Érdekelne a véleményetek, hogy egy szoftver kifejlesztésének költségéből hány százalékot ér maga az üzletszerzés (üzletkötői jutalék) és mennyit a ténylegesen elvégzett munka.
Hozzászólások
Kinek mennyit er?
A vevonek, az uzletkotonek vagy jomunkasembernek?
Ez a kérdés így megválaszolhatatlan. Ha viszont a válaszadáshoz szükséges minden információt megadnál, javasolnám, hogy előtte minden potenciális olvasóval irattass alá egy titoktartási nyilatkozatot... ;)
Szóval ezt, itt, így, nem fogod megtudni.
Azért csak lehet valami irányadó számokat közöli, hogy ez nem "ér" többet x %-nál anélkül, hogy konkrétumokat írnék.
Adott egy vállalatirányítási rendszer fejlesztése (viszonylag általános rendszer tehát nincsenek benne nagyon cégspecifikus dolgok tehát más cégeknek is eladható) ...
... és 3 "szereplő".
1. A megrendelő cég.
2. Közvetítő(üzletkötő).
3. A fejlesztést végző cég.
A megrendelő szeretne magának egy vállalatirányítási rendszert. Készített is hozzá egy általa rendszertervnek, általam egy általános leírásnak nevezett dokumentumot az igényeiről. Viszont látja benne a "potenciált" hogy ezt másnak is el lehetne adni és ezt szeretné "kihasználni" ... Illetve ígérete szerint tudna még pár potenciális vásárlót a rendszernek.
Természetesen a közvetítő is szeretne egy szeletet magának a tortából ha már rajta keresztül jön létre az üzlet. Tesztelésbe, oktatásba, supportba be tud kapcsolódni, de a fejlesztésbe tervezésbe nem igazán.
És ugye van a fejlesztést végző cég, aki a munka érdemi részét végzi, ő adja a tudást és állítja elő a terméket. És persze szeretné 100%-os saját tulajdonában tudni az általa előállított szellemi terméket, hogy minden további értékesítés csak a fejlesztést végző cég tudjon.
Ennyi információból csak lehet valami arányszámokat mondani. pl. 10% - 10% - 80%.
Az már teljesen más kérdés, hogy sikerül megállapodni, de mi lenne az "igazságos" arány.
"Azért csak lehet valami irányadó számokat közöli, hogy ez nem "ér" többet x %-nál anélkül, hogy konkrétumokat írnék."
Lol. Hogy lehetne már? Sőt, konkrétumokkal se nagyon. Nincs olyan, hogy "igazságos arány". Annyi van hogy megéri-e a feleknek. Ha nem éri meg, akkor normális esetben nem vállalják a munkát.
Most őszintén: ha nekem valaki ajánl mondjuk X pénzt Y mennyiségű munkáért, amiért máshol csak Z (< X) pénzt kapnék, akkor mit foglalkozzak azzal hogy ő mennyit keres a munkámon?
Ő hozza a bizniszt, de viheti máshoz is. Alkudozni persze lehet, főleg ha tudod hogy van mozgástér. De nincsenek "ökölszabályok", a kérdés csak az, hogy neked megéri-e.
Nem értem, miért a költségből akarod szétosztani kétfelé a pénzt a két tevékenységre. A költség nem fix, és az arány sem.
Van a fejlesztés költsége, amit vehetünk fixnek. Lehet az üzletszerzésnek fix költsége, lehet jutalék, vagy a kettő kombinációja.
Az üzletszerzés fix költsége (ha ezt fizeted) beruházás, te döntöd el, hogy mennyit akarsz erre szánni. Ha csak jutalék van, az egyszerűbb: úgy határozod meg a jutalék százalékát, hogy az eladás után elég zsé maradjon neked, de azért a kereskedőnek is jó legyen.
Amit még nem értek, az, hogy mi a szerepe a közvetítő cégnek a jövőben? Vagyis milyen érteket fog teremteni ezentúl?
Gondolom eddig az volt az érték, hogy a megrendelőt és a fejlesztőt összehozta. Ennek a tevékenységnek a kompenzálásáról pedig valamelyik féllel előzetesen megállapodott, gondolom én. Ezután mit csinál majd és szükség van-e rá egyáltalán?
Hadd el, egy olyan országban, ahol a melósok között a főnök állandó jelzője a "soha egy napot se dolgozott az életében", meg ahol a közvélekedés szerint a kóder tartja el a managementet, még az a jó, hogy egyáltalán eszébe jut, hogy az üzlet szerzőjének is kell juttatni a bevételből.
-- Csaba
Egy regebbi munkahelyemen sok evvel ezelott poenkodtunk azon, hogy mi programozok vagyunk a produktiv szemelyzet, es van az adminisztrativ szemelyzet, akiket mi tartunk el...
Par ev utan rajottem, hogy vannak dolgok amikhez egyszeruen nem ertek, s vannak olyan dologok is amivel nem szeretek es nem is akarok foglalkozni. Ezeket elvegezheti mas, penzert. Es oket, bizony, meg kell becsulni, mert vegulis ok hozzak a penzt. Dolgoztam tobb olyan cegnel is (az egyik az sajat), ahol volt egy vagy tobb nagyon minosegi termek, jobb ES olcsobb mint a konkurencia, csak epp nem tudtunk penzt csinalni belole. :(
Az a tapasztalat, hogy a jo programozok tobbsege nem tud uzletelni. Ha te is ilyen vagy, akkor keress valakit aki szerez klienst es penzt. Szereny velemenyem szerint ez akar 50%-os reszesedest is meger.
Ahogy en jelenleg csinalnam a te helyedben:
- eldontenem, es kozolnem az uzletkotovel, hogy kliensenkent minimum mennyi penzt akarok (nem %-ban hanem egy konkret osszeg, aminel olcsobban semmikepp nem adom a termeket, hanem inkabb elmegyek utcat seperni)
- adnek neki 50%-ot minden eladasbol (es ugy egyeznek az uzletkotovel, hogy en kotok kozvetlenul szerzodest a kliensekkel, s a szerzodesen levo osszegre kapja o a %-ot)
Szerintem inkabb 50% valamennyibol, mint 90% a semmibol... (de meg mindig fenntartom azt, hogy az uzleteles meg mindig nem az erossegem, ugyhogy... sok sikert, barhogy is dontesz :) )
volt egy vagy tobb nagyon minosegi termek, jobb ES olcsobb mint a konkurencia, csak epp nem tudtunk penzt csinalni belole. :(
tobb olyan startup, meg mar nem annyira startup is van, ahol a ceo/tulajdonos csinalta a termeket, meg vitte a boltot, de aztan rajott, hogy vigye a boltot, akinek 6 anyja van, o tovabbra is a termekkel akar foglalkozni, mert azt elvezi, ahhoz ert. Ettol persze meg o maradt a tulajdonos.
Meg hany olyan startup-rol lehetett hallani, amelyik nagy elannal dolgozott a cuccon bezarkozva, amirol csak *azutan*, hogy kialltak vele a piacra, derult ki, hogy a kutyanak nem kell / nem akar erte fizetni...
Még zsenge ifjú koromban kaptam egy magyarázatot rá, miért is értékes az üzleti rész:
"- Porszívót mindenki tud gyártani, nincs benne semmi kihívás. Nade porszívót eladni, az már művészet!"
... Ami ugyan annyira sztereotípia, csak a másik véglet felől nézve.
Valószínűleg sokan könnyebben adnának el versenyképes árú, minőségű és teljesítményű porszívókat, semmint alkossanak ilyet nulláról...
Hozzászólások
Kinek mennyit er?
A vevonek, az uzletkotonek vagy jomunkasembernek?
Ha vegiggondolod, rajossz, h nem adhato meg.
Ez a kérdés így megválaszolhatatlan. Ha viszont a válaszadáshoz szükséges minden információt megadnál, javasolnám, hogy előtte minden potenciális olvasóval irattass alá egy titoktartási nyilatkozatot... ;)
Szóval ezt, itt, így, nem fogod megtudni.
Üdv,
Marci
Azért csak lehet valami irányadó számokat közöli, hogy ez nem "ér" többet x %-nál anélkül, hogy konkrétumokat írnék.
Adott egy vállalatirányítási rendszer fejlesztése (viszonylag általános rendszer tehát nincsenek benne nagyon cégspecifikus dolgok tehát más cégeknek is eladható) ...
... és 3 "szereplő".
1. A megrendelő cég.
2. Közvetítő(üzletkötő).
3. A fejlesztést végző cég.
A megrendelő szeretne magának egy vállalatirányítási rendszert. Készített is hozzá egy általa rendszertervnek, általam egy általános leírásnak nevezett dokumentumot az igényeiről. Viszont látja benne a "potenciált" hogy ezt másnak is el lehetne adni és ezt szeretné "kihasználni" ... Illetve ígérete szerint tudna még pár potenciális vásárlót a rendszernek.
Természetesen a közvetítő is szeretne egy szeletet magának a tortából ha már rajta keresztül jön létre az üzlet. Tesztelésbe, oktatásba, supportba be tud kapcsolódni, de a fejlesztésbe tervezésbe nem igazán.
És ugye van a fejlesztést végző cég, aki a munka érdemi részét végzi, ő adja a tudást és állítja elő a terméket. És persze szeretné 100%-os saját tulajdonában tudni az általa előállított szellemi terméket, hogy minden további értékesítés csak a fejlesztést végző cég tudjon.
Ennyi információból csak lehet valami arányszámokat mondani. pl. 10% - 10% - 80%.
Az már teljesen más kérdés, hogy sikerül megállapodni, de mi lenne az "igazságos" arány.
Jól gondolom, hogy Te a fejlesztést végző cégnél vagy?
Üdv,
Marci
"Azért csak lehet valami irányadó számokat közöli, hogy ez nem "ér" többet x %-nál anélkül, hogy konkrétumokat írnék."
Lol. Hogy lehetne már? Sőt, konkrétumokkal se nagyon. Nincs olyan, hogy "igazságos arány". Annyi van hogy megéri-e a feleknek. Ha nem éri meg, akkor normális esetben nem vállalják a munkát.
Most őszintén: ha nekem valaki ajánl mondjuk X pénzt Y mennyiségű munkáért, amiért máshol csak Z (< X) pénzt kapnék, akkor mit foglalkozzak azzal hogy ő mennyit keres a munkámon?
Ő hozza a bizniszt, de viheti máshoz is. Alkudozni persze lehet, főleg ha tudod hogy van mozgástér. De nincsenek "ökölszabályok", a kérdés csak az, hogy neked megéri-e.
Szerintem, ha te vagy a 10%, és az is bőven fedezi a kiadásaidat plusz a profitodat, akkor teljesen mindegy, hogy mi történik a 90%-kal :-)
Fuszenecker Róbert
Nem értem, miért a költségből akarod szétosztani kétfelé a pénzt a két tevékenységre. A költség nem fix, és az arány sem.
Van a fejlesztés költsége, amit vehetünk fixnek. Lehet az üzletszerzésnek fix költsége, lehet jutalék, vagy a kettő kombinációja.
Az üzletszerzés fix költsége (ha ezt fizeted) beruházás, te döntöd el, hogy mennyit akarsz erre szánni. Ha csak jutalék van, az egyszerűbb: úgy határozod meg a jutalék százalékát, hogy az eladás után elég zsé maradjon neked, de azért a kereskedőnek is jó legyen.
Amit még nem értek, az, hogy mi a szerepe a közvetítő cégnek a jövőben? Vagyis milyen érteket fog teremteni ezentúl?
Gondolom eddig az volt az érték, hogy a megrendelőt és a fejlesztőt összehozta. Ennek a tevékenységnek a kompenzálásáról pedig valamelyik féllel előzetesen megállapodott, gondolom én. Ezután mit csinál majd és szükség van-e rá egyáltalán?
Üdv,
Marci
Azt már csak félve kérdezem meg:
-miért van az üzletszerzés idézőjelben?
-miért nem számít ténylegesen elvégzett munkának?
Üdv,
Marci
Hadd el, egy olyan országban, ahol a melósok között a főnök állandó jelzője a "soha egy napot se dolgozott az életében", meg ahol a közvélekedés szerint a kóder tartja el a managementet, még az a jó, hogy egyáltalán eszébe jut, hogy az üzlet szerzőjének is kell juttatni a bevételből.
--
Csaba
Attól függ milyen SW-ről van szó és milyen csatornán értékesítik.
Így a szórás szerintem 3-40% között lehet.
Egy regebbi munkahelyemen sok evvel ezelott poenkodtunk azon, hogy mi programozok vagyunk a produktiv szemelyzet, es van az adminisztrativ szemelyzet, akiket mi tartunk el...
Par ev utan rajottem, hogy vannak dolgok amikhez egyszeruen nem ertek, s vannak olyan dologok is amivel nem szeretek es nem is akarok foglalkozni. Ezeket elvegezheti mas, penzert. Es oket, bizony, meg kell becsulni, mert vegulis ok hozzak a penzt. Dolgoztam tobb olyan cegnel is (az egyik az sajat), ahol volt egy vagy tobb nagyon minosegi termek, jobb ES olcsobb mint a konkurencia, csak epp nem tudtunk penzt csinalni belole. :(
Az a tapasztalat, hogy a jo programozok tobbsege nem tud uzletelni. Ha te is ilyen vagy, akkor keress valakit aki szerez klienst es penzt. Szereny velemenyem szerint ez akar 50%-os reszesedest is meger.
Ahogy en jelenleg csinalnam a te helyedben:
- eldontenem, es kozolnem az uzletkotovel, hogy kliensenkent minimum mennyi penzt akarok (nem %-ban hanem egy konkret osszeg, aminel olcsobban semmikepp nem adom a termeket, hanem inkabb elmegyek utcat seperni)
- adnek neki 50%-ot minden eladasbol (es ugy egyeznek az uzletkotovel, hogy en kotok kozvetlenul szerzodest a kliensekkel, s a szerzodesen levo osszegre kapja o a %-ot)
Szerintem inkabb 50% valamennyibol, mint 90% a semmibol... (de meg mindig fenntartom azt, hogy az uzleteles meg mindig nem az erossegem, ugyhogy... sok sikert, barhogy is dontesz :) )
volt egy vagy tobb nagyon minosegi termek, jobb ES olcsobb mint a konkurencia, csak epp nem tudtunk penzt csinalni belole. :(
tobb olyan startup, meg mar nem annyira startup is van, ahol a ceo/tulajdonos csinalta a termeket, meg vitte a boltot, de aztan rajott, hogy vigye a boltot, akinek 6 anyja van, o tovabbra is a termekkel akar foglalkozni, mert azt elvezi, ahhoz ert. Ettol persze meg o maradt a tulajdonos.
Meg hany olyan startup-rol lehetett hallani, amelyik nagy elannal dolgozott a cuccon bezarkozva, amirol csak *azutan*, hogy kialltak vele a piacra, derult ki, hogy a kutyanak nem kell / nem akar erte fizetni...
Még zsenge ifjú koromban kaptam egy magyarázatot rá, miért is értékes az üzleti rész:
"- Porszívót mindenki tud gyártani, nincs benne semmi kihívás. Nade porszívót eladni, az már művészet!"
+1
... Ami ugyan annyira sztereotípia, csak a másik véglet felől nézve.
Valószínűleg sokan könnyebben adnának el versenyképes árú, minőségű és teljesítményű porszívókat, semmint alkossanak ilyet nulláról...
Üdv,
Marci