fully supported external USB audio interface ???

Fórumok

Külső USB hangkarit akarok: perpill Mac-en nyomom, de bírnám, h linuxon is menjen minden feature, ha már megveszem és ha 1x visszamennék linuxra, vagy linuxos projektet csinálnék. Igazából a tapasztalat érdekel, nem a linux-audio HCL, és itt a Mac a kevésbé szűk keresztmetszet, bár vannak meglepetések, ill. a Mac-es vonalról hozzáférhető sok tapasztalat. Pl. a focusrite vonal eléggé a fókuszban van, de hajlandó vagyok letenni róla.

Hozzászólások

A Focusrite olcsóbb eszközeit meg tudom erősíteni hogy mennek általában Linux alatt. Nálam a Scarlet 2i4 régóta szolgál hibátlanul Ubuntu, Debian variánsok alatt. Meg újabban egy RME ADI-2 DAC is, de ez már egy másik árkategória és csak kimeneti eszköz.

A Focusrite mellett nekem a Tascammal is jók a tapasztalataim linux alatt.

Csak a választék és teljesség kedvéért: FiiO K1-et használok, ahogy látom nem ilyent keresel, de ezen is minden stabil. USB audio egyébként nem valami standard megoldás?

éppen most rendelek egy ilyet, kíváncsian várom. Sokat semmiképpen nem akarok rá költeni, Erröl jókat olvastam, az árához képest minöséget képvisel. Az alaplapi megoldásokhoz képest mindenképpen. Egy JBL T450-est fog kiszolgálni, ez a két cucc árban is és szolgáltatásban is szinkronban van.

Egyébként ez nem klasszikus hangkártya, hanem DAC és AMP (tehát digitál-analóg átalakító, illetve fejhallgató erösítö).

--
robyboy

8000 forintos JBL fejhallgatóhoz mondjuk szerintem teljesen irreális megvenni egy 15-20ezres (vagy igazából bármilyen) DAC+AMP-ot, vagy legalábbis elképesztően rossz alaplap kell, hogy megérje.

Én munkahelyemen egy random 20 ezres ASrock alaplapról hallgatok zenét egy AKG K92-vel. Kíváncsiságból elkértem egyszer kollégám FiiO E10K-ját, és a bass boost-tól eltekintve nem nagyon volt különbség.

Ez nem feltétlenül csak a fejhallgatók árszintjén múlhat. Lehet egy fülesnek olyan jellegű impedancia terhelése is amit a gyengébb meghajtók nem tudnak kiszolgálni rendesen, míg a másik füles esetleg sokkal kevésbé terheli le a meghajtó erősítőket. Persze a komolyabb terhelés igényű fülesek is leginkább feljebb szoktak elhelyezkedni, de nem feltétlenül.

Egyrészt az a gyárilag megadott impedancia egyáltalán nem biztos hogy úgy is van. Jellemzően ahogy a hangsugárzóknál is, az impedancia erősen frekvencia függő érték. És arról se ad ez az egyetlen számadat információt, hogy abból az impedanciából melyik frekvencián mennyi a tisztán ohmikus rész és mennyi az induktív, kapacitiv rész és amennyi adott fülesnél azt az adott meghajtás hogyan tolerálja, hogy bírja.
A gyári paraméterek nagyon leegyszerűsítik a valóságot a legtöbb esetben, de azoktól függetlenül még lehet akármi is. Olyan erősítő kimenet meg úgysincs ami a 8-600 Ohm fülesekig mindenhez ideálisan illeszkedne.
Szóval lehet hogy nem számít túl sokat, de az is lehet hogy sokat számít, bármilyen számadatot is ad meg a gyártó.

Szerintem egy adott szintig - lineáris pcm átvitele - az, ennek köszönhetem, hogy a Panasonic SA-PMX80 mikro hifi-t bedugtam a gépem USB host interface-ébe, a kernel felismerte, a pulseaudio pedig használatba vette. Egyedül azt kellett konfigolnom, hogy ezt az eszközt gondolja default nyelőnek.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

De tulajdonképpen mire kellene? Focusrite és Lexicon Alpha/Omegákat meg tudom erősíteni én is, hogy teljesen jól működnek.

[insert line here]
B.C. 3500 - DIY Vehicle / A.D. 30 - DIY Religion / A.D. 1991 - DIY OS

szerintem egy lexicon omega elegendő neked és olcsóbb a focusriteoknál. azért kérdeztem hogy egyértelműsítsük DAC-ot keresel-e mint amit pl. cherockee említett, vagy stúdiózni akarsz vagy valami más erősítőt meghajtani, esetleg usb-s eszközön keverni/routeolni, stb.

[insert line here]
B.C. 3500 - DIY Vehicle / A.D. 30 - DIY Religion / A.D. 1991 - DIY OS

Ha fontos a latency, akkor ne usb-t, vagy ne külsőt vegyél!

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Pedig vannak profi USB-s DAC-ok, szerintem nincs velük probléma alapvetően. Persze ha valaki hi-fizni szeretne, akkor lehet reszelni hozzá low latency kernelt, stb... bár pont nemrég olvastam, hogy a Windows Server a legjobb alap az audiofil zenehallgatáshoz :) vicc, hogy el is hiszem... mondjuk egy jól beállított Windows Server, utána meg leszedni róla a GUI-t, ala Core.

--
robyboy

"hogy a Windows Server a legjobb alap az audiofil zenehallgatáshoz"

Ezt azok hirdetik akik manapság itthon audiofil körökben tobbszázezres, milliós egyedi PC-ket készítenek megrendelésre. Apple például alapból jól működik és jól is szólnak felsőbb szinteken is. Ha a világ legkomolyabb stúdióinak is megfelel a minőségük akkor gondolom otthoni magasabb szintű zene hallgatásra is elég kellene lennie. Linux-ból is igen komoly audio képességű rendszereket lehet reszelni.
A latency-nek viszont nem tudom mi értelme van ha csak lejátszásról van szó. Stúdió felhasználáskor, amikor real-time kellene a be és kimenő csatornákat egyszerre kezelni, akkor igen. De csak lejátszáskor én még soha semmilyen hallható hatását a hangminőségre nem tapasztaltam a latency mértékének, állíthattam bárhová. Másnak igen, de ennek nem.

A latencynek kb. semmi jelentosege nincs, ha nem zenélsz, nem rögzítesz és hallgatsz vissza realtimeban. Ha viszont igen, akkor az usb sajnos nem jó megoldás, mert lassú az adatatvitele ahhoz, hogy a latencyt a minimumon tarts (erre van pl. a thunderbolt, vagy firewire800 interface, de a internal audio interface a legjobb megoldás.)

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Én is keresek ilyesmit. 30-40k környékig USB-s hangkártya vagy DAC. Követelmény, hogy minden elterjedt OS alatt menjen, Linux, Windows, BSD, Android, és legyen jó minőségű. Csak FLAC-os zenék hallgatására használnám, legfeljebb 1-2 PC-s játék. Nem ártana, ha tudna 384KHz / 32 bit mintavételezést, meg jó minőségű, tiszta, zajmentes fülhallgatóerősítője lenne. Latency nem annyira érdekel.

Egyelőre még csak nézelődők, de mindenki mást ajánl, főleg a hangminőségre nincsenek objektív tesztek. Meg majd rendes fülest is be kell szereznem hozzá.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Szerintem nem adtam meg túl kicsi keretet, lefedi a középkategóriát. Felső kategóriában nem nézelődnék, mivel nem Hi-Fi-t, meg drága hangfalakat hajtok meg vele, csak a fülest vagy később egy fejest. A 384 KHz nem létszükséglet, de akkor írom úgy, hogy minél nagyobb mintavételezést támogasson. A cél az, hogy az integrált alaplapi szutyokhoz és az átlag androidos telefonba beleintegrált DAC-hoz képest nagyot lépjek előre.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Vannak 384 KHz-es FLAC fájlok, igaz egyelőre csak pár ilyenem van, meg nem erre a felbontásra hajtok. Sok hanganyagot úgyis max. csak 44,1 Khz @ 16 biten adtak ki, már a 96 KHz @ 24 bit sem túl gyakori, nem hogy az efölötti 192 KHz és társai. Nyilván nem mindennapos, de ha már költök rá, akkor miért ne támogassa ezt a felbontást natívan. Persze overkill, mert túl van a füllel hallható minőségjavuláson, de miértne.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

A tíz, pár tízezer Ft-os hang holmikhoz és fejhallgatókhoz még az is kb. teljesen felesleges. A 96/24-es felvételek minőségi többlete se nagyon fog átjönni ilyen kategóriájú holmikon. Sokszor még a felsőbb szinteken is vakargatom a fejem néha hogy tényleg jobban szól egyáltalán, vagy inkább csak valamennyire másképpen. Persze van amikor hallhatóan jobban szólnak a magasabb felbontások. De túl sok értelme nincs mindennek az alsóbb szinteken lévő holmikkal hallgatva. Aztán van aki meglép komolyabb szinteket hangfalas, füleses holmikban is. Ott egyre inkább kezd értelme lenni a magasabb digitális felbontásoknak, mert sokkal jobban hallhatóvá válik.
Na és persze nem az számít önmagában hogy adott gyártó mit ír adatként a készülékére. A magasabb felbontásokat is támogató mai agyon integrált digitális chipek ma már nagyon olcsók. Viszont ami számít az az hogy a komplett készülék és használt társai összességében milyen szinten bírnak felbontás képességekkel, mi tud átjönni rajtuk és mi nem.

Engem érdekelne egy olyan teszt (még nem találtam), hogy valós körülmények között mi a helyzet. Valós körülmény:
- Otthon ülök, közben nyitva az ablak, és csiripelnek a madarak, visítoznak a gyerekek a játszótéren, közlekednek az autók,…

Tehát, ahogy az emberek legalább 99%-a hallgatja a zenét*. Az nem különösebben érdekel, hogy labor körülmények között milyen különbségeket lehet észrevenni.

Most a tömegközlekedési eszközön, utcán zenét hallgatókat ne vegyük ide, mert az egy eleve vesztes történet. A 3-as metrón pláne.

Azért a komolyabb áteresztő képességű, kevesebbet torzító szintek és az alap szintek között bőven van olyan mértékű különbség amihez nem kellenek labor körülmények. Simán otthon is megtapasztalható.
Persze kérdés ki hogy hallgat zenét, milyen zenét, mit csinál közben, csinál-e valamit egyáltalán, háttér zene vagy csak a zene hallgatásért van a cucc és az alkalom. Szóval az ember maga is természetesen erősen benne van ebben a játékban, ezerféle módon lehet ezt a dolgot csinálni. Lesz akinek nem lesz értelme bizonyos szintek fölé lépni, lesz akinek nagyon is. De szerintem az emberi fül még mindig jóval érzékenyebb műszer mint egy 20 és egy több százezres fejhallgató közötti különbség. Simán meghallható bárki számára. Már ha nincs még letompítva a hallása a torz hangok rendszeresen és tartósan hangos hallgatásával.
Egyébként a legtöbb hallgatásos hifi tesztet emberek leginkább otthon a lakószobájukban végzik.

"Na és persze nem az számít önmagában hogy adott gyártó mit ír adatként a készülékére."

+1

Nézzük pl. a notebook alaplapi "Intel HDA"-t, ami mögött valójában egy integrált Realtek AC269-es IC lapul. Föbb paraméterei:

98 dB jel-zaj arány
16/20/24 bit támogatás
44.1/48/96/192 Khz DAC mintavételi frekvenciák

stb... ha csak ezt nézem, szinte csúcs Hi-Fi.

Ha meg azt nézem, hogy -mivel integrált- felveszi az összes zajt a környezetéböl (pl. CPU fan), hát izé.

--
robyboy

A másik fele meg hogy sokan el se képzelik, mert nem tapasztalták meg, hogy milyen szinteket ki lehet hozni még a 44,1/16-os CD minőségből is.
Egy tényleg felső szintű CD-játszó CD lemezekkel jobban szól amint az alap szintű cuccok a magasabb felbontásokkal, bármit is írjon rájuk a gyártó műszaki adatként. Nem kicsit, sokkal jobban.

Bocs, nem trollkodásnak szánom, de felmerül bárki épelméjű emberben, hogy pulseaudiót használjon zenehallgatáshoz?

Korábban volt erről topik. Ahol próbáltak meggyőzni, hogy pulseaudio-t is fel lehet konfigurálni magasabb felbontásokra, meg etwas.
De úgy végignézve az egész architektúráján, kb. arra van, hogy megölje a zenét.
(Jó, nyilván az analógia folytatható lenne a szerző további produktumaira is, gondolok itt a systemd-re :D)

A DSD-nek 2MHz a mintaveteli frekije, ezt nyilván egy fogyasztható állapotba butitjak, akik lerippelik - a butitott változat pedig eleve durván nem az a minőség, mint amiből készült. Innentől kezdve pedig tökmindegy, hogy milyen mintavetellel vagy alatta, célszerűbb lenne valami általánosan használatos értéket megcelozni (pl. 44.1), mert az sem fog rosszul szólni, a zenét a zene miatt hallgatjuk, ha pedig a minőségén kell amulkodni, akkor az eredeti forrást (pl. SACD) lenne érdemes megcelozni, de most mondom hogy ezt nem fogod egy 30e forintos usb-s DAC-kal reprodukálni!

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Így van, DSD-s fájlokról van szó. Fájlméret valóban brutális, de egyrészt még így is messze elmarad egy FullHD-s/4K videótól, másrészt ha már ilyen is van, miért ne halgassa az ember. A DSD-vel inkább az a baj, hogy mivel stúdióminőség, nem merik a stúdiók a kezük közül kiadni, így kevés zene elérhető ilyen formátumban.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Ez marhaság, a DSD pl. a SACD formátuma, bármikor vasarolhatsz ilyet lemezboltokban, kell hozzá egy lemezjátszó, ami elolvassa. Rippelni pedig régi Playstationnel lehet. A lényeg, hogy ezt a minőséget viszont csak eredeti formában tudod élvezni, minden más rippelt, lekonvertalt példány durván veszteséges az eredetihez képest - egy normális SACD-lejatszo DAC-ja pedig korberohogi ezeket a pendriveos csodákat.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Jaja. Az SACD annyiban más mint a kommercionális használatra szánt CD, hogy eleve exkluzív kiadványokat jelentették meg rajta, a világ gazdaságilag fejlettebb részén ugyanolyan kultusza van, mint a vinilnek.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Óvatosan a marhaságozással, mert bár az SACD is a DSD-t használja, de emellett érhetők el olyan anyagok is DSD FLAC-ban, amelyek sose jelentek meg SACD-n.

Egyébként meg az SACD nem a DAC-tól szól jól, meg nem a lejátszó miatt, sőt, nem is a magas felbontás miatt, hanem az SACD-re szánt anyagokat általában igényesebben masterelik, azért tűnik jobb minőségűnek, mint a sima CD-s kiadás, meg esetleg a DVDA vagy BD-Audio kiadás.

A rippelt anyag meg elvileg mindig veszteségmentes. A lekonvertálás más.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Nem állítottam az ellenkezőjét, viszont publikusan jellemzően SACD-n férhető hozzá.
Az SACD a egyértelműen a felbontása miatt "szól jól", elég csak ha pl. egy hybrid SACD két hordozórétegét osszehasonlitod egymással! A masterelés mindkét rétegen ugyanaz. A DAC milyensége igenis fontos, azonnal meghallható különbséget okoz egy olcsó DAC (hiszen a konverzióért az felel), a " filléres", kommersz chipek nem veszik fel a versenyt a célkészülékekbe szánt megoldásokkal. A rippelt anyag persze hogy veszteségmentes, de te nem azt fogod hallgatni, hanem mindig a lekonvertáltat, az viszont már nem ugyanaz - úgyhogy maradjunk csak a marhaságnál!.. :)

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Anno, amikor az első SACD teszteket olvastam, akkor felmerült, hogy oké, oké, szépek a magasak, na de igazán a mélyek lettek ütősek. Akkor is azt írták a szakújságírók, hogy hát igen, valószínűleg az SACD által támasztott követelmények miatt már a felvételezés és a keverés során is nagyobb odafigyeléssel jártak el. (Meg az SACD-hez tervezett hangrendszer összeállításakor is.)

Persze hogy az analóg fázisban mit matat a hangmérnök, illetve hogy ebből mi marad meg az (SA)CD-re nyomva, és hogy mi jön ki a DAC analóg végén (és hogy abból mi mászik át a levegőn) az egy elég bonyolult és sokváltozós folyamat.

Részemről úgy vagyok vele, hogy az akusztikus jeltől függően vagy számít az SA rész vagy nem, de az biztos.

"...valószínűleg az SACD által támasztott követelmények miatt már a felvételezés és a keverés során is nagyobb odafigyeléssel jártak el. (Meg az SACD-hez tervezett hangrendszer összeállításakor is.)"
- a hybrid SACD két hordozórétege ugyanazt a maszterelt anyagot tartalmazza, csak az egyik ugye 44.1kHz/16bit PCM, a másik pedig 2.8MHz/1 bit DSD. Mégegyszer mondom: ugyanaz a mester mindkét rétegen, ugyanaz a DAC, mégis durva különbség van a hangzásban. A technológia ennyivel többre képes.
A sokváltozós folyamat ellenére is egyértelmű, hogy a forrás milyensége sokkal jobban meghatározó a lánc egészére, mint a lánc bármelyik más része.
--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

De, itt pont arról van szó, hogy a forrás jobb minőségű, nem a DSD. És itt nem a technikai adatokra gondolok, hanem a kiadók két remastert készítenek. Az egyik a pórnépnek megy sima CD-re, ott nem erőltetik meg magukat a hangmérnökök, mivel tudják, hogy Gipsz Jakab úgyis kávédarálón hallgatja mp3-ban, meg ájthúnz aac-ben. A másik remaster megy az audiofileknek, ott tudja hangmérnökke, hogy jobban meg kell erőltesse magát, mert az igénytelen loudness waros fos nem fogja kielégíteni az igényesebbeket, így eleve rá van kényszerülve, hogy alapból jobb remaster csináljon. Ezt észreveszed azon is, hogy ha egy SACD-t átkonvertálsz 44KHz 16 bitre, azaz sima CD minőséggé, akkor fogod tapasztalni, hogy továbbra is füllel hallhatóan szebben szól, mint a sima CD-s változat. Persze ez nem minden SACD-re igaz, de a többségükre igen.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

A forrás itt mint audio lejátszó értendő, és nem pedig a zenekar, hiszen éppen arról beszélgetünk, hogy van egy DSD anyag (forrás-anyag), amiről készül egy valamilyen formában tömörített kimeneti formátum. Természetesen nem csinálnak kétféle mastert, a forrás anyag mindig a lehető legjobb hangzással és minőségben készül el, a forrást nem butítják csak azért, mert azt nem audiofil célra, hanem mondjuk kazettára szánják. Egyedi processzinget mindig a felhasznalas celjahoz választanak (pl. Hd-stream, fm-processing, televízió, stb), de itt a komplett műsorjelet processzaljak, nem a forras anyagokat.
"Ezt észreveszed azon is, hogy ha egy SACD-t átkonvertálsz 44KHz 16 bitre, azaz sima CD minőséggé, akkor fogod tapasztalni, hogy továbbra is füllel hallhatóan szebben szól, mint a sima CD-s változat. "
- valamit nagyon osszekeversz, a hybrid SACD CD-hordozoretege ugyanazt a forrasanyagot tartalmazza, nyilván a cd-formatumra konvertálva. Ez nem másik master! Egy különálló, más kiadasu cd műsora lehet máshogy masterelve, ezt nyilván ebben az esetben nem hasonlítjuk össze az SACD anyagával, mert ertelmetlen!

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Az a baj, hogy még midig leragadtál az SACD CD-hordozórétegénél. Nyilvánvalóan írhattam volna azt is, arra is SACD-s master kerül fel. Ha viszont összehasonlítod az SACD-CD-réteget egy normál CD-only anyaggal, akkor lehet hallani, hogy a masterelés jobb.

Ez az SACD-nek az előnye, nem a DSD. Ha a nyers technikai adatokat nézed, akkor a DVD/BD-Audioban is ott lenne a potenciál, de az valahogy mostohagyerek, jelennek meg rá anyagok, de nem túl sok, nagy átlagban azok sem valami igényesek. Igaz az SACD sem népszerű, halott formátumnak tekintik, de aktívan élteti egy szűk audiofil réteg.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

"Ha viszont összehasonlítod az SACD-CD-réteget egy normál CD-only anyaggal, akkor lehet hallani, hogy a masterelés jobb."
- a két dolgot így, ilyen ertelemben nem erdemes osszehasonlitani! Egy valamikor a múltban megjelent cd hangzása (pláne, ha az a 90-es évek elején jelent meg) eléggé gyalázatos, mert a digitális platformra masterelés még nem volt kiforrott. Ahhoz hogy a két technológia képességét osszemerjuk, ugyanazt az anyagot kell meghallgatni mindkét platformon, ehhez pedig egy hybrid lemez, rajta ugyanaz a masterelt felvétel mindkét rétegen, pontosan megfelel.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Ahogy hallom a régebbi és az újabb hangfelvételeket, én úgy gondolom ezek mind csak technikai részletkérdések. Nagyon jó hangú digitális hangfelvételek készültek a 90-es évek elején is, sőt előbb is. Nem ezen múlik a végeredmény minősége. Ezen is, de van egy sokkal fontosabb paraméter. Ki, milyen ízléssel, gyakorlattal, füllel, elképzelésekkel, célokkal készítette. Ebből a szempontból az újabb kori hangfelvételek nagyobb része gyalázatos. Az ízléstelen túleffektezés, erős dinamika kompresszió, a mindenek feletti hangosság hajszolása. Ez sokkal többet árt a zenei hangfelvételeknek mint az hogy mekkora a digitális felbontás, vagy hogy a 80-90-es évek digitális technikájával vagy a mai legmodernebbekkel és milyen felbontáson lett kiadva a hangfelvétel.

Egyrészt a hangzás ízlés kérdése, ha a mai fül számára kedvezőbb az agyonprocesszalt hangzás, akkor ez van, tetszik vagy sem, ezt kell csinálni. Egyébként manapság már nagyon jó hangzás"javító" algoritmusok, technikák vannak, a 80-90-es években még nem volt ennyire kiforrott ez a fajta hangzás manipuláció. Persze a cd, bármennyire is szidják, technikailag alkalmas rá, hogy kifogástalan hangzású hangot produkaljon, nyilván élnie kell az összes feltetelnek hozzá (remek iranyzat pl. az XRCD, vagy HDCD-vonal, bámulatos minosegu hangfelvételek születtek a hagyományos cd adta lehetőségek figyelembevételével.)
Az kétségtelen, hogy a 80-as évek felvételennek hangzás világa a mai fiatalok számára már nem felel meg, keresik a "dögös" hangzást, a mai konnyuzenehez már más masterelesi technika dukál.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Nem értek egyet a véleményeddel. Szerintem pont azzal lehetne a zenei, audiofil ízlést javítani, ha nem az igénytelen szart tolná mindenki az emberek fülébe, mert "az is elég".

Persze utcára az is jó, de nem hiszem, hogy a zenének, audiónak ez lenne az igazi küldetése az emberek életében.

Sajnos ahogy igénytelenedik el a emberiség, úgy alkalmazkodik hozzá (ez) az iparág is. És vica versa. Mert itt is jön a kérdés, hogy mi volt előbb? Az igénytelen zenehallgató, vagy az igénytelen zene?

--
robyboy

Nem kell velem egyetérteni, véleményszabadság van - ettől viszont ez még így van, ha tetszik ez neked, ha nem. Minden kornak meg van a maga ízlésvonulata mindenben, még a zene hangzásában is. Ma már nem az akusztikus hangszerek hangja a sztenderd, amit a hangfalakból (bocsánat: "agybadugós" fülesekből) vissza akar hallgatni a fiatal zenehallgató, hanem az a természetellenesen túlszínezett hangzás, aminek a képi világa szintén ugyanilyen természetellenesen tuldíszített, tulfenyezett pl. a videoklipeken. Ez már nem a koncertek világa, hanem az elektronikáé! Nincs természetes hangzás egy computer által készült zene esetében, így olyanra csinálják, amilyenre csak akarják, hiszen úgy is az lesz a sztenderd onnantól kezdve.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Mondjuk egyéni szoc. problémám, de én a tuc-tuc-ot sem tartom zenének, és igen, az audiofil cuccok sem ezekhez lettek alapvetően kitalálva.

Még mindig az analóg hangszerek hangja az etalon, és nem a digitális processzoroké. Valamint természetesen az emberi hang maga.

--
robyboy

Kinek a pap, kinek a papné, a zenei ízlés szubjektív és nincs mit vitatkozni rajta. Neked ez az etalon, másnak meg a dübörgő, torz basszusok, és ha ő ezt keresi, hiába mutatsz neki olyan felvételt, aminek az arányai neked tetszenek, neki valószínűleg nem fognak!
A zene nem a hangszerek fajtájától, milyenségétől lesz zene, így csak ehhez ragaszkodni, amikor zenét minősít az ember, csak fölösleges önkorlátozás...

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Érdekes eltérés van itt egyébként. Analóg hangforrásnál átalakul a zene digitálissá, majd ez jelenik meg a hangszórókon, vagy füleseken, stb... ebben az esetben a végeredmény ismételten hanghullám, ami természetéből eredően analóg. Így kettős transzformáció után beszélhetünk élethűségről. Mennyire egyezik meg a rögzített hang az eredetihez képest? Természetesen a megítélés nem elhanyagolható része csöppnyi szubjektivitás is, fülek, hallás, ízlések, stb...

A digitális jel hangzása viszont nem ennyire meghatározható, mivel azt végül analóggá kell alakítani, hogy az emberi fül számára értelmezhető legyen. Így aztán a digitális jelek pontossága csak addig tart, amíg hanghullám nem lesz belőle. Ott jön ismét a szubjektív tényező.

Azt tudjuk, hogy egy hegedűnek milyen hangja van. Azt ist tudjuk, hogy pl. az elektromos zongorának milyen? Kb. bármilyen, millió féle lehet igazából.

--
robyboy

"a mai fül számára kedvezőbb az agyonprocesszalt hangzás"

Hát persze. Ha a mai fül minőség szempontból mér régen le van bunkózva, el van rontva mert a többség hangfelvétel címen csak ezt kapja és csak olcsó, gyenge hang cuccokon hallja, vagy agyon tolt koncerteken. Ennek hatására természetes hogy a nép jó részének hallása és ízlése már régen mellé van csúszva és ezt a fajta rosszat várja el mindenhol. Ha pedig kap egy minőségibb, természetesebb hangzásvilággal működő zenét akkor hiányérzete kerekedik.
Egyébként a gyengeség, hiba csomag másik hibával kompenzálása is erősen játszik mindebben. Ha valakinek a műanyag olcsó, gyenge zene csináló holmik vékony és erőtlen hangminőségét kell hallgatnia, akkor egyértelmű hogy a túltolt hangfelvételeket fogja előnyösebbnek hallani, hiszen azok vastagított, besűrített hangzása valamilyen szinten kompenzálja a lejátszó holmik gyengeségeit. Na de próbáld meg ugyanezt a hangfelvételt valami minőségibb, teljesítőképesebb cuccon is meghallgatni. Menekülés lesz inkább a végeredménye és nem önfeledt zene hallgatás.
Szóval a "mai fül számára" megállapítás csak abban a viszonyban él, ha elfogadjuk hogy a mai füleket el kell rontani végérvényesen és lassan már nem is annyira olcsó, de valójában igen gyenge holmikon kell zenét hallgatni a többségnek, amik gyengeségeit valahol kompenzálni kell szubjektíve, például a hangfelvételekkel. Na de el akarjuk fogadni ezeket a beépített, lebutított korlátokat, a zene, zenei minőség és a hallásunk, ízlésünk ilyen fajta lesilányítását?

Félreértettél valamit, egyrészt nem engem kell meggyőznöd, másrészt pedig egy mai felvételen ki mondja meg, hogy mik a helyes arányok? Miért nem jó az, amit a hangmérnök beállított? Csak azért, mert mondjuk neked esetleg nem tetszik? Pedig annak biztosan így kell szólnia, elhiheted, hogy nem véletlenül keverték úgy. Egy mai hangzáson nagyon nincs mit számonkérni, másként szólnak a popdalok, mint pl. húsz éve. Ennek számos oka van (az is durva, hogy már cd-minőséggel se nagyon találkozik senki, amikor új zenét hallgat), nem divat az otthoni hifi, telefonon hallgatnak zenét stbstb. Ezek nem ugyanazok a körülmények, és nem ugyanazok az igények, elvárások a zenehallgatással szemben..

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Félreértettél valamit, egyrészt nem engem kell meggyőznöd, másrészt pedig egy mai felvételen ki mondja meg, hogy mik a helyes arányok? Miért nem jó az, amit a hangmérnök beállított? Csak azért, mert mondjuk neked esetleg nem tetszik?
Elmagyarázom.
Élő zenénél tételezzük fel, hogy a hangmérnök hallotta az eredeti darabot is! Van egy lemez, ami annak idején EMI kísérleti multicsatornás felvételként készült, Karajan+Berlini Filharmonikusok+Wagner. Az előadó kombóból jópár felvételt hallotam, és általában hasonlóan szóltak. Hallottam ugyanazt más előadóktól/gyártóktól és teljesen másképp szóltak.
Aztán 2001-ben a holland Abbey Road Studios digitálisan remasterelte DVDA-ra és tök másképp szól. Talán azért, mert a hangmérnök nem hallotta az eredetit, vagy csak más volt az ízlése.

Egy mai hangzáson nagyon nincs mit számonkérni...
Ok, csapjunk át death metal-ba! A párom fiacskája több együttesben is szintizett, zenéket is szerzett - nem is rosszakat. Ezért vén fejjel előfordultam ilyen koncerteken is.
Az egyik banda full torzításban nyomta a zenét, számomra felért egy komoly fejfájással. A másik meg az együttes vezetője és énekese, - aki tanult énekelni és 15 éve csinálja - utasításai alapján a technikus "beállt", majd a koncert előtt ellenőrzés és finomítás. És szépen szóltak!
Láttam szintén death metal cédét, amit a súdióból rögtön hozzám hozták meghallgatni. Mondom, láttam, mert rövid belehallgatás után rögtön megnéztem hangszerkesztő programmal. Gyakorlatilag az elejétől a végéig "négyszögesített" felvétel volt. Lehet így is. Egy biztos, ha ezt átrakod mp3-ba, fel se tűnik. :-D
Nem úgy, mint egy 70-es évek beli Urah Heep felvétel. Amint megszólal a szintetizátor és a Hammond, még a vak embernek is elég egy tizedmásodperc az mp3 detektálására. Tán ezért is igaz az a jelenség, amikor az mp3-ra szánt (+gyenge énekes) anyagot néhány hangnyi hangterjedelemmel készítik, lehetőleg egyszerű prüntyögéssel. Ez a másik véglet.

Az igényesség kialakítása a szülők felelőssége. Kapott tőlem a fiam egy régi erősítőt (régen a HiFi magazinban az "igen jól futottak még" kategóriából) és egy pár nem high end Yamaha hangfalat. A reakció:
- Apa, most jó kicsesztél velem, dobhatom ki az összes empéhármat! :-D
Egy másik fiatal versenyzőt rávettem egy orgona felvétel meghallgatására. Végül nagyon tetszett neki, még kérdése is volt:
- Milyen hangszerek voltak még?
- Nem, fiam, ez az orgona. :-D

Tehát igazad van abban, hogy manapság sokszor előfordul igénytelen tartalom akár igénytelen műszaki megvalósítással párosítva. Ennek ellenére a mai okostelefonokba már "akár zenehallgatásra is alkalmas", csúcsminőségű DAC kerül! "Csak" a forrás és a füles függvénye a hang minősége. Már a youtube is képes jobb minőséget játszani.

Szóval nem lehet összemosni a "modern hangzást" az igénytelenséggel, a műszaki megvalósítással és az igényekkel.

Vannak ma is jó felvételek. Csak már ritkábban. Nagyítóval kell keresni őket.
Miért nem jó az nekem amit a mai hangmérnök neki megfelelő arányokat beállított? Azért mert manapság a felvételek keverésének nagyobb része két utas kis monitorokon készül és általában mondhatni halkan hallgatják a keveréskor. Tisztelet persze a kivételeknek, de ők vannak kisebbségben ma. És az így készült hangfelvételek a kis monitorok vékonyabb hangzása és a kicsi hallgatási hangerő miatt mindenképpen túl lesznek tolva mély emelésben, dinamika komprimálásban. A másik fele hogy kb. olyan szinten fogy az ízlés a hangmérnökök, producerek között is mint amennyire fogy a közönség részéről a minőségi zenehallgatás igénye. És ennek is hallható eredményei vannak a mai hangfelvételekben.
Hát ezért nem jó nekem sokszor az az arány és megszólalás forma amit a mai hangfelvételek nagy részén a hangmérnökök, zenészek, producerek megálmodtak, beállítottak.

Nem, nem kedvezőbb a mai fülnek. Talán a legfiatalabbaknak, akik sose hallgattak még normális zenét.

Talán egyszer letörik ez a kompresszálós loudness waros divat. Nagyon kéne már. Meg hogy a digitális média továbbfejlődjön paramétereiben. Ha megnézzük, a vizuális médiumok mennyit fejlődtek, egyre inkább nőtt a felbontás, már 4K-8K-nál tartanak, HDR, egyre nagyobb színtérlefedettség, volt egy kis 3D-s kitérő is. Ezzel szemben az audiós dolgok nem fejlődtek ennyit, volt ugyan SACD, DVD Audio, BD Audio, 3D surround, de nem tudtak elterjedni, és még a CD Audio szintjén sem tudtunk vegetálni, mert azt is aláásta az alacsony bitrátás lossy formátumok sikere, tehát nem hogy fejlődés lett volna, de még visszafejlődés is. Erre jön még rá a loudness waros barmolás, és kész is vagyunk.

Valahogy ezért kezd újra divatja lenni a bakelitnek és kazettának. Nem azért, mert technikailag jobb minőségűek, hanem mert nagyrészt még régi, normális keverésű zenei anyagok vannak rajtuk, amit nem degradált le sem a loudness war, sem a lossy tömörítés, és emiatt visszahoz egyfajta igényesebb korszakot. Persze a modern LP-s és kazettás kiadásokra már ugyanazt a kompresszált fost teszik rá, ami CD-n is megjelenik, szóval ezen a ponton már nyereség nincs.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Manapság a stúdiókban kis két utas aktív dobozkákon kontrollálják a felvételek hangzását. Ráadásul viszonylag kis hangerőket használnak. Utóbbit sokszor egyszerűen azért mert a mai gyenge cuccok feljebb tekerve már nyüszítenek. Igen, a stúdióban is a mai kisebb kontroll hangsugárzók nagy többségében ilyenek.
Ha van egy olyan vége a rendszernek ami rendesen csak mérsékeltebb hangerőkön képes működni, de még ott is vékony a hangja, akkor nem kell csodálkozni azon hogy a hangtechnikusok a stúdióban a hangfelvételekkel próbálják kompenzálni ezeket a gyengeségeket. Sűrítenek, hangosítanak, vastagítanak amihez a kompresszor az elsődleges eszközük. Gyakorlatilag hibákkal kompenzálják a másik hibákat.
De nem volt ez mindig így. Főleg azokban az évtizedekben amikor még a stúdiókban is rendes monitorokkal dolgoztak, minimum 3 út, minimum 30-as mély sugárzók. Na azok a jó régi JBL dobozok és hasonlók nem szóltak vékonyan és lehetett tekerni is nekik felfelé, lazán hozták a dinamikát sebességgel együtt és nem vékonyodott el és nem esett össze a hangjuk. Olyanok is voltak még azok a hangfelvételek hangzásra.
Amúgy mára a hifi, sőt a high-end audio is alaposan elkurvult, bármennyi pénz szinteken is. Már ott is alig látni egy rendes hangszóró készletből megépített hangsugárzót, a legtöbbször még milliókért árulva se nagyon.

Egyrészt ma már nagyon jó minőségű aktív stúdió monitorok vannak a piacon, 300-500e körül már referenciaminőséget kapsz, kis hangerőt is igen jó hatásfokkal, nagy hangnyomassal képes megszólalni. Másrészt a haromutas rendszerek igen nagy pontosságú keresztvaltot igényelnek, pontosan válogatott hangszorokkal, sokkal nagyobb a hibalehetoseg, és a selejt lehetősége. Ketutas rendszerrel ugyanúgy lekepezheted a teljes frekvenciatartomanyt, és olcsóbbak is a költségek. Amit a 70'-80'-as években csak nagyon drága rendszerekkel tudtak megoldani, arra manapság már sokkal kiforrottabb dolgok vannak, sokkal kedvezőbb árban.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Ha így vélekedsz a dolgokról akkor valószínű elég sok marketinget olvastál és viszonylag kevesebb a gyakorlati tapasztalatod ezen a területen.
Igaz, kettőnél több utas jó dobozt nehezebb készíteni. Vagyis inkább az van hogy a két utast nehezebb elrontani. De épp itt az egyik minőségi mércéje a történetnek, melyik tervező, gyártó képes kettőnél több utakból is jól működő rendszereket készíteni.
Ezen kívül nagy a különbség abban amikor valaki csak statikusan képes gondolkodni a mérhető frekvenciamenetek kategóriában és amikor dinamikusan is képes valaki értelmezni és tervezni arra hogyan is működik egy hangsugárzó rendszer. Egyébként persze ma is vannak igen jó 3-4 utas stúdió monitorok, ATC nagyobb darabjai, Genelec 1037, 1038, JBL LSR6332 stb. Csak hát a gyakorlat meg mégis inkább a kicsi két utasokról szól a stúdiókban. Azok meg dinamikailag vékony hangzások, nem jó őket hallgatni hangosabban is, leginkább csak halkan kevernek zenét rajtuk. Már eleve a csak kis hangerőkön zene csinálás magában hordozza az erősebb dinamika kompresszió, a hang sűrítés, vastagítás kívánalmait szubjektív hallgatva, mert kompenzálni kell.
Persze a kis két utas stúdió monitor olcsó. Na de ha ragaszkodunk az olcsósághoz ezen a területen akkor ne csodálkozzunk azon hogy a hangfelvételeink is olcsó hangúak lesznek.

Köszönöm a "bizalmat", mindig öröm olvasni olyan véleményeket, melyekkizárólag feltételezésekből épitkeznek. Engedd meg, hogy a "kis hangerőn történő monitorozást" és az ennek okozataként levezetett általános dinamika komprimálást is ezen a szinten kezeljem.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Részemről lényegében mindegy, kezelheted ahogy gondolod. Én csak leírtam a véleményem ami főképp tapasztalatokra épül és némi hangtechnikai tanulmányokra. És zenehallgatási tapasztalatokra, megnézve néha mik születtek régebben és mik születnek manapság, akár ugyanattól az előadótól is.
Csak még annyi gondolat a stúdió monitorozáshoz, hogy amikor olyan sugárzókkal kontrolláltak még az itthoni stúdiókban is mint mondjuk egy JBL 4355, néha élő zene közeli hangerőszinteket használva, hidd el egészen más értelmezésben tárultak a hallgatók elé a hangfelvételek dinamikai viszonylatokban is mint a ma divatos kis két utas dobozkákon. Nem csoda hogy nem volt szükség akkor olyan mértékben a hangfelvételek dinamikai túltolására, színezésére, mű vastagítására. Azokat a jellemzőket tudta a kontroll rendszer maga. A mai kisebbek alig, csak nyomokban.

A mastering alkalmával kénytelen a hangmérnök az adott célcsoport zenehallgatasi szokasaihoz, igényeihez igazítani a felvételt. Ha a célcsoport lowbudget cuccon fogja hallgatni, eleve korlátolt frekimenettel, kis hangszorokkal, stb, akkor nem engedheti ki a teljes dinamika tartományt, mert a lehallgatáskor többnyire halk és a tulhangositas miatt a rossz elektronika saját zaja miatt zajos lesz az anyag. Ha a célcsoport főként a tinedzserek, akik kizárólag fulessel hallgatnak zenét, akkor eleve fejhallgatohoz keverik ki a mastert. Ez faszsag, hogy kis monitorokon nem lehet dinamikusan masterelni, eleve ezek az apró dobozok a hangmérnök fejetol egy méterre állnak, nem a terem vegeben - nagyon jó hatásfokú cuccok (általános a 110-120dB/W -mintha fulessel hallgatnad), ez gondolom tudod mit jelent!

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Szólok hogy van itthon a kicsiből is, meg a közepesen nagyobból is. :)
És zenéket is kevertem már. És máshol is tapasztalom rendszeresen.
De ismétlem. Azokban a korokban és azokban a stúdiókban, ahol régebben például egy JBL 4355 (szintén hallottam) volt a fő kontroll monitor, egészen más módokon megszólaló hangfelvételek készültek mint a mai korok bármelyik 2 utas dobozán. Főleg a dinamika, kompressszálás és egyéb hang sűrítő módszerek és eredményeik területén.
A lényegét akár itthon is meg tudnám mutatni, habár az enyém nem kimondottan egy profi stúdió. De az alapok ehhez a témakörhöz legalább is megvannak. Lehetne végig hallgatózni a különféle hangfelvételeket ezen is, azon is és elgondolkozni miért is olyanok amilyenek a kicsin meg a nagyon. De akár más helyeken is meg lehet ejteni hasonlókat. Én a magam részéről megtettem.
Persze nem kell velem egyetérteni, minden hang dolog valahol erősen szubjektív.
Viszont azt is tudom hogy amíg saját magam is ezeket meg nem tapasztaltam a gyakorlatban én is azt gondoltam hogy akár hang utómunkára, akár zene hallgatásra a két utas jobb kicsi majd mindent megcsinál nekem és korrekt zenét kapok. Hát, nem egészen. Kellemeset lehet, de a hangfelvételekhez korrektet kevésbé.
A youtube-on pedig igen sok stúdiós videó van. Végig lehet nézegetni őket. Ahol emberek manapság ezeken a videókon zenét csinálnak a stúdióban, mindenhol olyan mérsékelt hangerő szinteken teszik ami kb. egy emberi beszéd átlag hangerejével egyenlő. Hogyan lehet így komolyabb dinamika sávokat átfogni, megfelelően hallani egyáltalán? Szerintem sehogy. És ez lett a mai világ zene csinálási gyakorlata, főképp a könnyű műfajban. Tisztelet a nagyon kevés kivételeknek.

Bizonyára van jobb, drágább megoldás (tökéletes nincs), de a 20-30-40 evvel ezelőtti rendszerekhez képest igencsak megváltozott a világ, a különféle membránanyagok, a tekercsek anyagának felepitese, az erősítők, passzív elemek minősége és pontossaga, úgyhogy sok minden nem igaz már a régi iskolából. Maradjunk annyiban, hogy alkalmasak ezek a dobozok arra, amire kitaláltak őket.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Nem a technika kora a lényeg. Régebben is léteztek komoly monitorok, ma is vannak. JBL, Westlake, Ray Audio, ATC, Genelec nagy monitorai. Ahogy régen, ma is ott az igényes választás lehetősége ahhoz hogy komolyabb dinamikai szintekhez mérve készíthessenek jó minőségű hangfelvételeket. De valahogy ezt a mai világban már nem akarják, tisztelet a kevés kivételeknek. Ma az a forma stúdióban hogy mindenre jó az olcsó kicsi, két utas monitor is. Szerintem nem jó. Komoly korlátai vannak, leginkább ott hogy a hangmérnök nem igazán hallja minden lényeges szempontból hogy mit is készít és hogyan. A mai főképp könnyűzenei hangfelvételek hangzása és minőségi szintje is szerintem ennek köszönhető leginkább. A kisdobozok "nagy igazsága" dolog valahol a Yamaha NS10M legendává válásával indult el. Lehet nem kellett volna, vagy nem úgy, nem kizárólagosan.

Bizony hogy léteztek, ma viszont már kis méretben is tudnak komoly minőséget nyújtó studio monitorokat készíteni, és természetesen ma is készülnek "igényes" minőségű felvételek - már kinek mire van igénye ugye - én nem érzem ennyire problémának a mai popzene hangzásvilágát, más stílus más hangzást igényel, és igen jól tudnak szólni az új felvételek is.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Mondjuk abban igazad van hogy ha ez a cél csoport akiket említesz akkor végképp nem kell csodálkozni azon hogy igényesebb rendszereken olyan pocsék a legtöbb mai hangfelvétel.
Na és persze akkor, erre elég az az olcsó két utas kis monitor is. Túltolt katyvaszt azon is lehet készíteni eredményesen.

Valószínű ez lesz az oka, amit írsz. Szerintem sem valószínű, hogy a technikai felszerelésen spórolnak, egy profi stúdió mindenhol horror pénz, még milliomosék is csak bérlik pár órára. Van annyi pénz benne, hogy a technikán nem is kell spórolniuk.

Sokkal hamarabb az elqrvult zene ízlés. Egyszerűen nem kell hozzá nagy hangmérnöki képzettség, hogy hallja vagy lássa valaki egy olcsó eszközön is, hogy milyen szarok a mai felkompresszált felvételek, egyszerű VU level meter kimutatja, hogy minden sáv csutkára túl van húzva a piros peakig, és ott is marad a jel végig, vagy ha ránézel egy akármilyen szoftverben a wave formra, látszik, hogy egy tömb az egész, nincs alakja a hullámoknak, le van vágva mindennek a teteje/alja.

Ezen a videón 13:07-től szépen bemutatják, hogy még egy középkategóriás home hangfelszerelésen is mennyivel rosszabbul szól loudness waros CD master és az eredeti master bakelitről. Ég és föld a kettő, még akkor is, ha ilyen YT-os lossy minőségben hallgatod. Már pedig ha szar a master, akkor mindegy min hallgatjuk, mennyire hi-res DSD-ben, semmit nem fog rajta segíteni, szarból nem lehet várat építeni.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Igen, a loudness war a mai zenei felvételek legnagyobb problémaköre. Erről szólt eddig is a téma. Erről rengeteg anyag van a neten, tehát a probléma létezik.
És igen, gyakorlottabb, némi ízléssel megáldott fül jól hallja a problémát egy kisebb monitoron is közelről hallgatva. De a többség szerintem nem.
Ennek ellenére én azt mondom hogy ha a mai könnyű műfaj már nagyobb része nem olcsó házi stúdiókban készülne olcsó kicsi monitorokon hallgatva, borzasztó akusztikai körülmények között, hanem komoly stúdióban komolyabb rendszeren, komolyabb hangsugárzókon kontrollálva, akik azokat a zenéket készítik nekik is egyértelműbb lenne hogy mennyire nem jó ez a túlzott loudness war-os irány.
Hallom hogy könnyűzenei műfajban itthon a komoly stúdióknak már alig van munkájuk. Mert annyi az olcsó kicsi házi stúdió és a zenészek nem mennek el a nagy stúdiókba, nem akarják kifizetni a minőségi környezetet és minőségi munkát. Tisztelet a kivételeknek. De ma már ők vannak kisebbségben. Aztán a végeredmények olyanok is sokszor.
A leginkább pedig azok az otthoni zene hallgatók panaszkodnak a felvételek minőségére, akiknek igényesebb otthoni zene hallgató berendezésik vannak.

Aki igazán jó hangzást akar, az kimegy Angliába, Amerikába, és ott veszi fel a dalait, ott masterelteti a lemezeit. Sajnos hirtelen nem tudok felidezni olyan korszakos hangzású felvételt (a komolyzenei felvételek kivetelevel), amit itthoni stúdióban, hazai szakemberek által elkészítve adtak ki. A nyugati, híresebb könnyűzenei kiadványok nagy része viszont meg kell hagyni eléggé jól szól, a loudness war nevű jelenség oka pedig főként az, hogy a tomegszcenabol kiszorult minőségi lehallgatasi láncok hijjan a gagyi cuccokon a teljes dinamikaval rogzitett felvetelek gagyin is szólnak. Ennyi, nem tobb, minden okkal tortenik, ha megvaltoznak a fogyasztói szokások, bizony menni kell utánuk.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Példaként Presszer Gábornak készültek olyan felvételei aminek a fele itthon, a másik fele az USA-ban lett rögzítve. Annyira egységesen szólnak hogy ember meg nem mondja melyik track készült itt meg ott. Pedig még a hangmérnök is más volt. Na persze azokon a CD-ken is van vagy 15dB dinamika összesen zene közben.

Szerintem példa nem volt arra hogy egy zene fogyasztó arra kért volna egy hangmérnököt vagy zenészt, hogy a zenéket minél sűrűbb hangzásúra készítse és tegye tönkre a dinamikai és tranziens tulajdonságait. Én az egészért a médiát, a könnyűzenészeket, producereket okolom és egyáltalán nem csak hazai problémakör, nyugatabbra is bőven készülnek ízléstelenül túltolt hangfelvételek. Nem beszélve a remaster kiadványokról, amik mind nyugatabbra készülnek jellemzően és a nagy részük ugyanúgy pocsék módon túlkomprimált az eredeti régi anyagokhoz képest.
Amúgy van a túlkomprimált, túleffektezett, túlszínezett hangfelvételeknek még egy úgynevezett "kellemes" velejárója. Hatékonyan elfedi a részleteket, jó kis zenei masszát lehet készíteni velük. Így nem jön le a felvételekről hogy a zenészek, főképp az énekesek milyen szinten képesek zenélni valójában.

A dinamika kompresszió a felvételi technikában egy szükséges és igen fontos kellék, a broadcastnál pedig egyenesen kötelező! Nincs felvétel kompresszálás nélkül, nincs vinyl, aminek a dinamika tartomanyat ne szukitenek még a pickupok számára kezelhető méretre. Nincs tévé, rádió műsor, aminek a hangsávja élvezhető maradna dinamika szűkítés nélkül (és egyáltalán az alapvető sugárzási parameterek egyáltalán tarthatok lennének) és még sorolhatnám.
A kompresszor használata jelentős hatással van a hangkepre, és manapság ugyanolyan művészeti szabadsággal alkalmazzák mint régen a hangszinelest. Ha a felvétel megkivanja, akkor a hangmérnök olyan tömör hangzást fog eloallitani, amire szükség van. Egy mai energikus, tempós hangzású dalt nem lehet úgy masterelni, mint egy 80-as diszkózenét, vagy egy 70-es rockot, mert nem fog jól szólni! Ez nem loudness war, hanem a hangzasi koncepció szerves része! Presser munkásságát nem igazán követtem, a hungaroton által kiadott elektromantic-hoz volt "szerencsém", az irtó szarul szól.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

A broadcast esetén talán igazad van.
A vinil az egy olyan állatfaj, hogy általában 45dB dinamikát lehet rajta rögzíteni. Ezt nem a pickup korlátozza (mondjuk a 70-80-as évektől kezdve), hanem egyéb tényezők. A lemezl az anyaga, a legnagyobb gyorsulás, no meg a korábban alkalmazott fix előtolási sebességnel át ne szakadjon a barázda. Az utóbbit számítógépes vágással, változó előtolással oldják meg. No, meg van még egy szempont - le ne égjen a vágófej. A sok melléduma mellett gondolod, hogy - abban az időben, amikor a hangmérnök aláírta vágás után a lemezt - dinamikakompresszorral cseszte volna szét a fáradságos munkáját? A dinamikakompresszor gyakran csak a hangerőszabályzó volt. ;)
Bizonyára ismered Ravel Bolero című darabját. Azt például 2 esetben kb. -8dB hangerő csökkentéssel préselték bele a lemez dinamikájába. Szinte észrevétlenül. A lemez digatalizálásakor vissza lehetett állítani az eredeti hangerőt - és az is észrevehetetlen maradt.

Készítettem néhány digitális koncertfelvételt. Mi szükség lenne a kompresszorra? A valós (akár komolyzenei) dinamika ritkán megy 55db fölé.

Láttam, hallottam mai felvételeket. Annak a közelében sem járt hangmérnök. ;)
Szerintem egy bármilyen eredeti hangzás szétcincálását művészi értéknek titulálni balgaság. Még a tetszőleges elektronikus zenénél is, ha nem úgy szól, mint egy jó beállású koncerten, azt rontásnak hívják. ;)

Nem a pickup korlátozza (hol írtam ilyet?!), hanem egyrészt minél nagyobb a dinamika, annál nagyobb a barazda szélesség és annál kevesebb a felirhato musorido. A pickup pedig (ha normálisan be van állítva a karsuly (márpedig ha nem akarod lereszelni a lemezt, akkor erdemes), ha túl nagy a dinamika, egyszerűen kiugrik a barazdabol. A régi idők hangmernoki munkajat meg nem segítette annyi celhardver mint manapsag, de azt hiszem örültek volna egy két mai kutyunek, ahelyett hogy a potmétert rangattak volna már utolag, beavatkozásképpen. A szubjektív velemenyeddel nem értek egyet, de mivel szubjektív, nem is kívánok vitatkozni vele.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Hát itt írtad: ...aminek a dinamika tartomanyat ne szukitenek még a pickupok számára kezelhető méretre.

Régen tényleg kevésbé profi kütyük voltak. Ennek ellenére a hangmérnöki munka célja ugyanaz: valamilyen hangzást előállítani. Ezen semmit nem fog módosítani, ha a potméter finom állítása helyett (nem rángatás) gombnyomásra indul az előre programozott karakterisztikájú halkítás.

A szubjektív véleményemet módosítom: Cserélem a "rontást" remixre. Ezzel már vitatkozni sem tudsz. ;)

Igen, azt én írtam, csak hogy ez még nem jelenti azt, amit a kollega és te állítasz! :)

"a potméter finom állítása helyett (nem rángatás)"
- egy hirtelen, drasztikus mértékben változó dinamikaszintbe figyelő áramkörök nélkül beavatkozni csak hirtelen és drasztikus módon lehet, máskülönben elszáll a jelszint a picsaba. :)

A remix nem azonos a remasterrel, kevered a szezont a fazonnal.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Alapvetően írsz igazságokat, de ez a mérték, amivel a mai kompressziót tolják, védhetetlen. Már műsoroknál, rádióban is zavar, hogy szarrá van kompresszálva. Zenénél sem az a baj, hogy van némi kompresszió, a 90-es években még tudtak energikus, tempós felvételre is normális mastert készíteni, anélkül, hogy rommá kompresszált fost adtak volna ki a kezük közül. Ez, amit mostanság nyomnak már nem hangzási koncpeció, hanem tömény baromarcúság. Inkább hallgatnék másik végletként 80-as diszkózenés, vagy 70-es rockos keverést, ami szarul szól, mint ezt a mai fost.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Ne keverjük a masteringet és a broadcast-célú processinget. Egy rádió esetében egyszerűen muszáj azonos hangerőn tartani a folyamatosan valtozo műsorjel szintjét - az más kérdés, hogy a legtöbb helyi rádió esetében, a hozzá nem ertes miatt rosszul vannak beállítva az adasprocesszorok, de ez most nem ide tartozik. Továbbra sem tudok mást mondani a mai hangzással kapcsolatban, mint hogy igenis rengeteg jól szóló, koncepcionálisan kellően tömörre masterelt felvételt hallani, amit én a maga közegében helyenvalonak tartok, és egyáltalán nem zavar a hangzása. Ugyanez nyilván zavarna, ha egy hangzásban más stílusú felvételt fogalmatlanul utólag szetbarmolnak.
De a két dolgot meg kell tudni kulonboztetni egymástól, ugyanaz a technika ami az egyiknél zavaró, a másiknál kifejezetten építő tud lenni!
(Egyébként én pont a 90-es években kiadott cd-ken éreztem azt, hogy nem oké a hangzasuk, aztán ez később már kikupalodott).

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Nem arról van szó hogy a kompresszor tilos. A kompresszor, limiter, tehát a dinamika szabályozók használata kényszerűségből kötelező, mivel a csatorna nincs olyan széles mint a bele tolandó zenei hangfelvételt tartalmazó hullámforma dinamikája. Tehát kell. De nem ízléstelenül kell. A loudness war probléma az ízléstelenül alkalmazott kompresszálásról szól. Amikor szóba se kerül valójában semmiféle zenei vagy hangminőségi elvárás, szint, csak az a lényeg hogy az ő hangfelvétele hangosabb legyen mint a többi. Na ez a rossz az egészben, nem a dinamika szabályozó használata önmagában.

Igen, ezzel egyetértek, de ez már a faszsag-kategoria, amivel nem kívánok foglalkozni. A hangmernoki munka egyfajta művészet, kell hozzá érzék, fül, ész, szakmai kvalitasok. A processzorral nagyon jó dolgokat lehet csinálni és nagyon nagy kárt is lehet okozni. Ettől függetlenül én személy szerint együtt tudok élni vele, sőt kifejezetten tudom élvezni a mai "vastag", tömör hangzást is, ahol ez mufajilag indokolt (de ennek nincs köze a loudness war-temakorhoz).

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

A mesterségesen túlvastagított, túltömörített felvétel hangzása addig lesz szubjektív előnyös, amíg gyenge képességű, vékony hangú holmikon hallgatod, főképp kisebb hangerőkön. De az a szintű mű vastagítása, tömörítése a hangfelvételnek amit ehhez hasonló képességű rendszereken és alkalmazással raktak össze egy olyan rendszeren aminek alapból van rendes teste, sebessége és hangosabban is képes problémamentesebben működni, azon már túl sok, aránytalan és zavaró lehet.

Éppen ezért mondtam, hogy nem mindegy milyen jellegű, stílusú felvételt kevernek ilyenre, vannak stílusok, melyeknek kifejezetten jót tesz - jól szól tőle. A lehallgato berendezés milyensége általában meghatarozza a hallgatott zene műfaját, jellegenel fogva más felé technika kell a klasszikus zene, és más a hiphop alá. Innentől kezdve pedig miről is beszélünk? Hogy az egyik felvétel szarul szól az egyik cuccon, amin a másik felvétel meg jól szól? Akkor cseréljünk cuccot alatta és hallgassuk meg újra! :)

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Az én értelmezésemben nem egészen erről van szó. Inkább arról hogy a hangfelvétel és a kontroll rendszer képességei és az alkalmazás módja kölcsönhatásban vannak egymással. Erre amúgy már több tesztet, vizsgálatot is végeztek hangmérnökök világszerte és az esetek többségében ez meg is állta a helyét.
A mai világ pedig rendesen hozzá van szoktatva a gyenge minőségű felvételekhez és a gyenge minőségű lejátszó rendszerekhez és lassan mér nem csak a felhasználási szinten, hanem a stúdiókban is. Így persze nem kell csodálkozni azon ha úgy általánosságban a többség a dolgokat a helyén érzi mindkét területen és nem tűnik fel a gyengeségek, kompromisszumok egy része. Aztán van akinek meg nagyon is feltűnik.

Az én ertelmezesemben pedig a zenei hallás tapasztalati úton, tanulással fejleszthető. Nem mindegy hogy az egyén milyen jellegű zenén, hangzáson szocializálódott. Aki jellemzően nem hallgat mai konnyuzenét, az nem fogja tudni értelmezni annak a jellegét, a lényegét, nem tudja élvezni a produktumot, óhatatlanul is ahhoz hasonlitgatja, amit ismer és szeret - csakhogy ez a zene már nagyon nem az, más korok, más zenék, más hangzasi koncepciók. Ez nem hiba, egyáltalán nem cél, hogy egy mai zene, ami jellegenel fogva egyáltalán nem hasonlít a régebbi korok izlesvilagaba illő zenéhez, a hangzasaban viszont próbálja szolgaian követni azt - pláne ha már nincsenek benne akkusztikus hangszerek, nincs benne tiszta, természetes vokal, és nem operál eltérő dinamika szintek első. Miért keresnénk benne olyat, aminek nem is kell ott lennie?

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Lehet hivatkozni a változó ízlésvilágra. Csak megnézve számomra a mai korok könnyűzenében, tisztelet a kivételeknek mert azért vannak, arról szól leginkább hogy az ízlés lefelé megy. Ugyanúgy a hangfelvételekben mint az igényesebbnek mondott zene hallgató holmikban és az alkalmazott stúdió technikákban is, főképp a kontrollt tekintve.

Nincs olyan, hogy az ízlés lefelé megy! :) mihez képest? Legfeljebb a tiedhez képest. Erről viszont nem te tehetsz, hanem a korod és ez természetes folyamat. Ugyanez vonatkozik a hangzasra is, úgyhogy hadd ne ertsek megint egyet azzal, ahogyan te gondolkodsz a dologról...

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Egyébként mélyet ezért emelnek túlzottan ha csak halkan hallgatják a felvételeket: https://en.wikipedia.org/wiki/Fletcher%E2%80%93Munson_curves
A dinamika azért sérül a felvételeken mert halkan hallgatva és ahhoz a hangosság szinthez mérve kompresszálva és a 0dB alá feltolva a felvételt nem tűnik fel hogy a dinamika alsó felén már nincs hang. Aki meg jobb cuccal rendelkezik otthon, plusz hangosabban is szeretné hallgatni, nem fogja érteni miért szólnak ennyire pocsékul a hangfelvételek és miért rossz őket hallgatni feljebb tolva.

Nem az utak száma a lényeg önmagában, hanem az hogy az egyik hangsugárzó csak imitálja a dinamikát és nem lehet, vagyis nem jó feljebb használni némi közepes szoba hangerőnél, a másik meg jóval feljebb is jól működik. És ezek többségében rányomhatják korlátaikat a hangfelvételekre is.

Hát én ilyet még szerinted hol mondtam? :)
Annyira "olcsó" egy kulturált aktív doboz elektronikaja, hogy nyugodtan szamolhatsz egy 40-50e forintot csatornankent/doboz -alaphangon! Hol van még a hangszoro, és a keresztvalto beszabalyzasa? :)

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Ne túlozzunk! Itt egy 4x150W/2x315W/1x600W teljesítményű csúcskategóriás erősítő. Ez egy EVM, tehát aranyáron mérik. Az 1db csip 2000-2500Ft, ami mellé a passzív alkatrészek a drágábbak, de kis sorozatban is olcsóbb az egész, mint egy vacak bolti erősítő.
Ha kell egyedi hangolás, azt meg nem én végzem csavarhúzóval, hanem automata. Meg ilyenkor nem fizikai keresztváltó van, hanem az erősítők előtt olcsó szűrő. Persze mindez bolti áron, az más kérdés.

Jopofak ezek az ic-s megoldások, de maradjunk a diszkrét elemeknél, gondolom láttad az aszimmetrikus bemenetet feltetelezo rca-huvelyeket a cucc elején!.. :)
Egy profi aktív stúdió monitor belsejében nem ilyen megoldásokat látsz.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Így van, nem a technikai adatoknál kell leragadni, pont erről beszélek. Sőt, megkockáztatom, hogy régebben normálisabb masterek készültek, mint a mai loudness waros, agyonkompresszált, mp3-hoz optimalizált borzalmak, azt kiadhatják SACD-n, meg akármilyen hi-res anyagként, szarul fog szólni, mivel ízléstelenül, kontár módra van keverve. Na ilyeneket nem mertek SACD-re rátenni.

Még olyan igényesebb eladóknál, mint a Pink Floyd is hallható különbség van a sima CD-s master (ami azért elég profi alapból), és az SACD-s között, elég a YouTube-ról meghallgatni low-res lossyban mindkettőt, már ott kijön a különbség. Egyszerűen általában nem ugyanazt a zenét teszik fel a kommersz CD-korongra, mint az SACD különböző rétegeire.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Konkrét példával tudom cáfolni, pl. ha sikerül hozzájutnod a Dark Side of the Moon hybrid SACD-példányához (ez ráadásul egy multichannel-audio lemez, de természetesen rajta van a stereo sáv is), hallgasd meg a két réteget, meg fogsz lepődni! Nem más a master, ugyanaz az anyag, csak éppen más a technológiai lehetőség. A youtube pedig nem mérvadó, messze nem egy platform...

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Még mindig nem érted. Nem az SACD vs. SACD-CD réteget kell összehasonlítani, mert azon egyforma keverés van, csak technikai jellemzőkben különböznek. A sima CD-s Dark Side of the Moon-t vesd össze az SACD-CD-réteges verzióval, sima sztereóban. Még mp3-ba tömörítve is hallani fogod, hogy nem ugyanaz az alapkeverés van mindkettőn. Az SACD-CD-s verzióra egy relatíve új remaster készült, nem a sok évvel azelőtti ezelőtti digitális mastert dolgozták át. Ezt egyébként onnan is látod, hogy ha az régi sima CD-s verzión (ne ilyen special edition-öket nézzél) elolvasod a kiadási dátumot, akkor az eredeti 1973-as kiadási dátum mellett lesz egy 1988-as digitális masterelési dátum, ha ezt összeveted az SACD-ssel, azon egy sokkal frissebb évszámot fogsz találni.

Bár ahogy túrom a netet, Pink Floydék elkezdték az újabb remastereket is sima CD-n árusítani, egy-két netes CD-borító hátulján már az szerepel, hogy „Digital Remaster © 2011”. Ehhez a verzióhoz képest valószínű nem lesz más a SACD-CD-s változat.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Ezért írtam, hogy a két külön kiadású lemez hangzását tekintve nem osszehasonlithato, mivel más a keverés - de ez nem jelenti azt, hogy konkrétan az SACD-hez masterelték újra az eredeti anyagot (a multichannel-sávot igen, mert olyan nem létezett addig, de ez más tészta), merthogy az új releaseekhez új mastering (remastering) dukál (lásd: pl. a Kraftwerk anniversary-pakkja néhány évvel ezelőtt, amit az új kiadáshoz teljesen ujrakevertek, és azt nyilatkozták róla, hogy végre úgy szól, ahogy mindig is szerették volna). Az én PF-példányom 2003-as, de van pl. '79-es The Wall is, az is nagyon jól szól.
Visszatérve: ha a technológiát akarod osszehasonlitani, akkor ugye a lemez két rétegét kell osszehasonlitani egymással és nem két külön kiadású lemezt.

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Persze csak pénz kérdése az egész. A Dragonfly black is tulajdonképpen belépőszint teteje, de minőségi.

Én nemrég vettem egy JBL T450-es fülest, 10 ezer alatti áron, és tényleg hozza azt, amit elvárok tőle, nem okozott csalódást. Sosem adnék 100 ezret ilyenekért, de elfogadom a létjogosultságát a csúcshifinek is.

Nem a frekvenciatartomány az elsődleges egyébként, hanem az összhatás.
Én egy Fiio K1-esre fogom kötni a JBL-t, szerintem egy laptophoz, sima zenehallgatáshoz ez bőven elég is lesz.

20 ezerből kijön bármilyen alaplapi audiónál drasztikusan jobb végeredmény.

--
robyboy

Nekem Alesis io2 express van (még) de az már discontinued, illetve csak 24bit/48 KHz.
Többnyire elégedett vagyok vele, de amikor Jack-el használtam egyszerre a hang
kimenetet a MIDI bemenettel, akkor rejtélyes módon megszólaltak, vagy "beragadtak"
hangok a midit használó programban. A fórumokat nézve ez a jelenség másnál is előfordult.
Aztán külön USB-MIDI segített a dolgon...