Kalandozások a magyar egészségügyben

Történt, hogy július 9-én sikerült a csajom lábát eltörnünk, nem kicsit, nagyon (csak hogy nemzetünk nagyját idézzem). Nem volt nagy történet, mentünk Várpalotán a vonathoz, amikor jó ötletnek tűnt levágni egy kanyart (és spórolni vele 20 métert) egy árok átugrásával. Én ugrottam először, necces volt, mondtam az asszonynak, hogy inkább ne, de ő akkor már vette a lendületet. A vége egy reccsenés, kb 15 fokban lágszárközéptől kifele ivelő láb és 10 keserves perc lett mig a mentő kiért és ki tudtuk szedni az árokból.

Mint a helyszínen kiderült, Veszprém a területileg illetékes betegellátó egység, igy oda vitték. Engem pedig ott hagytak a puszta közepén (várostáblán kivül voltunk). Mindezt hétvégén, délután 6-kor. Szóval csajom fél óra zötykölődés után bejutott a kórházba, ahol kivárta a sort és 9-kor már műtőben is volt. Kiderült, hogy amit lehet azt eltörtünk, sípcsont 1 helyen, szárkapocs csont 2 helyen. Ennek javitása ún. velőűrszegezéssel történik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy fémrudat kalapálnak hosszában a sípcsontba és azt bokánál és térdnél 2-2 csavarral rögzitik. Igy nem kell gipszelni, gyorsabb a felépülés (~6 hónap a 100%-os szint általában). 3 nap bent fekvés után haza is adták Budapestre. A zárójelentésre azt irták, hogy kontroll a területileg illetékes kórházban. Ezen kivül orvos 1x beszélt vele a műtét után, de nem mondott semmi lényegeset.

A gondok itt kezdődtek. Letelt a műtéttől számitott 12 nap és a varratokat ki kell szedni. Ezt nyilván meg tudtam volna tenni én is (EÜ dolgozó gyermeke vagyok, nem az első lett volna), de a csajom elég parás, jobban szereti ha idegenek okoznak neki fájdalmat (na jó ez g*ci volt :d). Erre a célra ki is néztem a XIII. Kerületi Egészségügyi Szolgálat Szegedi úti rendelőjét, ahol van kifejezetten traumatológiai szakrendelés. Felhivtam őket, leegyeztettem, mehetünk, király. Kiültük a 2 órás sort, mogorva doktorbácsi kiszedte. Jött a következő kontroll, más orvos volt, de nem volt gond mivel sokkal jobb arc mint akivel először találkoztunk. Kellett csinálni röntgent, megtették helyben. Kiderült hogy a fémrúd kicsit jobban kilóg a térdénél mint kellene, igy a rogzitőcsavart (3-ból 1 statikus rögzitőcsavar, amit ki kell venni terhelés előtt) lehet nem veszik ki, mert az nagyobb gondot okozhat a térdénél mint hasznot. Ebben a tudatban letelt a 6 hét fekvés időszaka, jöhetett a gyógytorna és a terhelés. #GOTO mellékszál1

mellékszál:
Mivel nem tudott lejönni az emeletről (a másfeledik emeleten lakunk, lift nélküli lépcsőházban), igy kézenfekvő volt a házi betegápolás keretében történő gyógytorna. Ezt házorvos irhatja fel és intézi el (tudtam meg a traumatológustól). Elmegyek a háziorvoshoz, vázolom a helyzetet, mire kiderül, hogy ő az aki felirja, viszont kell hozzá szakorvosi javaslat. Ok, vissza az SZTK-ba, papir begyűjt, lead, másfél hónap szünet, gyógytorna start, enjoy.

Már 8 hetes volt a törése, amikor is a traumatológus úgy döntött, hogy mégis ki kell venni a csavart, viszont azt csak a Honvéd Kórházban tudják megcsinálni. Adott beutalót szerdán, pénteken be is mentünk a rendelésre. Természetesen gyakorlott EÜ kalandorként rákérdeztem hogy kell-e időpont/előjegyzés/bármi, azt modnta a doki hogy semmi, sima rendelés. Szóval bátran indultunk neki pénteken "A" kórháznak (ennek még lesz jelentősége). Indul a bürokrácia (sorszám tépés, kivárás, bejelentkezés, átirányitás a tényleges betegváróba). Egészen flottul ment a dolog a 3. pontig, a bejelentkezésig. Beadom a beutalót a biorobotnak, az alábbi párbeszéd közepette:

-Jó napot kivánok, van egy ilyenem - beutaló, lakcimkártya, TB kártya becsúsztat
-Meg van beszélve? - kérdi a droid persze csak igy köszönés nélkül
-Micsoda? Úgy tudtam nem kell időpont, rendes rendelés van.
-Igen az van, de ezt meg kell beszélni az orvossal, hogy fogadja-e.
-Akkor most mit tudunk tenni?
-Várjon itt.... - szájhúzva eltűnt pár percre. - 31-es ajtó a folyósó végén balra.

Ok, semmi gond, achievement unlocked, benne vagyunk a rendszerben, hurrá! Átbattyogtunk a célhoz és leültünk mig az asszisztens kijön begyűjteni a papirokat (mert hiába adod le a papirt a felvételnél, "a gépbe" nem kerülsz be). Kijött a morcos nővér, odalépek, kezébe nyomom a beutalót. Párbeszéd:
-Jó napot kivánok, itt a papirunk - papirt kézbe
-És mit szeretne?
-Ki kellene venni egy csavart az asszony lábából, azt szeretném...
-És miért ide jött?
-Mert ide kaptunk beutalót, azért.
-Nem itt műtötték... Menjenek Veszprémbe. - és adná vissza a beutalót, amit direkt nem vettem el mert akkor sarkonfordul és bemegy...
-Nem, nem megyünk Veszprémbe, ide járunk az SZTK-ba kontrollra, Dr. XY adta a beutalót, hogy jöjjünk, ide vagyunk bejelentve, ez a területileg illetékes kórház.
-És honnan tudja, hogy van hozzá műszerünk? Lehet, hogy nem is tudjuk kivenni.
-Azért tennék egy próbát hátha van hozzá műszer, nézzük meg azért.

Itt jött egy kis arcoskodás, de a lényeg az, hogy nagy kegyet gyakorolva bekerült a papirunk a rendelőbe az orvoshoz. Jött 2 óra várakozás, ami alatt sikerült még egy EÜ élményt bezsákolni.

OMSZ hozott egy nénit hordágyon. Gondolom betegszállitás keretein belül otthonról. A néni mozogni nem nagyon tudott, már csak hálni járt belé a lélek. A mentős lerakta egy székre, betámasztotta (szó szerint), hogy ne forduljon le a székről. A betegek behivása úgy történik, hogy amikor az előző beteg kijön a rendelőből az orvos vagy az asszisztensz kiorditja a következő beteg nevét, aki vagy meghallja, vagy nem. Nos, a néni nem hallotta 2 szólitásra sem, igy hát kijött az orvos (Dr. XY, phd, orvos dandártábornok) és a következőt sikerült kommunikálnia:
-Vazulné!
-Itt vagyok!
-Kérem menjen be a rendelőbe.
-(Elcsukló hangon)... nem tudok.
-De jönni persze tudott, mi?!
Itt szakadt el a cérna, sajna nem birom súlyba tartani a pofám, igy kicsit ingerültem tudtára hoztam a tisztelt Doktor Úrnak, hogy a nénit betegszállitó hozta hordágyon. Utána szereztek egy tolószéket és bekerült a néni.

Mi is sorra kerültünk, kaptunk papirt röntgenre, felmentünk, kivártuk, visszamentünk. Kiderült hogy a csavart ki kell venni (sőt, már 2 hete ki kellett volna), viszont az előjegyzés legalább 2 hét, annyit nem várhat. Jó arc volt az orvos, azt mondta hogy másnap (szombaton) reggel 8 körül jöjjünk be a sürgősségire és ügyeletben kiszedi.
másnap ki is került a csavar, minden pöpec.

Következő kör kb 1-1,5 év múlva, akkor veszik ki teljes "vasalást".

Pár kérdés ami felvetődött bennem:
-Miért fizetek 3% TB-t, ha csak vergődés árán méltóztatnak ellátni egy területileg illetékes intézményben?
-Azért fizetek 3% TB-t, hogy a kórházban próbáljanak elhajtani mondvacsinált okokkal (nincs hozzá csavarhúzó... A János Kórházban hihető indok, de a Honvédban nem igazán állja meg a helyét)? Mindezt persze a segédszemélyzet teszi, aki csak 1 szem beutalót látott, amin nincs se korábbi lelet, se semmi amiből kiderülne, hogy pontosan miylen technológiát kellene alkalmazni.
-Ha van beutalóm, nem teljesen mindegy, hogy hol történt az eset? Viszem a teljes dokumentációt, nem csak úgy magába ülünk oda...
-Ha puncsolni kell előtte a doktornál, miért nem lehet hivatalosan időpont kezelést bevezetni?
-Nem jutott még eszébe senkinek felvenni egy multiban nevelkedett managert, hogy gatyába rázza az ilyen eseteket? Az ügyfelet nem elhajtani próbáljuk, miközben belőlük élünk. Ugyebár a kórház ellátott beteg után kap térítést az OEP-től...

Mellékszál 2:
Az SZTK-s traumatológus azt modnta a 6 hetes kontrollon, hogy a mankókat 1-2 héten belül el kell hagyni. Ok, ő a szaki, nem vitáztam. A gyógytornász azt mondta, hogy a mankó lerakása 1-2 hónap, de nálunk inkább 2-3. 1 mankóval is nehezen járt, esélytelen volt hogy azt is lerakja. A következő kontrollon ezt emlitettem az orvosnak, amikor rákérdezett, hogy miért mankózik még. Erre felkapta a vizet, hogy a gyógytornász ne pofázzon bele az ő munkájába, az a feladata, hogy az orvosi javaslat szerint folytassa a kezelést. Ok, túlléptünk ezen. A kórházi doki pedig megadta a kegyelemdöfést: Miért csak 1 mankóval jár?! Amig benne van a statikus rögzitőcsavar, addig szigorúan csak 2 mankóval lehet járni, mert eltörik a csavar és a csont is. Szóval 3 szaki, 3 különböző vélemény. Én maradok inkább a gyógytornásznál, elvégre ő látja a fejlődést (heti 2x jön).

Ha eddig elovlastad, akkor egy kis érdekesség a végére:
https://www.youtube.com/watch?v=NhYUAiTEmvw <---- a cucc berakása
https://www.youtube.com/watch?v=HiC8Iue5iMg <---- a cucc kiszedése

Zagyvaságokat kéretik elnézni.

( SzBlackY | 2016. 09. 21., sze – 15:26 )

igy kicsit ingerültem tudtára hoztam a tisztelt Doktor Úrnak, hogy a nénit betegszállitó hozta hordágyon

Helyes, utálom az olyan orvosokat, akik mindenkinek beszólnak, mert csak és kár, hogy kevés ilyen van, aki vissza szól mások védelmében.

Rejtett subscribe voltam.

Írnám, hogy a magyar egészségügy meg rohaggyon meg, de lássuk be, már megtette.

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)

( wachag | 2016. 09. 21., sze – 15:33 )

Szegények :-(

Csak egy dolog érdekel: meglepődtél ezen?

Kis pénz - kis foci^W egészségügy :-(.
(Fordítva nem teljesen igaz: nagy pénz nem feltétlen jelent nagy focit. If you know what I mean.)

Jelen világban - úgy tűnik a méréseim alapján -, nem az egészségügy (meg ha már itt tartunk, az oktatás) a prioritás.

Nem lepődtem meg annyira, mint emlitettem is elég közel voltam/vagyok a tűzhöz. Gyerekként csak azért nem ért ilyen behatás, mivel megvolt a protekció bárhova anyám révén. Ott nem volt bunkózás emiatt. Bunkózás csak annak jár, aki az utcáról beesik és nem ismer senkit (a betegek 99,8%-a).

@SzBlackY

Az a szégyen, hogy csak én voltam aki egyáltalán felemelte erre a fejét. A váróban tartózkodó kb 60 fő (megszámoltam) igazából leszarta.
-------------------------
Dropbox refer - mert kell a hely: https://db.tt/V3RtXWLl
neut @ présház

( trey | 2016. 09. 21., sze – 15:43 )

Most ha troll lennék, azt mondanám, hogy extrém sportra a biztosító is felárat számít / nem köt biztosítást...

--
trey @ gépház

( p2pking | 2016. 09. 21., sze – 17:01 )

Ez meg jo, hogy itthon tortent.
Jartam olyan helyein a vilagnak, ahol ebben az esetben "sikitott volna a flex"...

Itthoni egeszsegugy egesz jo. Minden szxraval egyutt.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

( gemnon v | 2016. 09. 21., sze – 17:25 )

Örülj, hogy van még orvos aki egyáltalán foglalkozik veled. (sokáig már nem kell várni :))

( winben | 2016. 09. 21., sze – 20:43 )

Nem akartam külön leírni, de megvan az én saját kórházi történetem is. Nem ennyire brutális, de nekem elég megrázkódtató és elszomorító.

Úgy történt, hogy már 4-ik napja voltam betegen gyomor problémák miatt. Hál' Istennek a háziorvosom egy lelkiismeretesebb, tapasztalt idősebb normális belgyógyász/sebész. A 4-ik napon pénteken megyek vissza hozzá, hogy már jobban vagyok, mennék dolgozni. Megnézte a hasamat és szóltam neki, hogy amúgy olyan fura módon nyomódik folyamatosan a jobboldalam. Ekkor tapintatosan felszólított, hogy amilyen gyorsan csak lehet induljak el a megyei kórházba a sürgősségire (Miskolc), mert ez simán lehet vakbél, vagy veseprobléma. Megírta a papírt, én elindultam.
Azt tudni kell, hogy ekkor már 4-ik napja nem ettem semmit, csak ittam.

Megérkeztem a sürgősségire, leadtam a papírt, úgy sacc per kábé minden gördülékenyen zajlott. A papír leadása után kb negyed órával már fel is vették az adataimat, fél órára rá már vizsgáltak, aztán átküldtek ultrahangra ahol fogadtak egyből, majd belémkötöttek egy csövet, amin keresztül kaptam egy infúziót is (életem első infúzióját).
Én akkor úgy mentem oda, hogy felkészültem a legrosszabbra, kórház, megvan a híre, szar lesz, de minden flottul ment, szépen felújított épület (Csillagpont) és hasonlók. A vizsgálatok végeztével átküldtek a sebészetre, hogy ott még megvizsgálnak és eldöntik, hogy akkor meg fognak-e műteni.
Ennél a mondatnál került jókora zabszem a seggembe, hogy "tejóég, műteni??".

Nos ezután következett a magyar valóság. Átmentem a sürgősségiről egy romos ótvar ronda 20-ik századi épületbe ahova még meghalni se mennék, nemhogy műteni így hirtelen. A váróban egy csomó ember, sehol egy tábla, egy kiírás, hogy mi hol. Közben az éhség, de folyamatos járkálás, ücsörgés miatt dezorientáció tüneteit kezdtem magamon észrevenni - nem fogtam fel amit mondtak nekem, lassan beszéltem, nem jutottak eszembe szavak és ott voltam az idegen épületben mindenféle tájékozódási képesség nélkül vénás csővel a karomban és papírral a kezemben.
Kóvályogtam úgy 5 percet a folyosókon amikor szembetalálkoztam egy doktorral/nővérrel, leszólítottam és kezébe adtam a papírt, hogy jó helyen járok-e egyáltalán. Ekkor kiderült, hogy nem, mert egy tök másik folyosón van, amit keresek. Lényeg, hogy megtaláltam a megfelelő rendelőt, beadtam a papírt és egyből hívtak, itt már sejtettem, hogy tényleg valami baj van, ha képesek előre venni a listán.
Megvizsgált 4 (!) orvos és javasolták, hogy mivel nem tudják mi a franc bajom van feküdjek be - elfogadom-e. Én meg nézek, hogy mit kell elfogadni. A befekvést. Rámondom igen. Aztán várakoztattak még egy jó darabig olyanokon viccelődve, hogy lehet csak állóhely lesz, mert minden ágy foglalt. Végül kaptam egy lázlapot és elindulhattam a befekvő részlegre.
Okay, mondom eddig minden rendben, akkor meglátjuk mi történik. És a fekete leves sorozat ekkor kezdődött.

A nővérpulthoz battyogok, megállok, felteszem a papírokat. Senki sehol. Aztán látom, hogy beljebb ott van egy asszony a számítógép előtt. Várok még egy kicsit hátha észrevesz, de nem. Ráköszönök - semmi. Ekkor kezdtem gyanakodni azon, hogy mivan, ha már hallucinálok is és nincs is ott.
A sokadik köszönésre hajlandó volt felém fordulni azzal a kérdéssel indítva, hogy szeretnék-e valamit.

Hát - mondom - a sebészeti vizsgálóból küldtek ide, van ilyen papírom, jó helyen járok-e? - kérdezem.
Persze, persze, üljön le a társalgóban, nemsokára megyek! - mondta kb 5 méterről, biztos baromi jó a szeme.
Vártam kb fél órát, megérkezett. Megkaptam az ágyam egy szörnyen ronda kórteremben, ahol 5-en voltunk és egy mégegy 5 ágyas szobával közös WC-nk volt. Ekkor lassan megérkeztek a szüleim is vidékről, átöltöztem.

Úgy általánosságban a nővéreken akadtam ki a legjobban. Isten látja lelkem, én próbálom mindíg megtalálni mindenben a legjobbat és próbálom a legjobbat feltételezni, de botrány volt az egész. Volt egy idősebb papa, aki éjszakánként belázasodott, félrebeszélt és folyton le akart mászni az ágyból, meg kiszedni az orrából a lélegeztetős csövet - namost a hangnem, amit megütöttek a nővérek...kiabáltak vele (de tulajdonképpen már nem azért, mert nagyot hall, hanem inkább már azért, mert már kvázi csak egy ócska növénynek tartották), le is kötözték (ez érthető is).
Aztán rólunk.
Volt mellettem egy 35 környéki fickó, ő 7 napja volt már akkor bent és borzalkodva meséli, hogy "ezek csak akkor foglalkoznak veled, ha tömöd a zsebüket. De nem kell sokra gondolni, nővérenként egy 10 ezres is megteszi". Mondom mivan?? Hármas ütemben váltják egymást, 3x10 ezer 1 nővérért? Én ha a munkahelyemen több pénzt akarok akkor először teljesítenem kell úgy, hogy kiérdemeljem, nem pedig előre megkövetelnem azt.
Aztán az odafigyelésükről. Túl azon az általános és még talán érthető dolgokon, hogy 4-kor van ébresztő, de lényegében nem is ébresztő, mert egész éjszaka alig tudsz aludni, mert kint a folyosón a nővérek úgy kiabálnak a folyosó egyik oldaláról a másikra, mintha csak délután 1 órai ebédosztás lenne - de fel van háborodva, ha te hajnali 4-kor éppen alszol és nem hallod, hogy szól neked, hogy bekötné az infúziót. A legrosszabb az egészben a kiszolgáltatottság. Fekszel 5-ödmagad egy ócska plafonig csempézett kórteremben nézel ki a portól totál retkes függönyön/ablakon ki a szabadba és várod, hogy lekössék már azt a rohadt infúziót, amit 4-kor kötöttek be, 1 óra alatt lecsöpögött, de már 9 óra van és rohadtul ki kell menned WC-re. Megnyomod a nővérhívót és vagy működik, vagy nem. Ha mákod van akkor hallani, hogy elkezd puttyogni a nővérpultnál és csak puttyog és puttyog. Majd hallod, hogy odaér valaki és kinyomja. Elkap egy hétköznapi kis apró boldogság, majd vársz és vársz. Eltelt negyed óra, senki sehol. Megnyomod mégegyszer a nővérhívót, elkezd újra puttyogni, majd egyből ki is nyomják. ÉS NEM JÖN SENKI.
Ezután megpróbálsz magad érvényesülni, de persze a karod már be van durranva az infúziós csőtől és már úgy mozogsz, mint egy legóemberke, de felülsz, mert már kvára kell pisilni. Ekkor meglátod, hogy a vér elindul visszafelé a csőben, bepánikolsz és vissza lefekszel és vizslatod az ajtót, hátha jön arrafelé valaki, hogy ha az infúzió lekötése nem megy akkor szorítsanak egy párnát az arcodra és legyen már vége. De aztán jön egy nővérke, integetek neki serényen, hogy le kéne kötni az infúziót, amire azt a választ kapom, hogy jóvan, úgyis akartam majd menni - és elmegy.

A világ legboldogabb embere voltam amikor az egyik reggeli vizi után a nővér csak "beszaladt" a zárójelentésemmel, hogy akkor lehet hazamenni.

És komolyan mondom - nem kellett műteni végül, de rosszabb állapotban jöttem haza, mint ahogy elmentem. Hál' Istennek a háziorvosom viszont jófej, így ő továbbra sem engedett dolgozni menni (mert ekkor már nem is tudtam volna), így volt időm kipihenni a megélt lelki traumát és fizikai leépülést.

Summa summárom, sokat lehetne erről írnom még, mert kész trauma volt a bent töltött időszakom. Amit viszont megállapítottam, hogy feketeruhás nővér ide vagy oda ez az eset után képtelen vagyok a jövőben melléjük állni. Rendben van, igaz, én többet keresek, mint ők és még talán többet is, mint egy orvos, de: emberekről van szó, halló! Nem növényekről, vagy egy darab kőről. Érző lényekről. Akik betegek, basszus. Ha én ekkora felelőtlenséggel végezném a munkám nagyon hamar repülnék, pedig én csak holmi programozó vagyok, nem emberéletek/sorsok múlnak rajtam...

---------------------------------------
Devmeme - fejlesztői pillanatok

Eloszor is gratulalok a sikeres gyogyulasodhoz, masodszor pedig sajnallak, hogy reszt kellett venned ebben a torturaban. Meg a gyerekkorhazak istenesek, de nemelyik felnottkorhazra egy dogrovason levo lovat nem biznek ra, nem hogy barmelyik tavoli ismerosomet.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

Én amikor utoljára dögrováson voltam, ezt még az ajtóban felmértem, és szépen "hazamentem".
Elővettem az internetet, és kerestem egy magánklinikát, elmentem oda és azt mondom ez volt a legjobb döntés.

Miért is ?

Orvosból több nézett rám és foglakozott velem, mint nővér lett volna köztösben. Nővérkék kedvesek voltak, mosolyogtak, segítettek, és ha hangosabbat böfögtem, már ott voltak és nézték mi bajom.
Amikor hozták a reggelit, és jeleztem, hogy ezt én nem eszem meg, mert intoleranciám van az összetevőre, akkor nem húzták a szájukat és nem nyakon öntöttek vele, hanem szóltak a dietetikusnak, aki jött és megbeszéltük, ettől kezdve nekem külön csináltak reggelit, ebédet mindent...
Plusz ezer egyéb apróság...

Pénzt nem fogadtak el!

Sokba került ?

Nem.

Miért ?

Azon egyszerű okból, hogy ha összeadtam volna az "állami" sebész által minden lacfac nélkül faarccal kért összeget és a nővérke pénzt ami mellett sem kaptam volna ilyen színvonalat, akkor még olcsónak is lehetne mondani.

Egyszemélyes szoba, minden cuccomat bevihettem, nem kellett aggódni, hogy nem lesz ott mire elmegyek sétálni és visszajövök.

Konklúzió ?

Amennyiben erőm van tiltakozni addig sosem fogom választani a köz -ös megoldást.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

( BehringerZoltan | 2016. 09. 21., sze – 20:41 )

Nézzük pozitívan: jött érte mentő; megoperálták; megkapta a szükséges kezelést; jár hozzá a gyógytornász. pl. Milyen szuper dolog, h van ilyen gyógytornász hálózat, akik kimennek a beteghez és az otthonában tornáztatják.

Ha adó formájában fizetsz érte, akkor a jogos elvárás nulla. Érdemes örülni annak amit kapsz, és felesleges hápogni amiatt, amit nem.
Ha készpénzben fizetsz, és számlát is kapsz róla, akkor az elvárás nyilvánvaló.
--
"Always code as if the guy who ends up maintaining your code will be a violent psychopath who knows where you live." John F. Woods

"Hulyesegeket beszelsz edes fiam"

Ami az adombol megy, az is az en penzem, azert is en dolgoztam meg, es nem a csaleszemu, meg a kertitorpe. Szerintem teljesen jogos elvaras, hogy ezert kapjak valamit cserebe.

Ahhoz kulon szo fer, hogy mi a nulla definicioja. Ami itthon tortenik az egeszsegugyben, az nem nulla, hanem legalabbis minusz ketto. Es most rettenetesen optimista, meg cizellalt voltam.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

Tudod, amikor az egeszsegugynek adom a penzt, akkor nem kimondottan a lof.szt varom a s.ggembe. Marpedig itt alapvetoen ez zajlik. Nem tudom, ha te jovo honapban penz helyett egyenerteku banant kapnal a munkadert, akkor is ilyen kis lelkes lennel? Vegul is kapsz erte fizetest, hogy mast, mint amit szeretnel, az mas kerdes.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

"Ha adó formájában fizetsz érte, akkor a jogos elvárás nulla."

Nagyjából ez a (majdnem) tökéletes összefoglalása annak, hogy miért nincs fejlődés itthon. Az adót nem a semmire fizetem, hanem szolgáltatásokért cserébe, amelyet az állam nyújt. Talán el kellene kezdeni elvárásokat támasztani a politikusaink felé és azokat be is hajtani rajtuk, nem csak azért szavazgatni rájuk, mert épp a négy évenkénti totózás van.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Tévedés azt hinni, hogy amit te TB-címszóval befizetsz, az az EÜ-ben landol. Minden adó egy nagy bugyorba vándorol, ahonnan megy stadionokba, alapítványokba, segílybe, meg ilyenek.
Szar az elosztás, mert tolvajokra van bízva az államkassza.

És a kórházi betegszám sem számít.

Vigyázzatok magatokra, az a legjobb befektetés.

--
robyboy

"Tévedés azt hinni, hogy amit te TB-címszóval befizetsz, az az EÜ-ben landol."

Az a hivatalos megnevezése, hogy "Egészségügyi hozzájárulás". Akárhogy is próbálom értelmezni nem tudok elsíklani afelett, hogy ez egy hozzájárulás az egészségügyhöz

Pár éve több irányból kapirgálták a témát, miért nem kap annyi pénzt az egészségügy, mint amennyi járulék befolyik ezen a címen. Végül átnevezték járulékból hozzájárulássá, így két legyet ütöttek egy csapásra: még több pénzt el lehet vonni az egészségügytől, s mivel már csak hozzájárulás, nulla elvárása lehet bárkinek is a befizetett adó hozzájárulás alapján.

Az egészségügy nem mutyiképes ágazat.

Akkor fussunk neki még egyszer:

"Talán el kellene kezdeni elvárásokat támasztani a politikusaink felé és azokat be is hajtani rajtuk, nem csak azért szavazgatni rájuk, mert épp a négy évenkénti totózás van."

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Százalék valóban nem számít. Viszont az, hogy mire kérik el, az nagyon is számít. Ha egészségügyre kérik el, akkor költsék az egészségügyre és ne stadionra, különben faszkorbács, vasvilla, és lámpavas.

Pontosan erre mondom: igen, a politikusok felé is lehet - sőt, kell! - elvárásokat támasztani. És igen, azok teljesítését be is kell hajtani rajtuk.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Erre szoktam azt mondani, hogy 1848-ban sokkal kevesebb is kiverte a biztosítékot. Igaz, az akkori hősök nagy százaléka nem is magyar származású volt.
Agymosott zombik országa lettünk, akkora itt a sötétség már, hogy nappal is este van. Menjen mindenki nemmel szavazni :)

--
robyboy

Ezzel már elkéstél.
Nagyobb a bizonytalanság, a bizalmatlanság és az általános félelem, mint ami régen a Securitate alatt lehetett Romániában. Az értelmesebbje aki ezt felismerte, és rájött hogy ezen nem tud változtatni két dolgot tehet: marad és reménykedik a rendeződésben, közben lassan teljesen átitatódik az itteni, finoman de határozottan növekedő terrorral és diktatúrával (*), vagy még időben elhúz külföldre, majd pár évig még reménykedik benne hogy ez az elcseszett magyar nemzeti (ir)realitás rendeződik. Végül a távolból az ottani viszonyokhoz mérve az ittenit, látva a változásokat megérti, hogy hiába reménykedik.
Azok az ismerőseim akik végül elhagyták az országot, szinte kivétel nélkül ezt hozták fel fő indokként. Az IT-ben meg lehet élni itthon is, de ez a környezet egyre több embernél veri ki a biztosítékot.

(*) lásd békafőzés esete: ha bedobod a forró vízbe, kiugrik. Ám ha a hideg vízbe teszed és úgy gyújtasz alá, nem veszi észre a lassú melegedést és végül megfő. V.ö.: Tocsik ügy kontra a mindennapos "melyik politikus hány milliárd forint közpénzt nyúlt le/tapsolt el saját célra" híreket manapság.

Oszinten szolva, en mar varom, mikor koltozhetek el innen vegleg, vagy mikor lesz olyan munkam, ami mellett megtehetem, hogy soha tobbet nem nyitom ki az Indexet. En imadok itt elni, de egyre inkabb elborzaszt az, ami ebben az orszagban megy, es csak addig vagyok hajlando maradni, ameddig van valaki, akirol gondoskodnom kell. Ha mar nem lesz, akkor go.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

En imadok itt elni, de ... csak addig vagyok hajlando maradni, ameddig van valaki, akirol gondoskodnom kell.

Ha ilyen minőségű az imádatod, vajon – tartózkodási helytől függetlenül – milyen minőségű lehet a boldogságod... Vajon ha elmész, valóban el leszel-e menve, vagy maradsz aki voltál, és az voltál-e, aki elment...

:)

Ha ez egy elheto hely lenne, maradnek, de nem az, es ez csak rosszabb lesz. Azok, akik nem normalis, ep, egeszseges feher emberek folyamatosan szorulnak kifele a tarsadalom peremere, meg ha ez onnan kozeprol nem is latszik annyira. Ez a folyamat az elmult par evben felgyorsult, es nem akarom megvarni, amig elfajulnak a dolgok. Magyarorszagon nottem fel, itt eltem vilag eletemben, kulfoldon osszvissz haromszor jartam, akkor sem sokat, es mindig orommel tertem haza. De megvan nekem a magam baja, a magam kuzdenivaloja anelkul is, hogy mestersegesen nehezitenek az eletemet. Es oszinten szolva, ebbe az odivatu tarsadalomba nem is biztos, hogy szeretnek peldaul gyereket. Amikor felnezel az internetre, es csak a gyulolet sut mindenhonnan, lenyegtelen, hogy serult, bevandorlo, cigany, roman, zsido, homoszexualis vagy masfajta emberekrol van szo. Es ha valamit, hat ezt nagyon nem szeretnem a gyerekemnek.

Mindazonaltal, szeretem ezt az orszagot, de latom a hibait. Es nalam kezd eljonni az a szint, amit nem vagyok hajlando toleralni. Siman lehet, hogy kintrol Magyarorszagra fogok jarni nyaralni, regi vagyam eljutni Sopronba, Koszegre, meg a tobbi gyonyoru tajara az orszagnak. De itt leelni egy komplett eletet - ahhoz valami mas is kell, ami belolem hianyzik, sajnalom.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

Amikor felnezel az internetre, es csak a gyulolet sut mindenhonnan, lenyegtelen, hogy serult, bevandorlo, cigany, roman, zsido, homoszexualis vagy masfajta emberekrol van szo.

Ilyen csak a magyar oldalakon van, vagy csak a magyar oldalakat látogatod, vagy erősen kiPCzett tartalmú külföldi oldalakat olvasol, vagy a külföldi oldalakon erős a moderáció, vagy a külföldi oldalakon nincs kommentelési lehetősége az embereknek...? Szóval olvasod azokat az oldalakat, amiket azok olvasnak, akik ott élnek, ahová menni akarsz, és tájékozódtál sokféle dologról, vagy csak azt tudod, hogy itt szar neked?

:)

A kontextusbol azt hittem, egyertelmu, hogy a magyar internetre, a magyar oldalakra gondolok. Kulfoldon azert lenyegesen arnyaltabb a helyzet, legalabbis nincs minden masodik nem-feher embereket is tartalmazo foto alatt szaz rasszista komment. Meg mondjuk ott az ilyet gondolkodas nelkul moderaljak ki. Itthon valahogy sokkal alacsonyabb az igenyszint, vagy magasabb az ingerkuszob.

--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

Attól, hogy nem írják oda, csak gondolják, attól jobb lesz?

Lásd Brexit: olyan baromira PC mindenki, semmit nem szabad írni vagy mondani, de aztán amikor szavazásra kerül a sor, kiderül, hogy valójában utálnak minden bevándorlót.

Láttad, hogy a sok ostoba, aki azt se tudta, hogy miről szól a szavazás, június második felében hányszor beszólt vagy megtámadott külföldieket, mondván: miért vagy te még itt, azért szavaztunk a kilépésre, hogy kilépjetek. Menj vissza Afrikába / Keleteurópába / Ázsiába, stb.

És ezek ugyanazok az emberek, akik a nem-fehér embereket is tartalmazó fotó alá nem írnak rasszista kommentet, mert tudják, hogy írásban vagy nyilvánosság előtt kimutatni amit gondolnak, az nem jó.

Ja, utaljak a bevandorlokat, de azert az nem baj, hogy az aljamunkat elvegzik, mert nekik ahhoz mar nem fulik a foguk. Kivancsi leszek majd a Brexit utan, hany angol fog beallni utcat seperni, jegypenztarosnak, kalauznak, taxisofornek meg feketemosogatonak.

Es tudod miert nem irnak? Azert, mert bar tagadjak, de tudjak, hogy ez a helyzet. Es azt aztan senki se szeretne, ha az aljanep kirobbantana egy polgarhaborut.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik

( BecX v | 2016. 09. 22., cs – 18:33 )

Én is leírom a sztorimat, hamá'...

2012-ben jó ötletnek tűnt végén elmenni kosarazni. Rám esett egy 100+ kg-os srác (akkor én 65kg voltam). A bal térdemen lett egy új hajlás a jobbik irányába és amikor megpróbáltam lábraállni, becsuklott az egész, nem tartott semmit.
Kórház... 'Melyik az ügyeletes, területileg illetékes baleseti sebészet, amelyikbe engem vinni kéne?' 'János'.
Lecsekkolnak, 'Húha, de nincs gond, lehetne rosszabb is, NINCS keresztszalag szakadás... gipsz legyen vagy rögzítő?' 'Inkább rögzítőt szeretnék drága doktorúr'. '1 hét fekvés, fixen rögzítve, fagyott borsós borogatás, majd kontroll' _kenőcske,szurika,gyógyszerka nuku_
Megvolt a kontroll, fokozatosan lehet emelni a fokot, hogy meddig mozgathatom, majd még 1 hét múlva rögzítővel járhatok be dolgozni. Elkezdtem bejárni, dolgozni, azon a héten (asszem péntekre) volt egy kontroll. Megnézték, felvan dagadva, 'le kell szívni belőle a vizet/gennyet', 30 perc előkészület, 5 perc munka, 3 perc friss kötözés '1 napra állítsa újra fixre a rögzítőt, aztán újból mozgathatja... most meg menjen Isten hírével'. Megvolt ez is, szombaton egész nap fixen a lábam, vasárnapra kiengedtem.
Minden frankó, főnökömnek útba estem, vitt és hozott a munkahelyre/ről. Így ment ez szerdáig, amikor is megcsörrent a telefon az irodában ahol az asztalom volt, én épp egy másik szobában lábatlankodtam (:P), sietek be az asztalomhoz, (kb 6 m távolság), közben iszonyatos légszomj kapott el, mintha épp most sprinteltem volna le egy bő 100m-t. Nem is enyhült a dolog...
Háziorvos: 'röntgen, baleseti sebészet' > SZTK - baleseti 'üljön le erre a kerekesszékre és mostantól ne álljon fel' > kórház... konklúzió: 'két oldali tüdőembólia'. Lábadoztam egy hetet az intenzíven, majd egy hetet egy kórteremben (közben mellékesen épp akkor halálozott el Komár László embóliában... tuningolta a hír a kedvemet).
Eredmény: kezdhetek vérhígítót szedni. Amikor a Jánosba visszamentem a térdemmel újabb kontrollra és meséltem, hogy 'jaegyébként volt egy mélyvénás trombózisom ami leszakadt és lett belőle 2 oldali embóliám mióta utoljára láttuk egymást' válasz: 'fura, az eset nem kívánta meg a vérhígítót' (szerintem van olyan ország ahol ezen események után olyan kártérítést pereltem volna ki az eü rendszerből, hogy munkába többet nem kéne járnom).
Pár hónap múlva amikor már lement a kiszabott gyógytorna is, de nem akart nagyon javulni a térdem (az új hajlás már nem volt benne, de nem éreztem túl frankónak a dolgot), úgy döntöttem, hogy elmegyek az OSEI-be, ott azért mégiscsak sportolókat kalapálnak össze. Megnézte az ottani doki (kb kettőt mozdított a térdemen): 'Részleges keresztszalag szakadás, kéne egy MR'. Megvolt az MR is, igazolta a dokit. 'Sajna így, hogy a vérhígítót szedem mint a PEZ-t, nem vállalnám be a keresztszalag pótlást, de egy porctisztítást érdemes lenne csinálni'. Meglett.
A következő évben kivizsgáltattam magam, hogy hajlam okozta-e a problémát, vagy esetleg más (pl. nem kaptam véralvadás gátló szurit). Hurrá, nincs rá hajlamom, el lehet hagyni a gyógyszert, jöhet a keresztszalag pótlás. Ez azóta már meg is történt. Sajnos nem lett sokkal jobb a térdem.

Fura. Mivel igaza volt alapvetően.

Térded nem is lesz jobb. Elárulom.

Túlélted, ez önmagában hatalmas siker.

Egyébként meg a biztosító fizet, és nem az orvos, kórház, kivéve, ha nem akarnak pert, mert ugye ott a presztízs mínusz.

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

( sj | 2016. 09. 22., cs – 21:17 )

nekem tavaly majus vegen volt egy atipikus koldokserv mutetem. Azert atipikus, mert maximalisan elegedett voltam az egesszel. Jo, az olyan aprosagokon nem akadtam fenn, hogy nekem kell fizetni a halo, meg a gyogyszerek arat.

--
"nem tárgyszerűen nézem a dolgot, hanem a vádló szerepéből. Sok bosszúságot okoztak, örülnék ha megbüntetnék őket - tudom gyarló dolog, de hát nem vagyok tökéletes." (BehringerZoltan)

( Luther | 2016. 09. 26., h – 14:06 )

Nem olvastam el minden hozzászólást, csak csemegéztem belőle...
Nekem is van sok személyesen átélt egészségügyes horror sztorim, hosszú lenne mindet leírnom.
A politikát mindig szeretik belekeverni, nem mintha valaha is jobb lett volna, bármelyik rezsim is vezette ezt az országot. Csak az ellenzéknek mindig nagyon jó kapaszkodó. De nem ezt akartam leírni.
Hanem hogy sokszor nem a finanszírozáson múlna, hogy megkíméljük magunkat az ilyen történetektől, hanem a normális emberi hozzáállás az egészségügyi dolgozóktól. Az orvosok el vannak szállva maguktól, ha nem jattolsz, akkor kutyába se vesznek.
A nővérek/ápolók eltanulták ugyanezt a viselkedést a főnökeiktől és bunkó paraszt módjára viselkednek a beteggel.
Szakmai elhivatottság gyakorlatilag egyáltalán nincs...

--------------
„If there were no hell, we would be like the animals. No hell, no dignity.”