Sziasztok!
Most értem vissza a szabadságomról (első szabadság életemben :)) és össze is gyűltek a dolgok rendesen. Először is már ma reggel kérdezték (egy kolléganőm), hogy mikor érek vissza a szabadságról? Ma? ... Mondom: Nem, majd holnap! - de már tudtam, hogy hiányzom, de azt is tudtam, hogy nem a két szép szemem hiányzik :))
Másokszor a hazautamon végig telefonon segítettem a "helyettesítőmnek" megoldani egy Outlook-os problémát ...
Harmadszor amikor végre letettem itthon a fenekem (jah, mert vidéken voltam a szabadságomon. Gondoltam minél messze, de nem jött be :)) megnéztem a leveleimet. kb 20 céges levél ... Ezeket elintéztem 40 perc. és akkor ne feledjük, hogy akkor ma még szabadnapom van. Na de mindegy, legalább tudom, hogy mennek a dolgok. Ezekután gondolkodom valami megoldásban amit kérek a főnökömtől ami segítségével bárhol, bármikor elérhető vagyok e-mail-en és be tudok jelentkezni a szerverre. Már csak kérdés, hogy mi legyen ez a megoldás, a szöveg már megvan. Nekem nem annyira viszont a főnökömnek sztm annál fontosabb ez a lépés. Ha meg mégis nemet mond akkor mégsem annyira fontos, hogy elérhető legyek, így legközelebb elérhetetlen leszek a szabadságomon. Vagy szerintetek ez nem a jó hozzáállás?