Számomra ez a hétvége tanulsága. Baráttól ne kérj munkát.
Adott ugye egy céges laptop, melegszik, újraindul, stb. Kellene egy rendszerfrissítést is csinálni. Mondom nem gond adjátok ide, elviszem szervizbe, végül is nekem nincs hozzá szerszámom sem, és legalább tesznek rá egy kis szilikonpasztát is, meg hát nekik is élni kell valamiből. Meg barátom is a szervizes biztos rendesen megcsinálja.
No beviszem pénteken délelőtt 9-re. Mondják, ok semmi gond délután jöhetek is érte. Szétszed, kifúj, beken, örül. Ez lenne a folyamatábra.
Délután megbeszélt időpontra ott vagyok. Háááát sajnos nehéz szétszedni, meg sok idő összerakni, meg ilyesmi. Majd holnap, vagyis szombaton délig tuti meglesz. Jó mondom, de nekem kellene a hétvégére, mert nem játszani szeretnék vele, hanem dolgozni. Rendben.
Ma, vagyis szombaton (már el sem mentem, csak telefonáltam) érdeklődöm, mi van. Szét van szedve, de nincs összerakva. Majd estére...
No. Itten szakadt el a cérna. Telefont fel sem veszik.
Nem értem. Vevő bemegy, szolgáltatást kér, megkap, örül. Miért is nem így történt? Mert régóta ismerjük egymást?
De könyörgöm! Nem szívességet kértem, hanem szolgáltatást. Pénzért, számlára.
No mindegy, én nem idegelem magam rajta, hétfőn bemegyek elhozom a notit, aztán többet nem megyek oda.
This is the end of a beautyful beautiful friendship...
:)