Az évtized játéka: The Witcher 3: Wild Hunt [Spoiler Allert!]

Mivel kijött a Heart and Stone DLC, elővettem újra a játékot, és annyira magába szippantott a játékélmény, a tökéletesen kidolgozott világ, a szereplők, a zene. Az, hogy a torkom elszorul, amikor a "Véres Báró" elmeséli, hogyan vesztette el a még meg nem született gyermekét, vagy amikor Geralt megtalálja Cirit a Ködszigeten, akkor nem azt látom, hogy húdejó a játék grafikája, hanem azt, hogy ott egy ember szíve épp megszakad. Nem hibátlan a játék természetesen, de a világa él, lélegzik, szuszog, böfög, fingik, zenél, csiripel. A karakterek élnek, személyisége van az összes NPC karakternek (nem a sétáló parasztról beszélek), dialógusokkor nem azt várod, léphess már tovább. Amikor Skelligén a hegyek árnyékában szinte érzed a hideget a csontjaidban, annyira beszippant a játék világa, ezt más játékoknál maximum pár percre éreztem, itt a játék 90%-a ilyen. Még kérek ilyet, remélem nagyon sokáig ilyen minőségű tartalmat ad ki a készítő csapat! Minden tiszteletem az övék!