Fogyókúra - part 12, avagy Miért jó „hardcore” paleósnak lenni?

A kérdés tehát az, miért érdemes "HARDCORE" paleósnak lenni?

Mióta e blogbejegyzés-sorozatot írom a fogyókúráról, tágabb értelemben a paleo életmódról, számos hozzászólást kaptam kritikaként, melyek olyasféle kérdéseket feszegettek (néha alpári stílusban...) hogy miért vagyok én ilyen hülye; mi a jó abban hogy ezt vállalom - hát szeretek talán szenvedni? Nem bánom-e hogy bolondnak néznek? Miért csinálom ezt, mi a jó ebben nekem?
 

Végeredményben - ha eltekintünk a nyilvánvaló trollkodásoktól - valami olyan bizonytalan szándékot olvastam ki ezekből, hogy e kérdések akörül forognak, hogy „jó-jó, értjük, ez persze biztos nagyon egészséges meg minden, de miért nem csinálom mindezt SZELIDEBBEN, mire ez a nagy fanatizmus, ha magam is elismerem hogy sokkal enyébb módon is lehetne valaki jó paleós?”

Na ha ÍGY teszi fel a kérdést valaki az már nem trollkodás hanem érdeklődés, ráadásul teljesen jogos is! Megpróbálok érdemben válaszolni rá. Röviden tehát az a téma, ha már paleós valaki, miért jó a paleón belül is „hardcore”-nak lenni.

Tudok e kérdésre válaszolni, de a válasz nem egyszerű, egymondatos, és azért nem az mert a hardcore-ság végülis nem biológiai hanem pszichológiai okok miatt fontos elsősorban, az olyan motívumok kifejtése pedig elég nehéz.

Nézzük előszöris azt, hogy miért jó nekem ha csak naponta egyszer eszem. Nos, ez mindenekelőtt nem is igaz! Azért nem igaz mert ez épp az a terület ahol nem vagyok fanatikus. IGYEKSZEM naponta egyszer enni az igaz, de nem törekszem erre görcsösen, ezért bár ez valóban így van legtöbbször, de azért nem mindig. Mindazonáltal, a napi egyszeri étkezésnek igenis van előnye! Ez pedig az, amit a szakirodalom úgy nevez, hogy „intermittent fasting”. Magyarul „időszakos böjtölés”. Ha ugyanis naponta csak egyszer eszünk, vagy ha nem is egyetlen „együltő helyünkben” hanem folyamatosan bár de egy szűk idősávban (mondjuk egy háromórás sávban) akkor ez azt jelenti hogy két étkezés közt legalább 16 órát (de akár húszat is) KOPLALUNK. Ez pedig nagyon jó a szervezetünknek, mindenekelőtt mert akármennyire is telezabáljuk magunkat azon az egyetlen étkezésen, de végső soron az egész nap folyamán összesen kevesebb kalóriát viszünk be, mint ha gyakrabban étkeznénk. Másrészt, ez a fajta étkezés kifejezetten épp a HASÜREGI ZSÍR azaz a belső szervek köré lerakódott zsír eltüntetésében nagyon hatékony, márpedig az a legveszélyesebb, annak ellenére hogy nem látszik kívülről.

Ott van aztán hogy én disznófejet eszem. Bevallom, fogalmam sincs róla ez miért baj. Gondolom Olvasóim java részének semmi averziója nem lenne azzal, hogy egyen egy falat disznóhúst amit a coca nyakából vágtak ki sütés vagy főzés előtt. Akkor mi a baj azzal a hússal ami attól a helytől mondjuk 20 centivel arrébb van, a malac fején? Az talán másfajta hús? Nem disznóhús? Mérgező? Vagy mi?

Mert az én véleményem az, egy disznófejen egyszerűen MINDEN ehető, a csontokat kivéve! Sőt én bizony még az állkapcsa csontját is fel szoktam törni, és kipiszkálom belőle azt a kevéske velőt ami benne van! Igaz hogy roppantul csekély a mennyisége, de ó milyen finom!

Na de menjünk csak tovább e kérdésben. Képzeljétek el, ott illatozik előttem a tálcán az egész fej. Egy valami holtbiztos: ezt NEM VIHETEM MAGAMMAL AZ ÁGYBA, hogy ott eszegessem miközben számítógépezem vagy könyvet olvasok! Képtelenség!
Márpedig korábban, paleós korszakom előtt én is mint rengetegen mások, állandóan nassoltam az ágyban. Ugye világos, ez milyen bődületes extra mennyiségű (de felesleges...) kalória bevitelét jelenti! Na most ez nincs. És nem azért nincs mintha hősies akaraterővel ellenálltam volna neki, hanem mert fizikai értelemben LEHETETLEN. Egy ekkora malacfej - bár nyilván képtelen vagyok megenni egyszerre - túl nagy ehhez, de különben is mindent összezsírozna. És még ha az ágyneműt nem is sajnálom, a sokszázezres laptopomat nagyonis. Szóval a malacfej megment engem a nassolás ártalmától.

De amikor nem malacfejet eszem, csak más disznóhúst, arra is igaz ez. Hiszen az is túl zsíros. Egyszerűen maguk az ÉTELEK amiket eszem, az egész ételbázis amin az étkezéseim alapulnak manapság, nem teszik lehetővé a nassolást!

Mégtovább megyek. Egyvalamit el kell ismernem: nálam az étkezés majdnem mindig NEM ÉLVEZETNEK, hanem csak EGY BIOLÓGIAI SZÜKSÉGLET KIELÉGÍTÉSÉNEK van tekintve! Ez van. Nálam nincs az mint az ünnepélyes fogadásokon vagy akár csak a „rendes” családok esetén elképzelt előkelő étkezéseken szokásos, hogy odaül a család az asztal elé, mindenki egyszerre eszik, közben van beszélgetés, kínáljuk egymást, meg „na de még ezt edd meg”, „ezt az apuka kedvéért” „miért nem eszel ebből is, hát nem szereted a nagyi főztjét?”, „Ne pocsékolj, ha már kimerték neked a tányérba edd is meg”... „máshol emberek éhen halnak te meg nem örülsz ennek a finom ételnek”...
UGYE ISMERŐS EZ SOKAKNAK a gyermekkorából?! Aztán csodálkoznak hogy a szerencsétlen kölyök elhízik...

Oké, én egyedül élek most, engem senki se kényszeríthetne. MOST. De korábban sokszor volt ilyenben részem... És most is ha BÁRMI ünnepélyes keretét adnám az étkezésnek, azzal járna hogy mert jobban élvezem, TÖBBET ENNÉK. És bár amit eszem igencsak paleo, de még paleo kajából se egészséges dolog TÚLENNI magunkat!

Valójában még ÍGY IS VESZÉLYBEN VAGYOK. Mert amikor malacfejet főzök és nem mást, akkor az tényleg úgy van, hogy ott illatozik előttem a tálcán, meghintem rozmaringgal, stb... És mert nem hazudtam nektek, s ekkor VALÓBAN úgy érzem mintha a regénysorozatom világába léptem volna be - tudom persze hogy nem vagyok benn igazából, nem megy el az eszem, de mégis az érzés OLYAN intenzív! - na akkor bizony annyi rengeteget BEZABÁLOK belőle, ezen öröm miatt, mert ez olyan frenetikus élmény nekem, hogy a mennyiségtől magam is őszintén megrémülök!
De hiába. Nem tudok ellenállni neki. Ezek életem talán legboldogabb percei... Akkor az bizony úgy van nálam, hogy „megáll az eszem, csak eszem, csak eszem...” És ez mindaddig így van amíg a hasam iszonyatos méretűre nem duzzad, és már szinte fáj, nemhogy húst enni nem tudok többet de vizet inni is alig, de még akkor is sóvárogva nézem a tálcán a malacfej romjait, a maradékot amit már nem bírok „magamba termelni”...

Igen, ha valaki azt mondja a malacfej veszélyes nekem akkor igaza van. Nem azért veszélyes mert „vörös hús”, vagy mert zsíros, hanem egyszerűen ESZTÉTIKAILAG vagy hogy mondjam... az ünnepélyesség vagy minek nevezzem... szóval LÉLEKTANI ÉRTELEMBEN veszélyes... Majdnem mint valamiféle speciális kábítószer... ez a számomra tényleg majdnem egy középkori lakoma... Akkor és ott én vagyok a VÁRÚR, akinek a tiszteletére ezt odatették, és persze hogy a fejét, hiszen ő az ÚR, mindennek a FEJE...

Ez számomra nemhogy ünnepélyes de szinte SZENT pillanat! Ez nekem mondhatni SZAKRÁLIS ÉLVEZET!

És mert erről NEM VAGYOK HAJLANDÓ LEMONDANI, nem, nem, soha, semmiképp, soha de soha, mert akkora csodálatos öröm, ezért okvetlenül ellensúlyozni kell valami mással. Így aztán bár többnyire máskor is disznóhúst eszem (a második leggyakoribb ételem amúgy a tojás), de mert az nem fej, annak nincs ilyen „középkorias” hatása, ott megtehetem hogy egyszerűen csak bekapok belőle pár falatot amennyit jónak látok és kész, a probléma - a biológiai szükséglet! - megoldva. Ezt is ÁLLVA TESZEM, mert ha leülnék, tovább ennék, hiszen az úgy kényelmesebb. Állva, bizony! Azt szoktam mondogatni magamban tréfásan, hogy:

„Amikor disznófejet eszem, királyi lakomában van részem. Amikor mást, akkor sajnos be kell érnem egy állófogadással...”

Azon pillanatokat kivéve tehát amikor konkrétan épp az egész malacfej van előttem mert most főztem meg frissen, ezt leszámítva nálam az étkezésnek nincs semmiféle szertartása vagy hasonlója, és nyugodtan mondható hogy nem igazán nevezhető holmi „örömteli” eseménynek! Jó, persze nem is szenvedés. Egyszerűen egy biológiai szükséglet, egy „hiányérzés” megszüntetése, és jobb túlleni rajta mielőbb.

Egészen biztos, ezzel az ősember is így lehetett, hiszen akkoriban még szó sem volt holmi gasztronómiai rafinériákról.

Tágabb értelemben meg azért érdemes fanatikusnak lenni - ha úgy tetszik „pszeudo-vallást csinálni” a paleóból - mert másképp szép lassan az ember „kicsalja” magát az egész egészséges életmódból. Mert az igaz, semmi tragédia nem származna belőle ha néhanapján csalnék egy kicsit. Csakhogy idővel a csalások sűrűsödnének. Tudjátok hogy megy ez: Mint az épp leszokott alkoholistánál: „Én már nem iszom, ÁLTALÁBAN, de most ez az egy korty még belefér másképp a haverok kinéznek maguk közül. Na most is mert micsoda dolog lenne hogy a legjobb barátom esküvőjén nem koccintok az egészségére... Eh, most nagyon ideges napom volt a munkahelyen, ma este igazán megérdemlek egy üveg sört...” - és így tovább.

Ez lenne a paleómmal is ha csalnék. Nem rögtön... De IDŐVEL. Egyre sűrűbb lenne azon események száma amiket már „elegendően erősnek” éreznék ahhoz hogy csaljak. Mert ugye „enni kell valamit, na itt ez a majonézes tojás, a tojás végülis paleo, igaz ez tele van még valami olajjal ami biztos omega-6 de ennyi még belefér... Eh, csak nem bántom meg a barátomat azzal hogy nem eszem meg azt a süteményt amit Ő MAGA sütött... Végülis mi baj történhet ha eszem paradicsomot is, korábban se lett tőle semmi bajom s ezek nagyon érettnek látszanak... Hm, igaz, a borsó hüvelyes de Szendi úr is elismeri hogy a hüvelyesek közül a legártalmatlanabb...”

És így tovább. Egyre gyűlnének a „kivételek”, és azon napok is egyre sokasodnának amikor megengedhetőnek tartanám a „csalást”.

A végén azon venném észre magamat, hogy már nem is igazán paleo az, ahogyan élek. Sőt nemcsak „nem is igazán” paleo hanem abszolút nem paleo.

Jobb ha erre az útra rá se lép az ember, mert úgyse tudná megállni a bukást, nem tudná megtartani a „határt”. Ami nem is csoda, mert éles határ nincs is. A legjobb tehát a minél erősebb fanatizmus, a hardcore-ság.

Ha valaki erre azt mondja, így egy jelentős örömforrás kimarad az életemből, akkor természetesen igaza van ebben. Miért lenne azonban ez baj?! Az életben annyi temérdek különböző fajta öröm létezhet, hogy még a legisleggazdagabb milliárdosok sem tudják kipróbálni mindet. Például eléggé sanszos, hogy nekem sose lesz részem a Himalája megmászásának örömében; mélytengeri búvárkirándulásra se tudok menni; az űrturizmus se olyasmi amit az én pénztárcámnak találtak volna ki; telis-teli van a világ csodálatosan kinéző bombanőkkel akiket semmi esélyem megkapni az együtthálásra mert teljesen esélytelen vagyok náluk; és még sokáig sorolhatnám. Szóval okvetlenül bele kell törődnöm hogy egy egész rakás örömről le kell mondjak. Emiatt persze kesereghetnék, de jobb ha elfogadom hogy a Világ bizony ilyen. Miért kéne akkor hogy okvetlenül épp az ÉTKEZÉSEK jelentsenek nekem nagy örömet?! Annyi más örömben se lehet részem, miért ÉPP pont az EVÉS örömének elmaradása miatt kéne izgulnom, aggódnom, bánkódnom?! Pláne miért kéne örömet jelentsen MINDEN étkezés?! Én úgy fogom fel, ha valakinek van valami igazán érdekes hobbyja, akkor az a legélvezetesebb, ha azzal minél többet lehet! Nekem két ilyen hobbim is van: a számítógépprogramozás és a regényírás. Tágabb értelemben az írás általában, mert nem csupán regényeket írok (bár azt a legtöbbször).
Aki netán kételkedik benne hogy író vagyok, annak íme az angol weboldalam linkje:

https://haroldking.weebly.com/

Ha kevesebb időt POCSÉKOLOK EL az evésre, több időm marad a HOBBIMRA, amiben - ebben mélyen hiszek! - messze több élvezetet nyerek mint a kajálásban. Volt is nemrég valamelyik Olvasómnak egy kérdése az egyik hozzászólásban, hogy miként is van időm ennyit írni... Hát ez a válasz: egy egész csomó időt megspórolok az evés körül, meg még úgy általában azzal hogy egy RAKÁS olyasmi engem teljesen hidegen hagy ami legtöbb Olvasóm számára nagy jelentőségű! Például nem nézek sportközvetítéseket. Sőt az nagyon hagyján hogy azokat nem nézem, de TV sincs a lakásomban. MINEK?! Nem tartok fenn a lakásomban egy nagy dobozt a saját pénzemen csak azért hogy aztán az a vetített reklámokon át olyan bizbaszok megvételére szuggeráljon amikre semmi szükségem... A tévé egyszerűen egy idő- és pénzpocsékoló reklámfelület a szememben, ami MÁSOK érdekét szolgálja és nem az enyimet!

Egyáltalán, az evés tényleg nem lehet más mint fiziológiás szükséglet, hiszen az állatok is esznek. Ezokból benne - az evésben - nincs semmi „magasabbrendű”. Messze jobban szolgáljuk tehát emberi mivoltunkat, ha valami olyasmire fordítjuk életünk minél több percét, ami valóban és alapvetően megkülönböztet bennünket az állatoktól, és ez nemigen lehet más, mint az ALKOTÁS! Az alkotás, a KREÁCIÓ, az valóban „nemes” valamilyen értelemben, ezt nem hinném hogy sokan merészelik vitatni. Az evésben azonban nincs semmi „nemes”, semmi magasabb rendű. Hogy is lehetne, amikor nemhogy a vadállatok is esznek, de még a giliszták, a FÉRGEK is, sőt még az egysejtűek is!

Nemrég a fejembe vettem, hogy megtanulok KÉST FENNI. De nem elektromos köszörűvel, hanem fenőkővel, meg bőrrel, azaz „hagyományos” módon... Általános iskolás koromban kegyelemkettes voltam gyakorlati órán, azaz nem a kézügyességemről vagyok híres. De hiszek benne hogy kellő gyakorlással sikerülni fog!

Szóval hobbi kell, olyan hobbi ami ráadásul valami új képességgel ajándékoz meg minket. Ilyen ez a késélezés, de sok effélét sorolhatnék meg. Aki ügyesen szervezi meg az életét, annak egészen tekintélyes mennyiségű ideje marad a valóban fontos dolgokra vagy a hobbijára! Csak az kell ehhez hogy észrevegyük, mennyi felesleges dologra pazaroltuk eddig az időnket, látszatértékek után rohangálva... Tudjátok:

„A felesleges dolgok értékelése az a csíra, amiből a romlás kivirágzik.”

Ez olyan szép bölcsesség hogy angolul is ideírom:

"Attributing value to the unnecessary is the bud from which the decadence blossoms."

Na de ez már nem a paleo témája, azaz zárom soraimat... ideiglenesen!

 

Hozzászólások

Ezzel a "Short story collection"-al mi lett végül, nem lett kiadva?

De hiszen ott van, mindhárom könyvem olyan hogy a Lulu adta ki, ha rákattintasz elvileg be kell jöjjön a link... Persze, a Lulunál regisztrálni kell hozzá előbb, de az ingyenes. De különben láttam hogy már a Google books-nál is megvan legalább az egyik, lehet hogy mindegyik is. Az Amazonnál is elérhetőek, sőt ha jól emlékszem az Apple booksnál is ha jól emlékszem a nevére...

A short story collection tulajdonképpen az a könyv aminek címe: "Affairs of the Poliverse". Ez egy novelláskötet.

Nyilván nem ezekből fogok meggazdagodni amúgy, én is tudom. De ez mind csak reklám nekem, a „bevezetés”. Most van folyamatban egyik legnagyobb regényem angol megjelentetése, persze még sok időbe beletelhet míg „piacra lesz dobva”... Azt jól elő kell készíteni meg minden... Meglátjuk sikerül-e „Nagy Durranást” kiváltanom vele. Én „Nagyvadra vadászom”. Ahhoz lesvetés kell, terepelőkészítés meg minden. Én nem nyomorúságos filléreket akarok bezsebelni a műveimért. Dupla vagy semmi, sőt, milliók vagy semmi... Megengedhetem magamnak ezt a hozzáállást, mert nem szorulok rá a centekre. Megélek a keresetemből is simán.

Obsessed commandline-maniac.

NEM ÉRTI..

Amikor a neves fitneszguru a mozogj többet - egyél kevesebbet mantrát mondogatja, akkor azért tegyük hozzá: ez a mantra megy 50 éve, és lássuk be, nem működik. Nem hiszed? Nézz körül!

Miért?

Mert nem érti, hogy elsősorban nem az egyént kell kontrollálnunk, hanem az alany éhségét. A több mozgás éhessé tesz. A kevesebb bevitt kalóra pedig - ismét csak éhessé. Ha megvizsgáljuk, mi nem tesz éhessé, akkor gyorsan kiderül, hogy aki az inzulint/ghrelint/leptint megszelidíti, annál van a kulcs a tartós és egészséges fogyáshoz.

És itt jön a de. Mert a de az már csak ilyen ilyen elvtársak. Jön, ha kell, ha nem...

1. Ha nem alszol eleget / mélyen / egyben / akkor már másnap - vagyis elég egy éjszaka - átlagosan 385 kcal többlet kalóriát akarsz bevinni.

2. Amennyiben az alvásnak ehhez az egészhez köze van, akkor kiderülhet, hogy a kevés / nem elég mély / töredezett alvás emeli a kortizol szintet, és inzulin rezisztenciát okoz.

3. A légzési problémák - orrsövényferdülés, rhinitis, horkolás, alvási apnoe hatással van az alvás mennyiségére / mélységére / tartósságára, ennek okán a légzés nem megkerülhető az alvásminőség javítására való törekvéskor.

Lefordítom:
Le akarsz fogyni? Kontrolláld az inzulint, és aludj jól. Jól akarsz aludni? Tedd rendbe légzésed. És mivel kell egy poén a végére, íme: tudtad, hogy a helyes légzés csökkenti az inzulint?

source

Címre reagálva: Miért jó „hardcore” paleósnak lenni?

Nem jó.

Nem véletlenül nem paleós lett/maradt az ember az évezredek során. Nem véletlenül van napi 3x étkezés sem. Gyermekeknél meg 5x.

Az elmélet az, amikor mindent ismerünk, de semmi nem működik. A gyakorlat az, amikor minden működik, de senki nem tudja, miért.

Pont azt akartam írni, hogy a legnagyobb hülyeség a napi egyszeri - bezabálok - étkezés. Viszont nem kívánok poliverzum okításába kezdeni, mert az elmúlt évek bebizonyították már, hogy felesleges. Amúgy meg szórakoztató ahogy megéli a világot :D

De az még külön tetszett, hogy a disznófej azért praktikus, mert nem lehet az ágyba cipelni ; fenomenális :) Ja és a késélezés, mint hobbi - mondom igazi gyöngyszemek, talán Karinthy volt ebben ilyen jó...

Na kedves Oregon, MOST AZTÁN TÉNYLEG még jobban elhiszem hogy valóban okos fickó vagy és üzleti lángelme! Mert e hozzászólásodból pompásan kiviláglik hogy Te bizony tudod amit itt sokan mások NEM: hogy mi különbözteti meg egymástól az okost és a hülyét! Ez:

Az okos még a hülyétől is képes tanulni valamit, míg a hülye az okostól sem.

Ezzel nem akarom azt mondani hogy elismerném miszerint hülye volnék, mert cseppet se tartom magamat annak. (Épp ellenkezőleg...). Hanem arra célzok, te képes vagy tanulni tőlem, függetlenül attól, hogy mgadban esetleg minek tartasz. Mert ha okosnak tartasz, persze hogy tanulsz tőlem; de a fenti mondás szerint akkor is, ha netán hülyének tartasz bár nem mondod ki. (Azt tudom hogy fura fickónak tartasz mindenképp, de ez nem azonos a hülyének tartással, és a furafickónaktartás miatt meg se sértődöm mert ebben igazad van: magam is tudom és elismerem hogy az vagyok).

Ellenben nagyon sokan itt magukat rém okosnak képzelik, kiröhögnek engem, és nem tanulnak semmit. Holott ha IGAZÁN okosak volnának, tudnának tanulni tőlem bőven, MÉG AKKOR IS ha valóban hülye volnék. (Hát még ha nem...)

Szóval igen, meglátszik tényleg hogy te egészen más kategória vagy mint a legtöbben errefele. Mint üzletember pontosan tudod, hogy a TUDÁS, tágabb értelemben az információ, az bizony ÉRTÉK. És így van jól hogy tudod.

Obsessed commandline-maniac.

Tovabbra is tartom, hogy egeszsegugyi temaban az orvosoktol tanulok leginkabb, azoktol viszont szivesen (valahol es valamikor regen en is annak keszultem).

Orvosoktol viszont nem annyira tartom megbizhatonak a villanyszerelesi vagy IT temaju tanacsokat.

Mindket esetben komoly karokat tud okozni az ember maganak es/vagy masoknak, mert ugy gondolja, hogy ert valamit/valamihez, de mondjuk a szakma alapjait (itt mondjuk epp az emberi anyagcseret) nem ismeri jol.

Nalunk is latom a gyerekorvos ajtajan hogy homeopatias maganrendelese is van.

Mentem is egy masikhoz azonnal.

Nyilvan minden foglalkozas uzoi kozott vannak idiotak. Sok IT-s van, akire a szamologepemet se biznam, de attol meg nem egy irodalomtanartol kernek tanacsot, hogy milyen hardvert erdemes erre meg arra venni.

Nem értek egyet. Mi homeopátiával _is_ foglalkozó gyerekorvoshoz "járunk". (Valójában nem járunk, mert egyszer kellett orvos, de épp ünnepnapon úgyhogy ügyeletre kellett mennünk.)

Az, hogy homepátiával is foglalkozik az nem jelenti azt, hogy mindenre csak homeopata dolgot ír fel. Mástól hallottam, hogy amikor komoly baj volt, akkor felírta az antibiotikumot, meg mindent amit kellett.

Én úgy nézem a homeopátiát, hogy a beteg azért megy az orvoshoz, mert valamit kapni szeretne. Az orvos pedig adott esetben gondolhatja, hogy erre nem kell semmi, elmúlik magától is. De ezt a betegnek nem mondhatja meg - pszichológiai okokból. És ekkor javasol homeopátiát.

Valószínűnek tartom, hogy legalább placebó hatása van a homeopátiának is, ami egyáltalán nem kevés. Persze lehet drágállni ahhoz, hogy csak placebo hatása legyen, de ha gyorsabban meggyógyul a user, akkor mégiscsak megérte, nem?

Én meg megnyugszom: ha csak homeopátiát ajánl a doki, akkor nincs nagy bajom, meg fogok gyógyulni magamtól is :-). Nem váltom ki, csak bízom az immunrendszeremben és meggyógyulok.

A sima orvos meg felír lázcsillapítót (pedig a legtöbb esetben igazolt, hogy a lázcsillapító növeli a szövődmények esélyeit), antibiotikumot (pedig sok esetben felesleges, és tönkreteszi a bélflórát) és még ki tudja mit. Szerintem jobb ha nem feltétlen szükséges, akkor nem ír valódi gyógyszert az orvos.

Az igaz, hogy amióta így gondolkodom, azóta csak egyszer fordultam orvoshoz, de akkor meg egyértelműen valódi gyógyszer kellett, amit meg is kaptam. Úgyhogy nem teszteltem élesben a módszert.

Az, hogy homepátiával is foglalkozik az nem jelenti azt, hogy mindenre csak homeopata dolgot ír fel. Mástól hallottam, hogy amikor komoly baj volt, akko felírta az antibiotikumot, meg mindent amit kellett.

Ez igaz, nem jelenti azt, hogy mindenre azt ir fel. Hanem azt jelenti, hogy orvosi tanulmanyai ellenere szamomra kuruzslassal felero dolgot is muvel.

A mi gyerekorvosunk szerencsere nem hisz a placeboban, es ertelmes szulonek tekint minket: nem ir fel minden szirszarra antibiotikumot, oszinten megmondja, ha valamire nem kell gyogyszert szedni, mert par nap alatt magatol elmulik. En ezt a hozzaallast preferalom, a gyerekem es sajat magam eseteben is.

Itt drasztikusan eltér a véleményünk, sajna. Nyilván, a homeiopátiának megvan a talán nem is csekély placebó hatása, ezt eszembe sincs vitatni! Ennek ellenére, a helyzet az, hogy az orvos ekkor BECSAPJA A BETEGET. Gyakorlatilag gyereknek nézi, vagy még inkább hülyének, aki nem döntésképes. Igen, lehet hogy így meggyógyítja őt, de ugyanakkor - az én szememben - ezzel hogy megengedhetőnek tartja a hazudozást, megfosztja a betegét az „emberi méltóságától” vagy hogy is mondjam...

Én, ha rajtam múlna, egészen egyszerűen betiltanék minden placebót, kivéve természetesen azon eseteket amikor valamiféle új gyógyszer teszteléséről van szó önkéntesek csoportján meg ilyesmi. A széleskörű klinikai alkalmazását azonban betiltanám.

Egyáltalán, nekem már az se tetszik hogy a hippokratészi esküben egyetlen árva szó se esik az orvos igazmondási kötelezettségéről! Emiatt én úgy ÁLTALÁBAN VÉVE NEM BÍZOM AZ ORVOSOKBAN. Semennyire se. Mert semmi garancia rá hogy igazat mondanak nekem a leleteimmel, állapotommal, vagy bármivel kapcsolatban. Mert miért is, hiszen nem kötelezi őket erre az esküjük!

Ők fenntartják a jogot maguknak hogy hazudjanak adott esetben, ha ŐK úgy ítélik meg hogy az igazmondás rontana az ÉN állapotomon. Holott semmi biztosíték arra hogy jól mérik fel a „tűrőképességemet” ami kell a rossz hír „megemésztéséhez” vagy ilyesmi. Én azonban RAGASZKODOM a dologhoz hogy MAGAM döntsek az életem felől, de hogy a francba ha adott esetben ők nekem hamis információt adnak?!

Szóval itt általában véve van baj az orvostársadalommal, a homeopátia baromságai ennek csak egy kis szelete, de épp emiatt, azt is elítélem.

Ami engem illet, én is úgy vagyok vele ha megtudom hogy egy doki homeopátiával IS foglalkozik, vagy bármivel ami az én szememben a tudománytalan baromságok közé tartozik, azonnal elkerülöm és még a lehető legsúlyosabb esetekben se lennék hajlandó hozzá fordulni, maximum ha mittudomén nem lenne más aki sinbe teszi a törött csontomat vagy ha valami erős vérzést kell hirtelen elállítani és gyorsan bekötözni... de semmi komolyabb esetben! És ha nem tudom hogy a doki homeopata (is) de a felírt gyógyszeren látom hogy az ilyen homeopatás hülyeség, ki se váltom, és azonnal nmegszakítok ezzel a HAZUG és/vagy TUDATLAN hülyével minden kapcsolatot!

Szégyen és gyalázat hogy a kormányok engedik ezt a népbutítást.

Obsessed commandline-maniac.

Az egyetlen baj ezzel a hozzáállással az, hogy ugyanezen okoskodás mentén a paleós orvosokat is be lehetne tiltani. Sőt, lényegében be is vannak tiltva:

Van a protokoll, amit valami bizottság - a tudományos konszenzus alapján - meghatározott. És aki ezt a protokollt nem követi, az sarlatán. Ha baj is történik, akkor büntetik.

Én nem gondolom azt, hogy a rákot ketogén étrenddel 100%-ban gyógyítani lehetne (ahogy te írtad valamelyik posztodban), viszont sejtem, hogy jócskán növelni lehetne a túlélés esélyét vele. A jócskánt úgy értem, hogy átlagban sokkal hatékonyabbra várnám, mint bármilyen más létező kezelést. Ha rákom lenne, biztos, hogy ketózni kezdenék és tolnám a hozzá a vitaminokat. DE ezt egy hivatalosan működő orvos nem javasolhatja, mert a kormányok tiltják.

Vagy ott van a D-vitamin. Szendi úr írt róla, hogy azért nem tudtak rendes tanulmányokat csinálni, mert a már valóban hasznos mennyiséget - napi 2000NE feletti adagot - egyszerűen nem lehetett hivatalos kutatás keretein belül adni. Mert a _tudományos konszenzus_ azt már mérgezőnek tartotta.

Ott tartunk tehát, hogy te magad is pályán kívülre kerültél: amiben hiszel, azt a nagy többség - és a tudományos konszenzus is - hülyeségnek tartja. Ráadásul illegálisnak.

Mondhatod persze, hogy aki egy másfajta pályán kívüli elméletben hisz - a homeopátiában - az tényleg hülye. Viszont én úgy vagyok vele, hogy ha már én az illegális hülyének nézettek között állok, akkor azt mondom, hogy mindenkinek legyen joga hülyének lenni. Különben az én jogomat is veszélyeztetni fogják hamarosan. Közvetlenül a homeopaták után fogják kicsinálni a paleósokat is ugyanis.

Nézzük az átverés részét: ha meggyógyítanak nem zavar, ha átvertek közben. A placebónak pont az a tulajdonsága, hogy csak akkor hat ha hiszünk benne. És a placebó hatás óriási: ha önként lemondasz róla, azzal az immunrendszered jelentős részéről mondasz le. Inkább az a baj, hogy túlképzettek vagyunk, és nem tudunk hinni benne.

Azt hiszem a nézeteltérés köztünk csak abban van amit az utolsó bekezdésbe írtál, de ott annál nagyobb: nekem ugyanis épp az a bajom hogy engem ZAVAR és ROPPANTUL, ha ÁTVERNEK, még akkor is ha ezzel megmentik az életemet! Pláne mert ez utóbbi nem is biztos hogy sikerül.

Nekem semmi bajom az alternatív izémizékkel, akkor se ha hülyeség, tőlem végülis a homeopátia is létezhet, oké (bár jobban örülnék neki ha nem létezne). De ne keverjék az IGAZI orvoslással! Ne írják fel a homeopata cuccokat IGAZI orvosok! Majd ha én homeós meg patás akarok lenni, elmegyek egy olyanhoz aki CSAK azt csinálja.

Szóval engem az átverés része zavar. A HAZUGSÁG.

Nem tudom, értesz-e engem? Sikerült-e jól megfogalmaznom?

Obsessed commandline-maniac.

Nézd. A baj az hogy a szemedben minden egyenértékűként van megítélve, ami nem „hivatalos”. A szememben ez nem igaz. Mert bár a paleóra is meg a homeóra is igaz hogy nem részei a mainstreamnek, de van köztük egy lényeges különbség: a paleo LÉTEZŐ anyagokról jelent ki valamit! Azaz LÉTEZŐ élelmiszerekről ítélkezik. LÉTEZŐ élelmiszerekről mondja azt hogy "ezt eheted", és létezőekről mondja azt, hogy "ezeket kerüld".

Azon természetesen lehet vitatkozni, igaza van-e amikor e kijelentéseket teszi. Van is vita ebben a kérdésben, a vita még nem dőlt el, úgy értve, hogy a paleót még nem fogadta be a mainstream.

Ezzel szemben a homeopátia NEM LÉTEZŐ dolgokról állít valamit. Természetesen a kotyvalékai létezőek, de a bennük levő HATÓANYAG az ZÉRÓ. Nem tartalmaz hatóanyagot LÉTEZŐ MENNYISÉGBEN. Te is tudod.

Annak érdekében hogy ezen az ellentmondáson túllendüljön, olyan misztikus hülyeséget hirdet, hogy a víz „emlékezik” (ha jól rémlik a zagyvasága). Na most azért talán illene egy határt szabnunk az emberek becsapásának, de annak is hogy mi az amit bár vitatunk de ELVILEG lehetséges azért (ilyen a paleo, illetve én nem is vitatom, de most a „többség” szeméből nézem a dolgokat) és mi az amit bár VITATHATUNK, de felesleges időpazarlás a vitatása mert ELVILEG LEHETETLEN. Ez a szememben a homeopátia. Például.

Az ezen utóbbi halmazba tartozó hiedelmek a szememben egyfajta pszeudo-vallás. Ezzel szemben az előbbi halmazba tartozó dolgok „kikutatlan területek”, vagy „határesetek”. A lényeg hogy nem lehetetlenek ELVILEG.

Például az akupunktúráról nem az a véleményem mint a homeopátiáról. Igazából abban se hiszek, de ott legalább nem tartom FIZIKAI ÉRTELEMBEN KIZÁRTNAK, hogy legalább NÉMELY esetben hasznos lehet. Végülis ot történik fizikai behatás: a szurkálás. Az ugye egy inger. Nem lehetetlen teljesen, hogy ezen ingerek „beindítanak valamit” a szervezetünkben.

Mondom, nem hiszek benne, de elismerem annak egy csekély esélyét hogy tévedek.

A homeopátiánál kis esélyt se adok a tévedésre. Mielőtt belekötnél: a placebóhatást elismerem! Én a konkrét fizikai hatásról beszélek. Ha fizikai hatás nincs, tehát szúrás, vagy valóságos mennyiségben létező kémiai anyag, akkor fizikai hatásról se beszélhetünk. Amikor tehát mégis azt állítja a doki hogy ennek lesz fizikai hatása, akkor HAZUDIK. Ettől még persze lehet hatása, de csak placebó hatás. Épp erre bazíroz a doki! A placebőhatás azonban vagy bejön, vagy nem, az egész tehát csak felelőtlen kísérletezgetés. A dolog a szememben teljesen egy szinten áll azzal, amit a telefonon vagy tévén keresztül művelnek holmi „távgyógyítók”.

Talán nem volna baj még ez sem, ha MINDENKINÉL hatásos volna. DE NEM AZ. Mert igenis sokan vannak akik mégse gyógyulnak meg a homeopátiás szerektől, általánosabban: a placebótól. EZEKNEK MI JOGON HAZUDIK A DOKTOR?!

Mert ha mindenki meggyógyulna akinek hazudik, talán lehetne érvelni úgy, hogy „oké, hazudik, de ezáltal meggyógyítja a betegeit”. De mert nem mindenki gyógyul meg, azoknak is visszaél a bizalmával akiken nem segít.

És hogy mi van azzal a dokival aki maga is hisz a homeopátiás szerekben? El kell venni a diplomáját. Azonnal! Egyszerű mezei polgárnak se vagyok nagy véleménnyel az eszéről ha ilyesminek bedől, de egy ORVOSTÓL már pláne elvárom hogy a fizikának legalább az elemi alapjaival tisztában legyen, márpedig az összeegyeztethetetlen a homeopátiában való hittel!

Röviden válaszolva tehát utolsó kérdésedre: IGEN, ha a doki is hisz a homeopátiában, akkor HÜLYE. Épp emiatt méltó rá hogy elvegyék a diplomáját és soha többé ne praktizálhasson.

Nota bene, én csak annak engedném a praktizálást aki az orvosi eskü letételekor kijelenti hogy elfogadja az evolúciót. Talán le is vizsgáztatnám belőle...

Obsessed commandline-maniac.

Mi van, ha az orvos elhiszi?

Baj. Nagy.

Ugyanis ez nem hit kérdése. Amíg egy rakás gyógyszernek nem minősülő dolog (pl. gyógynövények) hatásáról, hatóanyagáról tapasztalati úton tudjuk, hogy működik, de nem ismerjük a pontos hatásmechanizmust, addig a homeopátiás szerek dokumentáltan nem tartalmaznak semmilyen hatóanyagot.

Ha pedig az orvos úgy dönt, hogy nem szükséges gyógyszeres kezelés, de a betegről tudja, hogy ez számára nem elfogadható, adjon placebót. Ellenkező esetben ugyanis az a következmény, hogy bár az orvos tudja, hogy nem a gyógyszertől gyógyult meg a beteg, a beteg szerint viszont attól, és ezért elkezd hinni benne. Egyre többször, egyre több beteg fogja hangoztatni vélt igazát, és ehhez egyes sarlatán orvosok még asszisztálnak is. És ez szépen tovagörög, a csodás végkifejlet az oltásellenesség.

Most végülis egyetértek veled, azt kivéve hogy én teljes mértékben ellene vagyok MINDEN placebónak, annak is amit az orvos ad. Nem fogadom el hogy az orvosnak joga lenne akár ilyen esetben is HAZUDNI a betegének!

Igenis nekem az a nézetem, hogy adott esetben nekem mondja meg akár a legrosszabb hírt is, de ne kísérletezzen azzal hogy meggyógyít engem HAZUGSÁGGAL! (a placebót hazugságnak tartom). Felnőtt ember vagyok, ragaszkodom hozzá hogy pontos, valid információkkal lássanak el, aztán hagyják meg nekem a jogot hogy én dönthessek a magam életéről! Vagy akár a halálomról is.

A többiben igazad van.

Obsessed commandline-maniac.

Az, hogy placebót ad, nem hazugság.

Placebót nem azért szokás adni, mert már gyógyíthatatlan, és hátha elhiszi, hogy ez majd javít rajta. Placebót annak kell adni, akinek nincs gyógyszerrel kezelhető problémája, de a gyógyszerre igénye van.

Ez a kezelés része. Ha nem elégíti ki a beteg pszichés igényét, rosszabb lesz. Hiába mondja, hogy „Józsi bácsi, magának semmi baja”, mert akkor Józsi bácsi másnapra még durvább tüneteket fog produkálni, mert bebeszéli magának. Ha kap két pirulát, boldog lesz, és másnap semmi baja.

nekem az a nézetem

Neked nem az a nézeted, hogy bemész az orvoshoz, és bármi (vélt) bajod lenne, te onnan pirulákkal távozz. Neked nem fog placebót adni.

Nézd, a placebó definíciószerűen hazugság, hiszen az a placebo amit az igazi gyógyszer helyett adnak, MIKÖZBEN a betegnek azt mondják hogy az igazi gyógyszer! Vagy ha nem is mondják neki ezt explicite de „ráutaló magatartással” elhitetik vele. Ergo, hazugság. Megengedem, bizonyára jónak vélt cél érdekében. De ettől még hazugság.

Amúgy olyan nagyon ez engem nem is zavarna, mert legyen mindenkinek az igényei szerint, valóban... AMENNYIBEN az valóban úgy lenne ahogy írtad, hogy ENGEM nem fenyeget ez a veszély!

Sajnos azonban fenyeget, mert a dokikat senki nem kötelezi igazmondásra. Hiába megyek be hozzá azzal, hogy „doki, mondd meg nekem őszintén akár a legsúlyosabb gondokat is, mert én olyan vagyok hogy tudni akarom az igazat mindenáron, és elutasítom a placebót”, mert a doki akkor is megteheti hogy bólogat erre, megígéri, aztán mégis placebót ad. Vagy azzal hiteget hogy „ugyan már, fél év múlva kutya baja”, miközben tudja hogy 90 százalék az esélye annak hogy egy hónapon belül kimurelek. De nem mondja meg, mert HÁTHA meggyógyulok, meg hogy ne kergessen a „kétségbeesésbe” a rossz hírrel, meg hasonlók!

Na ez a nagy bajom. A dokik fenntartják maguknak a jogot a hazudozásra, s emiatt egyáltalán nem tudok bennük megbízni. Az hogy homeopátia, az csak a placebo-jelenség egy kis szelete, amint az egész placebóval „gyógyítás” is csak egy kis szelete annak az ALAPVETŐ bajnak, hogy minden más foglalkozás esetén elítéljük ha a foglalkozás űzője hazudik, de kivételesen és épp a dokiknál ezt valamiért megengedhetőnek tartják sokan!

Sokan. DE NEM ÉN.

Obsessed commandline-maniac.

Szerepel a hippokratészi esküben az IGAZMONDÁSI KÖTELEZETTSÉG, vagy legalább az ŐSZINTESÉG?!

Nem.

Betegjogok? Ne röhögtess. Kinek van esélye arra, hogy érvényesítse azokat?! Annak, akinek telik jó ügyvédre! Azaz RENGETEG pénze van. Még annak se mindig, mert az orvostársadalom összezár. Nézd meg mi történik a „lúgos orvos” ügyében! Majd akkor azt hiszed, annál sokkal kisebb ügyben hogy valakinek hazudik, placebót ad, nem védik meg egymást?!

Különben meg az egészről van készen egy novellám is. Ne hozd ki belőlem a vadállatot, mert ha sokat piszkálsz, bemorcosodom és bosszúból felteszem egy újabb blogbejegyzésbe...

Obsessed commandline-maniac.

Hogy egészen pontos legyek, szerintem nem vagy troll úgy általában, itt a HUP-on, de speciálisan ami engem illet, valamiért utálsz engem sajnos, nem tudom miért, talán irigy vagy? és emiatt állandóan igyekszel piszkálni, bosszantani, amikor csak akad rá valami halvány ürügyed/esélyed. Szóval másokkal szemben lehet hogy nem vagy troll, de rajtam állandóan igyekszel köszörülni a „mentális karmaidat”. Igazán abbahagyhatnád már. Nagyon gyerekes de tényleg.

Obsessed commandline-maniac.

Ezek szerint nem tűnt fel, hogy jelen esetben te kötöttél belém. Asch kérdésre válaszoltam, általánosságban, erre te belémkötöttél, hogy neked ne hazudjon az orvos, válaszoltam, hogy neked nem fog, erre te: lehet, de másnak igen (mármint szerinted). Igazán abbahagyhatnád, nagyon gyerekes, de tényleg.

Tisztázzunk valamit: a beszélgetés asch és énközöttem kezdődött! Te belekotyogtál kéretlen harmadikként. Persze ez nem bűn, bárki csatlakozhat a beszélgetéshez, de akkor is így kezdődött. Én még EGYET IS ÉRTETTEM veled számos dologban, csak egyetlen részletkérdésben nem. Kifejtettem, hogy én bizony olyan vagyok hogy nem szeretem ha az orvosok hazudoznak nekem.

Szerinted ez BELÉDKÖTÉS?!

Mert szerintem legfeljebb abban az esetben ha éppen orvos a szakmád.

Én egyszerűen elmondtam, hogy nekem mi az „ízlésem”, a véleményem az orvosokkal meg a placebóval kapcsolatban, és kész, ennyi. Fogalmam sincs, ezt miért érzed bántónak.

Talán tényleg jó lenne átállnod paleóra, mert én is ilyen ingerlékeny voltam előtte, de ezen a paleo rengeteget javított. El tudom képzelni, miután paleós leszel és így lenyugszol, akár még barátok is lehetnénk. Na nem rögtön, de egy idő után.

Addig azonban semmi esetre se amíg ilyen nebáncsvirágként viselkedel.

Obsessed commandline-maniac.

+1 - ez így van.

Én emlékszem mire elkezdtem komolyabban utánanézni a paleónak, addigra már legalább a negyedik embertől hallottam róla. Csak éppen ebből hármat hülyének néztem... Ha nem néztem volna hülyének őket, akkor hamarabb paleolit lehettem volna, amivel még többet nyertem volna. Így sem panaszkodom, még időben megléptem az életmódváltást.

Persze hogy nem véletlenül alakult ki a mostani (a paleóval szembemenő) táplálkozási stílus. Azért alakult ki, mert az ember (az ősember) túlszaporodott, nagyon megfogyatkozott a zsákmányolható állatok száma, így apránként, kínjában az akkori emberiség áttért a földművelésre. Ez volt az úgynevezett „mezőgazdasági forradalom” ideje, holott nem jó dolog forradalomnak nevezni, mert a földművelés csigalassan terjedt el. Mindig akkor terjedt el egy területen, amikor már végképp nem volt más választása az ott élőknek.

Különben nem csoda. Bár a földművelő életmóddal több ember tartható el ugyanakkora területen, de a táplálék változatossága erősen lecsökken, aztán meg senki nem is szereti túrni a földet, mert rohatul fáraszt, tudjuk ezt jól.

Obsessed commandline-maniac.

Az általad idézett indexes cikk agysorvasztó hülyeségekkel van tele, a szerzője még csak nem is nismeri a paleo alapjait, azt tehát amit kritizál! Már ott hiteltelenné válik, hogy a mézet emlegeti mint állítólagos paleo ételt. A MÉZ VISZONT NEM PALEO. Nincs paleó ételnek tekintve! Hogy is lehetne amikor alig áll másból mint cukorból, azaz szénhidrátból?!

Aztán az indezes szerző szerint a paleo elmélete azon bukik meg hogy nem tudjuk mint evett a homo erectus. HÜLYESÉG. A paleo életmódban számunkra nem a KIHALT ősemberfajok táplálkozása a legfontosabb (hiszen azt valóban nem ismerjük egzakt pontosságglal) hanem alapul a MA ÉLŐ TERMÉSZETI NÉPEK táplálkozási szokásaiból indulunk ki, akiket „ma is élő ősembereknek” tekintünk.

Az omega-3 jótékony hatásait rengeteg tudományos kísérlet igazolja, ellentétben azzal amit ő állít. E kísérletek publikációi (a linkek) megtalálhatóak (többek közt) Szendi úr honlapján. A könyveiben is.

Soká lehetne még sorolni a tévedéseit ennek az indexes FUD-terjesztőnek, de minek. Aki ezt írta, nem ért a paleóhoz és kész.

Obsessed commandline-maniac.

Nem értem, mi a gondod. Az a Boldogkői vagy ki aki az indexes cikket írta, elkezdte a paleót és Szendit kritizálni, közben akkora baromságokat állítva amiket Szendi sose mondott, például hogy a méz paleo étel lenne. Ez tipikus szalmabáb-érvelési technika. Erre Szendi, akit kritizált ez a hülye Boldogkői (vagy Bodrogkőii? lusta vagyok megkeresni mi a neve...) rámutatott az őt kritizáló hülyeségeire és pontatlanságaira a válaszában. Ez miért lenne baj?

Obsessed commandline-maniac.

dobj mar egy kepet majd a rozmaringos malacfejrol mielott bezabbantod:)

"Hey Meryl. Less is more."

Jim Carrey

Lehet, hogy nem vagy "normális", de be kell vallanom, amit az iroságodrol írsz, abban lehet valami. Hiába gondolom néha azt, hogy túl sok a felkiáltójel, vagy eléggé meredek maga a téma, ezek a blogbejegyzéseid mégis megmozgatnak bennem érzelmeket (és nem, nem azt, hogy de jó lenne szétcsapni ennek a baromnak a fejét. :) ) Hanem átjön a lelkesedés, meg valahogy magával ragad a leírás. 
 Anyway... Nem tudom, ezt most miért írtam le... Azt gondolom, "nem vagy normális" de nem hinném, hogy az baj lenne. 

"Biztos én vagyok a béna, de csak azt sikerül elérnem, hogy kikapcsol a monitor."

Nagyon szépen köszönöm ezt a hozzászólásodat kedves HalfDemon, nagyon jólesett, és ezt nem gúnyból írom hanem komolyan!

Biztosíthatlak róla, semmi bajom azzal ha az a véleményed neked (vagy bárki másnak) rólam, hogy nem vagyok normális. EZ ÍGY IGAZ ugyanis, magam is elismerem, sőt látod, írásba is adom! Desőt még azt is elárulom, az épp angol fordítás alatt álló regényes önéletrajzom elején is le van írva az, hogy nekem semmi bajom azzal ha azt mondják hogy nem vagyok normális. TUDOM. Igen, tudom magamról! De soha nem is akartam normális lenni, mert tapasztalataim szerint az emberek azt tekintik normálisnak, aki átlagos... attól meg a hideg is kiver ha csak rágondolok, hogy átlagos kéne legyek... BRRRR!

Soha nem is éreztem sértőnek ha valaki azt mondja hogy nem vagyok normális, akkor se ha tudom hogy szeretne vele megsérteni.

Az ellen szoktam csak tiltakozni ha olyan jelzőkkel illetnek hogy „hülye, bolond, semmitérő...”

Még abban is igazad van hogy túl sok felkiáltójelet használok. Rengetegen kritizáltak már emiatt. Ez valóban egy hibám, elismerem. Szerencsére azonban már úgyis inkább csak az angol kiadás érdekel, abban meg úgyis minden másképp szerepel, ugye ahogy a natív „publisher's reader” jónak látja a központozást...

Szóval mindebben neked igazad van, belátom, semmi bajom ezzel. Ám emellé milyen gyönyörű méltatást írtál, hogy átragad rád is a lelkesedésem... Ember, ennél szebb dicséretet egy író nehezen tud elképzelni! Ismételten köszönöm neked!

Obsessed commandline-maniac.

Normális vs. nem normális...

Ennek mindenkori megítélése egy társadalmi norma, ami korszakonként változó/változhat.

Sokak szerint én sem vagyok normális, amit én úgy fordítok le magamnak, hogy "nem vagyok a megmondók szerinti társadalmi/környezeti elvárásokkal azonos".

Hm... Ezesetben "rokonlelkek vagyunk"... Ami alatt azt kell érteni minimum, hogy mindketten afféle "öntörvényű fickók" vagyunk. Merjük a saját utunkat járni, mert van hozzá elég önbizalmunk.

Tudod van ugye az a mondás ami nagyon illik erre a helyzetre, hogy:

"Aki a csordát követi, annak csak szaros fű jut, abból is csak kevés".

Obsessed commandline-maniac.