Kipróbáltam - FLOPPINUX

Linux

Nos, ott hagytuk abba, hogy felszálltam a nosztalgiavonatra és retró szarokba kezdtem életet lehelni. Így került antiX Linux a több mint 20 éves, 1 GB (pontosabban 1 GB és 256 MB) RAM-ot tartalmazó laptopomra, ami szuperül szuperál rajta. Itt a sztori egy időre hibernálásra is kerülhetett volna, ha ... ma reggel nem láttam volna meg a blog szekcióban a "FLOPPINUX - Beágyazott Linux egyetlen floppy lemezen" bejegyzést. Ez megint csak nosztalgiával töltött el. Miért?

Mert volt olyan ügyfelem, amelyiknél több mint 10 évig a tűzfal szerepet egy 1 darab 3,5"-os floppy-ról Coyote Linux-ot bootoló Compaq Deskpro töltötte be. (Széljegyzet: abban az időben egy Cisco PIX több százezer forint volt és a VPN usereket külön kellett licencelni 🤭) És az már akkor is csodálattal töltött el.

compaq_deskpro  

Így kíváncsi voltam arra, hogy 2025-ben mit tudhat egy ilyen 1 floppy-s Linux ehm... disztribúció ... vagy izé ... Szóval, elővettem az USB-s floppy meghajtómat, kerestem egy 3,5"-os 1,44MB-os floppy-t és fogtam az antix Linux-ot bootoló gépemet ... 

IMG20260204093720  

BIOS-ban ellenőriztem a beállításokat ... boot sorrendet (SONY USB-FDU) ...

IMG20260204093315

Hogy biztosan ne a hardveren és a beállításokon múljon a teszt, elbootoltam rajta egy eredeti, gyári Windows 98 boot floppy-t ... Ha ez működik, akkor jó eséllyel a FLOPPINUX is fog.

IMG20260204080258  

Eddig jónak tűnik, ráolvas a floppy-ra ... 

IMG20260204080207  

Ez már ismerős ...

IMG20260204080229  

A tesztkörnyezet jónak néz ki! Indítsuk az antiX Linuxot, írjuk floppy-ra az image-et!

IMG20260204082803  

Az image (floppinux.img) letöltése után kiderítettem, hogy melyik eszköz a floppy-meghajtó (sdb), majd dd-vel rátoltam az image-et a lemezre ... tényleg 5 perc ...

IMG20260204084912  

Reboot ... majd a szintén régről ismerős SYSLINUX elkezdte behúzni a rendszert ... közben a megnyugtató floppy kotyogás-kerregés a régi időket idézte ... 

IMG20260204085004  

A rendszer felállt, majd jött a csalódás felhasználói szempontból ... egy single user rendszer várt, ami tulajdonképpen semmire sem használható. Egy marék parancs és kész. Még egy normális shell sincs rajta ... 

Viszont, a FLOPPINUX-nak nem is ez a célja. A FLOPPINUX egy LFS-hez hasonló howto-szerűség, ami arról szól, hogy hogyan lehet egy 1 floppy-s, "embedded" Linux disztribúciót DIY jelleggel, SK összerakni. Vagyis, azoknak mutatná be a "floppinux" képfájl összerakását, 

  1. akik még sosem csináltak ilyet, de érdekli őket
  2. akik utána akár egy 486DX processzorral, 20MB RAM-mal és egy belső (jó a külső is) floppy meghajtóval rendelkező fizikai gépen el akarnák indítani
  3. vagy - ez az én véleményem - hozzám hasonlóan egyet utaznának a nosztalgiavonaton

Miért csalódás mégis? Mert a Coyote szintén egy floppy-n megoldott egy kompletten működő router/tűzfal OS-t, ezen meg még egy uname vagy dmesg parancs sincs ... 

Edukációs eszköznek szuper, használati értéke ebben a formában zéró. De, lehet alapja akár egy működő rendszernek!

( dcsaba v | 2026. 02. 04., sze – 10:51 )

Kedvenc főoldalas témáim az ilyen fotós telepítési kalandok +1

A Compaq desktop kimondottan tetszetős, ha lenne helyem...

( pink v | 2026. 02. 04., sze – 11:19 )

De jó is volt, de szép is volt... a floppy kattogás, zümmögés...

Talán boomer fasz vagyok már magam is, de nagyon szerettem azokat az időket.

Én nem sírom vissza a floppy-s időket, illetve konkrétan a floppy lemezt: emlékszem, hogy milyen a 8 floppilemezre tömörített utolsó ARJ átmásolásakor az a hang, amikor újra és újra olvassa a szektort és nem sikerül... Aztán mehetsz vissza megint másolni... a kölcsönzőbe.

Igen, sokkal jobb az, amikor feldugod a pendrive-ot és se kép, se hang :D

Most szedtem le adatot sikeresen több, ~ 30 éve írt floppy-ról, úgy, hogy közben azok ki voltak téve mindennek, többek közt 10+ évet álltak egy ablakban, a tűző napsütésben. 

A titok akkor is az volt, hogy nem szar floppy-t kellett venni, hanem jót. 

trey @ gépház

Meg amit éppen lehetett kapni nem aranyáron. Egyértelműen jónak számított a 3M, annak is időnként volt komoly hibaaránya (egy dobozban egy rossz előfordult, az már 10%). Meg olyan is volt, hogy megvettem, simán jó volt, aztán fél év után levettem a polcról, akkor meg már nem. KAO szintén.

Valóban előfordult ilyen móka, szerencsére ritkán.

Volt egy bája, amikor mentél a HSZK-ba a húszas floppy pakkoddal, amelyeket 1.8 MB-ra formáztál, elsőn a RAR vagy ARJ, hogy volumékra tudd szedni, amit letöltöttél.
Vagy amikor havernál tömörítetted be a játékot. Emlékszem, a Warcraft 2-t 14 db floppyn vittem haza.
Később jött a kivehető HDD keretes swapperkedés. Jelentős adatátviteli sebességnek számított, amikor vittem a Simsonnal a mobil vinyót.

Utáltam, mikor havertól hozom el (város másik vége) a Descent-et. Hazaérve rakom be őket sorba, és valahol az arj7  v. 8 környékén (talán 12 v. 14-ből?) elkezdte azt a gyűlölt-ismert ismétlődő darálást. Volt h. meg se vártam h. kiírja az olvasási hibát, kaptam ki a lemezt a meghajtóból úgy ahogy volt, és vágtam földhöz. Nem volt egyszerű időszak :) F*szomnak se hiányzik vissza, semmi nosztalgiát nem érzek ebben az irányban. Akkor sem ha mostanában beszereztem vagy fél tucat floppy meghajtót a retró gép építésekhez. Muszájból kellettek csak, BIOS update-hez, biztos ami biztos pure DOS módban.

Ilyen az, amikor az embernek indulatkezelési problémái vannak.

Velem nagyon ritkán fordult elő, hogy szar a diszk. Olyan volt, hogy - mivel mindig nagyobbra formáztam a diszkeket - elvetettem a sulykot és túl nagyot akartam harapni, másik drive már nem olvasta. De megvolt a sweet spot valahol shy of 1.8 MB körül.

Amit sajnálok, hogy kimaradt az életemből: a magneto-optikai LS120. Az mekkora királyság lehetett akkoriban! Talán az Új Alaplapban jelent meg róla cikk 120 MB egy floppyn vagy hasonló címmel.

Igen, volt a Zip drive is. De nekem mindig az LS120 tetszett. A Bernoullit nem ismertem.
Irigyellek, hogy Neked ezek megvoltak. Én csak álmodtam róluk. Nagy királyság volt ez akkoriban.

Volt még a floppy tape, 80...120 MB-os lineáris kazikkal. Belső egységek általában simán floppy kábelre mentek.
Máig megvan egy külső Tallgrass FS300 típusú egységem pár kazival. Sajnos kártyám nincs hozzá. Talán valami ősrégi SCSI-val ment.

Az első ilyen nagyobb kapacitású floppy kinézetű izé még jóval az LS120 előtt a Floptical volt. Akkoriban marha nagy szám volt, hogy 20 MB elfért egy egyszerű floppy lemeznek látszó tárgyon. Messze nem terjedt el annyira, mint később a többi említett holmi, nálam is csak kölcsönben volt egy darabig. Zip drive-om nem volt, a munkahelyen volt egy 5"-es Bernoullim beépítve a gépbe. Lassú volt, viszont megbízható.

Asszem az LS120 (vagy lehet, hogy csak a - sokkal ritkább - folytatása az LS240?) tudott olyat, hogy standard 1.44-es floppylemezt 32MB-ra formázott. Ez nem lett volna rossz, ha elterjed.

Ha már szar diszkek, amennyire tudom kb a 90-es évek közepe táján kezdett a minőség általánosan földbeállni. Simán volt, hogy zsír új doboz "100% certified error-free" floppyból több darab is kapásból "track 0 bad, disk cannot be formatted" állapotú volt. Már komolyan a meghajtóra kezdtem gyanakodni, hogy összekarcolná a lemezeket (semmi baja nem volt), aztán kiderült, hogy másoknak is ez a tapasztalatuk. Szerencsén múlott, hogy mit fogsz ki.

Egyszerűen ennyire nulla minőségbiztosítás volt a végére, és ez kombinálva a floppy formátum nulla defect managementjével és nulla hibajavító kódolással ezt eredményezte. Az utóbbin egyébként simán lehetett volna szoftveresen javítani, ha az oprendszer vendorokat érdekelte volna...

Régóta vágyok én, az androidok mezonkincsére már!

pedig nem volt annak a disknek baja, csak utkozben serult. ezert kellett rar-al hasznalni, annak jobb recovery recordja volt, nehany hibat javitani tudott. 

a "hibas" floppyt meg csak meg kellett formazni (ami egy alap tesztet is nyomott), es mar jo is volt. meg egy kor haverhoz a hibas reszert (ezert nem torolte le a rar fajlokat amig vissza nem jeleztem hogy oke).

A vegtelen ciklus is vegeter egyszer, csak kelloen eros hardver kell hozza!

RAR-hoz akkor még nem értettünk, ARJ-vel is csoda volt h. sikerült a multi-part archive-ot megcsinálni. A Lost Vikings pl. tisztán emlékszem h. azért nem volt meg nekem szerintem nagyon hosszú ideig (gyerekkor alapján tűnt szerintem csak soknak, lehet h. volt 1 év is), mert a haver akinek megvolt, neki kis és nagy floppy-ja is volt. Nekem meg csak nagy floppy volt a 286-omban. A vikings.dat egymaga meg pont túllógott az 1,2 MB-on, csak azt az 1 db fájlt tömörítve sem sikerült alá menni, így nem tudtam tőle elkérni nagy floppy-n. Csak mikor lett 486-osom, és vele kisfloppy, akkor tudtuk megugrani ezt a technológiai akadályt. Mai felnőtt fejjel nézve vicces dolgok ezek. De akkor gyerekként, 0 IT tudással, 0 angol nyelvismerettel, 0 ismerőssel akitől lehetett volna tanulni, autodidakta módon ezek ilyen nehezen mentek.

Egyetértek, én se sírom vissza. Egy megbízhatatlan, dög lassú tároló volt. Lehet egy pillanatra visszagondolva nosztalgikusnak tűnik, de nagyon legörbülne a szánk, ha most kéne használni.

trey, ha megkérdi, én megmondtam volna előre, hogy semmire nem használható, vagy kipróbálhatta volna virtuális gépen, akkor is gyorsabban megtudta volna. Mindegy, így legalább nosztalgiából megjáratta még egyszer ezt a muzeális masinát.

Persze az, hogy nem használható semmire, az nem a fejlesztő hibája. A Coyote Linux nekem is megvolt régen, zseniális cucc volt, de azóta komplexebb lett a kódbázis, bejött egy csomó security folt, protokoll, stb., mindent agyonbonyolítanak, így ma már egy floppy-ra nem fér rá annyi hasznos dolog. Még így syslinux, kicsontozott kernel, visszavágott busybox (egy csomó minden nincs belefordítva a maximális tudásából) használatával is csak ennyit lehet beletuszkolni. Szerencsére ma már senkinek nem kell ilyennel szenvedni, diskless, headless gépeken is van USB port, a legkisebb pendrive, ami még nem rohadt meg 20 évvel ezelőttről, az is 4-8 gigás minimum, senkinek nem kell egy floppy-n szűkölködni.

“Linux isn't an OS, it's a troubleshooting sim game.” (a YouTube commenter)

( treczker | 2026. 02. 04., sze – 12:06 )

Kb. 25 évvel ezelőtt kellett ilyen Compaq házas gépeket néha újra telepítenem. Arra már nem emlékszem milyen hardware volt bennük, de arra igen, hogy Win98 került rájuk, és mire minden driver és program feltelepült, kb. 18 reboot és 8 óra eltelte után már kész is volt, és oda lehetett adni a felhasználónak. 

Nekem amiatt, hogy NT-t SP2-vel szállítottunk, de utólag az ügyfél kért bele plusz hálókártyákat. NT alatt még nem volt plug&pray, így csak a driver feltelepítése után látta az op. rendszer a NIC-t. De, a tajvani szutyoknak valami olyan driver-e volt, hogy felülírta az SP2 egyes fájljait is, így lehetett az ügyfélnél az SP2-t újra az összes gépen telepíteni. 

Vagy ilyesmi. 20+ éve volt. Ki emlékszik már pontosan.

trey @ gépház

Jó kis GXT4500-as videokártya... "Kis" szépséghibája volt, amit az IBM hivatalos user's guide-ban nem említett meg: hogy a gép Planar vagy CEC firmware verziója és a kártya firmware verziója csak bizonyos konstellációkban volt támogatott. A kártya meg se nyikkant, ha nem stimmelt a kombináció, és frissíteni sem tudtad ebben az állapotban. CEC firmware downgrade vagy valami hasonló aljasság kellett hozzá, de már rég volt (arra emlékszem, hogy nagyon ritkán volt maintenance window-nk, mert a tanszéki levelezés azon a gépen ment Lotus-on, eléggé para volt bármi ilyen kockázatos beavatkozás rajta).

Régóta vágyok én, az androidok mezonkincsére már!

Eleinte én is lelkesen vetettem bele magam az AIX-ba, hogy namost a "bemelegítő", "játék-unix" linuxok után megtanulom milyen egy igazi klasszikus nagy-Unix. 

Hááát nem lett a szívem csücske. Borzasztó szedett-vedett feelingje volt az egésznek. Akkoriban (kb AIX6.1 környéke) már keveredtek bele a linux-ból úgy-ahogy átemelt dolgok, de úgy éreztem, teljesen koncepciótlanul. Bizonyos szoftverek még tgz-ből, más dolgok rpm-ből települnek, init scriptek is vegyesen SysV és BSD stílusban, fájlrendszerben a dolgok elhelyezése - mondjuk úgy - sokféle különböző FHS-értelmezés szerinti. Security szempontból is jócskán elmaradott volt akár egy RHEL-hez, (OpenBSD-ről nem is beszélve), semmi sem secure by default, rettenetesen alap dolgokat kell kézzel hardenelni... Nincs tűzfal - ami tekintve, hogy a konkrét gép egy internet-facing Lotus Domino mail és webszerver volt - elég veszélyes játék volt már anno is. Mondjuk az LVM-je viszont elég advanced volt, bár közel se használtuk ki a lehetőségeit.

Lehet, hogyha mondjuk Solaris-szal hoz össze a sors, akkor sokminden máshogy alakul...

Régóta vágyok én, az androidok mezonkincsére már!

Lehet, hogyha mondjuk Solaris-szal hoz össze a sors, akkor sokminden máshogy alakul...

Nem. Az is egy szedett-vedett fos volt. Csomagkezelése zéró, csapnivaló az egész érzés. Lehet, hogy komoly technológia volt mögötte műszakilag, de olyan, mintha autisták rakták volna össze autistáknak. 

trey @ gépház

Solaris 10-et ingyen hajították az ember után (x86 verzió), de a rajta lévő telepítő nem futott végig rendesen, kissé reszelni kellett még, hogy menjen. Linuxhoz képest érdekes volt az init rendszere is, ugyan hasonlóképp runlevelek voltak, mint a Linuxon, de pl. a runlevel 3 esetén előbb azért a runlevel2-t is végigzavarta, ez meglepő volt számomra, ahogy az is, hogy az init.d aktuális runlevel könyvtára nem softlinkkel, hanem hardlinkkel kapcsolódott az alap file-okhoz.

Jaja és ha kitotóztad, hogy éppen milyen csomagokat kell rá kézzel felbűvészedni, akkor már csak akkor ért meglepetés, ha fel is küzdötted és utána a lófasz se működött. Olyan 200 év lemaradásban volt csomagkezelésben, de megnéztem úgy egy hónapja, kb. most is pont ott tart ...

trey @ gépház

Anno én is rendeltem telepítőkészletet a Sun-tól, csak úgy heccből, unatkozó egyetemistaként, Kiküldték a ki tudja már mennyi írott cd-t a Solaris szitázással. Szerintem 1x próbáltam felrakni, akkor is rohadt lassú volt (desktop 2002-es gépre, nem meglepő), nem is foglalkoztam vele többet.

Az egyik partnerünk akart valami cuccot eladni (már nem emlékszem, mi volt a tárgya, végül nem jött össze az üzlet), ők adtak egy CD pakkot, meg egy Solaris pólót (egész jó minőségű volt, még megvan, bár már csak itthonra tudom felvenni, most épp az van rajtam). És ha már volt, miért ne próbáljam ki, volt a munkahelyen épp használaton kívüli PC, felraktam, foglalkoztam egy kicsit vele. Aztán amikor kellett a gép másra, ment a kukába a rajta lévő Solaris.

( YleGreg | 2026. 02. 04., sze – 12:40 )

A Coyote Linux nekem is nagy szerelem volt.

Első munkahely, Rendőrtiszti Főiskola, éppen csak átbillent az év számláló 1999 -ról 2000 -re.

Több zónát kellett szűréssel együtt öszekötni, internet, DMZ, hallgatók public, tantermek, iroda, "zárt" tanulmányi háló, stb.

Windows ASA -val horribilis lett volna, így a végén kukáztam a selejtből pentium 160 meg 200 -as gépeket, mindegyikbe ment 3 darab hálókártya meg egy floppy. Teljese csereszabatosak lettek. A hét törpéről neveztem el őket, mind dolgozott is szépen, meg volt egy nyolcadik, a Lampas, ami arra várt, hogy az egyik törpe visszatérjen a teremtőjéhez, ha kipurcan benne az AT -s tápegység.

Stabilan üzemelt nagyon sok évig, ha lelassult az internet csak meg kellett olajozni a prociventillátor csapágyát és máris gyorsabb lett az információs szupersztrádán való rohangálás. :-)

Form follows function.

A P1 túlmelegedéstől csak belassult, nem csontrafagyott?? Komolyan kérdezem, mert hihetetlennek hangzik a sztorid.

Ha egy processzor túlmelegszik, mert leállt a ventillátora, akkor az nagyon hamar elkezd hibázni, az éppen futó kód megkergül, és végeredményben a gép lefagy. Nem csak "belassul".

Volt egy AMD-K6-266-os CPU-m, az akkori CPU-k közt meglehetősen szerencsés darab volt, alig melegedett, még 300-ra húzva sem volt instabil. Amikor AMD64-re váltottam, ebből a régebbi alaplapból lett a routerem, évekig ment folyamatosan, teljesen stabilan. A ventilátora persze megdöglött, a bolt azt tanácsolta, hogy vegyek hozzá egy nagy hűtőbordát, el fog az menni passzív hűtéssel is. Bejött, a hűtőborda ugyan baromi nagy volt, de mivel amúgy is egy régebbi toronyházban volt, elfért :) És persze olajozni sem kellett :D

Szerintem kevered a C-state-eket és a Dynamic frequency scaling-et. A C-state csak alacsonyabb energiaállapotba vált tétlen processzor esetén, de órajelet nem veszi lejjebb. Pentium1-en legalábbis biztosan nem, ahogyan egy mai modern Intel v. AMD processzor ha érzi h. kezd megfőnni akkor lemegy nagyon alacsony órajelre, bőven a base clock alá. P3-ig nem is volt hőmérsékletmérés a processzorban. P3-ban is csak külső, belső beépített elvileg nem, de erről megoszlanak a vélemények mert ködös utalások ugyan vannak az Intel P3 doksikban, de működésre bírni nem egyszerű.

hat akkor ugy. fszom se emlekszkik mar pontosan 20 ev tavlatabol. akkor vettem eszre hogy alig porog (gyakorlatilag allt) a venti, amikor felmasztam hozza szerelni valamit. jo nyilvan nem 1gbit-et kellett megnatolnia, orultunk a 384kbit adsl-nek :D

A vegtelen ciklus is vegeter egyszer, csak kelloen eros hardver kell hozza!

( kovi | 2026. 02. 04., sze – 12:46 )

Ha kell tudok hozzá adni olyan Canon notit, ami egybe van építve tintasugaras printerrel :) ha bootolás közben unnád magad, akkor közben nyomkodhatod a printscreen-t, s a nyomtató is zakatol jeah.

Vortex Rikers NC114-85EKLS

( Botond | 2026. 02. 04., sze – 12:50 )

"Miért csalódás mégis? Mert a Coyote szintén egy floppy-n megoldott egy kompletten működő router/tűzfal OS-t, ezen meg még egy uname vagy dmesg parancs sincs ... "

Az jó régen lehetett. Manapság a kernel sem fér rá egyetlen flopira. Egy PC-s kernel 8-10MB körül van. De 32-bites embedded kernelből sem találtam 3MB-nál kisebbet.

Amikor linuxozni kezdtem, természetesen magamnak forgattam a kernelt. make menuconfig, make zimage, vagy valami ilyesmi. 700 kB alatt volt egy forgatott kernelem (2.2.x).

Emlékszem még, volt egy PROMISE RAID kontrollerem, amihez 2.4-es kernelhez való drivert adtak csak. Vissza kellett backport-olnom a 2.2.17 forrásfájába.

( kassaiviktor | 2026. 02. 04., sze – 13:28 )

Így kíváncsi voltam arra, hogy 2025-ben mit tudhat egy ilyen 1 floppy-s Linux

2026 :) amúgy én is terveztem kipróbálni

4 és fél éve csak vim-et használok. elsősorban azért, mert még nem jöttem rá, hogy kell kilépni belőle.

Igen, visszasírom azt a világot. Amikor eleve nem is indítottál GUI-t, csak ha nagyon muszáj volt.

A 2004-ben vásárolt laptopomon gentoo volt, fluxbox-szal. 21 MB memóriafoglalása volt boot után. Akkoriban ez nagyon jónak számított.

A legdurvább, hogy egy böngésző gigabájtokat megzabál. Az egyik legmemóriaigényesebb taszk, pedig csak távoli dokumentumokat renderelsz. Nem is értem, hogy jutottunk el ide.

Jaja. Eközben az átlagnép hozzáállása meg berögzült az ősi szinten: "nekem nem kell erős gép, csak netezni kell Windowson, egy adag facebookkal. Az asszony valami főzőshowkat szokott nézni youtubeon, meg 1-2 FB játékkal szórakozik, semmi különös nála sem."

Én meg erre általában elsütök egy LOLB+-et, megtolva olyasmivel, hogy "ez amit így elmondtál 4 szál meg 10-12G RAM", aztán magamba fojtva tovább folytatom "két hónap múlva majd hívsz, hogy nézzek rá, mert belassult. Mondtam volna 16G RAMot meg egy nagy TBW-s SSD-t, csak a., épp nem kevés zsé b., a fenti célból 16G esetére nekem is megfordul a fejemben, hogy navajon miért jutottunk ide". A hogyan-t értem, a miértet viszont inkább nem akarom érteni.

Vortex Rikers NC114-85EKLS

2000-ben már elég ritka volt h. valaki tényleg napi szinten csak dos-os játékkal nyomja. Azért 5 év windows 95 után a leg-laggardabbak is váltottak már w95 de méginkább w98-ra. Eleve a hardver évente majdnem duplájára gyorsult még akkoriban. Nem ilyen 2015-ös inteles tikk-tokkolós +2%-ok voltak évente.

Persze nem CSAK DOS-os, de azért nem is Quake 3-aztunk. 2000 már határeset, de 95-99 között milyen PC volt otthon? Amit apu/anyu tudott kukázni leselejtezve a munkahelyéről, esetleg használtan. Nem magadnak vetted, mert gyerek voltál, és nem volt miből. A szüleidnek se nagyon volt miből. Én legalábbis ilyen közegben nőttem fel (osztálytársak is dettó).

Az 1996-2002 6 éve alatt kb. 3 teljes CPU és videókártya generáció megjelent, elterjedt, majd elavult, szóval mai szemmel nézve extrém durva és gyors pörgés ment. De a DOS, ha nem a nagyon 4-5 generációval korábbi gépek voltak használatban, ekkorra már nem volt jellemző. De nyilván mindenki másképp élte meg, teljesen igazad van.

( Caro | 2026. 02. 04., sze – 15:57 )

1.44 MB nagyon küzdős. Ilyen kicsire fordítani a kernelt már önmagában is szép kihívás. Kb. 5-6 mega nálam az, ami egy használható kernel (persze csak az adott hardverhez feltétlenül szükséges modulokkal) és egy viszonylag teljes értékű busybox-al elérhető.

Én is ezt akartam mondani. Ezen 6.14-es kernel van, ahol egy átlagos a kernel image maga nagyobb mint egy floppy tárhelyének többszöröse.
Nem igazán fair összehasonlítani egy 20 éves rendszerrel ami mondjuk 2.4 vagy 2.6-os kernelt futtatott.
Meg aztán azóta minden szépen felfújódott, mindenhova bejöttek az új menő feature-ök (khm. bloat) és minden bináris csak egyre nagyobb lett azóta.

... The vision and the mission lost,
For those with corporate souls ...

Slackware Linux current | 5.10.38-janos

( htmm v | 2026. 02. 05., cs – 10:14 )

Kicsit OT itt, de ha mar egy floppys rendszerekrol van szo:

Nincsen meg valakinek a QNX floppy demo? Mar abban sem vagyok biztos, hogy tenyleg QNX, de akkor ugy hivtuk. Egy floppyrol bootolt egy teljes grafikus desktopot, halozati driverrel, volt rajta egy bongeszo kezdetleges JS tamogatassal es egy Hanoi tornyai jatek a bongeszo kepessegenek a demonstralasara.

Ehhez tud valaki linket?

86box alatt működésre lehetett bírni:

https://i.imgur.com/IpsNo3t.png

https://i.imgur.com/x5w3gB9.png

QEMU, VMware, Virtualbox: egyik sem emulál már olyan régi hálókártyákat, mint amit ez a QNX demó kezelni képes. Csak ezek a típusok jöhetnek szóba: NE1000, 3com 509, DEC 21x4x. NE1000-et választottam, azzal megy a hálózat.