In memoriam

Ian Fraser Kilmister

A kilencvenes évek elején volt egy Elektromos Krokodil nevű lemezbolt
a Blahán. Internet és egyéb tájékozódási lehetőségek híján, mikor
összegyűlt némi pénzmag a zsebemben, elmentem erre a helyre, és
megkértem az eladót, hogy adjon nekem egy (vagy két vagy három)
kazettát. Néha belehallgattunk a dolgokba, néha csak annyit mondott
hogy ezt vedd meg (Motörhead: 1916, Slayer: Seasons in the Abyss,
Coroner: Mental Vortex, Megadeth: Rust in Peace).
Mikor az akkor új Motorhead kijött (1916), nem azt akartam megvenni,
de rábeszélt a fickó. Nem akartam vén f*szok elavult rockzenéjére
költeni a pénzem. Nahh. Azért szokás szerint már a kapualjban lekerült
a celofán a tokról. A Metro mozgólépcsőjén már a walkman csavarta fel
a szalagot. Mire beérkezett a szerelvény, arra eszméltem, hogy véget
ért a "The One to Sing the Blues", és mintha egy elefántcsorda gázolt
volna át rajtam :). A hasonlat az akkori Metal Hammer lemezkritikából
van. Nem emlékszem hogy előbb olvastam-e a kritikát vagy sem, de
mindig eszembe jut mielőtt "felrakom" ezt a lemezt.
Mindenesetre maga az élmény, ahogy az "I'm so Bad" elkezdődik a föld
alatt, még ma is megvan.
Később persze meglett minden korábbi lemezük, hallgattam ezer más
zenét, és végül simán el tudtam helyezni a zenéjüket valahogy az
AC/DC, Black Sabbath, Led Zep, Deep Purple között (vagy
inkább...). Túlzás nélkül, a Motörhead zenéje nélkül minden más
lenne, minden ma alkotó rock zenész közvetve vagy közvetlenül Lemmy
ötleteiből is merít.

Ian Murdock

Nem sokkal a fenti események után sikerült valahogy elhitetni velem
("szakértő" tanárok által), hogy a programozás jövője a Visual Basic
és a 4G nyelvek. Még mindig pre-internet korszak. 1999-ig hangyagoltam
is mindent ami programozással kapcsolatos, annyira kiábrándultam
belőle. Semmit sem tudtam a Linuxról, amíg valahogy az egyik Chip
magazin CD mellékletén nem találtam pár .deb állományt. A legújabb
Debian csomagok. WTF? Épp akkoriban lett betárcsázós, modemes netem,
úgyhogy utána is néztem mi az a debian.
Végül SuSE volt az első disztro amit telepítettem valamikor 99-ben. Az
abban talált Perl, Python, PHP, PostgreSQL és egyéb dokumentációk
megemésztése után lettem végül programozó, korábbi szándékom
ellenére. Nehéz ma már érzékeltetni mennyire dobtam el az agyam ekkora
szabadság és ekkora mennyiségű információ láttán.
Fél éven belül szoftver fejlesztőként dolgoztam egy akkor elég nagy
helyen (Mo., Budapest). Ők persze nem tudták, hogy akkor tanulok
mindent ;-). De a Perl és Python tudásom már elég volt az álláshoz.
Na, ezen a helyen volt egy rendszergazda, aki rögtön hozzám vágott egy
debian telepítőkészletet, hogy ne szívassam magam a SuSE-val. Azóta
is, először Debian, később Ubuntu volt az a disztró amit
használok. Gentoo, Arch, LFS és egyéb kitérők mind megvoltak, de
mindig a Debian/Ubuntu a home sweet home. Olyannyira, hogy az elmúlt
15 évben összesen 9 hónapot töltöttem olyan munkahelyen, ahol nem
tudtam Debian/Ubuntu alatt végezni a munkámat!

RIP Lemmy. RIP Ian. Megváltoztattátok az életemet. Halálomig hálás
leszek érte!