de működik. Vékonyabb cső nem volt a boltban, szomszéd kisvárosba ezért meg már nem akartam elugrani. Arra jó volt, hogy rájöjjek, mennyire akarok én ezzel a jövőben foglalkozni meg, hogy legyen egy kis tapasztalatom vele. Projekt költségvetése 330 forint + egy eltört fúrófej volt. (Fúró leesett az asztalról, balfaszsági pontok: +1). Egy rendes, fából készül bolgár kaval 1-200 ezer forint, műanyag replika 6000, házilag meg ezer alatt megcsinálja bárki, aki hajlandó utána olvasni.

(Persze az most mellékes, hogy nem bolgár kavalt csináltam, maga a peremfúvós technika érdekelt, ahhoz meg inkább választottam egy ismerős fogásrendet, hangsort.)

Azért nem egy atomtechnika:

https://i.imgur.com/Lt249vc.png

https://i.imgur.com/OOg6QcC.png

Tényleg annyi, hogy először levágtam egy 75 centis darabot (ennyi egy A-s kaval hossza síppal, ennél ugye rövidebb lesz), aztán addig vágtam meg reszeltem belőle köszörűvel, ameddig a hangolón be nem állt 440 Hz környékére. Ez nem túl meglepő módon egész közel esett a kaval sípjának nyelvétől számítva a végéig. Persze az eltérő csőméret miatt (a rendes kavalé 18mm, ez ha jól emlékszem 23mm) persze volt 1-2 mm különbség. Aztán fúrtam rá lyukakat ugyanoda, mint a rendes kavalon. Itt annyi jött ki, hogy nagyobb lyukak kellenek rá, feltételezem a csővastagság miatt. Először ugyanakkorát próbáltam, mint a rendes kavalon, azzal nagyon nem akart jól működni. (Egyébként bevallom, az egyes hangokat már nem nagyon hangoltam, egyrészt késő volt, másrészt nagyjából jónak tűnt, harmadrészt eleve prototípusnak készült és igazából egész jól együtt szól egy rendes kavallal.)

Ja, meg tekertem egy kis szigetelőszalagot a végére, hogy kevésbé vágjon, mert elég éles. Plusz, úgy vettem észre, hogy jót tesz neki eleve, hogy van még egy kis vastagság a fúvó végén. Eleve a bolgár kaval replikáknál is szoktak tenni egy kis plusz anyagot, állítólag a magas hangoknál segít.

Érdekesség, hogy ezen is inkább a kvintátfúvástól érzi magát jól, már az oktávján az alaphangja is néha nehezen jön ki, alsó oktáv meg kavalnál igazából eleve nem túl használt dolog. Bár pont ma mutattam meg kérdeztem valakit, aki ért is ezekhez, mondta, hogy szerinte túlfúvom, kevesebb, jobban fókuszált levegővel is meg lehet oldani - egyébként is borzasztóan eszi a levegőt egy furulyához, kavalhoz képest - meg még egy-két technikai dolgot, amivel könnyebben kijön az. Persze megjegyezte ő is, hogy 16mm-s csőböl próbáljam, de ilyet tudtam dec 23.-án szerezni otthon a vasboltban. :) Ja, meg, hogy csináljak D-set inkább.

Mindenesetre tervben van, hogy majd csinálok 16 mm-s csőből egy A-sat, H-sat meg egy D-set, illetve egy nagy C-s furulyát. Talán még egy D-set. Bár akkor már adja magát, hogy csináljam meg a "rendes" G-A-C-seket is és akkor van minden, mint a búcsúban. :D

Szerkesztve: 2020. 03. 05., cs - 01:31

Na, fejlemények:

Azt kell mondjam, hálás lehetek azért, mert lebeszéltetek a sokezer dolláros fuvolákról... Látjátok, van azért bennem őszinteség és olyan izé... belátás meg hála stb... Oké, azt elismerem, ritka makacs ürge vagyok! Nehéz meggyőzni engem! De nem lehetetlen...

Azért cserébe hogy ennyi pénzt megspórolt nekem a lebeszélésével, megbocsátom Saxusnak minden korábbi trollkodását amit elkövetett ellenem amíg még Poliverzumként voltam itt...

Sóval s tetvvel... Az említett 190 dolláros fuvola megjött, de kiderült, ugyanaz a helyzet vele mint a trombitánál... Na nem az hogy rozsdás, mert ez műanyag... Sőt, még kifejezetten szépen is szól... Már amikor véletlenül sikerül jól megfújnom!

És itt a baj. Itt nyugszik a kutya elhantolva... A baj bennem rejlik. A hatalmas, vastag alsó ajkamban, amit egy néger is megirigyelne. Holott nincs bennem olyan gén egy csepp se... Ez is egyfajta genetikai rendellenesség csak nálam. Nem is lenne baj ha nő lennék, azt mondanák, gyönyörű, csókos ajkam van... Na de férfinak születtem...

Az alsó ajkam akkora, hopgy simán képes vagyok felhúzni az orrom legtetejére, ha akarom. Na most ez tök jó a didgeridoo esetén, mert szinte bebújok a csőbe az ajkammal, és gyönyörűen tudok „effektelni” vele... Sajnos azonban már a trombitánál is csak bajt okozott, de most a fuvolánál is. Ugye itt fontos lenne hogy a kifújt levegőt egy relatíve vékony, pontos „sugárban” küldjük pont oda, ahova annak mennie kell. Na de nálam ez sose jön össze... illetve néha igen, véletlenül. Úgy 20 esetből egyszer...

Nem tudom miért mondják hogy a didgeridoo a legnehezebb hangszer. Esküszöm, gyerekjáték a fuvolához képest... De szerintem a trombita is nehezebb mint az.

Na most az lehet hogy talán 5 év szorgos napi többórás gyakorlás után el tudnék jutni oda hogy jól fújjam meg a fuvolát, de az tényleg minden lenne csak nem szórakozás. Én kész voltam belefektetni a kitanulásába ennyi évet, még többet is, de azt arra értettem hogy azt megtanulni, hogyan kell rajta a gombokat nyomkodni... Ez hogy még rendesen megfújni se tudom az ajkam miatt, teljesen kiakasztott!

Sajnos azonban ez van, nem operáltathatom le az ajkamat a fuvola kedvéért...

Na de nekem kell egy zeneszerszám! Végül rátaláltam a nekem megfelelőre. Ez az:

CAHAYA Melodica 37 Keys Pianica Melodicas with Long Pipe Short Mouthpiece and Carrying Bag for Children Student, Black

Ez tulajdonképpen olyasmi, aminek a kisgyerekek körében a „Triola” nevet adják, csak hát annál azért mégis komolyabb. És csak valami 30 dollár... Bár van 100 dollárért is Yamaha, de én ezt a 30 dollárosat rendeltem. Már meg is jött, és kipróbáltam. És __remekül__ bevált!

Úgy látszik, ez illik a szerény képességeimhez... Nos, ez van, nem örülök neki de a tényeket tisztelnem kell...

A dologban az az érdekes, korábban volt nekem szintetizátorom is, de az nem vált be. Azon nem tudtam játszani. Ennek elvileg ugyanolyan billentyűzete van (bár kisebb, mármint kevesebb gomb) de ezen meg tudok! Na jó, igazán nem mesteri szinten... De innen már tényleg csak gyakorlás kérdése.

Nem értem, mi lehet a különbség. Mi lehet az amiért ez megy, a szinti meg nem?!

Az igaz, korábban viszonylag sokat játszogattam gyerekként tangóharmonikán. Bár a kíséretet amit bal kézzel kéne adni hozzá azokon a kis kerek gombokon, azt sosem tudtam megtanulni... De a jobbkezes játék viszonylag tűrhetően ment. Lehet hogy emiatt vált be nekem ez a triolaszerű izé, jobban mint a szinti?

Csodálkozom ha úgy van, hiszen a billentyűzet tényleg azonos mindegyik helyen...

Bár az is igaz, ha lefektetem hogy úgy legyen előttem mint a szinti, és a hozzá kapott hosszú csövön át fújom, __ezen_sem__ tudok játszani! (Plusz zavar a késlekedés, hogy a csövön a befújt levegő később ér be a gépbe így nem azonnal szólal meg... de ez a legkisebb baj).

Ha azonban a rövid fúvókát illesztem rá, és úgy emelem a számhoz, azaz ott van előttem függőlegesen, és úgy játszhatok rajta hogy eképp nem is látom a billentyűit - hasonlóképp a tangóharmonikához! - na akkor már tudok játszani rajta!

Persze nem jól. Még annyira se mint régen a harmonikán. Kijöttem a gyakorlatból... Mégis, a különbség ég és föld! Az egyik módszernél egyáltalán nem tudok játszani (holott azt hinné az ember az a könnyebb módszer hiszen látom a billentyűket!) a másiknál meg ha sok tévesztéssel is de tudok játszani! Hihetetlen! Elképesztő!

Mindenesetre arra egész jó, hogy esténként elszórakoztassam magamat vele. Ez volt a célom eleve...

Obsessed commandline-maniac.

Fütyülni szájjal tudsz?

Egyébként nem kellene, hogy problémát okozzon. Trombitánál is az ajkad két szélét feszíted be, elől meg próbálod minél lazábbra hagyni és fölé helyezni a fúvókát (de semmiképp sem rá nyomni, csak hozzáérni). Ha tudsz egy síkot képezni a két ajkaddal, akkor már menni fog.

Fuvolához nem értek, peremfúvóst tudok megfújni (ott pont más van), meg a furulyának a lyukait úgy, mint a fuvolát (meg kiskoromban csináltam műanyag csőből meg celluxból flótaféleséget a blockflöte mintájára), azt gyakorlatilag hasonlóan, mint a trombitát, feszítve a száj két oldalát csak a levegőt lefele irányítva meg lehet fújni. Azt nem hinném, hogy ne tudnád a felső ajkadhoz képest beljebb húzni az alsó ajkad. Meg feltételezem nem a lyukba bele, hanem a peremére kell fújni, különben nincs, ami hasítja a szelet. (Ja meg persze nem kell rezgetni az ajkaid, mint a trombitánál és a didgeridoonál, mert nem az ajkaddal képzed a hangot, hanem a fúvókával.) De majd valami fuvoláhóz értő ember megmondja a tutit, hogy hogy kell.

Azt meg senki sem mondta, hogy könnyű hangszer a fuvola és elsőre könnyű megszólaltatni. Főleg nem, hogy jól, aztán a helyes légzéstechnikákról meg nem is beszéltünk még (nem tüdőbe, "hasba" veszed a levegőt, stb. Nem ténylegesen a hasba értelem szerűen, hanem "mélyre" és onnan kezded feltölteni a tüdőd. Azért hívják úgy, hogy hasba veszed a levegőt, mert előbb fog emelkedni a hasad és csak a végén a mellkasod, ezáltal jóval több levegőt szívsz be, illetve a rekeszizomtól kezdve jóval több izom áll rendelkezésre, hogy adagold a levegőt. - ez egyébként minden fúvós hangszerhez kell)

Didgeridoo meg igazából nem egy nehezen megszólaltatható hangszer. A nehézség ott kezdődik, hogy ahhoz, hogy jól játsz rajta körlégzés kell, hogy folyamatosan tudj hangot adni. (Elméletben röviden annyi, hogy valahogy elzárod a szájüregben a levegőt és onnan adagolod a hangszerbe, miközben az orrodon levegőt veszel a tüdőbe.)

Igen, fütyülni szájjal tudok, dallamokat is, de még ilyenkor is az alsó ajkam „kilóg” a felső alól.

Nyilván, most hogy már megvettem a fuvolát, próbálkozom majd még vele, csak nem most, mert előbb „kijátszom” magamat ezzel az új hangszerrel...

Obsessed commandline-maniac.

Erre mondtam, hogy érdemes ilyenkor futni 1-2 kört egy tanárral is, hogy legalább az alapokat megmutassa. Valószínűleg kevesebb szenvedéssel fogod tudni megtanulni használni.

Az igazi felfedezőút amúgy sem az alapoknál kezdődik, hanem amikor már alapszinten tudod kezelni az eszközt.