Karcsi története...

Fórumok

Ha még nem láttátok volna...

https://www.youtube.com/watch?v=rG_EVOf_2kI

Hozzászólások

Köszi, hogy megosztottad. Karcsi régóta a HUP közösség tagja, ha valaki nem tudta volna.

--
trey @ gépház

Vajh' miért nem járnak be ezek a a topicok nagyobb "karriert"?
-------------------------
Dropbox refer - mert kell a hely: https://db.tt/V3RtXWLl
neut @ présház

Itt van köztünk, nem ment sehová - Kicca benézte (ezt most idézőjelbe akartam tenni, hátha.. de csak ő tudja miért baszakszik éppen), ezért a második sora. A felső sorban pedig dölyfös szarkazmust segített világra nem éppen a kellő helyen. De a tolófájások már csak ilyenek.

^^ Fantörpikus elemzésemet olvashattad, remélem így már tiszta a kép.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Most tényleg nem érted? Az első csak szimplán félreértette (jó indulatulag erre gondolok) - felettébb kínos, de megesik. A második viszont olyan kérdést kanyarított ide a plénum elé, amit legfeljebb óvatosan suttogva tesz fel az ember egy közös ismerősnek - adott esetben privát üzenetben pl.
De hol vagyunk? Dedóban, h a tapintatot kelljen magyarázni?

Remélem az érintett legalább jót röhög majd az egészen, ha olvassa :D

Regota nem irt mar semmit Karcsi es a honlapjan sem megy a blogja. Az meg, hogy a video par napos nem jelent onmagaban semmit.

A topicnyito meg mi masert linkelt volna be egy ilyen videot?
Szerintem egyutterzes miatt tuti nem itt probalkozott volna, mert arra ott vannak a kismamak/oreg nenik/laposfoldhivok/egyeb spiritualis korok csoportjai a Facebookon.

Régen sokkal aktívabb voltam online fórumokon és egy másik helyen volt olyan fórumtársunk, akiről reggel írta be a barátnője az ő accountjával, hogy a srác éjjel szénmonoxid-mérgezést kapott és meghalt.

-----
„Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben.”
rand() a lelke mindennek! :)
Szerinted…

most olvasom vissza ezt és elméláztam rajta... rólam (nem mintha bárkit is érdekelnék itt, bár ez nem zavar) valszeg semmi hír nem lenne. csak egy ponton nem írnék többet :D

"all submitted complaints will be forwarded to /dev/null for further investigation"
"ez ilyen hippi kommunás felfogás, ahogy Stallman sámán módjára dobol a nagy hasán, hogy GNU, free software, free as free beer."

A lélek ereje a létező legnagyobb erő.

> Sol omnibus lucet.

Én amikor meglátom másoknak milyen problémái vannak, egy pillanat alatt rájövök, hogy bazz az én életem tökéletes ahogyan van :/ és ezt elég keserédes ízzel tudom akárcsak leírni is.

Off: emlékszem három éve be kellett szaladni a gyerekkel a kórházba egy elég csúnya fertőzés miatt. Uhh de be voltunk szarva. Aztán a váróban odajött egy kislány hozzánk, és megkínálta az én kislányomat ropival. Elég nagy szeretettel, önzetlenül odajött és talán még meg is simogatta az enyémnek a haját. A világ fájdalma volt rajtunk, persze most sem kívánok ilyen fertőzéseket, de.. leálltunk beszélgetni a kínálgatós kislány szüleivel. Annak a pici lánynak meg azért volt némi fájdalom az arcán, mert pár hónappal korábban operálhatatlan agydaganattal diagnosztizálták, és jóformán a kórházban laktak, nem járt más iskolába sem. Szerintem készültek a pillanatra, a szülei totálroncsok voltak már.

Tavaly a gyerekkel be kellett szaladni a traumatológiára, mert a combját felnyársalta egy éles acélkapmó. Miután kiszedtem belőle, nyilván elzavartak minket a kórházba, mert vidéken voltunk és ott nincs rendes ellátás - irány vissza Debrecen. Amíg ott vártunk a sorunkra mellénk ült egy idősebb néni az unokájával, akinek a lábfejét részben kb. levágta vagy szétroncsolta vagy mittudomén a kerti ásó. A baleseti sebészet gépészkedése után is merő vér volt a kislány mindene és azon elmélkedtek, hogy most mi lesz.

Apám a második agyműtétje után engem más néven szólított meg ilyesmi, én meg hirtelen meglepettségemben olyasmit éltem át, mint aki beleül egy kád jeges vízbe. Úgy fáztam mint az állat. Másnap is mentem hozzá, valamivel jobb volt, de azon méláztam most akkor mi lesz. A szomszéd szobában meg egy kisgyerek feküdt, akinek a plüssmacija oda volt téve a mellkasára és szerencsétlen nem tudott semmit csinálni, mozgásképtelenül és bekötött fejjel becsövezve csak nézte a macit és érzéstelenre bénult arcán folytak a könnyei. A szülei sem voltam sehol.

Szóval minden viszonylagos. Szokták mondani, hogy a fenti jellegű videókból erőt lehet meríteni meg minden, igen. Én kifejezetten javasolnám is a saját karjukat vagdaló tizen-huszonéveseknek gondolkodásra, hátha meglátnák amit legtöbben: amit egyesek a világ legkeményebb helyzetének látnak az bizony nem az, szóval jó lesz összerántani a vadszőrt a seggükön amíg lehet. Tudom, szemét dologként is értelmezhető amit írtam, de nem szemétkedésből írom: de az ilyen videók után érdemes leltárt csinálni az embernek a kínjairól. Már nem lesz olyan sok. És egy ilyen felismerés után át lehet kapcsolni segítő üzemmódba is, csak jelzem hogy gkaroly éppen gyűjtöget alapítványi átalakuláshoz.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Nekünk meghalt egy kislányunk. 880 grammal, 28 hétre (toxoplazma fertőzés), nyitott Botallo vezetékkel született, agyvérzést kapott, 12 napot élt. Szörnyű volt látni. Az orvos azt mondta néhány nap után, hogy azt várják, hogy kihüljön. Kegyetlenül hangzott, de nem haragudtam rá. Nem akart indokolatlan reményt kelteni bennünk. Ez egy huszonéves történet, néha még álmodok róla.

Szülőnek lenni hatalmas küldetés, még akkor is, ha úgymond minden rendben lévőnek látszik. Ha gyereked van, életed végéig szülő maradsz. Nagylányom, nagyfiam van, tudom mit beszélek.

> Sol omnibus lucet.

Van aki halálnak mondja ezt is - sokan nem is tudják magukról mennyire érintettek. Szar ügy. Én pl. szoktam mondani, hogy csóri faterom már régen elment csak még nem tudja.

Btw érdekes dolog ez amúgy, amikor valakinek nagy az arca és jólétében megszüli a pokol kínjait, akkor "ki nem szarja le, ha kell leugrok a Mount Everestről, beveszem a világ összes altatóját, motorfűrésszel vágom hosszába az ereimet szomi emóarccal" - amikor meg közel a pillanat, már nincs akkora arc. Olyankor az utolsó cérnaszálba is kapaszkodik szinte *mindenki*. Apámnál is részben hasonló a felállás, szart ő mindenre. Ámbár ha nyolc éve látta volna mivé lesz mára, biztosan egyezkedett volna velem, hogy szerezzek valami fegyvert. Mára már ő is az utolsó cérnaszál szöszébe markolva tartja magát és nem adja fel. Nem túl szép amit mondok és meglehet, hogy rosszul látom az jelenlegi verzióhoz vezető utat - dehát tetszett volna időben kapcsolni. Anyám talán jobban meg tudná ítélni, csak annyira nem foglalkoztat a "mi lett volna ha" téma.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Az életösztön már csak ilyen. Az ember ragaszkodik a tyúkszaros életébe, hátha valami csoda folytán mégse tér jobb létre. Gondoljunk csak a saját sirjukat ásó hadifogjokra, akik még akkor is nekiálltak ásni, amikor aznap már a sokat hullámban lőtték őket gödörbe....
-------------------------
Dropbox refer - mert kell a hely: https://db.tt/V3RtXWLl
neut @ présház

Lehet, hogy ilyen. Amúgy nem tudom, hogy a hadifoglyok példája megfelelő vagy sem. Ők eleve nem jómódukban vagy hibájuk miatt kerültek oda ahová - ráadásul simán el tudom képzelni, hogy nem ástak volna egy percet sem, csak kényszerítették őket. Fizikailag értem.

De tényleg nem tudom - amikor már azt hittem, hogy értem a háború kérdéseit akkor egyre inkább azt látom, hogy nem.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Szerintem a nagy arc tekinthető segítségkérésnek. Persze a segítségül nyújtott kéz feltehetően visszautasításra kerül. Ha a nagy arcúnak szerencséje van, annyira megbassza az élet, hogy elkezdi felismerni az értékes és értéktelen közti különbséget.

Egy mély gödör alján felébredni még mindig jobb, mint a koporsóban sem. Ha másért nem, azért, mert a család újra "élő embernek" láthatja az illetőt.

Vannak olyan emberek, akik képesek racionálisan gondolkodni, de dönteni és cselekedni nem. Ugyanolyan segítségre lenne szükségük, mint a drogosoknak. Kb. ugyanazok az alap bajaik, talán drogoznak is, vagy ha nem, megtalálják a maguk érzelmi/szellemi függőségét.

:)

Nem rossz gondolatok, amit láttam eddig az több ponton stimmel jaja.

Azt nem tudom és megnézném, hogy akik manapság fiatalkori mélabúságban érintettek, azok miképpen reagálnának olyan gyerekkorra, ami nekünk jutott 30 éve tizenévesen. Sokkal kevesebb lehetőség (8 bites számtech, online közösség nuku, mára alapdolgok nuku akár egészen az élelmiszerekig), viszont sokkal nagyobbnak tűnő igények (mozgás, gondolkodás, valós kapcsolatok, a szarságoktól távol maradás meg ilyesmi igények). Vissza lehetne ezekre az igényekre állni szerinted akár kényszerűen? Vagy ez a hajó is elment már?

Öö demagóg vagyok? Mondd, hogy nem :)

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Nekem Karcsiról mindig eszembe jutnak az IRC-es évek, jó móka volt. Ő meg kifejezetten jó arc volt mindig.

Biztos, hogy nem én gonoszoltam le!