kábelezés felszámolása

Fórumok

Sziasztok!

Az alábbi szituációban érdekelnének tapasztalatok, már, ha van valakinek.
Felállás: családi ház vásárlása. Az előző tulajdonos által előfizetett internetszolgáltatás miatt be lett vezetve a házba kábelnet oszlopról, tetőn keresztül.
Mivel a ház tulajdonost vált, a szolgáltatás megszűnik.
Az új tulajdonos nem kívánja a szolgáltatót igénybe venni, mi több, szeretné felszámoltatni a bevezetett kábelt, már csak azért is, mert szomszéd telken (légtéren) át lett kihúzva.

Mi ilyenkor a jogszerű eljárás?

Gondolom a kábel a szolgáltató tulajdona, azt megrongálni nem lehet, viszont az új tulajdonos nem áll szerződésben a szolgáltatóval. Viszont mivel a kábel a szomszéd telek légterét (tulajdonát) megsérti, így jogilag vitatható legalábbis a kábelezés módja.

Mit gondoltok?

Hozzászólások

Hasonló tapasztalat saját családi házzal:

Az invitel sem hajlandó eltávolítani a felesleges légkábelt. Viszont tizenX ezerért küldenek szerelőt, aki leszereli a kábelt.
Enyhe vita az ügyfélszolgálatossal... majd igazából arra jutottunk, hogy a házamról azt távolitok el amit akarok.
Igazából még mindig be van kötve, de egyszer jöttek ellenőrizni, hogy log vagy sem a kábel...

Megrongálni nem kell.

A bekötési ponton ki kell oldani a kötést, a tetőn vágott lukon keresztül kihúzni, a tetőn a lukat új cseréppel (vagy akárhogy) elfedni.
A kábel innentől szépen lóg ahol akar, a kábel tulajdonosa azt csinál vele, amit akar.
Ha az emberek nem szeretik a saját kertük felett a kábelt, akkor az oszlop mellé érdemes letenni a végét.

Pont az lehet a bajom, hogy megtanítottak olvasni, na meg írni. Eléggé a fejembe verte (próbálta) minden irodalom és nyelvtan tanárom a dolgokat. Lehet innen ered az, hogy 1 és csak 1 verzió fogadható el számomra a lyuk szóból. Ismerem a luk, tik, stb... szavakat, de számomra ezek egy-egy nyelvjárásra jellemzőek, amik megérthetőek, konvertálhatóak. Az irodalmi- és köznyelvre valahogy nem tudom elfogadni. Így tanítottak. Pl.: Nem írok a olyat levélben, hogy "a tik megrágta a lukon keresztül a zsineget"

:)
A jelenségről egy pszichológus megállapította, hogy a nyelvtan tanítása maga a katasztrófa! Képzeld el, amikor a magyar gyerek beszél magyarul, és megtanítják neki hogyan beszéljen magyarul! Sőt, minél magasabb osztályba lép, annál jobban bebizonyítják, hogy tök hülye ahhoz a nyelvhez, amit használ!
Sőt, két pedagógus az első gyerekét mindig hülyére neveli, mert rajta próbálják ki először az összes tudományukat. (Ez volnék én. ;)

Amit utálok, - nevezzük hitelen "pontatlan szlengnek" - a mai "köznyelv", de inkább a pongyola és tudatlan emberek beszéde. Íme két példa:

- Adjál egy tucat tojást!
- Jó, de attól függ, neked mennyi a tucat.
- ??
- Hát 10 vagy 12?
- 10?
- Felénk úgy mondják, hogy adjál egy tucat gyufát! (Ami pakli vagy csomag és 10 darabos.)
A tucatra (is) már vagy 4000 éve számos nyelvben külön kifejezés van!
A leányzó meg zöldségboltos...

- Kérek egy vajat!
A srác levesz egy Delmát. Mire én tréfásan:
- Olyan vajat adjál, ami tehénből készült!
Erre elkezdi olvasni az összetételét...no comment!

Ja, ez érdekes.

Nekem is szoknom kellett, hogy másra használnak emberek szavakat. Exem pl. szaláminak hív minden felvágottat, közben szerintem a szalámi az egy konkrét dolog, a párizsít, a gépsonkát, az akármit a saját nevén hívom, vagy közösen felvágottnak.

Ugyanígy nekem van vaj, van margarin. És van, aki szerint vaj az bármi amit rákenhet a kenyérre. Ahogy a te boltosod is így gondolta, meg az exem is és a mostani asszony is.

Vagy azt mondja: csukd be az ablakot. Nézek, mert az ablak csukva. És nem érti, hogy miért nem húzom be a függönyt, amikor ő arra gondolt.

Jó, persze ha valakivel együtt él az ember, meg lehet tanulni, hogy melyik szó mint jelent a másiknak. De egy vadidegennél érhetnek meglepetések :-)

Hallottál már Bruckner Szigfridről, a fogfájós oroszlánról?

http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/kerek/kerek08.html

Felhúzta az ínyét, és mindannyian látták, brrr; ó jaj, egy sötét foltocska a jobb fölső szemfogán!
– Hát bizony, ez kilyukadt – mondta borzongva Mikkamakka.
– Egy lyuk – bólogatott Vacskamati.
– Lik – mondta Ló Szerafin.
– Lyukacska – így Szörnyeteg Lajos.
– Likacska – toldotta meg Nagy Zoárd.
– Liki-luki – mondta bánatosan Maminti és akkor Bruckner Szigfrid szörnyűségesen felüvöltött.
– Még egy szójáték, és ütök, vágok, ölök… – itt elcsuklott a hangja – és hara… har… ha… harapok – zokogta –, tudok is én már harapni… Ezzel… Nézzétek…
– Döm – mondta ekkor Dömdödöm –, dödöm.
Bruckner Szigfrid felugrott, és galléron ragadta.
– Szóval te is… te is gúnyolódsz! Azt mondtad talán, hogy lyuk? He? Vagy lik? Luk? Likacska? Lyukacska? He?! Vagy liki-luki? Mi?!

Sajnálom, barátom, de a nyelv az már csak ilyen. Te valahogy megszoktál egy szót, mások meg máshogy használják. És a legrosszabb, hogy nincs olyan, hogy helyes, meg helytelen, hanem ez mind a nyelv része.